2012. október 14., vasárnap

23. rész (2/2)


23. rész
/2

/Sebastian szemszög/



Claudia feltűnése kicsit bekavart az életünkbe, de azt hittem, hogy nehezebb lesz. Úgy gondoltam, majd mindig csak Gréta nyakán fog csüngeni, nekem meg nem hagyja majd, hogy vele legyek. Terhes is, meg nyávogós is. E helyett meg egy energiabomba érkezett a házamba. Grétának nem a szöges ellentéte, de sok dologban nem hasonlítanak. Néha szeretném, ha ezek a tulajdonságok Grétiben is meglennének... Claudia egy tinimami, aki teljesen komolyan fogja fel az életét. Tisztában van azzal, hogy mi történik vele, de mégis teljesen pozitív, és élvezi is. Komoly kapcsolatot szeretne kiépíteni a párjával, de néha úgy érzem, hogy csak a gyerekek miatt, és szíve, vagy az esze máshoz húzza. Ezt azért meg tudom érteni.
            Nagyon megkedvelem a kiscsajt és általa még jobban megismerhetem szerelmem. Olyan dolgokat mesél nekem, amit ő maga nem merne elmondani, vagy nem tartana fontosnak. Nagyon remélem, hogyha megszületik az ikerpár, akkor majd ő is ráhangolódik a témára és pár év múlva mi is belevághatunk a projektbe…
            Szerda este érdekes beszélgetésem volt Grétivel. Mivel Claudiával sokat vagyok, mindenről beszélünk. Az is szóba került, hogyha megszületik a pici, akkor nem tudják majd, hogy hol legyen, és persze a terhemre sem szeretnének lenni. Őszintén mondom, hogy nagyon megkedveltem Claut, és ha tehetném, biztos, hogy marasztalnám még egy jó darabig. Gréta erre azonban valami olyasmit válaszolt, legalább is, amit én leszűrtem le belőle, hogy „túl sok vagyok neki”. Ő persze ezt az egészet a „nem tudok tanulni” szövegével leplezte, de valahogy éreztem, hogy nincs minden rendben.
            Másnap reggel mikor felkeltem nem találtam magam mellett szerelmem, így lementem. Mikor megláttam Grétát a konyhában azonnal odamentem és üdvözöltem. Ő erre csak komoly ábrázattal leültetett és kihívta a húgát is. Ilyen csak nagyon ritkán szokott lenni…
            Mikor elkezdte mondani elég bizonytalannak tűnt, de a végére magabiztos lett. Én csak ittam a szavait, de a végére már eléggé belezavarodtam a dolgokba és nem tudtam hinni a fülemnek.
-          Nem!- eszméltem fel Claudia szinte sikító hangjára. Felém is közölt valamit, amit 2 perc után sikerült is felfognom, de addig a lányok veszekedtek egy sort
-          Nyugi, fél évnél tovább nem marad ki- mondtam magabiztosan, hogy érezze támogatásom, de lássa rajtam, hogy nem igazán tartom jó ötletnek. Mégis hogyan gondolja, hogy feladja értem az álmát?... Nem az kértem, hogy jöjjön mindenhova velem, hanem azt, hogy költözzön hozzám. Lehet, hogy most ő gyorsított a tempón?
A végére megnyugodtak a kedélyek és Claudia is belátta, hogy nem bírhatja más belátásra nővérét. Ő elvonult a szobájába én pedig még kettesben maradtam Grétivel. Nemsokára indult az emeletre, mert a beszélgetés elhúzódott és késésben volt, mint mindig. Elfogadta az ajánlatom, hogy elviszem, így hamar benn volt, és nem kellett buszoznia. Az úton lehetett érezni néha a kínos csend „erejét”, de a kiszállás előtti csókunk feledtette ezt az egészet.
            Hazafelé még beugrottam az egyik boltban 2 doboz tojásért, meg csokiért, mert amióta nálunk van Claudia, ez fogy a leggyorsabban.
-          megjöttem- kiáltottam el magam az előtérben, mire egy kicsit szomorkás Claudia jelent meg előttem. Bementem a konyhába és megsimogattam a hátát- nekem sem tetszik az ötlete…
-          Nem próbálnád meg lebeszélni róla?
-          Nem menne, de szerintem te ezt jobban tudod. Nagyon makacs, és amit a fejébe vesz… azt nehéz onnan kiverni
-          Tudom… de mégis. Eddig az álmának élt és megtanult nem foglalkozni a betegségével. Most meg szinte…- megakadt, és nem szólalt meg, de a szemein láttam, hogy mit akar mondani
-          Nem akarom, hogy nekem éljen- fejeztem be a mondatát, mire csak bólintott
-          Örülök, hogy vagy neki és ilyen sokat segítesz- állt fel és megölelt
-          Jó, hogy megismertelek, mert így Grétiről is sokkal többet tudhatok- simogattam a pocakját
-          Őt is bántotta- nézett mélyen a szemembe és szavai a lelkem mélyéig hatoltak
