2012. október 7., vasárnap

21 ( /2). rész


21. rész
/2

/Sebastian szemszög/

-          Édesem, kelj fel- simogattam meg Gréta vállát
-          Még korán van- morogta és a fejére húzta a takarót
-          De nekem 3 óra múlva megy a gépem. Nem akarok sietni, ezért akartam korán kelni, de ha aludni akarsz, nyugodtan –adtam egy puszit a vállra és felálltam az ágyról és a szekrényhez léptem, hogy megnézzem, miket kell összepakolni.
 Lementem még az egyik edzőcipőmért, de hallottam, ahogy bemegy a fürdőbe. Örülök, hogy sikerült felkelnie. Mikor visszaértem a szobába még mindig benn volt. Nem akarom siettetni, de már én is kezdenék készülődni… Odamentem a bőröndömhöz és próbáltam helyet csinálni még egy-két holminak, mikor hallottam, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja. 
-          Jó, hogy végeztél, már én is menni akarok. Megkeresnéd a kék cipőmet?- kérdeztem tőle, de még mindig a cipőt próbáltam a bőröndbe tuszkolni- hallottad?- kérdeztem vissza, de erre csak megfogta a vállam és haladt a hasamon lefelé. Mikor elért legérzékenyebb pontomhoz megpróbáltam leállítani, de nem hagyta abba. Egy csodálatos fél órát töltöttünk együtt, amiben megpróbáltam megmutatni neki, hogy sietek vissza hozzá.
-          Igazad volt… ezt kár lett volna kihagyni- mosolyogtam rá és megcsókoltam
-          Legközelebb…kicsit…gyorsabban- mondta szaggatottan
-          Jó volt?
-          Ezt gyakrabban fogjuk csinálni- jelentette ki mosolyogva és megcsókolt
Még összepakoltuk a cuccaimat és azt mondta, h ő kivisz majd a reptérre… azt azért még meglátjuk. Nem szeretem ha nők vezetnek, azt meg főleg nem, ha a barátnőm…
-          Nem akarom odaadni- húztam a szám már a kocsinál állva
-          Ugyan, Sebastian! Nem fogok 300-al száguldani közúton
-          Hát még mindig nem vagyok meggyőzve…
-          Akkor odafelé is vezetek én, hogy lásd, mennyire van biztonságban az autód
-          Hát…
-          Legyen- Mosolygott rám, majd szexis tekintetével kivette zsebemből a kulcsot. Én persze nem tudtam mit tenni… mikor ezt csinálja, mindig megenyhülök. 
-          Egész jó- vallottam be
-           De jó, már megijedtem, hogy ennyire rémes. Akkor egy kicsit gyorsabban megyek. Nem akarok 70-nel cammogni. – válaszolta mosolyogva, majd lábát a gázpedálra tette és elkezdett fölfelé váltani. Mikor már 170-el mentünk, úgy éreztem, szólnom kell.
-          Lassíthatsz- tettem kezem a combjára
-          Bocsi, csak kicsit elmerülte- vallotta be
-          Jól vezetsz… hol tanultál?
