19. rész

19. rész

Az első hónapunk

Reggel 8-kor ébredtem. Már vagy 2 hónapja nem keltem ilyen korán, vagy ha mégis, Seb mellettem volt, hogy fel tudja kelni. De nem baj, holnap már ő segít.

              Az idő elég hidegnek bizonyult így semmi kedvem nem volt menni, de hát én tanulni jöttem, nem Sebihez. Bár szívesebben lennék itthon egész nap és kísérgetném őt a futamokra… bár ezt is meg lehet unni.

              Belebújtam egy jó meleg összeállításba és szaladva bár, de elértem a buszt és időben beértem az egyetemre. Jó volt látni Fannit és mikor volt egy 45 perces szünetem, átmentem Lauráékhoz is, akikre mindössze 10 percet kellett várnom.

              Minden órán percenként pillantottam az órára és rossz volt látni, hogy milyen lassan kattog a mutató. A másfél órányi bemutatkozás és némi tananyag után felüdülés volt a 15, vagy 45 perces szünet. Persze a hosszúból csak kettő volt…

              Az egyik óra közepén megérkezett Sebastian SMS-e, hogy most érkezett haza és ne felejtsem el azt a „bizonyos dolgot”. Rögtön tudtam, hogy mire gondol és kicsit letörtem. Fanni persze ezt észre is vette és kérdezgetett. Próbáltam neki másról beszélni, terelni egy kicsit a témát, de a végén kicsúszott és erre a Fanni arcán egy hatalmas vigyor terült el

-          Ez most komoly? Ez remek!

-          Hát még nem biztos… - mondtam lelketlenül, mire ő is visszavett egy kicsit és megértette, hogy Lauéknak miért nem kéne elmondani.

Hálát adtam az égen, mikor az utolsó óráról is kijöhettem. Kezdett sötét lenni és hideg, de reménykedtem benne, hogy hazáig még fenn lesz a Nap. Kicsit szégyenlősen és félénken mentem be a patikába kérni egy terhességi tesztet, de az eladónő nagyon kedves volt, még csak meg sem szólt, hogy még fiatal vagyok, hanem inkább tanácsokkal látott el.

-          Megjöttem- kiabáltam Sebnek mikor beértem a házba és a komódra tettem a kulcsokat. Beleszippantottam a levegőbe, amelyet egy isteni vacsora illata lengett be és becsuktam a szemem. Ebből Sebastian szoros ölelésére eszméltem föl, de mikor kinyitottam a szemem nevetni kezdtem.

-          Mi a baj?- kérdezte értetlenül, de én csak adtam a szájára egy csókot. Eszméletlen aranyos volt egy köténnyel a derekán és egy kuktával a fején.

-          Te csinálod a vacsorát?- kérdeztem tőle, miközben lesegítette rólam a kabátot és a nappaliba vezetett

-          Igen és remélem, hogy ízelni fog- mosolygott

-          Amit te csinálsz, az mindig finom- mosolyodtam el és leültem az étkezőasztalhoz, ahol pont ráláttam az én kis szöszkémre. Hihetetlenül jó, hogy újra láthatom. Soha nem hittem volna, hogy valaki valaha is ennyire fog majd nekem hiányozni. És tessék, itt van. A sok vita, és bizonytalankodás ellenére nagyon szeretem.

-          Na, milyen volt?- kérdezte csillogó szemekkel, kicsit félénken

-          Hát…- húztam az agyát, mire láttam rajta, hogy kezd elszomorodni- annyira finom volt, hogy nincsenek is rá szavak. Tegnap egész nap vezettél, erre ma meg egy ilyen vacsorával vársz. Nagyon fáradt lehetsz. Most vagy nagyon szeretsz, vagy titkolsz valamit, vagy kérni szeretnél valamit- nevettem el magam, de mikor komoly lett az arca és is elkomorodtam- mi az Seb? Akarsz valamit?

-          Az a helyzet, hogy ugye hónapforduló…

-          Nyögd már ki Sebastian!- emeltem meg a hangom, mert nem tudtam, hogy mit fog mondani és mára elég a meglepetésekből

-          Nem lehetne, hogy a terhességi tetsztet a hónapfordulónkon csináljuk meg?- nézett fel az asztalról félénken és rám szegezte tekintetét

-          Nem, most szeretném. Akkor már félném elvetetni…- ez a mondat csak úgy kicsúszott és igazából nem is gondoltam komolyan, de fáradt voltam, kimerített a mai nap és ez úgy ért, mint derült égből villámcsapás- sajn…- kezdtem volna menteni, ami még menthető, de csendre intett.

