24. rész

Előre kérem, hogy ne öljetek meg :$$$

24. rész

Bizalom

Christiannal nagyon jó volt találkozni, de nem úgy fogadott, ahogy elképzeltem. Bár igazán nem képzeltem sehogy, de még is valahogy… nem azt akartam, hogy a bunkóságaim után ugyanolyan szeretettel fogadjon, de jól esett volna az érintésében az a vágyakozás utánam, mint régen. Most nem éreztem ezt, de mikor a szemeibe néztem, minden eszembe jutott. 

Este elküldött fürdeni és aludni. Gyorsan lezuhanyoztam, majd belebújva egy pólóba és egy bugyiba a szobám felé vettem az irányt. Mikor ránéztem az ágyra, a fehér lepedő és ágynemű valahogy a magányt juttatta eszembe, így sarkon fordultam, és átmentem Chrishez. Az ajtajához érve vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam. Többször megismételtem, de mikor semmi válasz nem jött, benyitottam. Kicsit meglepődtem, ugyanis a csapatfőnöknek se híre, se hamva nem volt. Az ajtót becsuktam, majd elindultam körbenézni a lakásban, hátha a konyhában van, vagy ilyenek. Persze, hogy az utolsó szobában volt… A dolgozószobájában találtam rá, az íróasztala fölött görnyedve. Mivel nem vett észre, csak nekitámaszkodtam az ajtófélfának és néztem, ahogy dolgozik. Előtte a laptop és pár papírra írogat valamit. Mikor 10 perc nézegetés után kicsit meguntam álldogálni, beljebb léptem. Lassan mentem befelé, kecses léptekkel. Az arcomról eltűnt az előző mosoly, amely még a főnök láttán húzódott az arcomra. Most, mintha valaki átvette volna az irányítást, és teljesen komor voltam, de vággyal fűtött. Pont az asztal előtt álltam, mikor Christian felnézett

-          Gréta!- fészkalódott a székében- megijesztettél

-          Sajnálom. Nem állt szándékomban- léptem mellé

-          Nem tudsz aludni?- kérdezte két nyelés között, mert észrevette, hogy csak egy bugyi meg egy fölső van rajtam

-          Nem. Az előbb a szobádban kerestelek, de nem voltál ott…- konyult lefelé a szám

-          Miért kerestél?

-          Hát… olyan üres volt az az ágy… gondoltam befekszem melléd- válaszoltam, mire teljesen elpirult- mit csinálsz?- kérdeztem kíváncsian és az ölébe csüccsentem

-          Csak pár adatot keresek, meg egy kicsit a fejlesztéseket próbálgatom…

-          Ahha- kezdtem el ujjaimmal játszani a mellkasán

-          Gondolom nem érdekel

-          De… csak MÁS, jobban- hangsúlyoztam ki a „más” szót, és kezem azonnal lejjebb csúsztattam mellkasán

-          Ezt nem kéne…- mondta szaggatottan, mert láthatóan élvezte, amit csinálok

-          De én akarom- akartam kigombolni nadrágját, mire hirtelen megfogta a karom és felugrott

-          Épp ez az- mondta kicsit hangosan- mindig az van, amit te akarsz…

-          Ahogy látom, te is akarod- mutattam merevedő férfiasságára

-          Melyik férfi mondana nemet, egy 18 éves gyönyörű lánynak?

-          Te… épp az előbb…

-          Neked ott van Sebastian. Őt szereted, engem meg kérlek, hagyj. Kár volt idejönnöd, nem is értem, hogy miért csináltad

-          Mert mondjuk kicsit meguntam Sebastiant és egy férfit szeretnék magam mellé?

-          Hát persze… most megunod, velem elszórakozol, aztán visszamész

-          Ez nem igaz!- jelentettem ki, de mélyen belül beláttam, hogy igaza van

-          De az, és most szépen menj aludni, én is azt teszem

-          Tudom, hogy bunkó voltam, és nem érdemlem meg, de had maradjak. Kell a társaságod, vagy csak a jelenléted, vagy… nem is tudom… csak Te magad.

-          Értem… de nem akarok semmit

-          Tudom, hogy akarsz, de ott van Seb… oké, nem lesz semmi, csak had legyek veled- hajtottam le a fejem

-          Oké, gyere- mosolyodott el, és megfogta a kezem, majd így mentünk be a szobájába. Bebújt az ágyba, én pedig befészkeltem magamat mellé, és így ért az álom. Annyira jó érzés volt ott feküdni azzal a tudattal, hogy nem tudom, mit fog hozni a reggel.