-          Még apa tanított… - mosolyodott el- és mikor már nagyon kivoltam bármi miatt, csak beültem és vezettem. Mindegy volt, hogy hova, csak vezethessek és gyorsan tegyem azt. Nem egy büntetést zsebeltem be emiatt, de a rossz döntésektől mindenképpen megkímélt- innentől csak pergett köztünk a beszélgetés és őszintén szólva nagyon kíváncsivá tett, mert semmit nem tudok a Magyarországi életéről…- megmentett attól, hogy Dávid után menjek Ausztráliba, hogy együtt maradjak vele, hogy a felesége legyek…- gördült végig egy könnycsepp az arcán
-          Nem tudtam… hogy… ennyire komoly volt
-          Semmi gond. Ezt senki nem tudta. El akartunk szökni, mert a szüleim ellenezték. Én nem csak a barátnője voltam, vagy a szerelme. A menyasszonya voltam és…- kezdte volna el, de megtorpant
-          Nem fontos elmondanod, ha nagyon fáj…
-          De, tudnod kell- vett nagy levegőt és megint kicsit gyorsított- én… teherbe estem, mikor vele voltam. Elhatároztuk, hogy megtartjuk, de igazából minden nagyon gyors volt. Talán 1 éve lehettünk együtt, vagy még annyi sem. Akkor jegyzett el. Kiderült, hogy ikreink lesznek. Annyit tudtunk, hogy az egyik kisfiú lesz… azaz lenne. Mikor a 6. hónapban voltam, spontán vetélésem volt és elveszítettem a babáim. Ebből az osztálytáraim mindössze annyit vettek észre, hogy 10. év vége felé már nem nagyon vettem részt a testnevelés órákon és 11. év elején depressziós voltam. Idővel enyhült ez az egész, és persze ez nem csak rám, vagy Dávidra volt hatással, hanem a kapcsoltunkra is. A szüleimmel a kapcsolat újra megerősödött, de Dáviddal teljesen eltávolodtunk. Nem akart tenni az egészségéért, és nem akartam, hogy valakit megint az „élet vegyen el tőlem”, szóval otthagytam és megint a suli került előtérbe. Sokat tanultam és sikerült az érettségim, a nyelvvizsgáim, a felvételim. Nagyon boldog voltam, mikor felvettek ide és otthagyhattam az addigi életem. Itt egy teljesen új élet várt rám, de Dávid megjelent. És mi összejöttünk. És gyorsan történt minden. És mikor leesett, hogy lehet, hogy terhes vagyok, minden felmerengett bennem, hogy lehet, hogy megtörténik ugyanaz, mint pár évvel ezelőtt. És rájöttem, hogy a régi életem nem hagyhatom teljes mértékben a hátam mögött. Csak ezért voltam ilyen a baba témában- fordult le a reptér felé
-          Ezt miért nem mondtad korábban?
-          Féltem… féltem, hogy nem fogadsz majd el, hogy elítélsz, hogy megbélyegzel…
-          Soha nem tennék ilyet. Veled főleg nem
-          Sajnálom, de ezt akkor nem tudtam- állította le a motort és kiszálltunk, majd odasétált hozzám és szorosan megölelt
-          Nem lesz semmi baj. Nemsokára hazajövök és akkor mindent megbeszélünk. Rendben?
-          Igen- törölte le a könnyeit és elindultunk a gépem felé.
Nagyon nehéz volt őt otthagyni, főleg abban a helyzetben. Legszívesebben ledobtam volna a csomagom és visszarohanok hozzá, hogy mindent megbeszéljünk. De az a baj, hogy itt nem csak rólam van szó, hanem egy hatalmas csapatról és több ezer emberről, akik hétvégenként engem szeretnének látni és én ezzel nem mehetek szembe a barátnőm miatt… Gondolkoztam azon is, hogy elhívom, de biztos, hogy nemet mond, mert tanulnia kell.
        Felszálltam a gépre és az ablakból még láttam, ahogy engem keres tekintetével. Még küldtem neki egy puszit, majd az övek bekötése után felszálltunk. 
        Pár óra alatt érkeztünk meg Olaszországba, majd máris a hotelbe mentünk. Gyorsan felvittem a csomagokat és küldtem egy SMS-t Grétának. Még feküdtem pár percig az ágyon, de állandóan csak ő járt a fejemben és hogy vajon mit nem mer még elmondani nekem. Gyorsan felhívtam Brittát, hogy hol van és tudnánk-e beszélni. Szerencsére már ő is megérkezett és a 3-al mellettem lévő szobát kapta.  Gyorsan felvettem valami kényelmeset és átviharzottam hozzá. Kopogás nélkül nyitottam be, vagyis igazából rontottam be, de erre ő csak egy jót nevetett és         lehúzott maga mellé a kanapára.
