4. rész

Sziasztok! Csütörtök révén, itt a következő rész. :) Azon gondolkoztam tegnap este, hogy mi lenne, ha jövő héttől egy időben raknám fel a részeket... mondjuk 2-kor (plusz mínusz 2-3 perc). Ha nektek jó lenne, akkor jelezzétek hozzászólásban és ha 5 komi megvan, akkor 2-kor jönnek majd mindig a részek :)

Itt a történet, jó olvasást, a véleményeket most is várom!:D

4.rész

Ez már sosem jön össze…?

Hívatlan vendégem a kanapéra dőlt, hogy egy kicsit megnyugodjon, de rögtön előtte termettem és szorosan megöleltem

-          Örülök a boldogságodnak- kezdte kipréselni magából a levegőt- de ha nem engedsz el, nem tudok több tanácsot adni- nekem sem kellett több, csak elengedtem a drága Stee-t. Ezt sosem felejtem el neki

-          Nagyon köszönöm- vigyorogtam az arcába

-          Szóval, mit akarsz tenni?

-          Átmegyek és elmondom, hogy mit érzek

-          És? Mit érzel?

-          Nem tudom megfogalmazni, csak megmutatni- pirultam el

-          Na, akkor mire vársz, indulás

-          Most?

-          Igen, miért mire gondoltál? Majd február 30-án mondod meg neki, hogy mit érzel?

-          Mutatom meg, jó?- kértem ki magamnak, de az ajtóból visszafordultam egy pillanatra- de február még szökőévben is csak 29 napos- értetlenkedtem

-          Tudom- mosolygott Stee- na de menj már!

Futottam át, ahogy csak bírtam, de mikor az ajtóhoz értem megálltam és csöndben benyitottam. Habár még csak egyszer voltam idebenn, az illatot megjegyeztem. Sebastian illat volt, de most egy nagyon drága női parfüm illata járta be a helységeket. Nem értettem, így mivel sem a konyhában, sem a nappaliban nem találtam senkit, az utamat a medence felé vettem.

Az ajtó, amely a teraszra nyílt nyitva volt, és egy női hangot hallottam meg. Aztán Sebét. Nem volt boldog, nagyon ideges volt és a számomra ismeretlen nővel való beszélgetése egyre csak hangosabb lett.

-          De én ezt nem értem Seb- mondta a nő- hisz szeretjük egymást

-          Ezt egészen idáig próbáltam is elhinni, Hanna

Szóval ő az, akinek az emlékét ki kellett volna törölnöm Seb fejéből…

-          És mi változott? Én még mindig nagyon szeretlek

-          Ugyan már!- horkant föl Seb- a pénzem az, amit szeretsz, nem én

-          Ezt mégis miből gondolod?- háborodott fel Hanna

-          Megismertem egy olyan lányt, aki valóban, őszinte érzelmeket táplál irántam. Egyáltalán nem olyan, mit Te!

-          Ó, szóval nő van a dologban? Persze, a szokásos megcsalás Seb, de most ezt is elnézem neked, csak hogy lásd, mennyire szeretlek

-          Megcsaltalak? Én? Téged? Miket beszélsz? Egyszer sem csaltalak meg téged, csak te engem. Mindenféle jöttment alakokkal ágyba bújtál, aztán meg vártad a pénzt a számládra. És most miattad elveszítettem el egy olyan valakit, aki még valaha képes lett volna szeretni.. És miért veszítettem el? Mert nem voltam képes tisztán látni, minden barátom mondta, hogy hagyjalak el végre, mert nem érdemelsz meg. Most már látom, hogy igazuk volt. És itt van vége, Hanna. Most. Nem később.

-          Ugyan már, az a kislány, akit kinéztél magadnak valószínűleg jó színésznő. Már mindenki tudja, hogy válságban a kapcsolatunk és szabad vagy. Megjelent az újságokban

-          Nem. Ő tényleg igazi. Egy olyan igazi valaki, mint amilyen még te voltál 5 éve. Kedves, aranyos, tisztességes.

-          Hát, ha akarod, legyél vele, de ha olyan, mint én voltam, akkor nem gondolod, hogy olyanná is fog válni, mint én?