Szombaton reggel olyan 10 körül keltem fel, de Christian mellettem még édesen aludt. Kócos haját kicsit megsimogattam, adtam az arcára egy puszit, de még erre sem ébredt föl. Szegény, nem aludhatott már vagy 3 napja…

            Kicsoszogtam a konyhába, majd feltettem főni egy kávét és bekukkantottam a hűtőbe. Szerencsére volt tojás meg bacon, szóval egy finom tojásrántotta volt a menü. A hagymákat felvágtam, a tojást felütöttem és felvertem, mikorra kész lett a kávé. Lekapcsoltam, majd az olajba tettem a hagymát, hogy üvegesre süljön.

            A tojást akartam a hagymára önteni, mikor valaki átölet hátulról, és a nyakamba puszilt. Erre teljesen megijedtem és kiejtettem a tálat a kezemből. Az egész konyhapult tojásos lett, nem beszélve a padlóról, ahol a ripityára tört tál darabjai is díszelegtek. Christian még mindig nem engedett el, csak még jobban magához szorított

-          A francba!- szólaltam meg magyarul, mire Chris maga felé fordított, és felkapott, majd a konyhapultra tett. Én nagyon meglepődtem, és egy kicsit „izgatott” lettem…

-          Nem kéne a törött tál darabjai között mezítláb mászkálni- mosolygott az arcomtól 10 centire, majd nekiállt takarítani. Én végig a pulton ültem, amíg ő hozta seprűt, meg a felmosót- nem akartalak megijeszteni- mondta végül, mikor már leszálltam a konyhapultról és nem engedett a konyha közelébe

-          Az a legkisebb gond, hogy megijesztettél- pufogtam, de csak nevetni kezdett

-          Te is ezt csináltad tegnap este- nézett rám

-          Jó, de az… az más- fontam össze karjaim mellkasom előtt

-          Nem, ugyan ez- lépett közelebb és megfogta a derekam

-          Most- suttogtam vágytól izzó testtel, és szorosabban magamhoz húztam

-          Nem lehet- veregette meg a fenekem, majd hátrébb lépett

-          Te direkt kínzol?

-          Talán rossz érzés?

-          Nem…, de ha sokáig csinálod, ma tuti, hogy visszakapod, és azt nem fogod élvezni- mondtam kicsit mérges hangon, ugyanis még mindig a hatása alatt álltam

-          Aranyos vagy, mikor mérges vagy- mosolygott rám- egy, vagy két tojást kérsz?

-          Kettőt- törődtem bele sorsomba, majd felültem a konyhapultra, míg ő megcsinálta a reggelinket.

-          Majd én elpakolok- mondtam a számat törölgetve a reggeli után- Isteni finom volt!

-          Örülök, hogy ízlett, de majd elpakolok én

-          Oké, de nem mész ma dolgozni?- csillantak fel a szemeim

-          Vendégem van, és héj! Én vagyok a főnök. Akkor veszek ki szabadságot, amikor akarok- nevetett fel, majd összeszedve a tányérokat a mosogatóhoz sétált

-          Ennék még valamit…- mentem közel hozzá

-          Én adhatok neked valamit- mondta sejtelmesen és felém fordult, de mikor meglátta az arcom, elnevette magát- nem Gréta, nem „arra” gondoltam. Kezded eltanulni Sebastiantól a perverz dolgokat.

-          Hogy mi?- háborodtam fel, mert már tényleg nyeregben éreztem magam

-          Én arra gondoltam, hogy süthetnénk valami sütit

-          Ne kínozz máááár!

-          Én ezt sokkal tovább viseltem el…

-          Nem érdekel, nekem most azonnal kellesz!

-          Legyél türelmes

-          Este?- néztem rá csábosan, mire láttam, hogy kicsit meginog, de visszatér józansága

-          Megígértem…

-          Sebastian?- kérdeztem kicsit idegesen

-          Igen, és erről nem nyitok vitát. Jó hogy itt vagy, mert végre tudok dolgozni.

-          Komolyan? Erre kellek?