Mindent elmondtam neki, ami akkor a szívemet nyomta és reméltem, hogy megért majd és tud segíteni. Ha ő nem, marad Tommi… de ő is csak pasi szemmel látja a dolgokat…
-          Hát- kezdte lassan Britta, de engem már az őrületbe kergetett a megfontolt szavaival- meg kéne értened, hogy min megy keresztül. Az, hogy most majdnem olyan helyzetben van, mint pár évvel ezelőtt biztos nehéz neki. Mindig éreztesd, hogy mellette vagy, és hogy támogatod őt, akár mi történjék is vele.
-          De ezt tudja… mindig mondom neki
-          Sebastian- nézett rám kicsit félve Britta- szereted?
-          Igen! persze, hogy szeretem- csattantam fel, de amint elgondolkoztam kezdtem érezni, hogy sajtósomnak megint igaza van…
-          Látom, hogy nem vagy biztos. Miért nem?
-          Nem tudom. Hanna néha még mindig felhív, hogy legyen úgy, mint régen és mindig félek, hogy Gréta elolvassa az üzeneteket, amiket Hannatól kapok… meg ott van Christian
-          Tudom, azt mesélted, de nézd… neki nehezebb, mert te megcsaltad, ő viszont nem. Max sejtetést adott rá, de nem tette meg. Lehet, hogy ő maga sem gondoltam komolyan és tényleg téged szeret
-          Érzem rajta, hogy szeret…
-          Hát? Nem értelek téged! Érzed rajta, hogy szeret, erre megcsalod meg kételkedsz benne
-          Próbálok nem, de anyuék is mindig noszogatnak Hanna felé…
-          Hagyd a szüleid! Meg most minden egyebet, mert sajtótájékoztatók, meg rendezvények várnak rád.
-          Oké, megyek készülni- ezzel kimentem a szobából és elmentem összeszedni magam, mert hogy őszinte legyek egyszer egyszer már a sírás kerülgetett.
A napot szerencsére hamar letudtam és a sok munka miatt egy kicsit a fejemből is kiment Gréta. Este még beszéltünk 30 percet, majd fáradtan az ágyba dőltem és pár pillanat alatt elaludtam.
  A csütörtök nem egy húzós nap. Pályabejárás, autógramm osztás és interjúk. Elég fáradtan keltem, bár nem értem, hogy miért, nem feküdtem le későn. Egész nap rosszul néztem ki és ezt persze mindenkitől meg is kaptam. A pályán volt, hogy valamit kétszer kellett elmondani, hogy fel tudjam fogni, és ez elég rosszul esett mind a szerelőknek, mind pedig a főnököknek…
A péntek is egész gyorsan elrepült. Végig szabadedzések voltak, de az autó sajnos nem volt valami jó.
Szombaton a harmadik szabadedzést nem tudtam befejezni, mert rossz volt a generátor. Remek… remélem délutánra meg tudja csinálni a csapat…
Szerencsére igazam lett és tudtam menni az autóval, de sajna nem csíptem el valami jó helyezéseket…
-          Sebastian, beszélhetnénk?- hallottam meg Christian hangját, mikor ki akartam lépni a motorhomeból.
-          Igen?- fordultam vissza, de egyáltalán nem volt kedvem hozzá.
-          Nem tudom, hogy mi van veled, meg Grétával, de összeszedhetnéd magad. Remélem, hogy nem miatta vagy ilyen, mert akkor nem értem, hogy nekem minek ír olyat, hogy minden rendben köztetek és boldogok vagytok…
-          Te beszélsz vele?- lepődtem meg, mert mikor utoljára ez a téma jött elő, azt mondta, hogy nem tartják a kapcsolatot… hazudott?
