2012. augusztus 23., csütörtök

7. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt, és ehhez is ugyanúgy várom a véleményeket, mint az előzőkhöz. Ne felejtsétek el az új történetet sem!:) Jó szórakozást, remélem nem csalódás ez a rész...:D


7. rész
„Most már tényleg csönd!”


-          Christian!- ordította Seb már vagy harmadjára, mire egy álmos főnök jelent meg a lépcső tetején
-          Mi az, Seb?- kérdezte Chris és elindult a lépcsőn lefelé, de Seb elé ment és behúzott neki egyet
-          Jesszus, Sebastian!- rohantam Chrishez és löktem félre Sebet, hogy megnézzem, mi a baja a csapatfőnöknek- mégis mi a francot művelsz?! Dől belőled a piaszag!- mikor láttam, hogy Christian kezd ébredezni, Seb felé fordultam és csak néztem rá.
-          Nem tudom, hogy mit csinálok - kezdett mentegetőzni- csak azt tudom, hogy kellesz nekem- próbált megölelni, de nem engedtem
-          Sebastian Vettel- kezdtem higgadtan- most takarodj a lakásomból és akkor gyere vissza, ha már józan vagy, tudsz gondolkozni és felfogtad, hogy mit tettél
Még csak nem is ellenkezett, csak hátat fordított és kiviharzott. Mikor becsapta az ajtót, rögtön Chris felé fordultam, aki már megpróbált felállni. Az orra nagyon vérzett. Megrepedt…hát, gratula Sebnek. Megsebesítette a főnökét
-          Meg kell értened azt, hogy idejött- kezdte Chris, de nem értettem, hogy mit akar
-          Mi? Értsem meg azt, hogy hajnalban, hót részegen beállít a házamba, és megrepeszti a főnöke orrát. Valóban.. mindennapi, megértendő dolog
-          Nem, Gréta!- szisszent fel Chris, mikor felém fordult. Biztos nagyon fájt neki- szerintem látta az az újságban, vagy a neten olvashatta, hogy bejöttem hozzád, de nem távoztam. Ilyenkor mindig felkapja a vizet…ha..
-          Ha nem az van, amit ő akar- vágtam közbe és mérgese voltam, de nagyon- Én nem tűröm el azt, hogy a féltékenységi rohamai miatt sokan kórházba kerüljenek. Tanuljon meg uralkodni magán. És ha ismerne, tudná, hogy nem tennék ilyet.
-          De mi is volt tegnap, Gréta?… ezt azért nem kéne elfelejteni
-          Christian, hallgass el, különben kapsz még egyet, és akkor már el is törik az orrod- fújtam ki a levegőt és kiviharzottam a kertbe.
Seb ott álldogált a kapunál, a kerten látszott, hogy őrjöngött egy kicsit, mikor kijött. Nem volt fotós. Azért jött ilyen rohadt korán. Mikor az ajtó csapódott hátrafordult, de meglátta, hogy csak én vagyok az és ismét csak bámult maga elé. Én nem tudtam, hogy mit tegyek, nem volt gyakorlatom abban, hogy őrjöngő és féltékeny pilótákat csillapítsak le. Odamentem hozzá és a tenyerem a hátára tettem és simogatni kezdtem
-          Ez jó érzés- mondta higgadtan
-          Megnyugodtál végre?
-          Igen. Sajnálom, amit odabenn rendeztem. Nem esett nagy baja Christiannak, ugye?- kérdezte félve és már rám nézett
-          Elrepedt az orra- próbáltam elrejteni a mosolyt, de nem tudtam, főleg, mikor megláttam Seb arcát
-          Hát, ezért még kapok.. De sajnálom, hogy ilyet feltételeztem. Tudom, hogy nem történt semmi.. most már tudom- ölelt át erősen
-          Hát.. nem éppen- szálltam ki az öleléséből és lehajtottam a fejem
-          Mi az, hogy nem éppen?- kérdezte Seb és egy kicsit felemelte a hangját
-          Először is, ne emeld meg velem szemben a hangod- szögeztem le- másodszor pedig mikor Chris átjött beszélgetni kezdtünk és végre valaki megértett.. – hazudtam. Egyszerűen csak vágytam a csókjára- és mikor már nagyon elgyengültem, megcsókoltam
-          Hogy..hogy mi?- kerekedtek ki a szép szemei, amelyek az alkohol miatt kisé üvegesek voltak- Te csókoltad meg Őt?
-          Igen.. mert egy kicsit úgy érezhettem, hogy Te vagy ott. Az a póló volt rajta, amelyik rajtad első nap, szóba kerültek az autók. Egyszerűen csak hasonlított rád. Azért tettem, mert téged láttalak benne
-          De nem volt több, ugye?- kérdezett rá félénken
-          Nem, nem volt több.. egy..két csóknál
-          Szóval két csók?..- Seb elgondolkozott. Remélem nem vágtam el magam nála örökre
-          És miért álltatok le?- én csak néztem, hogy milyen hülye kérdés ez, de tudtam, hogy mit akar hallani és végül is az is volt az igazság
-          Mert…mert megmondtam Chrisnek, hogy szeretlek.
Seb nem szólt semmit, csak átölelt. Ott álltunk a kertben és csak mi ketten voltunk. Nem volt rajtunk kívül sem madár, sem hideg, csak érzelem. Chris zavart meg minket, mikor kidugta a fejét az ajtón.
-          Hol a kávé, Gréta?
-          Ajj, Christian- nézett mérgesen rá Seb, de mikor belegondolt, hogy a következő 2 hetet a szimulátorban fogja tölteni a hülyeségei miatt, csak lehajtotta a fejét
-           Megyünk, már, Chris- mondtam neki, majd kicsit gyorsítottam, mert egy köntösben voltam, és nagyon hideg volt. Mikor bementem, rögtön a konyhába mentem és elővettem neki a kávét. – majd én megcsinálom- mondtam a fiúknak- kértek valami reggelit?
-          Én egy kávét, meg egy szendvicset- tette fel Chris a kezét kicsit szégyenlősen
-          Seb? Kávét?- kérdeztem
-          Nincs kakaó?- nézett rám boci szemekkel, mire Chrisből is és belőlem is kitört a nevetés
-          De, van- válaszoltam kisé könnyes szemmel, mert nem gondoltam volna, hogy egy 25 éves forma 1-es pilóta még iszik ilyet- szendvicset is kérsz?
-          Igen- bólogatott
-          Bocsi, Christian- hallottam Seb hangját a konyhában, ahogy próbálja lefaragni a szimulátorban töltött órák és napok számát. Chris végül is egészen könnyedén vette a dolgot, még csak mérges sem volt… vagy csak nem mutatta.. mindegy.
Miközben a reggelit csináltam, azon gondolkoztam, hogy Sebnek elmondjam-e a valós okát a csóknak. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe fogok kerülni. A fiúk ordibálása hozott vissza a valóságba. Már nagyon éhesek voltak.
-          Viszem!- mondtam már vagy századjára, de csak nem hallgattak el- itt van a kajátok, gyertek be érte, de most már aztán tényleg csönd!- mikor megláttam, ahogy ketten jönnek a konyhába, hogy reggelizzenek, hangosan felnevettem. Olyanok voltak, mint két ovis.. főleg Seb, aki kakaót ivott. Még jó, hogy vettem a múltkor a boltban.
Mikor betermelték a reggelijüket, egy elégedett hummögéssel távoztak. Gyorsan rendet raktam és elpakoltam, majd csatlakoztam a fiúkhoz, akik már nagyban tévéztek. Még csak fél 8 volt..
-          Nekem nemsokára megy a gépem- mondta Chris, mikor Seb az ölébe húzott. Meglepett ez a reakciója, de tetszett.
-          Már ma elmész?- kérdeztem rá. Arra gondoltam, hogy még pár napig csak marad…
-          Igen. Vissza kell mennem a gyárba
-          Te sosem pihensz?- kérdeztem tőle nevetve, de Seb válaszolt rá. Természetes, hogy sosem pihen
-          Szoktam pihenni, csak nem úgy, ahogy Ti- nyújtotta ki rám Chris a nyelvét
-          De Sebet ugye itt hagyod nekem még pár napra- néztem a főnökre kiskutya szemekkel, de csak mosolygott
-          Persze, még van 3 napja, csak azután kell Milton Kays-be jönnie
-          Remek- morogtam, de minkét fiú nevetett, hogy az még hosszú idő.
Még beszélgettünk egy jó fél órát, de aztán Chrisnek már tényleg mennie kellett. Egyedül ment ki a repülőtérre, és meglepetten tapasztaltam, hogy az általa küldött SMS-ben az állt, hogy egy újságíró, vagy fotós sem volt a ház előtt. Ezt nagy örömömben Sebbel is megosztottam.
-          De jó- kezdett vigyorogni- mit szólnál, ha átjönnél hozzám?
-          Mára mást terveztem- néztem rá, mire kisé elszontyolodott- de jöhetsz velem, ha gondolod- hevesen bólogatott, így hazaküldtem, hogy öltözzön át és beavattam, hogy ma vásárolni megyünk. Egészen tetszett neki az ötlet. Neki is kellett pár új ruha…
Felszaladtam az emeletre és válogatni kezdtem a ruháim között. Szeretem a szoknyákat, de ha nem kell feltétlenül azt felvenni, akkor szeretek nadrágban lenni. Főleg most. Mikor Sebbel voltam kinn még nagyon hideg volt, így próbáltam ahhoz a hőmérséklethez öltözni. Eltaláltam, mivel kinn csak 2-3 fokkal lett melegebb. 