-          Egyelőre- kacsintott, majd rácsapott egyet a fenekemre és bement a fürdőbe

Nekem már kicsit kezdte bökni a csőröm, hogy Christian ennyire nem szeretne semmit, így gondoltam a kezembe veszem az irányítást. Már elegem volt Sebastianból és abból, hogy állandóan tőle függök. Oké, persze, hogy szeretem, de egyszerűen szükségem van Christianra. Valahogy ennek meg kell történnie, és lehet, hogy akkor már könnyebben fogok tudni dönteni. Vagy mégsem?

            Ezt a kérdést nyitottan hagytam, mint ahogy 1000 másikat, és a táskámhoz léptem, hogy mára mit vegyek fel. Mivel meg akarom kapni Christiant, ezért minél inkább „ösztönöznöm” kell a fantáziáját, szóval… A választásom végül egy mintás rövidnadrágra és egy elöl gombos ujjatlanra esett.

Mikor meglátott Chris, tudtam, hogy elértem a kellő hatást. Amíg én megfésülködtem, meg fogat mostam, addig ő berendezkedett az irodájába, és dolgozni kezdett.

-          Azt mondtad, ma nem kell dolgoznod- mentem oda hozzá

-          Bemennem nem kell. Dolgozni sajna igen

-          Hát… én tudok más munkát- ültem az ölébe

-          Gréta…

-          Most mi van?

-          Nem tudok tőled dolgozni- nyúlt volna a gépe után, de én lecsuktam a tetejét és teljesen szembe fordultam vele

-          Ezzel csak magadat meg engem kínzol

-          Miért nem akarsz már?- kérdeztem rá, majdnem könnyes szemekkel

-          Mindennél jobban akarlak- ragadta meg a karom- de megígértem Sebastiannak, hogy nem lesz semmi köztünk, és hogy ma hazamész

-          Szakítottam vele- hazudtam szemrebbenés nélkül- elegem van már a hülye dolgaiból

-          Ezt nem hiszem el- mondta kicsit kételkedve saját magában Christian

-          Pedig jobb lesz… ha akarod, fel is hívhatod- nyúltam volna a telefonja felé, de visszahúzott

-          Elhiszem- suttogta, és ajkaival nyakamat kezdte kényeztetni.

Kis idő után felkapott, majd az ölében vitt az ágyig. Mikor letett, mélyen a szemembe nézett és én megborzongtam. Nem is kellett több, szája azonnal az enyémhez tapadt, és nyelveink vad, de mégis érzéki táncba kezdtek. Lassan került le rólam minden egyes ruhadarab, és Christian minden porcikámat feltérképezte. Nem olyan volt, mint Sebastian, aki rögtön nekem esett, hanem szép lassan haladt lefelé. Mikor már hangos sóhajok hagyták el a szám, és én is megszabadítottam ruháitól, óvatosan belém hatolt. Lassan mozgott, de mégis érzékien, majd egyre fokozta a tempót, és én egyre hangosabb lettem. Csók csókot, mozdulat mozdulatot követett, és a csúcsra juttatva mindkettőnket, fáradtan dőlt mellém. Nem szóltunk semmit, csak egymásra néztünk és váltottunk egy hosszú csókot. Fejem Chris mellkasára hajtottam, és hasát simogatva elaludtam.

/Sebastian szemszög/

            Reggel elég nyűgösen ébredtem, mert nem volt mellettem Gréta és tudtam, hogy most teljesen ki van szolgáltatva Christiannak. Még vagy 20 percet forgolódtam, meg lustálkodtam, mikor lementem reggelizni

-          Szia- köszöntem Claudiának, aki nagyban nyomkodta a telefonját- már ilyenkor fenn?

-          Szia- nézett fel egy pillanatra, hogy a szemembe nézhessen, majd újra a telefonja kijelzőjére tapasztotta a szemét- kicsit el vagy tájolva- nevetett fel

-          Ezt hogy érted?- kérdeztem értetlenül, és egy doboz narancslé kíséretében leültem mellé a kanapéra

-          Délután fél 3 van… és anyukád, meg valami Hanna már vagy 20-szor keresett

-          Nem baj- vontam meg a vállam

-          SMS-eket is kaptál… azokat megnézhetnéd

-          Oké…- sóhajtottam, és kelletlenül olvasni kezdtem az üzeneteket- mit mondtál, hány óra?- néztem rá rémülten