-          Igen… mikor azt gondoltátok, hogy terhes, felhívott és beszélgettünk… lehetnél kicsit megértőbb vele… még fiatal
-          Igen, még az, és pont ezért nincs hozzá semmi közöd- vágtam oda Christiannak mert tudtam, hogy igaza van, de nem akartam mutatni.
-          Nem akarok veszekedni, de ajánlom, hogy szedd össze magad holnapra és vigyázz Grétára. És csak hogy tudd, én mennyire kedvelem őt, ha megbántod, vagy megcsalod, vagy bármit teszel vele, amit ő akar, menesztelek a csapatból. Nincs szükségünk egy önelégült, nagyképű és hűtlen pilótára
-          Ezt komolyan mondod?
-          A legkomolyabban
-          Hát jó… de mikor kedden este az ágyékomon ült az apró testével és éppen a csúcshoz közeledett, szerintem nem volt megbántódva- mondtam nagy vigyorral a fejemen, hogy elrejtsem utálatom
-          Jó, hogy boldoggá teszed, de még egy ilyen és a következő versenyen törött állal fogsz indulni- volt övé az utolsó szó és visszament a mérnökökhöz.
Én elég mérgesen s indulatosan mentem vissza a szállodába és a rajongókhoz sem volt kedvem. Mark szerencsére kimentett, szóval jövök neki eggyel.
Fenn a szobában felhívtam Grétát, de nem vette fel. Lehet, hogy még az egyetemen van… Jó lett volna hallani a hangját, mert az engem mindig megnyugtat… Gyorsan letusoltam és felvettem egy boxert, majd beültem a TV el. Kb. fél óra múlva csörgött a telefon.
-          Szia, Kicsim, hiányoztál- vettem fel a telefont mosolyogva, de a hangomból kihallhatta a történteket
-          Szia. Hányadik hely, hogy ennyire nincs jó kedved?
-          5…- fújtam ki a levegőt, hogy ezzel tudtam terelni a témát.
-          Az nem is rossz
-          De az autó igen. És délelőtt még nem is volt biztos, hogy tudok indulni az időmérőn… megint rossz a generátorom…
-          Mint Valeciában?
-          Igen. De ezt honnan tudod?
-          Szeretem a forma1-et! Kuka- nevettet fel. Imádom, mikor nevet
-          Olyan más a hangod…
-          Igen, mert itthon vagyok
-          Átmentél hozzám?- örültem meg, hogy megint nagyon hiányzom neki
-          Hazajöttem Magyarországra
-          Hogyhogy? De…de ugye visszajössz?- kérdeztem félve, mert Britta a fülembe ültette a bogarat, hogy lehet, hogy vissza akar menni a régi életéhez..
-          Persze! Csak valami miatt muszáj volt, de ezt nem telefonba szeretném elmondani… majd személyesen. Hétfőn, délután megyek, megint egyből hozzád. Jó lesz?
-          Tökéletes- ásítottam egyet
-          Fáradt vagy?
-          Eléggé…hosszú volt a mai nap
-          Akkor ezt nem most kéne elmondanom…
-          Mit, Édesem?
-          Kérhetnék tőled egy hatalmas szívességet?
-          Persze. Tudod, hogy bármikor számíthatsz rám. Mi lenne az?
-          Ezek után már nem fogod ezt mondani- sírta el magát - én annyira sajnálom Sebastian
-          De mégis mi a baj, Gréta?- éreztem rosszul magam, mert azt hittem, hogy miattam sír
-          Jó lesz, ha hétfőn elmondom? Addig összeszedem a gondolataim és addigra képes leszek eléd állni és a szemedbe nézni
-          Rendben, de remélem tudod, hogy bármi is az, az hogy szeretlek, és ez sosem fog változni
-          Én is szeretlek
-          Sajnálom, de mennem kell. Remélem holnap nézed a futamot, és hétfőn mindent meg tudunk majd beszélni.
-          Én is. Nagyon hiányzol és vigyázz magadra. Bocsi, hogy kihagytam az időmérőt.