-          Nem akartam erőltetni, főleg azok után nem, amin átment…
-          Igen, de néha megemlíthetnéd, hogy gondolsz rá…
-          Ezt te honnan tudod?- döbbentem le teljesen, hogy egy 16 éves kislány belém lát
-          A tekinteted mindent elárul. Amikor csak ránézel, előtted lebeg a kicsi Vettel képe. És ez így is normális… Csak hát ugye még fiatal vagy, Gréta meg pláne…
-          Igazad van- mosolyodtam el, és elővettem a csokim, majd bontogatni kezdtem
-          Te mit csinálsz?- nézett rám kíváncsian
-          Csokit eszem- akartam beleharapni a vastag csoki rétegbe, mikor kivette kezemből az édességet- héé!
-          Ezt tudtommal nekem hoztad, és neked meg mozogni kéne, nem?
-          Olyan vagy, mint a nővéred- morogtam, és mérges voltam, mikor jóízűen beleharapott a csokimba.
Lent futottam 1 órát, majd 3-at erősítettem. Pont felértem a zuhanyzásból, mikor Clau kitalálta, hogy lepjük meg Grétát a kedvenc ételével. Én persze rögtön benne voltam, és a siker is jól esett. Mikor szerelmem meglátta, hogy mit készítettünk neki, nagyon boldog volt. Együtt megvacsoráztunk, majd aludni tértünk. Én még arra gondoltam, hogy kényeztetem egy kicsit, de ő fáradt volt, így elaludt. Remek…
            Péntek reggel szerelmem keltett, de nem akárhogy. Bepótoltuk a tegnap este elmulasztott dolgot, és talán még egy kicsit többet. Reggel kicsit elvette az étvágyam, mikor ugyan úgy futásra kényszerített, mint a húga. Végül beletörődtem sorsomba, hogy 2 nő irányít és „futásnak eredtem”. A futópadról szálltam le, mikor lejött Gréta elköszönni. A csókunk hosszas volt, ennek persze az lett a következménye, hogy szaladt a buszhoz. Én még utána kiabáltam, hogy vigyen kulcsot, mert lehet, hogy nem leszünk itthon, de csak reménykedni mertem abban, hogy meghallotta. Gyorsan befejeztem még az edzést, majd 1 óra előtt pár perccel Claudiával karöltve elindultunk az orvoshoz.
            Nagyon gyorsan telt minden, a vizsgálatokat 1-2 óra alatt elvégezték. Clau megkönnyebbülten jött ki, én pedig szorosan megöleltem. Szemeiben az anyai boldogság tükröződött.
-          Gréta mennyire bírja a komoly kapcsolatokat?- kérdeztem rá félve már az autóban
-          Mikor utoljára eljegyezték az csak a baba miatt volt… miért?
-          Meg… meg akarom kérni a kezét- nyögtem ki és a végén elpirultam
-          De még nem korai?
-          Szeretem- jelentettem ki, de Britta szavai mindig a fejemben motoszkáltak. És a legrosszabb az volt, hogy még saját magamban sem voltam biztos, a saját érzéseimben Gréta iránt és lehet, hogy egy gyűrűvel csak magamat szeretném erősíteni és hibát követek el a kötelék említésével.
-          Hát te tudod, de először ne gyűrűvel kezdj, csak valami értékes aprósággal…
-          Ezt… fejtsd ki bővebben
-          Sebastian. Nem akarlak megbántani, de észrevettem pár dolgot, ami ellenetek van…
-          És miket?- lett egy picit erősebb a hangom, mert be kellett lássam, hogy igazat fog mondani, és én azt nem nagyon bírom. Beálltam az egyik bevásárlóközpont parkolójába, és Claudia felé fordultam
-          Rajtad egészen lehet látni, hogy a szüleid hatása alatt vagy Hanna kapcsán. Gréta érzéseiben nem vagy biztos, a sajátjaidban meg még inkább nem. Egyszer megcsaltad és az óta motoszkál ez a fejedben: „Ha akkor megtettem, gyűrűvel az ujján miért ne tenném meg?” Gréta pedig… tudom, hogy ez most nagyon rosszul fog esni, de nagyon kedveli Christiant, és még maga sem tudja, hogy miért. A Dáviddal való régi kapcsolata még szinte ott lebeg előtte, és habár ő most a barátnőjével van együtt, nem hiszem, hogy sokáig bírja majd Gréta nélkül. Az az igazság, hogy szerintem egy gyűrű hatalmas ostobaság lenne, mert csak nagyobb galibához vezetne. És már most is elég nagy van. Majd a születésnapjára veszel neki egy drágább ékszert, vagy egy fotóalbumot, amivel jelzed, hogy majd nemsokára komolyra szeretnéd fordítani a dolgokat. És sokan mondják, hogy a gyűrűt vissza lehet adni, de szerintem ez nem igaz… A házasság megkötése már csak formaság, az igazi, szívbeli házasságkötés az eljegyzés. Szerintem te nem vagy képes még odaállni…
-          Igazad van- suttogtam nagyon halkan kb. 10 perc után, és próbálta visszafojtani egy könnycseppet, de nem sikerült
