2012. október 19., péntek

25. és 26. rész


Sziasztok! Sajnálom, hogy nem gyűlt össze az 5 komi, remélem nem kértem sokat... De végül is mindegy. Az értékeléseket viszont nagyon köszönöm, remélem ehhez is kapok ugyanannyit, vagy még többet :$ A meglepetés 3 rész lett volna egymás után, de mivel a kommentek nem jöttek össze, de az értékelések igen, ezért dupla részt hoztam:)
Köszönöm, hogy olvastok!:)
Mindenkinek nagyon kellemes hosszú hétvégét!:)
Puszii.
25. rész
Újabb és újabb esély

Délután 2 óra körül ébredtem meg, de Christian nem volt mellettem. A hátamra feküdtem és felidéztem a pár órával ezelőtt történteket. Egészen más volt, mint Sebbel. De nem olyan értelemben, hogy jobb, vagy rosszabb, csak gyengédebb… egyszerűen másabb. Még 20 percet lustálkodtam, majd kiléptem a szobából. Azonnal a bőröndömhöz mentem, mivel nem volt rajtam ruha, és a nappaliból hangok szűrődtek be.
            Belebújtam egy hosszabb farmernadrágba, egy ujjatlan pólóba és átfésültem a hajam, majd copfba kötöttem. Felhúztam gyorsan egy zoknit, mert fázott a lábam, majd kicsit félve a nappali felé indultam, hogy megnézzem, Christian kivel beszélget. Mikor az ajtóhoz értem, megláttam, hogy egyedül van. Pont el akartam indulni felé, mikor valaki a hátam mögül megszólított

-          Gréta? Te mit keresel itt?
-          Hogy mi?- fordultam meg és elképedtem- Dávid…ő… csak átugrottam Christianhoz- próbáltam mondani valamit, mert nem tudom, hogy az előbb miről is beszélhettek
-          Aha… egy délutáni tea, mi?
-          Ne beszélj velem ilyen… gyanúsítgatóan. Az én életem- húztam ki magam
-          Tudja?- bökött az éppen valamit olvasgató csapatfőnökre
-          Nem- hajtottam le a fejem és utat engedtem egy könnycseppnek
-          És Sebastian?
-          Ő igen… meg Claudia is ott van most…
-          Mi? A húgod? Mit keres ott?
-          Terhes… Októberben születnek a babák…
-          Babák?- csuklott el a hangja, valószínűleg benne is felszínre törtek az érzelmek és az emlékek
-          Igen. Két fiú- mondtam kisé elmosolyodva a múltra gondolva
-          Akkor miért nem vagy vele?
-          Azt hiszem… megcsal vele
-          Hogy mi? Te hülye vagy, Gréta? Sebastian szerinted miért feküdne le egy 16 éves terhes lánnyal, mikor ráadásul barátnője is van?
-          Nem tudom… csak akkor úgy tűnt…
-          Menj haza és béküljetek ki!- lett kicsi mérges a hangja- és miért pont egy 16 éves lánnyal kezdene?
-          Nem ez lenne az első- jegyeztem meg gúnyosan
-          Miért?
-          Már egyszer megcsalt… arról a lányról sem hittem el, hogy elmúlt már 18…
-          Jó, engem nem érdekel, de békülj ki Sebbel, különben Claudia issza meg a levét, és Christiant meg ne ringasd hamis reményekben
-          Oké…- emeltem fel a fejem és a szemébe néztem, de amit akkor láttam… majdnem összetörtem- sajnálom- suttogtam
-          Már mindegy- fordította el a fejét, mert meg akartam simogatni
-          Hol vagy már, Dávid?- kiáltott Chris
-          Már jövök, csak összefutottam valakivel- ült le, majd felém mutatott
-          Szia, Chris- lett rajtam egy műmosoly
-          Szia. Örülök, hogy felkeltél. Bocsi, hogy nem voltam melletted, de meg kellett beszélni pár dolgot
-          Nektek is meg kell, így nem is zavarok- állt fel Dávid, majd adott nekem egy puszit, utána kezet fogott Christiannal és kiment az ajtón.