-          Semmi gond. Pihenj csak, vagy akármi is legyen, amiért hazamentél. Várlak hétfőn. Szia
-          Rendben, igyekszem. Szia
Ezek után még nehezebben ment az elalvás. Féltem, hogy a holnapi futamon Christian tényleg figyelni fog és kirak, ha bármit rosszul csinálok. De lehet, hogy csak azért mondta, mert közén akar állni Grétával? Ezek kattogtak az agyamban, mikor éjféltájban sikerült elaludnom.
Reggel késve ébredtem és rohantam a pályára. A verseny siralmasan sikerült, ugyan is a vége előtt pár körrel kényszerültem kiállni. Chris szerencsére nem haragudott rám és biztonságban érezhettem magam a csapatnál… egyelőre.
Gyorsan leadtam az interjúkat és visszamentem a szállodába. Érdekelt már Gréta magyarázata és a szívesség, amit kérni akar tőle. Mikor ezeket mondta, gondterhelt volt a hangja…
  Hétfő reggel a gépen még megköszöntem a csapat munkáját, majd Svájcban kiszálltam és hazafelé vettem utamat. Reménykedtem benne, hogy Gréti még nincs otthon én így tudok készíteni neki egy kis meglepetést.
Otthon összepakoltam egy kicsit, és nekiálltam valami finom főzésének. Amit csináltam annak fantasztikus volt az illata é még jól is nézett ki. Már csak az ízére leszek kíváncsi.. Pont elmerültem egyik gondolatomban, mikor csöngettek.
Gyorsan az ajtóhoz rohantam, de mikor kinyitottam csak egy fiatal terhes lányt láttam és a könnyekkel küszködő Grétát. Meglepődöttségemet egy mosollyal próbáltam elrejteni, de Gréti persze ezen átlátott és sírva borult a nyakamba.
-          Kicsim, nyugodj meg, nem lesz semmi baj- simogattam meg a hátát és elálltam az útból, hogy be tudjanak jönni a lakásba
-          Sebastian, ő itt Claudia- mutatott a barna hajú lány fel, de nem tudta elmondani sírás nélkül. Annyira sajnáltam- Claudia a.. húgom- nyögte ki nehezen, mire meglepődtem
-          Szia, én Sebastian vagyok- nyújtottam felé a kezem
-          Claudia- válaszolt vidáman és beljebb ment
-          Ne sír, Édesem. Nyugodj meg. Ezt nem merted elmondani?
-          Nem- csóváltam a fejét a mellkasomnak támasztva- nem megyünk be?- nézett fel rám
-          Nem- jelentettem ki és nagyon szorosan magamhoz húztam
-          Jó, már megnyugodtam- jelent meg egy mosoly az arcán, aminek én mindig annyira örülök.
-          Oké, akkor szerintem együnk, mert részemről farkas éhes vagyok
-          Rendben jött utánam a kezem fogva, mintha még soha nem járt volna itt
-          És hol a húgod?
-          Itt vagyok, csak körbenéztem, ha nem gond- mosolygott. A mosolyát a nővérétől örökölte- Nagyon szép és nagy ház
-          Köszönöm- mosolyogtam- gondolom itt laksz majd.. választottál már szobát?
-          Ő.. ezen még nem gondolkoztam- jött zavarba, mire Gréta kérdően nézett rám
-          Ne aggódj, mikor megláttam, tudtam mit szeretnél- néztem rá kedvesen- hány adagot?- kérdeztem viccesen Claudiától
-          Hármat- nevetett véve a poént, de én csak ledöbbentem és rögtön Grétára néztem
-          Igen, ikrek- bólogatott
Az ebéd hamar elfogyott és a húga nekem nagyon szimpatikus. Aranyos, kedves, beszédes, mosolygós. Olyan, mint Gréti, csak kicsiben… és terhesen
-          Ha nem bánjátok én ledőlnék az egyik szobában. - Mondta a vacsorát befejezve Claudia
-          Persze, nyugodtan. Van 3 vendégszoba, most válassz egyet, aztán majd berendezzük- kacsintottam a lányra és ő a nővérét megölelve elment.