-          Szóval tényleg nem szeretnéd- nézte továbbra is az asztalt és nagyon szomorú volt az arca- Csak mert valójában ma van a hónapfordulónk. Gondoltam te majd jobban fogsz rá figyelni, mint én… de most tényleg… velem van a baj?- nézett bele a szemeimbe és mintha a tekintete belém hatolt volna. Mindet látott. Amit akkor gondoltam és éreztem. Ekkor az arcán legördült egy könnycsepp- csak mert azt hittem, hogy legalább már most megtaláltam az igazit… hogy másodszorra nem lövök mellé… de tévedtem- állt fel az asztaltól, de én gyorsabb voltam és szembe kerültem vele. El akart állítani az útból, de nem sikerült neki. Ilyenkor elég erőszakos tudok lenni.

-          Nézd, Sebastian. Ez csak kicsúszott, igazából nem gondoltam komolyan. Ha terhes vagyok, persze, hogy megtartom, nincs jogom rendelkezni egy ember életével. Én nem vagyok gyilkos. És a mai nap nekem nagyon új volt. Új suli, új hely, új nyelv. Tudod, hogy lassan szokom hozzá a dolgokhoz, de ígérem, hogy megpróbálom, de most, hogy végre együtt lehetünk, ne haragudj rám, nagyon kérlek. Nekem nagyon fontos vagy… bárminél fontosabb. Kellesz nekem- suttogtam az utolsó szavakat lábujjhegyen állva az ajkaihoz közel, de mikor meg akartam csókolni, csak megfogta a vállam és eltolt magától.

-          Felmegyek, lefekszem aludni. Ma aludj az egyik vendégszobában, holnap megbeszéljük… azt hiszem- mondta teljesen egyhangúan és a könnyeim fátylában még láttam, ahogy felmegy a lépcső és eltűnik a szobájában.

Hajnali 3 felé sikerült elaludnom, de addig is vagy 300-szor gondoltam arra, hogy át kéne menni hozzá és megbeszélni a dolgokat. Nem hiszem, hogy ő tudott aludni…

              Reggel 9-kor kisírt szemmel ébredtem és amint eszembe jutottak a tegnap történtek felpattantam az ágyból és elindultam kifelé.

            Végigmentem a folyosón, majd Sebastian szobája előtt megálltam egy pillanatra, de erőt vettem magamon és lenyomtam a kilincset. Benyitottam és elérzékenyültem, mikor megláttam az ágyon édesen aludni. Lábujjhegyen elmentem az ágyig, betakartam és én is lefeküdtem mellé az ágyra. Akkor, abban a pillanatban nem vágytam semmi másra, csak hogy érezhessem, hogy mellettem van. Féloldalasan feküdtem le mellé és simogatni kezdtem a hátát. Már majdnem elaludtam, mikor megszólalt

-          Nem fáradt még el a kezed?- kérdezte és szembefordult velem. Megszorította a kézfejem és megpuszilta, de nem nézett a szemembe

-          Egész végig fenn voltál?- kérdeztem rá elmosolyodva, de még mindig nem nézett rám- tudom, hogy most nehéz a szemembe nézned, de valahol szeretném, ha megértenél. Sajnálom, hogy tegnap azt mondtam, amit, de tudod, hogy nem szeretem, ha az utolsó pillanatokban variálnak. És az, hogy elfelejtettem a hónapfordulónkat. Nagyon sajnálom. 5000 dolog cikázott a fejemben és már 3 napja nem tudok aludni amiatt, hogy nem tudom, hogy terhes vagyok-e, vagy sem. Megígértem, szóval betartom, amit mondok.

-          Tényleg nem tudtál aludni pont emiatt?- nézett végre a szemembe

-          Nem- ráztam meg a fejemet és sírni kezdtem, mire csak átölelt

-          Egész éjjel forgolódtam és gondolkoztam, hogy mi legyen. Kicsit reménykedtem benne, hogy átjössz…

-          Át is akartam, de azt hittem, hogy majd azt mondod, hogy most inkább menjek ki, vagy haza- hajtottam fejem a mellkasára és mindössze 5 percig nem tudott szólni semmit, de nekem az is elég volt, hogy a kicsit heves szívverésére elaludjak.