-          Fél 3 múlt pár perccel

-          Bassza meg!- ugrottam fel- anya, meg a volt barátnőm 30 perc múlva itt lesznek!- lettem teljesen ideges

-          Nyugi- mondta még mindig ugyan azzal a hangnemmel- ha majd nem akarnak elmenni, előállok azzal, hogy te vagy az apja… Vagy jobb!- vette ki a szájából a kanalat, mert épp a 2. doboz epres joghurtot fejezte be- egyből én nyitok ajtót!- erre hatalmas vigyor lett a fejemen és mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki. Kicsit nyugodtabb lettem ettől, de azért 20 perc alatt összepakolgattunk, meg én is felöltöztem, meg rendbe szedtem magam.

-          És mi lesz, ha ideérnek?- kérdeztem teljesen kétségbeesetten, de nem is várhattam volna többet Claudiától…

-          Megérkeznek- mondta totál komolyan

-          Aj, Claudia! Ne szórakozz! Ez nagyon komoly

-          Ha te mondod- vont vállat, és elindult az előszobában lévő tükörhöz- egész nagy a pocim- simogatta meg hasát, mikor csöngettek- nyitom- válaszolta, de mikor leesett, hogy ő nyit ajtót, még az ütő is megállt bennem, és fal fehér lettem. Most mit fognak gondolni?...- Jó napot- köszönt kedvesen, majd nem sokkal később becsukta az ajtót és a vendégek mögött közeledett hozzám

-          Szia fiacskám- ugrott a nyakamba anya. Ezt megbeszéljük- legyezte meg előttem az ujját

-          Sebi- ugrott a nyakamba Hanna, és egy érzéki puszit adott az arcomra

-          Kurva- köhentett Claudia magyarul, mire mindenki felé fordult. Én értettem, mert Gréta sokszor szokott ilyeneket mondani, és szerinte ez a legfontosabb magyar szó… Bolond. Én elmosolyodtam és próbáltam visszatartani a nevetésem- szép a cipőd- vágta ki magát Clau a kínos helyzetből és Hanna-ra mosolyogott, majd közelebb lépett- Nem akarsz bemutatni minket?- nézett rám a lány

-          De, persze- vakartam meg a fejem- Anya, Hanna, ő itt Claudia, Clau, ő itt Hanna, a volt barátnőm és Heike, az anyukám- mutogattam körbe- körbe

-          Az ő státuszát is megtudhatnánk?- mutatott a lányra anya, és elfintorodott

-          Barát- vágta rá Claudia egy műmosollyal, majd illedelmesen elköszönt és a szobájába ment. Már most tudom, hogy kínos beszélgetés lesz…

-          És, miért jöttetek?- törtem meg a kínos csendet, mikor leraktam anyáék elé a teát

-          Beszélni szeretnék veled. Bár főleg Hanna. Én ma úgy is megyek haza- töltötte magának anya a teát

-          Oké…- fújtam ki a levegőt és leültem

-          Nem hoznál nekem édesítőszert?- nézett rám Hanna- tudod, hogy nem szeretem a cukrot

-          Bocsi, de Gréta imádja a cukrot, és minden fajta édesítőszert gyűlöl, úgyhogy minden tartalékot kidobott a kukába…- mondtam félénken, mert éreztem, hogy hisztiben fog kitörni

-          Ja, értem. Semmi baj- mosolyodott el halványan, majd fél kanál cukrot tett a csészébe

-          Milyen egészséges lehet az a lány- jegyezte meg anya gúnyosan- de a lényeg, hogy például hol van most a kicsi barátnőd?

-          Gréta anya, oké?! És… összevesztünk tegnap este, elutazott…- mondtam szomorúan

-          Biztos helyre jön- mosolygott rám szelíden Hanna és megfogta a kezem. Furcsa volt, mert ez volt az első, hogy nem láttam a szemeiben, vagy a viselkedésében a hátsó szándék jeleit.