-          Semmi baj- suttogta Claudia és letörölte a könnyemet és egy apró puszit adott arcomra. Nagyon szerencsés a barátja, de én még szerencsésebbnek érzem magam Gréta miatt.
-          De akkor most mit csináljak?- kérdeztem meg kicsi gondolkodás után még mindig a kocsiban ülve
-          Szerintem most menjünk be, vásároljunk pár kaját, mert nagyon éhes vagyok, és ha látsz valami olyat, ami Grétának esetleg tetszene, vedd meg. Nemsokára szülinapja lesz…
-          November 24. Igaz?
-          Pontosan- mosolygott- aranyos, hogy megjegyzed.
-          A barátnőm… és akkor, ha minden igaz, a baba egy hónapos lesz
-          Babák- kérte ki magának nevetve Claudia, amin én is elmosolyodtam
-          Akkor menjünk be, nézzünk körbe- javasoltam és amint kiszálltam, segítettem Claudiának is.
A boltban vásárolgatva rengeteg olyan dolgot láttam, amit meg akartam venni Grétinek, de Clau mindig leállított, hogy nem kéne túlzásba vinni. De mikor ő ért az édességekhez, meg a kajákhoz, nem volt szívem nemet mondani, így a bevásárlókocsi édességekkel volt tele. Az emberek kicsit megbámultak, hiszen egy terhes lány mellett sétálgattam, aki még csak most múlt el 16. Remélem, nem én leszek holnap a címlapon
-          Ezt nézd Claudia- mutattam neki egy nagyon aranyos babaruhát, amit éppen akkor akasztottam le - hogy tetszik?
-          Ezt eléggé tolakodásnak venné- mondta félénken, mire elnevettem magam
-          Neked gondoltam. Olyan aranyos- forgattam körbe
-          Néha elég… néha nem tudom elhinni, hogy komolyan autóversenyző pasi vagy- nevetett fel
-          Köszönöm szépen- morogtam egy sort, és beletettem a kocsiba 2 ugyanolyan ruhácskát
-          Tényleg aranyosak- ismerte el Claudia, mikor már a pénztárnál álltunk
-          Ugye?- kérdeztem vissza mosolyogva a fizetés után és az órámra néztem – egész hamar elintéztünk mindent, Gréti még csak 1 órája lehet otthon
-          Akkor siessünk- húzott el egy kicsit magával, mikor vagy 5-6 újságíró rohant felénk. Claudia arcán látszott a rémület, és akármennyire is nem akartam félreértést, muszáj volt megfognom a kezét, hogy megnyugtassam
-          Maguk egy pár?- jött az első kérdés, de még a válasz előtt egy női hang harsányan közbeszólt
-          A barátnőjének elmondta, hogy viszonya van Hanna Prater kisasszonnyal?- itt teljesen leblokkoltam, de Claudia visszahúzott és válaszra kényszerített
-          Nincs viszonyom Hannaval. Ő már a múlt, és mint tudják, szeretek a jelenben élni.
-          És a kisasszony mire vall? Hány éves? Mikor születik a kicsi Vettel?
-          A hölgy mellettem a bar…- akadt meg a szavam, mert nem akartam kiadni Grétát és megkeseríteni az életét. De végül is, ha majd kijár velem a versenyekre, meg fogják tudni…- a hölgy mellettem- kezdtem előröl- a barátnőm testvére. Nem az én gyermekemet hordja a szíve alatt, én csak támogatást nyújtok neki
-          Prater kisasszonnyal való kapcsolata az anyagiak miatt ment tönkre. Nem gondolja, hogy most ugyan ez a helyzet?
-          Nem. Én ajánlottam fel a segítségem és csak sokáig való győzködés árán ment bele
-          A barátnője mit csinál most?
-          Jelenleg tanul, de több kérdésre nem áll szándékomban válaszolni- szögeztem le és megszorítva Claudia kezét átverekedtem magam az akkora már hatalmasá növő tömegen és az autóba beszállva azonnal elhajtottam. Sokáig nem szóltunk semmit, csak vezettem és próbáltam megnyugodni. Már majdnem otthon voltunk, mikor Claudia megszólalt
-          Nem tettél semmi rosszat. Úgy is rá jöttek volna, és nekem is gondolnom kellett volna arra, hogy egy Sebastian Vettellel mászkálok, nem valami civillel…
-          Jó, de akkor is… Grétának már nagyon nehéz lesz így
-          Mindenhogy nehéz lenne neki. Már több mint 1 hónapja együtt vagytok. Ne akard tovább titkolni
-          Rendben, de valahogy meg kell mondani Grétának.
-          Tudom… de legalább majd a szüleink is láthatják, hogy milyen édes pofi a nővérem barátja- nevetett fel Claudia, mire belőlem is kitört a nevetés.