-          Édesem, kelj fel- cirógatta az arcom Sebi

-          Hány óra?- kérdeztem álmos hangon és megfordultam, de a kezemmel majdnem adtam neki egy pofont- bocsi- tört ki belőlem a nevetés

-          Pofozkodunk?- kezdett vigyorogni, majd maga alá gyűrt és elkezdett csikizni

-          Seeb- sikítottam- fejezd be, mert bepisilek

-          Kérj bocsánatot- mondta még mindig ugyanakkora mosollyal, majd egy pillanat alatt abbahagyta. Szinte megállt az idő, mikor mélyen a szemeimbe nézett. Ekkor szenvedélyesen megcsókolt. Ilyen jól még soha nem esett egyetlen érintése sem és ezt persze éreztettem is vele. Kicsit elkezdtem mozgolódni alatta, hogy érezze a felhívást, mire egy kicsit felhúzta a pólóm és a melleim kezdte kényeztetni. Lassan került le rólam a fölső és a bugyi is, majd először a belső combomat kezdete el simogatni, és haladt befelé. Nagyon lassú volt, hogy kínozhasson, mire én minden erőmet összeszedve magam alá fordítottam. Ez egy kicsit meglepte, de láttam rajta, hogy élvezte és fölé térdeltem, majd először a homlokára, aztán az orrára, a szájra adtam puszit és így haladtam apránként lefelé. Már az utolsó kockáknál jártam és állam kicsit mindig súrolta merev férfiasságát, amit ő csak apró sóhajokkal jutalmazott. Már éppen a kezemben volt legérzékenyebb pontja, de ránéztem, még mielőtt bármit is teszek. A feje le volt hajtva a párnára és be volt csukva a szeme. Kicsit vártam, hogy észrevegye, hogy abbahagytam. Mikor kinyitotta a szemét visszamásztam még hozzá egy utolsó csókért, majd a számhoz vettem a férfiasságát, de mielőtt még a szám egyetlen pontja is hozzáérhetett volna, megszólalt a telefonom

-          Ki a franc ez?- kérdezte elég mérgesen Seb és a telefonomért nyúlt, de én csak nevetni tudtam- ne nevess, csak vedd föl, rázd le és folytasd- lett a végén kaján vigyor a fején és elégedetten dőlt vissza, hogy egy totál meztelen csaj éppen rajta ül és örömökben szeretné kényeztetni

-          Igen?- vettem fel még mindig mosolyogva a telefont

-          Te vagy az, Gréta?- kérdezte egy fiatal női hang a telefonba

-          Igen, és ott ki beszél?- kérdeztem, de Seb megunta a várakozást, kicsit felült és ujjaival kezdte kényeztetni legérzékenyebb pontomat

-          Fanni vagyok, te csacsi. Miért nem vagy itt? Tudod, hogy a tanár utálja a késést és a párom nélkül be sem enged az órára

-          Mi?- kérdeztem vissza, mert nem is figyeltem arra, amit Fanni mond, csak Sebre tudtam figyelni, meg hogy merre járnak az ujjai. Apró sóhajok hagyták el a szám, mire Fanni valószínűleg elmosolyodott

-          Most szállj le róla Gréta!! 15 perced van, hogy itt legyél a suliban

-          Hogy mi?- kaptam a fejemhez és azonnal lemásztam Sebastianról, amit egyáltalán nem értett, sőt, egyértelműen ellenzett- ott leszek- mondtam a telefonba, miközben épp a ruháim szedtem össze a földről.

-          És Gréta. Legközelebb ezt este csináljátok- nevetett fel Fanni és letette a telefont.

Én már nem voltam ennyire boldog, mivel rohanhattam haza átöltözni, fürdeni meg összeszedni a tancuccom. Mire végeztem Sebi is „megnyugodott” és elvitt az egyetemre. Csak 10 percet késtem és nagyon büszke voltam emiatt magamra. Sebnek még az utolsó csók közben megígértem, hogy este befejezzük, amit elkezdtünk, de még mindig morcos volt. Megmondtam neki, hogy amíg én suliba vagyok, ő vásároljon be. Szerintem 2 óra alatt megvan és nekem ma úgyis csak ez az egy órám van, szóval találkozunk ugyan itt. Berohantam az épületbe, megkerestem a kémia labor előtt Fannit és 15 perc késéssel beestem az órára barátnőmmel együtt. A tanár szúrósan nézett, de én csak visszamosolyogtam rá, mire szerintem megsértődött. Fannival mind a ketten hangosan felnevettünk, de aztán próbáltuk felvenni az óra ütemét.

