2012. szeptember 22., szombat

17. rész

Sziasztok! Végre hazaértem, és örömmel értesültem Sebastian pénteki teljesítményéről! :D Szlovákia gyönyörű, mindenkinek ajánlom, ha aktív pihenést szeretne!:)
Ez volt a rögtönzött hozzáfűzni valóm, nem rizsálok, jó olvasást, és hajrá Sebi! :DD
Puszii.


17. rész
És siker!


  Egy pillanatra megijedtem, hogy Sebastian jött ide, de mikor a köntösben és a mamuszban, kócos hajjal egy vigyorgó Stephant pillantottam meg, megnyugodtam. Kedves vendégem bejött, ledobta magát a kanapéra, majd kért valamit enni. Én jó vendéglátó módjára csináltam neki is, meg magamnak is egy kis szendvicset és a kanapén beszélgetés közben megettük.
  Mindent elmeséltem a Vettel családról és Stee csak tátotta a száját, hogy hogyan lehet valaki ennyire szemét… hát én sem értem. Már pont belekezdtem egy új sztoriba, mikor csöngettek.
-          Ugye nem Seb- fordult meg rögtön a fejemben és ugyan ezzel a tekintettel Stephre néztem, de ő csak biccentett a fejével, hogy nyissam ki. Nagy nehezen felálltam, mély levegőt vettem és azzal a tudattal, hogy most magyarázkodnom kell, kinyitottam az ajtót, de ami várt, igen csak meglepett
-          Köszi, köszi, köszi. Jövök eggyel- ölelt meg nagyon szorosan Christian. Ez meg mit keres itt? De aztán a baráti ölelésből kicsit más lett… Hosszan voltunk összefonódva és én a fejem a nyakába fúrtam és beszívtam az illatát. Stee köhögésére eszméltem föl
-          És miért jöttél?- néztem rá kissé félénken, mert zavarba jöttem, de ő is elpirult. Mikor nem figyelt, egy mérges pillantást vetettem Steere, aki erre csak feltette a kezét és előre fordult a kanapén
-          Csak gondoltam személyesen köszönöm meg, hogy visszahoztad Sebet. Teljesen más, máshogy áll a világhoz. Utoljára akkor volt ilyen, mikor fél évre szünetet tartott Hannával. Szétmentetek?- kérdezte vigyorogva, de mikor végiggördült egy könnycsepp az arcomon, azonnal kapcsolt- ne haragudj! Nem tudtam… csak tudod azt hittem, hogy… az előző ölelés… azt hittem, van esélyem…
-          Semmi gond- töröltem meg az arcom- én nem tudok arról, hogy szétmentünk, de utoljára, ha nem is veszekedéssel, de érdekesen váltunk el.
-          Annyira sajnálom… Csak tudod akkor dudorászott nekem utoljára a telefonba. elmosolyodott
-          dudorászik?- lepődtem meg és már igazán sírni kezdtem
Chris nem tett semmit, csak szorosan átölelt és nem engedte, hogy elmenjek. Ott voltam az ölelésében vagy fél órát, mire megnyugodtam. Stee nem tudom, hogy mit csinálhatott eddig, de nem is érdekelt, mert sikerült teljesen kizárnom. Mikor megnyugodtam Chris letörölte az arcomról a könnycseppeket és adott egy puszit az arcomra. De valahogy nem értettem. Csak ebben az egy arcra adott pusziban benne voltak a múlt sérelmei, a jelen vágyi, kívánásai, és a jövő tervei. Olyan volt ez… olyan, mint az első csókunk. De most nem fordult meg a fejemben, hogy tovább menjünk, csak annyi, hogy Seb minden csókjában ezt érzem. De mi van, ha szorosabb lett valami miatt a kötelékem a csapatfőnökkel és neki már egy puszi is elég ehhez? Mind egy, nem rágódom ezen.
-          Köszi, már jobb- szálltam ki az öleléséből és a puszija nyomát „simogattam” az arcomon. Erre csak elmosolyodott
-          Seb holnap jön be a gyárba. Ha gondolod, megmondom neki, ha üzensz valamit….
-          Nem, majd felhívom, de köszi a segítséget
-          Semmi- mosolygott, mintha az előző 20 perces sírás nem is lett volna. – Nem jössz el velem a gyárba holnap?- tette fel a kérdést, amin nagyon meglepődtem, de azonnal tudtam a választ
-          Nem, sajnos, mert kezdődik a sulim és még sehol sem tartok a pakolásban, meg ilyenek. Még az eligazításon is éppen csak részt tudtam venni, mert voltak páran, akik meggátolták, hogy Sebi után repüljek- elmosolyodtam.
-          Hát rendben…- fordult meg Chris és az ajtó felé indult. Nem tett hosszú látogatást, de valahogy nem volt kedvem marasztalni…- ma este… nem lenne kedved vacsorázni?... Velem?
-          Bocsi, Chris, de barátok- néztem rá, de nem hitte el nekem és szorosan magához húzott. Az orrunk összeért
-          Csak barátok?- tette fel a kérdést, és majdnem megcsókoltam
-          Csak- válaszoltam erényesen, mire engedett a szorításból és egy érzéki puszit adott az arcomra, a számtól 2 centire. Utálom, mikor ezt csinálja!
-          Tudod a számom, ha meggondolnád magad- mondta végül és lehajtott fejjel kiment a kocsijához és elhajtott