-          Akkor most az én magyarázatom jön- bújt be mellém Gréta az ágyba fürdés után
-          Kicsim, egyáltalán nem bánom, hogy itt van, sőt örülök, mert így nem vagy egyedül
-          Nagyon kedves vagy Sebastian. Nem hittem volna, hogy ennyire megértő és kedves leszel… de ez a legkisebb gond…sajnos- hajtotta le a fejét- annak, hogy Magyarországra utaztam, oka volt. És én ezt nem mertem neked elmondani. Még régebben hoztam egy döntést, amit sosem fogok megmásítani. Ezt most leszögezem.
-          Oké, de mi a baj?- karoltam át
-          Nos… meséltem a vetélésemről. Annak az oka az volt, hogy rákot diagnosztizáltak nálam. Azt mondták, ha nem vetetem el mesterségesen a babákat, lehet, hogy meghalok. Én erre nemet mondtam és makacskodtam, hogy kihordom.  De már annyian mondták nekem, hogy nem éri meg, hogy a stressztől és az alvatlanságtól elvetéltem. Ez volt az ok. És a rákot azóta sem gyógyították. Nem akarom. Azt mondták, hogy még van 20 évem… ma már csak 18… én úgy gondolom, ha máshogy döntök, sohasem ismerhetlek meg téged és nekem te egy ajándék vagy, a legbecsesebb, amit sosem veszíthetek el… A kezelést azért nem választottam, mert lehet, hogy még 20 évvel élnék tovább, de nagyon gyenge lennék, és én azt nem akarom. Azt szeretném, ha mindenki a vidám és erős lánynak ismerne, nem olyannak, aki fél a haláltól…
-          Te egy nagyon erős lány vagy- szorítottam erősen magamhoz, majd mélyen beszívva az illatát, végre nyugodtan aludtam el. Tudtam, hogy a karjaimban tarthatom és reméltem, hogy amit elmondott az csak egy rossz vicc, vagy álom. 
***
Sziasztok! Ahogy ígértem, itt a folytatás :) Remélem tetszett a "Sebastian szemszög"-ös verzió, ilyet most csináltam először, szóval örülnék, ha véleményeznétek :$ Ha tetszett, több ilyen is lesz ;)
Még mindig teljesen pörgök Seb reggeli (Japánban délutáni) teljesítményétől. Nagyon ügyes volt, és én őszintén hiszek Benne, és abban is, hogy idén ünnepeljük a 3. világbajnoki címét! :D 
A jövő héten megpróbálok majd többször jelentkezni, remélem sikerülni fog..:))
Köszönöm az előző részekhez a hozzászólásokat és az értékeléseket. Jó érzés, hogy számíthatok Rátok! :) <3
Használjátok ki ami még a hétvégéből maradt, szerintem én este újra megnézem a futamot XD Sok sikert a következő hétre, én tele vagyok Tz-kkel...://
Puszii.


1 megjegyzés:

  1. Szia!
    nekem hagyon tetszett ez a rész, a Sebastian szemszög is bejött :)
    húú Christian nagyon kemény. nem akartam elhinni, amit olvasok... kicsit elvetette a súlykot. egy lányért kirúgni a legjobb pilótáját? hát Chris nem normális, mostmár kijelenthetem. oké, hogy szereti Grétát, de ez a pár mondat kissé erős volt tőle.
    Hanna meg hagyja békén Sebit! jó neki Gréta mellett.
    Gréta végre kitálalt. hát szörnyű amit elmondott. talán lenne gyógymód rá. Seb támogatni fogja, ebben biztos vagyok.
    siess a folytatással
    puszi
    Reny

    VálaszTörlés