2012. szeptember 9., vasárnap

14. rész

Sziasztok!
Sebinek ez a verseny sajna nem sikerült, de bízzunk benne, hogy a többin tarol és 25 évesen meg lesz neki a 3. vb cím is!:) <3


Kicsi kedvcsinálónak itt van a következő rész!:) 

14. rész
A távolság összetart?

                        Sebbel már majdnem 2 hete voltunk együtt és én nagyon jól éreztem magam. De ez persze róla is elmondható volt, mivel egész nap csak vigyorgott és a hihetetlen jókedve rám is átragadt. 1-2 dolog azonban ebben a 2 hétben még mindig gyengítette a kötelékünket. Az egyik az, hogy nem érzem biztos lábon állónak… egy apró rossz mozdulat, vagy egy csekély fuvallat és omlik, mint a kártyavár. A másik pedig az hogy Seb holnap megy Milton Kays- be, nekem pedig szeptember 7-én kezdődik a suli… Ami azt jelenti, hogy állandóan távol leszünk egymástól és ez nagyon nehéz lesz, mivel az elmúlt időszakot együtt töltöttük… még csak nem is aludtunk külön. És büszke vagyok magamra, mivel még csak veszekedés sem volt köztünk. 
                        A suliba a füzeteket még be kell szereznem, bár az a szerencse, hogy az igazgató adott egy listát, hogy melyik boltban érdemes vásárolni és hol lehet kifejezetten az orvosi egyetemre járt füzeteket megvenni. Ez egy szempontból jó volt, megkönnyítette a keresést. De hogy a boltok hol vannak, az már egy másik kérdés, úgyhogy megint igénybe fogom venni kedves barátaim segítségét.
                        Velük minden rendben, Anne kapott egy munkát, szinte egész augusztust Japánban töltötte, mert fotózáson volt. Nem bírja abba hagyni. Laura mégtöbb barátot szerzett, Sophie megtalálta élete szerelmét és most vele van Mexikóban. És persze Stephan se maradjon ki. Fordult a kapcsolatunkban a szerep és most én adtam neki tanácsokat egy kapcsolattal kapcsolatban. Kicsit fura volt nekem, hogy meleg… még sosem volt ilyen ismerősöm.
És persze az én állandóan érdeklődő és aggódó Katym. A „vörös gyönyör”- én már csak így hívom, mert mikor a múltkor kávézni voltunk, valaki ezt mondta neki és neki nagyon nem tetszett, nekem viszont volt mivel cukkolnom- gyakran járt el velem vásárolgatni, meg sétálgatni. Megismerte Sebet, aki persze rögtön levette a láváról a kék szemeivel, meg a szőke német fejével. Nagyon jóban lettünk, mindent tud rólam. És persze az eseteket is Seb é köztem, amik már megoldódni látszanak.
-          Kész vagy?- kérdeztem Sebet mosolyogva az ajtónál állva, mert ő a bőröndje fölött guggolt.
-          Azt hiszem- vakarta meg a fejét és felállt
-          Segítsek?
-          Nem ártana - pirult el és mikor odaértem nyomott az arcomra egy hatalmas puszit
-          Kész is- mondtam büszkén kb. 20 percnyi pakolás után
-          Hol a kék cipőm? Le fogom késni a gépet- morgott és rám nézett
-          Útban a mi szemetesünk és a szeméttelep között- vigyorogtam, de nem vette a poént
-          Te kidobtad?!
-          A kedvenc cipőd? Dehogy dobtam, mert tudom, hogyha megteszem, 2 annál sokkal rondábbat veszel- folyt ki a könny a szememből a nevetéstől és a szekrény aljából előkotort kék pár cipőt átnyújtottam a pilótának
-          Köszi- mosolygott és leviharzott a lépcsőn
-          Kivigyelek a reptérre?- loholtam utána és elkaptam az ajtóban
-          Nem kell, jön értem taxi- mosolygott és szorosan az ajtónak nyomott- nagyon vigyázz magadra, és a pótkulcsra is figyelj
-          Oké, nem lesz semmi baj. Velem legalább is biztos, hogy nem. De te fogsz 310-el száguldani az utakon, szóval…
-          Vigyázok- mosolyodott el, és szenvedélyesen megcsókolt. Nem akartam elengedni, de muszáj volt, mert a taxi már vagy 20-szor dudált, mire Seb kinyitotta az ajtót- nem akarok elmenni- tette hozzá lehajtott fejjel és kilépett az ajtó elé
-          Ezzel most ne foglalkozz. Vezess mindig nyugodtan, én várni foglak. Ugyan itt leszek, mikor majd 2 hét múlva megjössz.
-          Ígéred?
-          Ígérem- sírtam el magam majdnem, de tudtam, ha megteszem, képes lenne elrabolni csak azért hogy vele menjek
-          Tényleg mennem kell. Szeretlek
-          Én is szeretlek- adtam egy utolsó búcsúcsókot és nagyon nehezen, de elengedtem a kezét.
Aztán már csak a taxis hangját, és az ajtók csapódását hallottam, majd a taxi elhajtott a reptér felé.
                        Este 8 órakor az ember már nem nagyon tud mit kezdeni magával, így én is csak gondosan bezártam Sebnél, meglocsoltam még pár virágot és mentem is át a saját házamba. Nagyon rég nem voltam már itthon, így elég nagy kosz fogadott. Az egész 2 hetet Sebnél töltöttem és még csak haza sem látogattam. 1 óra alatt kiporszívóztam a házat és szépen letörölgettem. Nagyon sok energiám volt, nem bírtam aludni. Féltem, hogy Sebnek esetleg baja esik, de aztán éjfél körül megnyugtatott az SMS-ével, hogy már leszálltak, minden rendben és nagyon hiányzom neki. Válaszoltam neki, majd egy gyors zuhany után az ágyba zuhantam és elaludtam.
                        Reggel a 10-re beállított ébresztőmre ébredtem. Nagyot nyújtóztam, majd kimentem a fürdőbe és felfrissítettem magam. Reggeliztem valamit és felhívtam Katy-t, hogy jöjjön el velem vásárolni, de ebből csak egy 1 órás beszélgetés és egy jó nagy telefonszámla lett, mert őa szüleinél van, Franciaországban. Teljesen kiment a fejemből, de legalább beszéltünk egy jót. Laura szerencsére már otthon volt, így vele szerveztem le, hogy 12-kor találkozzunk a szobornál. Rábólintott, és mivel  már 11 bőven elmúlt és én még sehol sem álltam, nagyon gyorsan összeszedtem a cuccaimat, megcsináltam a hajam és beálltam a szekrény elé. „Vásárolni” járt fejemben a gondolat, majd 5 perces döntésképtelenség után kimentem az erkélyre, hogy inkább az időjáráshoz öltözöm. Mikor kiléptem, majdnem megfagytam, így már biztos volt a kabát.  Felvettem egy világos barack színű ujjatlant és egy kötött hosszított pulóvert. Nem szeretem a szoknyákat, de ez végül is nem is az és nagyon kényelmes is volt.