-          Nem. Ő soha nem lesz olyan aljas és szemét, mint te. És most menj el innen Hanna, miattad veszítettem el Grétát és ezt sosem bocsájtom meg

A nő elindult felém, én pedig gyorsan elbújtam. Felkapta a táskáját és kiviharzott a lakásból, becsapva maga mögött az ajtót. Mikor láttam, hogy kiment, lassan fölálltam a növény mögül

-          Hát te meg mit keresel itt?- csapott le rám kérdésével a német és közelebb jött

-          Igazából hozzád jöttem- mondtam kisé félénken

-          Te hallgatóztál?- vetette rám kérdését

-          Csak a végét hallottam a beszélgetéseteknek. Nem akartam hallgatózni.

-          Miért jöttél ide?

-          Csak beszélni akartam veled valamiről, de már mindegy

-          Miről?- csillantak fel a szemei és rögtön rám nézett

-          Arról, hogy adok neked egy esélyt, mert tényleg érzek valamit irántad

-          Komolyan, Gréta? Ez fantasztikus- mosolygott- köszönöm.

-          De most, hogy hallottam miről beszéltek nem hinném, hogy megteszem

-          Miért?- komorodott el az arca és kétségbeesetten fürkészte a tekintetem

-          Nem Hanna hibája az, amit velem műveltél. Csak a tiéd. A saját hibádat ne fogd másra. Nem Hanna mondta, hogy kurvázz le azért, mert vele akarsz maradni és engem elfelejteni

-          Az csak hirtelen felindulás volt- magyarázkodott- nagyon sajnálom

-          Úgy jöttem ide, hogy adok neked egy esélyt, de visszavonom. Nem bántam meg, hogy idejöttem, mert igen is ismerd el a saját hibáid, Vettel. Most ne találkozzunk egy darabig, és majd amikor komolyan képes leszel beismerni a hibáid, állj elém, kérj bocsánatot, és tisztázd magad.

Ezzel én kiléptem a házból és haza indultam. Büszkeség töltött el, hogy képes voltam megmondani neki az igazat és a valódi érzéseim. Kételkedem benne, de valahogy mégis kezdem szeretni…

Mikor bementem a házba Stee ott várt rám mosolyogva, de én csak megráztam a fejem. Leültem mellé, és elmondtam neki mindent, ami történt és egyáltalán nem szomorított el ez a dolog. Így kellett lennie, érzem.

-          Arra gondoltam, hogyha már úgyis szabad az estém, elmehetnénk arra a szórakozóhelyre, amit Laura említett- vetettem fel az ötletet Stee-nek.

-          Rendben, csapjunk az éjszakába- válaszolt, majd felpattant a kanapéról- szólók Launak, hogy várjanak meg minket is a nagy szobor alatt. Okés? Egyébként az a „gyülekező helyünk”. Mindig ott várunk egymásra, ha megyünk valahova. A szobor, a sulival szembe, tudod, nem?

-          De, persze. Rendben lesz így, nagyszerű. Menj haza, öltözz fel, és akkor a szobornál találkozunk fél 8kor…igaz?

-          Igen- tette le a telefont Stee- megvárnak- mosolygott, majd egy puszival elköszönt és kilépett az ajtón

Én elhatároztam, hogy ma este domborítok, így elővettem az egyik bulis ruhámat. Még jó, hogy kettőt hoztam. Amelyiket választottam igazán dögös volt és szerintem a célnak meg is felelt. Csak azt takarta, amit takarnia kellett…szó szerint.

Mikor megláttam magam a tükörben, a ruhában nagyon elégedett voltam. Feldobtam egy sárgás fekete sminket, és felvettem egy sárga cipőt egy sárga fölsővel, mert elég hideg volt. Gyorsan beledobtam a táskámba a cigim, az irataim és még pár dolgot, majd kivasaltam a hajam. Sokat gondolkoztam a göndörön is, de az egyenest könnyebb volt megcsinálni.

            Mikor kiléptem az ajtón elgondolkoztam, hogy visszamenjek-e a másik ruhámért, mert elég hideg volt. De mikor Seb házára pillantottam forróság töltött el és inkább indultam. Nem akartam rögtön késéssel bemutatkozni, bár így is én értem oda utoljára.

-          Nagyon csini vagy- jegyezte meg Stee, mikor meglátott- ilyenkor nem értem, hogy miért választottam inkább a férfiakat..

Laurával felnevettünk ezen, majd bemutatott még pár embernek, akik szintén azon az egyetemen tanulnak. Laura, Katy, Sophie és Anne egyébként divattervező szakon voltak, ugyanúgy, mint Stee, csak Ő már másodéves volt. Sétáltunk kb. 10 percet és máris a szórakozóhely előtt voltunk. Laura ismert valakit, aki a clubban dolgozik, így könnyen ment a bejutás és a VIP részlegben bulizhattunk egész éjjel.