 Kiszálltunk az autóból és én pont ki akartam venni a csomagokat, mikor jött Gréta. Teljesen megijedtem, és kérdőre vont, hogy hol voltunk. Én megijedtem, hogy tud a nyilatkozatomról, de végül egy újabb kérdéssel terelni tudtam a témát és a végén minden rendben lett. Bementünk a házba és letettem a cuccokat. Amíg Gréta meg Claudia megbeszélték, hogy mi volt ma az orvosnál, meg ilyenek, nekem csörgött a telefonom, és elmentem a konyhából.
-          Halo?- vettem fel a telefont
-          Szia Seb, Christian vagyok. Csak azért hívlak, mert végül úgy alakult, hogy nem kell Milton Kaysbe jönnöd, rögtön megyünk Szingapúrba. A magángép a reptéren vár majd rád. Rendben?
-          Igen Chris, tökéletes- örültem meg, mert így többet lehetek Grétával- és mi van veled? Alszol eleget?- kezdtem el cukkolni, mivel ilyenkor a 24 órából 3-at ha alszik…
-          Ha… ha… Nagyon vicces kedvedben vagy- próbálta komolyan mondani, de a végén ő is nevetni kezdett- teljesen jó minden, fejlesztjük az autókat. Sokat dolgozunk, úgyhogy ne hagyj majd minket cserben. Majd ha a gépen leszel, szeretnék veled beszélni az előző versenyhétvégéről… Ti megvagytok?
-          Igen, elvagyunk. Sandráék?
-          Már nagyon tervezik az esküvőt, úgyhogy ha lehet, ti várjatok még vagy 1 évet. Ezt sokig fog tartani kiheverni- nevetett fel, mire én is elmosolyodtam
-          Ezt még nem nagyon tervezgetjük- vallottam be, bár nem is értem, hogy miért. Nem igazán jó a kapcsolatom vele, főleg, mióta mind a ketten kedveljük Grétát…
-          Oké, csak gondoltam szólok. Remélem nincs semmi baj köztetek… de most mennem kell, vár a munka. Szóval akkor majd szólok, ha jönnöd kell. Szia Seb- köszönt el Christian
-          Szia- köszöntem el én is, és visszasétáltam a lányokhoz, akiknél viszont elég paprikás volt a hangulat
-          Hol voltatok Sebastian?- szegezte nekem a kérdést Gréta, amitől én teljesen leblokkoltam. Claudia ezek szerinte nem mondta el neki az áruházban történteket és nekem sem volt merszem hozzá. Gyávának éreztem magam, de valamit válaszolnom kellett, viszont nem tudtam, hogy Clau mit mondott. Gondolom őt is számon kérte…- nagy volt a sor- nyögtem ki az első dolgot, ami a számra jött, de Gréta sírásban tört ki és egy hosszas fejmosás után kiviharzott a lakásból.
 Én utána akartam menni, de Clau megfogta a kezem és nem engedett. Lehet, hogy igaza volt, ugyan is ilyenkor kiszámíthatatlan és bármit mondok neki, az rossz. Bár eléggé megbántott azzal, hogy azt hitte, lefeküdtem a húgával, mégis be kellett, hogy lássam, hogy igaza volt.
            Sokszor próbáltam felhívni, de egyszer sem vette fel a telefont. Gondolom haza ment… Claudia egyszer sem engedett ki a házból, de amint elaludt, olyan éjfél, hajnali egy körül, én kimentem a házból és Gréta felé vettem az irányt. Csöngettem, dörömböltem az ajtón, de nem nyitotta ki nekem. Nagyon kétségbe voltam esve, és nem tudtam, hogy mit tegyek, mikor kaptam egy üzenetet. Nagyon reménykedtem benne, hogy Gréta írt, hogy minden rendben van, de e helyett Christian neve volt a kijelzőn. Gyorsan megnyitottam és olvasni kezdtem az üzenetet.
Seb, Gréta most érkezett meg hozzám. Nem tudom, hogy min vesztetek össze, de nem is érdekel. Csak szólok, hogy ne aggódj, nálam van, majd holnap rábeszélem, hogy menjen haza. Ha minden áron ide akarsz jönni, akkor gyere több napra és hozz magaddal ruhát, mert akkor már szimulátorba is ülsz. Biztonságban van, nem kell féltened.
            Miután elolvastam az üzenetet teljesen megrökönyödtem. Igaza volt Claudiának, kell neki Christian. Nem tudtam mit tenni, csak visszamentem a házba és egy aggódó húgocskát találtam a nappaliban.
-          Hol van?- kérdezett rá félénken
-          Most ért oda Christianhoz, Londonba
-          Nem fog tenni semmit. Szeret- próbált megnyugtatni, de még ő maga sem gondolta komolyan azt, amit mond. Mikor ezt látta, újra megszólalt- menj utána, ha tényleg akarod
-          Tényleg akarom, de nem hagylak itt egyedül. Chris azt mondta, hogy megpróbálja rávenni Grétát, hogy jöjjön haza. Nekem ez elég
-          Megbízol benne?
-          Muszáj lesz- suttogtam a végét és felmentem az emeletre. Letusoltam és álomra hajtottam a fejem annak reményében, hogy holnap már Grétával alhatok. 