Egy nagy táskát vettem el hozzá, így pakolhattam át, megint. Felkaptam egy barna csizmát, aminek volt egy kis sarka, de nem akkora, hogy megfájduljon benne a lábam, viszont a felső polcokat nyugodtan elérem. Tettem fel egy kis sminket, becsavartam a copfom végét és indulás előtt felvettem a sálat és a kabátot. A buszt futva bár, de elértem és 5 perc késéssel meg is érkeztem Laurához, aki már majdnem megfagyott, mert egy lenge kis ruhát vett fel, és csak egy szandált. Egy lenge kis bőrkabát volt rajta, szegény már 10 perce ott fagyoskodott. Idő lesz, mire megszokja, hogy én mindenhonnan elkések…

           Az első üzletbe mentünk, ami a listán volt és Laura már nagyon örült, mikor beértünk oda.
                        Laura kellőképpen felmelegedett én pedig beszereztem mindent, ami kell. Ő is vett pár dolgot, és aztán a plázába is elmentünk. Vettem magamnak egy pulcsit, ő pedig 2 cipőt meg egy nadrágot. Beültünk sütizni, meg ittunk egy kávét és haza indultunk. Nagyon jól telt a nap, de Seb hihetetlenül hiányzott és nem tudtam kiverni a fejemből.
                        Hazaértünk és egy tál popcorn kíséretében megnéztünk pár filmet Lauval. Jó volt, hogy ott van velem és támogat. Mikor az egyik horror közepén tartottunk, csöngött a telefonom. A kijelzőn Seb neve volt és boldogan vettem föl, majd kivonultam beszélgetni a szerelmemmel. Hihetetlenül hiányzott és eddig még sosem szerettem ennyire. Beszéltünk vagy másfél órát és az egész beszélgetés alatt legalább 20-szor elhangzott a „szeretlek” szó. Letettem és visszamentem Laurához, aki már megint új filmet tett be. Elindultam kifelé, mikor megint megcsörrent a telefon. Laura kérdően néztem rá, de én csak felhúztam a vállam, mert a szám ismeretlen volt
-          Haló?- vettem fel
-          Szia, Gréta- hangzott a vonal túlsó végéről egy kisé reszkető férfi hang- Chris vagyok. Muszáj beszélnünk… baj történt… Sebbel… 

U.i: Remélem, sikerült egy kicsit feldobni a kedveteket, és izgalmat csinálni... Megpróbálom a következő részt is -ha nem is ilyen hamar-, de mielőbb hozni! :)
Köszönöm az olvasást!
Puszii.



4 megjegyzés:

  1. szia.
    rövidke rész lett, de azt hiszem mindent tartalmazott, amit kell.
    hát bizony nehéz az elválás a fiataloknak, ha annyi időt együtt töltenek. nehéz elválni a jótól :D
    a vége... hét tényleg fokozod az izgalmakat :) jajj aggódom Sebiért. remélem semmi komolyabb baja nem történt.
    hozd hamar a folytatást.
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia:)
      Igen, ez sajna rövid lett, de megpróbálok most már hosszabbakat írni.
      Nem szeretnélek izgalom nélkül hagyni Titeket, szóval még lesz pár ilyesmi rész...:)
      Sietek, ígérem, és köszönöm a komit^^ :)
      Puszii.

      Törlés
  2. Szia!!
    Oh, istenem. Mi lett Sebbel? Ne csináld már ezt!! Ugye nem lett nagy baja?? Nem lehet nagy baja. Kérlek nagyon siess a folytatással, izgatottan várom!!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D
      Látom válaszoltál a saját kérdésedre :PP
      Sietek, megpróbálom holnap hozni:))
      Addig nyugi:DD
      Köszönöm a komiadat.(és hogy mindig írsz:) )
      Puszii.

      Törlés