Bementünk és egy kör tequilával indítottunk. A legtöbb pasi engem stírölt, de most valahogy nem villanyoztak fel. Csak Sebre tudtam gondolni, de mikor Stee meglátta, hogy mennyire elmerengek, odajött és ittunk még 3 kört és megitatott velem még egy vodka-narancsot. Ennyi pia után már elszállt minden gátlásom és gondolatom, és a legtöbb pasi, aki odajött már tudott is mit kezdeni velem. Épp az egyikkel voltam, aki meghívott egy italra, mikor észrevettem, hogy Seb és Kimi jönnek a VIP részleg felé. A megkapott italt gyorsan magamba döntöttem és a táncparkettre vittem újdonsült partnerem. Volt bennem pia, de nem annyi, hogy halál részeg legyek, vagy ne tudjak irányítani, csak kicsit becsíptem. Alapjába véve egyébként meg jól bírom a piát.

Mikor a többi ember közé értünk, akkor indult az új zene. A kedvencem. Nem tudom, hogy mit keresett itt ez a magyar szám, de nagyon örültem neki, mert a magyarok közül a kedvencem és tényleg lehet rá rázni, meg „tapadni”.

 A szám: http://www.youtube.com/watch?v=n0_HycV2efw.

Mikor elindult a szám a fenekemet végig a pasinak nyomtam. Azt hiszem, hogy Gabriel volt a neve.. remélem, hogy nem tévedek.

            Mikor már javában ment a zene és én igencsak beleéltem magam a táncba, akkor éreztem meg magamon Sebastian tekintetét. Valahogy simogatott, vagy nem is tudom, de mikor ránéztem, kicsit dühös volt, az én szemeim viszont izzottak a vágytól. És a testem is.

            A partnerem otthagytam a táncparkett közepén és Seb elé léptem. Csak néztem a szemébe és ott álltam előtte, de sem ő nem szólalt meg, sem én. Arra gondoltam, hogy most bárcsak felállna innen, és kivinne, és ott már az övé lennék, csak az övé. Ne csókoljon meg, csak vigyen ki és kint zárjon a karjába.

            Erre aztán megfogta a csuklóm, felpattant a székről és elindult velem a kijárat felé. Én csak hagytam magam, de volt egy olyan érzésem, hogy látta a szememben, hogy mit szeretnék valójában. Mikor kiértünk hirtelen ért a hatalmas hideg. Bent meleg volt és eléggé ki voltam melegedve a tánc miatt. Mikor meglátta, hogy fázom rám terítette a pulcsiját. Elindultunk a város közepe felé. Ő elöl ment, én csak követtem. Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy utána kell mennem.

-          Már nem fázol?- nézett vissza rám nagyjából 10 perc séta után. Megráztam a fejem.

-          De te biztosan- böktem a rövid ujjú pólójára

-          Kibírom. De képes voltál pulcsi nélkül eljönni?

-          Van pulcsim, csak otthagytam Lauránál.. majd szólok neki, hogy hozza el

-          Nagyon csinos vagy

-          Köszönöm.. de mégis hova megyünk? Megállnál végre?- kérdeztem rá kicsit erőteljesen, mire megtorpant

-          Hazaviszlek- mutatott a kocsijára

-          Még ne menjünk…szórakozni jöttem, nem azért, hogy hazavigyenek.. és egyébként is, Kimi hogy megy haza?

-          Már otthon van. Külön kocsival jöttünk.

-          És mit keresett itt? Nem Finnországban van?

-          De.. ott volt. Csak eljött, mikor meséltem neki Hannát meg téged…

-          Megbántad végre?- néztem rá hihetetlenül józan tekintettel, amit szerencsésen láttam, hogy ő is komolyan vett

-          Nagyon. Minden rossz szavamat bánom, amit mondtam. A saját hibám, hogy elveszítettelek, nem kenhetem másra. És nem mondhatok neked féltékenységből hülye dolgokat. Nagyon különleges lány vagy, és az tesz még különlegesebbé, hogy tényleg nem adod magad bárkinek.

-          Még nincs minden veszve- mentem közelebb hozzá a parkolóban, mert ott állt a kocsija

-          Ezt hogy érted?- támaszkodott háttal az autónak. Nagyon közel mentem hozzá- Akarod?- kérdezte kisé reszketve. Valószínűleg fázott.

-          Nagyon – hajoltam oda, majd mielőtt megcsókolhatott volna, egy vaku villanására lettünk figyelmesek és szétrezzentünk.