-          Értem. Szóval menekül…- gúnyolódott anya, de bennem csak feljebb és feljebb ment a pumpa. Ezt Hanna is észrevette és simogatni kezdte a kézfejem és a kezem addig sem engedte el. – Csak azt szeretném, ha október közepén hazajönnél, mert már rég nem voltál, meg Fabinak még nem kell annyit tanulnia, meg egy napot is igazolok neki, ha esetleg veled szeretne lenni

-          Oké, majd szólok Grétinek és átgondoljuk

-          Úgy gondoltam, hogy csak te jössz…

-          Gondolhattam volna- jegyeztem meg- melyik géppel mész?- kérdeztem „kicsit felesleges vagy itt” hangsúllyal. Még sosem voltam ilyen anyával, de ő sem velem. Nem értem, hogy miért nem szimpatikus neki Gréti…

-          3 óra múlva indul…

-          Jó, majd hívok taxit

-          Nem viszel ki?- kérdezett rá meglepetten

-          Ma… ma már ittam pár pohár bort- próbáltam hazudni, de nem hiszem, hogy elhitte

-          Az a kislány… Gréta, iszik?

-          Anya!- csattantam fel. - Elég volt. Nem érzed, hogy felesleges vagy most ide? Hiányzik, nincs velem, és még te is traktálsz a hülyeségeiddel. Menj el most, vagy én megyek el és nem jövök vissza addig, míg itt vagy

-          Befejezte- állt fel Hanna is, aki eddig mindvégig csöndben volt és simogatni kezdte a hátam- megnyugodtál?- kérdezte pár perccel később

-          Jobb már- bólintottam egy kisebb mosoly keretében

-          Jó, megyek, de ne felejtsd el az októbert

-          Ha Gréti nem jöhet, nem megyek, meg amúgy is, akkor születik a pici…

-          Tényleg. Ki az a lány? Nem valami… Gréta féle, ugye?- tette be a kaput anya a kérdésével és Hanna kezét kezdtem el szorítani

-          Most menj el, Heike- szólalt meg nyugodtan Hanna- majd mi megoldjuk- simította meg a hátam

-          Rendben- válaszolt anya kelletlenül és kisétált. Hívott egy taxit, majd beszállt és a repülőtér felé vette az irányt.

Miután anya elment, sokáig tartott, mire megnyugodtam, de Hanna végig mellettem volt, ami meg is lepett. Estefelé még mindig a kanapén ültünk és nem szóltunk egymáshoz. Ilyen régen… talán 5 éve, ha utoljára volt. Csak ültünk együtt a kanapén, fogta a kezem és én is az övét. Éreztem, hogy még szeret valahol, és én is biztos voltam benne, hogy érzek még valamit iránta.

-          Vacsiztatok már, vagy később esztek, vagy csináljak nektek is?- kérdezte félénken Clau

-          Még nem ettünk- fordultunk hátra hozzá

-          Mit akarnál csinálni? Segíthetek?- kérdezte kedvesen Hanna és odalépett a lányhoz- Hanna Prater- nyújtotta a kezét- bocsi, hogy ennyi idő után, de Heike félti a fiát…

-          Claudia Bánfy- nyújtotta a kezét, de láttam rajta, hogy kételkedik

Hanna most nagyon kedves és félénk volt, Claudia pedig kétkedő szemmel méregette Hannat. Együtt készítettek egy wok-ot és a végére úgy láttam, hogy egész jól összebarátkoztak. Sokat beszélgettek és még gyakran nevetést is hallottam. Hanna szemében nem láttam előítéletet, mikor a terhes lányra nézett és Clau szemében is megváltozott Hanna.

-          Hát, lányok, ez nagyon finom volt- néztem elismerően a két lányra- akkor majd én elpakolok

-          Majd mi megcsináljuk- vágta rá Hanna. Ezzel meglepett. Régen mindig én csináltam meg…

-          Igen, megcsináljuk- villantott egy mosolyt Claudia

-          És én mit csináljak?- akadékosodtam

-          Fürödj meg és keress valami jó filmet- szedte össze a tányérokat Hanna

-          Oké. Te milyet szeretsz, Clau?

-          Én nem akarok filmezni, fáradt vagyok… elpakolunk és megyek aludni

-          Hát, legyen. Hanna, még mindig a vígjátékok szerelmese vagy?

-          Hát… most van egy jó horrorfilm. A Fekete ruhás nő. Azt megnézném- mosolygott rám a mosogatótálca fölül

-          Jó- fagytam le egy kicsit, mert Hanna ki nem állhatja az ilyen filmeket…

Én hamar ott hagytam őket, mivel a filmet még le kellett tölteni, meg ilyenek. Lementem egy pohár hidegvízért, mikor már elindult a letöltés, de a nappali ajtajában megtorpantam és hallgatózni kezdtem.