A hajam csak kifésültem és már kész is voltam. Mikor leértem Seb már a kocsinál várt.
            Ahhoz a plázához mentünk, ahol tegnap voltam. Nagyon örültem, hogy megint itt vásárolhatok, mert tetszettek a boltok és nagy volt a választék. Seb minden boltban vett egy dolgot, majd nekem segített válogatni. Mindenhol vett valamit, csak hogy ő fizethessen. A végére már nagyon elegem lett belőle.
Délután 1 óra volt, és nagyjából a dolgaim fele volt meg. Megfűztem Sebet, hogy menjünk be a KFC-be, persze először húzta a száját, hogy ez egészségtelen, meg gyorskaja, de végül rá tudtam venni, mert már ő is éhes volt, meg én is.
Nagyjából 30 perc alatt megebédeltünk és mialatt én a zöldségeshez mentem, meg a húst vettem meg a mai vacsihoz, Seb autógrammokat osztogatott, mert már túl sokan felismerték. Megbeszéltük még a gyorsétteremben, hogy ma este átmegyek hozzá, és közösen összedobunk egy vacsorát, aztán lesz, ami lesz…
Kb. 15 perc alatt végeztem is, és amíg nem figyelt, gyorsan beslisszoltam az egyik üzletbe, mert megláttam egy hihetetlenül aranyos cipőt. Persze mikor visszaértem morgott egy sort, hogy miért nem szóltam, megvette volna. „Neki úgy sem számít a pénz..” Az ilyen szövegeitől már a plafonon voltam, de szerencsére mindig észrevette magát, és kijavítottam, hogy csak ajándékba vette. A kimaradt szülinapokra és egyebekre. Nagyon bolond, de eléggé beleestem.
Mikor már kevesebben lettek körülötte elindulhattunk haza. Az egész utat végig beszélgettük, meg volt valami lufis szám, azt közösen énekeltük és bohóckodtunk. Még sosem éreztem ilyen jól magam.
Sebastian egyből a saját háza előtt állt meg. Fél 4 volt, mire hazaértünk. Áldottam az eszem, hogy sportcipőben mentem. Bent ledobtam a csomagokat és eldobtam magam a kanapén. Seb persze jót nevetett rajtam.
Mikor már mindent behordott én is felálltam és nekiálltunk a vacsinak. Kicsit korán lett kész, de a hajnali akciója után mind a ketten halál fáradtak voltunk. Megettük a vacsorát, ami mellesleg nagyon jól sikerült és leültünk a kanapéra. Én befészkeltem magam az ölébe és úgy beszélgettünk és néztük a TV-t. Mikor már látta, hogy majdnem elalszom, mondta, hogy menjek el fürdeni, ő addig megágyaz. Rábólintottam.
-          Seb!- kiabáltam ki neki a fürdőből és pár másodperc múlva ott is volt, csak meglepte, amit lát
-          Ne haragudj- kezdett mentegetőzni és elfordult
-          Ugyan, Seb- kezdtem nevetni- lehet, hogy ijesztő vagyok, de meg kell szoknod, mert nemsokára minden nap az ágyadban így fogsz látni- visszafordult és egy kaján vigyor jelent meg az arcán- és.. egyébként nincs törölköző sem.. viselkedtem kislányosan, amitől teljesen beindult.
Odaléptem hozzá, és szorosan magamhoz öleltem. Ahogy gondoltam, lenn már kezdett éledezni, így kicsatoltam az övét majd magam mögé dobtam
-          Biztos, hogy akarod? Mert.. mert tőlem várhatunk- mondta 2 nyelés között, mert még mindig tátva volt a szája
-          Seb.. most már tényleg maradj csöndben, és legyél férfi!- utasítottam, majd rögtön nekem esett- és egyébként is- mondtam 2 csók között- eleget vártam már rád.
Kivitt az ágyba, és innentől kezdve csak a vágyak és a parázzsá piszkált szikra volt jelen a szobában, ami Chris és köztem még nem éledt fel...   