-          Mit kell megbeszélni?- nézett rám Chris, miután becsukta az ajtót, de én majdnem sírva a kanapéra ültem- mi a baj?- jött oda aggódva
-          Beszélnünk, kell, igaz. El kell mondanom valamit, mit eddig csak Seb tud…
-          De Dávid is… az előbb…
-          Vele kapcsolatos- vettem egy mély levegőt és elkezdtem mondani. Csak mondtam és mondtam és csak jöttek a szavak a számra és a könnyek a szemembe. Az elején Chris még megpróbált megnyugtatni, de aztán egyre mérgesebb lett az arckifejezése. Mikor megtudtam, hogy halálos beteg vagyok, teljesen megnyugodott, de valami megfogalmazódott benne. – És most így vagyunk- sírtam már nagyon a végére, de csak megölelt.
-          Sajnálom, hogy nem voltam melletted, és még jobban, hogy nem tudtál megismerni annyira, hogy egy ilyen dolgot elmerj nekem mondani
-          Sajnálom- zokogtam
-          Semmi baj- simogatta a hátam- de mivel Seb ezt korábban tudta… oka volt, hogy neki elmondtad, és nekem nem… Menj haza Gréta, beszélj Sebastiannal és élj vele boldogan… amíg…- akadt meg és nem mondta tovább
-          Amíg tudok- fejeztem be a mondatot, mire lehajtotta a fejét.
Beláttam, hogy igaza lehet, így összepakoltam a cuccaim és átöltöztem. Kitettem a nappaliba a csomagjaim, de ekkor jött egy SMS. Claudia…
Tudom, hogy most Christiannál vagy, és nem érdekel, hogy mit csináltatok, de itt van Hanna. Sebastian nagyon örül, hogy láthatja és egészen összemelegedtek… Nem tudom, hogy mit kéne csinálnod, de szerintem hagyd, hogy Seb feldolgozza Hannat… végül is, te is lefeküdtél Christiannal, és ezt sikerült elfelejtenie…
            Húgom üzenete végén csak a kanapéra hajítottam a telefont és az éppen a teraszon álldogáló Chris felé vettem az irányt.
-          Már kész is vagy?- kérdezte, de nem jutott a mondat végére, mert falni kezdtem ajkait- mit… mit csinálsz?- kérdezte két csók között, de már ő se nagyon bírt magával
-          Kihasználom az időm- néztem a szemébe pimaszul, mire csak felkapott és az ágyhoz vitt.
Na, ez az alkalom tényleg nem olyan volt, mint az első. Heves volt, vágyakkal és fájdalommal teli. Ezt az aktust mind a ketten élveztük, de én valahogy nem tudtam a csúcsra jutni. Csak Seb körül forogtak a gondolataim, hogy mit csinálhat Hannaval. Mikor Chris meglátta, hogy elgondolkozok azonnal visszahozott, és egy határozott mozdulattal most már engem is a csúcsra juttatott. Pihegve dőltünk egymásra, majd még kétszer megismételve, este 8 körül elaludtunk.
            Reggel kicsit fáradtan ébredtem és csak egy cetli várt Christiantól, hogy be kellett mennie a gyárba. Nem tudom, hogy hogyan tud ennyire csöndben lenni… Kikászálódtam az ágyból, megreggeliztem, majd felöltöztem. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit kéne tennem, így arra az elhatározásra jutottam, hogy bemegyek Chrishez a gyárba, elköszönök tőle és hazamegyek megbeszélni a dolgokat Sebbel és Hannaval. Már készültem arra, hogyha hazaérek, pakolnom kell majd, de most még belegondolni is rossz volt ebbe. Szeretem Sebastiant, tiszta szívemből, de Christian sem közömbös számomra, ez már teljesen biztos.
  Kiléptem a házból, és gondolkozni kezdtem azon, hogyan menjek be a gyárba. Sandra! Azonnal felhívtam barátnőm, aki szerencsére a vőlegényével volt és eljött értem. A szomszédos kis kávézóban vettem magamnak egy kávét és mire kiértem, San pont a ház előtt parkolt. Sokáig köszöntöttük egymást, hisz már nagyon rég nem láttam, majd a kocsiút a gyárig szinte végig csendben telt. Először a büfébe ültünk be, és ott meséltem el neki mindent. A betegségről nem ejtettem szót, nem akartam, hogy esetleg valami baj történjen a babával, de azt elmeséltem, hogy én is voltam terhes. Sandra szinte sírt, mikor befejeztem, de mikor megkértem, hogy meséljen az esküvőről, meg az előkészületekről, azonnal jobb kedve lett, és a végére szinte már lelőni sem lehetett. Olyan 2 óra körül végzett a munkájával Tommi és hazamentek Sandrával. Nekem már nem volt más dolgom, csak elköszönnöm Christől és találnom valami gépet, ami Svájcba visz. Sajnáltam, hogy nem volt benn Mark, vele is szívesen találkoztam volna, de majd legközelebb… legalább is, remélem, hogy lesz legközelebb.