***
Ma nagyon ügyes volt Sebastiaaan!! :D 
Helló mindenkinek :D A mai versenyen Sebas tarolt és átvette a vezetést ^^ (bocsánat azoktól, akik másnak szurkolnak, vagy épp a kedvenc versenyzőjük kiesett :$)
A rész remélem jó lett és üdvözlöm az új rendszeres olvasóm! :D (ha nem lenne gond, dobhatnál egy komit, hogy hogy tetszik a történet:$) 
A jövőhetet kell már csak kibírni és hosszú hétvége! Habár forma 1 nélkül...:(
Ennyi volt mára a hétvégi jókedvemből, mindenkinek további jó pihenést, nemsokára jelentkezem! ;)
Puszii.


2 megjegyzés:

  1. Szia :)
    azt hiszem jól jött ez a Sebastian szemszög, meg kellet tudnunk, hogy mi történt.
    meg is ijedtem a múltkori résznél, tényleg azt hittem, hogy Seb lefeküdt Claudiával.
    azt hiszem jókor volt Clau Seb mellett, kicsit korai lett volna az a gyűrű. főleg úgy, hogy nem igazán vannak tisztában az érzéseikkel. főleg Gréta.
    remélem sikerül majd megbeszélni a dolgokat és Gréta sem mászik majd rá Christianra.
    siess a folytatással.
    puszi
    Reny

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)
    Tegnap találtam rá a blogodra, és azóta sikeresen elolvastam az összes részt, még suliban infó órán is a történetet olvasgattam, annyira megtetszett.
    Voltak részek amikor rendesen felhúztam magam, de olyanok is amiken nagyon meghatódtam. Ez a rész se volt más, mint a többi, ez is tetszett és meglepetések is voltak benne bőven. Remélem Gréta jó belátásra tér és kibékülnek Sebbel (megint :D)
    Remélem hamar hozod a folytatást! :)

    VálaszTörlés