-          De miért délután csináljátok?- kérdezte Fanni az óra felénél, mert már halálra untuk magunkat

-          Nem hittem, hogy már 2 óra. Este veszekedtünk és reggel olyan 9 körül átmentem hozzá, hogy kibéküljünk, de még tettette, hogy alszik, ezért simogatni kezdtem a hátát. Erre kiderült, hogy fenn van. Kibékültünk, de én elaludtam, aztán felkeltett és egyszer csak befordított maga alá és nem volt megállás. Már pont el akartam kezdeni neki valamit, mikor hívtál…- pirultam el

-          Oké, semmi gond. Hidd el, hogy rosszabb, mikor a férjed barátai web kamerán keresztül nézik, ahogy kielégíted a pasid, mert voltál olyan hülye, hogy nem kapcsoltad ki a kamerát…- mosolyodott el, de én először elképedtem, majd elkezdtem nevetni.

-          Volt ilyen?

-          Igen- hajtotta le a fejét, ami olyan volt, mint egy paradicsom- kb. 1 hónapja…

-          Hát akkor inkább telefon, mint kamera- mosolyogtam rá Fannira, aki még mindig piros volt.

Az óra további része gyorsan telt, már amennyire tudott és örömmel szaladtam a suli előtt Sebastian karjaiba. Váltottunk egy hosszú csókot. Mivel most A hét van, ezért holnap, azaz szerdán nem lesz egyetlen órám sem, szóval az egész napot Sebbel tudom tölteni, aki holnap éjjel utazik el. Alig voltunk együtt…

              Még mielőtt átmentem volna Sebastianhoz megkértem, hogy vigyen haza. Nagyon kérdezősködött, hogy minek, de a végén azt mondtam neki, hogy a lakásban van a terhességi teszt. Ezt szerencsére elhitte, így míg ő hazament én gondolkozhattam a ma esti békülős szexen…

  Gyorsan leborotváltam mindenem és az egyik fehérneműt, amit még a múltkor vettem, betettem a táskámba. Seb tuti örülni fog neki. Bedobtam még mellé a tesztet is, hogy azt véletlenül se hagyjam itthon, majd átmentem.

              Beérve nem várt finom illat, viszont az első fordulónál egy tetőtől talpig vizes szőke pilótát pillantottam meg, aki éppen keresett valamit. Csöndben mögé lopóztam, és lerántottam róla a törölközőt, mire teljesen megijedt. Mikor látta, hogy csak én vagyok és a törölközőt a magasba tartom kaján vigyor húzódott meg az arcán és közeledni kezdett. Elért hozzám, és a nyakam erőteljesen megszorította majd magához húzott. Ajkaink forrón perzselték egymást és nyelvünk vad táncba kezdett. Belemarkolt a fenekembe és felhúzott a derekára, majd a pultra ültetett. A csókok csak záporoztak, a keze már a fölsőm alatt járt, a melltartóm is kikapcsolta. Már kezdte volna lehámozni rólam a felsőt is, mikor megálljt parancsoltam

-          Ezt majd este- nevettem el magam az arckifejezésén és lemásztam a pultról, mire csak elégedetlenül hátat fordított nekem és magára kötötte a törölközőt. – félek- szólaltam meg, mire csak megfordult. A kezemben ott volt a teszt

-          Itt vagyok melletted, ne félj- jött oda és megsimította az arcom, majd megpuszilta

-          Megyünk?- néztem rá félénken és a kezem rettenetesen elkezdett remegni. A fürdőbe érve Seb kint maradt, addig én gyorsan megcsináltam az előkészületeket és aztán a tesztet

-          Na?- kérdezte Seb, mikor kiléptem az ajtón

-          Nyugi, ez nem F1-es autó. Ennek kell 5-10 perc, hogy megmutassa az eredményt- hajtottam le a fejem, mert elég vicces volt, mire Seb csak felnevetett

-          Már viccelődsz. Jó jel- simogatta meg a hátam mikor leültünk a kanapéra

-          Mi van, ha igen?- néztem rá, mire kezem eszméletlenül remegni kezdett és Sebastian kivette a kezemből a tesztet

-          Most nem mondom rögtön, hogy megtartjuk. Kíváncsi vagyok a véleményedre- mosolyodott el és felém fordulva adott egy puszit a számra- mennyi idő kell még neki?- szólalt meg kis idő után