Mikor elment, álltam még 3-4 percet az ajtóban, majd befelé fordultam, de egy mérges Stee állt velem szemben és a kezembe nyomta a telefonom. Én először nem is értettem, hogy mit akar vele és reméltem, hogy nem azt, hogy hívjam vissza Christ és egyezek bele a vacsiba… így csak leraktam a konyhapultra a készüléket és befelé vettem az irányit, mikor rám mordult, hogy nézzem meg az SMS-eim. Mikor megláttam a kijelzőt, nem tudtam mit csináljak. Nem tudtam, hogy mi vár rám Sebi üzenetében. Álltam fölötte egy kicsit, de mikor megláttam az „üzenet megnyitása” címkét, görcsbe rándult a gyomrom. Nem nyitom meg… de muszáj! „Megnyitás”…
„Drága Grétám! Egyáltalán nem haragszom, tudom, hogy a családom kibírhatatlan. Eddig nem voltam tisztában az érzéseimmel, de az, hogy idáig elrepültél, csak miattunk, a kapcsolatunk miatt, minden kérdésemre választ adott. Hihetetlenül boldog vagyok, és eszméletlenül szeretlek. Remélem a családom nem rontotta el örökre az esélyeim, tudom, ilyen korán még nagy falat volt neked. Hanna-t is csak fél év után mertem bemutatni… De a lényeg, hogy az én tetszésemet megnyerted és kezdhetsz barátkozni a gondolattal, hogy az újságok címlapján leszel, mint a barátnőm… Szeretlek, sietek haza.
            Mikor elolvastam, csak sikítottam és ugráltam örömömben, mint mikor egy gyerek a kívánt ajándékát kapja karácsonyra. 10 perc intenzív ugrálás után Steph is ki tudta venni a kezemből a telefont, meg tudott nyugtatni és megmondta, hogy válaszoljak neki. A Chrises dolgot pedig majd személyesen kéne elmondani. Beleegyeztem az ötletébe és pötyögni kezdtem.
Szerelmemmm. J A világ legboldogabbja vagyok! :D És ez most egy „lennél a barátnőm” kérés volt? De a válaszom igen, és ígérem, hogy bármi lesz, melletted állok, csak Hannáról ne kelljen többet hallanom… Vagy legalább is tőled ne, mert tudom, hogy a firkászok hozzá fognak hasonlítani….
            Amit megírtam letettem az asztalra a telefont és beszélni kezdtem Stee-vel a sulis dolgokról. Ő meg Laura szinte már mindenkit ismernek, szóval ha bármi kell idősebbektől, tudna nekem segíteni. Még ha nem is egy szakon vagyunk… Tudom, hogy ez hatalmas segítség lesz! Stee pont belekezdett valamibe, mikor az asztalon megcsörrent a telefon. Seb válaszolt! Azonnal ugrottam és habár Steph pont valami érdekes résznél járt nem igazán érdekelt és faképnél hagytam
Rendben, lakat a számon, a kulcsát eldobtam :D Igen, az volt… tehát egy pár vagyunk, már hivatalosan is. J Aludj jól, bár gondolom most keltél…
        Visszamentem Steehez halál szerelmes fejjel, de ő erre csak valami negatívat reagált, mert tudta, hogy semmi nem tudja letörni a kedvemet. Még elmesélte a történetet, amit az előbb félbehagyott, majd olyan 11 körül már fáradt volt és hazament. Kikísértem a buszhoz, majd miután elment visszamentem az üres lakásba. Leültem a kanapéra és elgondolkoztam.
            Most Chris átjött és bekavart egy kicsit az ölelésével, meg a dumájával és a jelenlétével, de nemet tudtam neki mondani, tehát ez azt jelenti, hogy az érzéseim Sebastian iránt egyre tisztábbak és egyre jobban szeretem. Tehát ez az egész „dönts, hogy ki legyen” már nem kezdődik előröl, de a suli igen, szóval könyveket kéne csomagolni… Tudom, ez már nem gimi, de szeretem, ha szépen vannak bekötve a könyveim…
            Elővettem a tankönyveket, meg a Laurával vásárolt csomagolópapírokat és munkához láttam. Hajnali 3-ra készen lettem és örömmel nyugtáztam, hogy még szépen is sikerültek. Ezek után fölmentem, beültem a kádba és vagy másfél órát ücsörögtem és álmodoztam Sebről… Nagyon jó volt, de mikor a madarak elkezdtek csicseregni, úgy gondoltam, hogy itt az ideje lefeküdni és beállítottam az órám, hogy 12:00-kor azért már keljek fel, 6 óra alvás csak elég lesz… majd legközelebb kialszom magam, remélhetőleg már Sebi karjai közt. 

Ez most csak ennyi lett, de megpróbálom hamar hozni az új részt, és köszönöm az eddigi komikat:)

1 megjegyzés:

  1. szia :)
    nagyon váram már az új részt.:)
    Stee pont jókor toppant be. ha ő nincs ki tudja, hogy mi lett volna Gréta és Christian közt. nincs semmi bajom a "nagyfőnökkel", de értse meg, hogy Seb szereti ezt a lányt és fordítva és neki nincs esélye. nem akarom, hogy folyton bekavarjon és egy édes mosollyal vagy egy apró puszival elbizonytalanítsa Grétát. mostmár minden kezd jóra fordulni, egy pár lettek hivatalosan is Sebivel :DDD
    siess a folytatással
    puszi
    Reny

    VálaszTörlés