-          Most őszintén. Mit szeretnél Sebtől?- nézett Clau a szőke lányra

-          Nem tudom- bizonytalanodott el és rögtön megnyílt a fiatal lánynak- Sebastian eszméletlenül hiányzik, és még mindig ugyanazt érzem, mint 10 éve. Nagyon fáj, hogy elhagyott.

-          Te csaltad meg, magadnak köszönheted

-          Tudom, de… oka volt annak, hogy azt tettem, amit

-          Tényleg? És mi?

-          A szomszédunk egy ”érdekes” fazon… az az igazság, hogy Sebastian egyszer elment szórakozni Kimivel és engem otthon hagyott, mert kicsit összekaptunk. Elég részeg lett a végére és egy fiatal lánnyal ért haza, akit az ajtó előtt elkezdett nyalni- falni és mint utólag kiderült, ezt a szomszéd lekapta... Másnap Sebastian nem emlékezett semmire, én pedig nem akartam elmondani neki, nehogy azt higgye, azért hoztam fel neki, mert veszekedni akarok, vagy az orra alá akarom dörgölni. Aztán persze kibékültünk, ő pedig elutazott a következő versenyhétvégére. Másnap átjött a szomszéd és megmutatta a képeket és megzsarolt azzal, hogy minden újságnak odaadja, ha nem fekszem le vele. Én nem akartam Sebinek fejfájást okozni, és ez pont egy olyan versenye volt, mikor világbajnok lehetett és ezért belementem. Csakhogy a pasi csőbe húzott és Sebről a képet nem adta le az újságoknak, csak a rólunk készített videót küldte el Sebastiannak, meg pár barátjának. És így lettem én a pénzéhes, hűtlen barátnő- sírt Hanna a végén már nagyon erőteljesen. Claudia azonnal vigasztalni kezdtem, én pedig felsétáltam az emeletre, majd az ágyra rogytam. Csak ültem és bámultam magam elé. Kb. 20 perccel később női cipők kopogását hallottam meg. Hanna benyitott és odajött mellém- mi a baj, Sebi?- simított végig a hátamon és hangja olyan volt, mint régen, már nem nyomta a lelkét semmi. Olyan volt, mintha az előző beszélgetés Gréta húgával meg sem történt volna.

-          Sajnálom- törtem meg a csendet, majd fölemelkedtem és szorosan magamhoz öleltem

-          Te… te hallottad?- próbált ellökni magától, de nem engedtem neki

-          Igen és nagyon sajnálom. De miért nem mondtad el később?

-          Mert… akkor már mindegy volt- gördült végig az arcán egy könnycsepp és engem elárasztott a szeretet. Az iránta érzett szerelmem felerősödött és abban a pillanatban nem értettem, hogy miért is hagytam el. Még sokáig voltunk összefonódva, majd mikor már kicsit megnyugodott eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Láttam benne, hogy mennyire fáj neki, hogy Grétával vagyok, hogy mennyire szeret, és csak azért tette, amit tett, és hogy nincsen benne semmi hátsó szándék. A pillanat pillanatot követett, majd ajkaimat övéire tapasztottam és óvatosan csókoltam, mintha porcelánból lenne. Nagyon vágytam már rá, de megállított

-          Neked ott van Gréta. Szereted- hajtotta le a fejét, de én végigsimítottam az arcán, majd magam felé fordítottam

-          Szakítottunk- hazudtam szemrebbenés nélkül, mert már vágytam rá.

Nem szólt semmit, csak fejét a mellkasomra hajtotta. Most egy hosszabb csókban forrtunk össze, majd miután lefürdött, bebújt mellém az ágyba, és ismét magamhoz ölelhettem. Nem történt köztünk semmi, elég volt éreznem csókjai ízét a számon és azt, hogy most mellettem van, és senki nem szakíthatja el tőlem.  

***

Sziasztok!

Nos, itt az új rész, remélem tetszett :$

Már nem kell sokat kibírni! :P Hamar hosszú hétvége ;))

Ha összejön ehhez a bejegyzéshez 5 komi és 10 értékelés, akkor pénteken kaptok meglepetést! :D

Ügyesek legyetek, rajtatok múlik :))

Puszii.
Ui.: köszönöm a 100 hozzászólást és az 5000 látogatót :$ <3