3 megjegyzés:

  1. Szia!!
    VÉGRE!! VÉGRE!! VÉGRE!! Jaj, már annyira vártam, hogy több legyen Gréta és Seb közt!! És végre!! Ugye most már egy párt alkotnak?? Nagyon várom már a hétfőt!! Szeretnék már tovább olvasni!!
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Szia!!
    Örülök, hogy nem lett nagyobb gond Chris és Seb között. Én is nagyon örülök, hogy Seb és Gréta most már remélem végleg egymásra találnak és asszem a fejezet utolsó sorai erről árulkodnak :D
    Nagyon-nagyon várom a holnapi folytatást!!
    Puszika

    VálaszTörlés
  3. szia :)
    sajnos csak 2 részletben tudtam elolvasni ezt a részt,már csütörtökön elkezdtem,csak abba kellett hagynom és azóta meg időm nem volt,pörög ám az életem elég rendesen:D de akkor szép az élet,ha zajlik:P ezért sajnálom,hogy csak most írok komit.
    hmm nagyon jó kis rész lett,bár nem értem,hogy Sebnek pontosan mi baja is volt Christiannal?eléggé bekattant a kis szöszi abban a percben :D de a lényeg,hogy Seb és Gréta együtt vannak :D megtalálta a zsák a foltját,bár szerintem lesznek még itt szakítások és gondok.
    siess a folytatással.puszi

    VálaszTörlés