-          Már letelt 10 perc…

-          Akkor? Nagy levegő és- fordította meg Seb a csíkot

-          Hogy mi?- kerekedtek ki a szemeim és csak Sebastian vállára dőltem és zokogni kezdtem. A kicsi német még mindig nem mozdult, csak mikor már erőteljesebben kezdtem volna el sírni, megsimogatta a vállam és nyugodt hangon beszélt

-          Negatív- érződött a hangján a csalódottság

-          Sajnálom- sírtam még mindig és a pólójának az ujja már tiszta könny és szemfesték volt

-          Ugyan már- simogatott meg és elmosolyodott- lehet még egy tucat

-          Azt hittem jobban fog bántani- kezdtem megnyugodni és ránéztem

-          Így is fáj, de azzal, ha kesergek, neked nem lesz jobb.

-          Nem vagy 25 éves és a barátom sem – gördült le egy könnycsepp

-          Hogy mi?- nézett rám értetlenül

-          Te egy felnőtt férfi vagy, aki nálam jobbat érdemel

-          Dehogy is! Miket beszélsz? Ugyan, Kicsim. Nekem Te vagy a tökéletes társ, senki más

-          Tényleg?- szipogtam

-          Igen. És most menjünk, mert éhes vagyok, és úgy tudom, hogy este be kell pótolnunk egy két dolgot- kacsintott, majd felállt a kanapéról és felhúzott engem is.

A vacsora jókedvűen zajlott és még a készítése közben megbeszéltük, hogy nem lesz semmi baj, még sokáig leszünk együtt. Egy egyszerű spagettit dobtunk össze, de annyit bohóckodtunk közbe, hogy ennyi idő alatt egy egész malac is megsült volna.

              Vacsi után mindent otthagytunk az asztalon, mert én már a kaja felénél elkezdtem Sebastian „hangolását” a ma estére, amit persze néha mérges pillantással díjazott. A hálószobáig vitt, aztán az ágyra tett és elkezdte levenni rólam a ruhákat. Megint.

-          Várj- nyögtem ki két csók között, mire megtorpant

-          Már megint mi van?- kérdezte csalódottan és leszállta rólam, majd az ágyra leült

-          5 perc- vigyorogtam rá és leszaladtam az emeletről a táskámért. Kivettem belőle a fehérneműt, majd a fürdőben átvettem.

-          Jövök már- szóltam Sebastiannak a legszexisebb hangomon, mire csak egy mordulást hallottam. Belöktem az ajtót, de nem mentem be

-          Márt azt hittem, sosem jössz- ült fel, Seb, de meglepődhetett, mikor meglátta, hogy nem is vagyok a szobába- Gréta, hol vagy?

-          Itt- válaszoltam neki, majd először a bal lábam mutattam meg neki, aztán beléptem. Az arc, amit vágott elég röhejes volt, és nekem is sok önuralom kellett, hogy visszatartsam a nevetést. A szemében lehetett látni, hogy mennyire kíván, így csak odaléptem hozzá és rábíztam magam.

Ezt a kis fehérneműt sajnos többször már nem fogom tudni felvenni neki, ugyanis amint hozzámért letépte rólam, és apró darabokban estek a földre. Az első együttlétünk elég intenzívre egy hevesre sikeredett, de mindketten élveztük. Az este folyamán még 2-szer voltunk együtt és mind a kétszer fantasztikus volt. Én akartam volna még egy menetet, de Seb már kifáradt és azonnal bealudt. Még sokáig fogom szerintem azt hallgatni, hogy mennyire kielégíthetetlen vagyok… De ami az első alkalmat illeti: a békülős szex tényleg eszméletlen, és olyan volt, mint az első együttlétünk, csak már valamivel tapasztaltabban.

Sziasztok! Köszönöm a 2 komit, remélem ehhez a részhez esetleg több is lesz..:$ Az oldalmegjelenítésekből és  a rendszeres olvasóim számából is látszik, hogy milyen sokan vagytok! :) Köszönöm.:)

Ma sajnos nincs időmérő, de jövőhéten Sebastiané lesz a pálya!:P

Örülök, hogy mindenki túlélt még egy hetet, pár nap és október! :D ( aminek a vége nálunk őszi szünet<3)

Remélem tetszett a rész^^
 (Elnézést a néha túl "konkrét" részekért :$)

Puszii.