            Chris ajtaja előtt mély levegőt vettem, majd 2 kopogás után benyitottam. Elmosolyodtam, mikor megláttam Christiant a papírjai fölött édesen aludni. Odaálltam mellé, adtam egy puszit a fejére, majd írtam egy rövid kis üzenetet, hogy hazamegyek megbeszélni a dolgokat Sebbel és majd nemsokára megint jövök hozzá, vagy hívni biztosan fogom.
            A gyárból taxival mentem a repülőtérre és volt egy járat, ami 6-kor indult. Kicsit sokat kellett várnom, de jó volt tudni, hogy ma már láthatom Claudiát, meg Sebastiant. Hannaval… A várakozás egész hamar telt el, Christian közben küldött egy SMS-t, hogy felkelthettem volna és akkor még magángépet is ad…
            Az út nagyon sima volt és kellemes. Nem aludtam, csak néztem ki a fejemből. Jó volt leszállni Zürich repülőterén, és Baar felé venni az irányt. Buszoztam egy keveset, majd pár perc séta után megpillantottam Sebastian házát. Görcsbe rándult a gyomrom, de tudtam, ha nem megyek be most, és beszélünk meg mindent, később csak rosszabb lesz. A kapuban még vettem egy mély levegőt, amit azután még vagy 20-szor megismételtem és végül elfordítottam a zárban a kulcsot. Kattant egyet, majd lenyomtam a kilincset és félig csukott szemmel beléptem, mert nem tudtam, hogy mi fog várni rám.
            Senki nem fogadott, így még inkább feszült voltam. Claudiát sehol nem láttam, vagy hallottam, Sebastian is csöndben volt. Letettem a táskám a nappali kanapéjára és a terasz felé vettem az irányt. Jellemző. Szép napos idő volt, Claudia meg fülhallgatóval a fülében feküdt a medence mellett. Teljesen nyugodtak tűnt, nem zavartatta magát semmitől. Ilyenkor szívesen belelöktem volna a vízbe…
            Minden estre most nem Clau miatt jöttem, így elindultam az emeletre. Sebastian szobáját hagytam a legvégére, mert féltem attól, amit esetleg láthatok. Mikor már csak az ő szobája maradt, szinte ólomnak tűnt a karom, mikor felemeltem és a kilincsre helyeztem. Benyitottam a tágas szobába, és egy éppen felém néző, majd mosolyogni kezdő Sebastiant pillantottam meg
-          Gréta, de jó, hogy itt vagy! Hiányoztál- jött rögtön felém, és szorosan megölelt, de én csak elsírtam magam
-          Seb.. én.. én megcs…- nem tudtam kimondani a szót, mert végül is alaptalanul tettem, hisz ezek szerint nem volt köztük semmi
-          Tudom, és nem baj…
-          De, baj, tudom, hogy fáj- zokogtam- sajnálom. Nagyon, nagyon
-          Én is okot adtam rá, sőt én már egyszer meg is tettem
-          Tudom, de… én ezt most akartam és józan voltam…
-          Nem gond.
-          Köszönöm- suttogtam a fülébe és kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni
-          Hiányoztál- csókolt meg szenvedélyesen és nem akartam elengedni ajkait- de azért elmondod, hogy mi volt Christiannal, ugye?- kérdezte csókunk után
-          Ühüm- bólogattam- de ugye te… nem vagy megint Hannaval?- kérdeztem félve
-          Szerinted itt ölelgetnélek és csókolgatnálak, ha együtt lennénk?- törölte le arcomról a könnyeket
-          Nem- ráztam meg a fejem és ölelésében sikerült megnyugodnom
Megbeszéltük, hogy ma inkább nem beszélünk egymásnak a tegnapi és az azelőtti napról, inkább örülünk, hogy együtt vagyunk. Megvacsoráztunk, lefürödtünk, én még beszéltem a húgommal vagy 2 órát, aztán bebújtam Sebastian mellé. Átkarolt, és mellkasán ért az álom.
            Nem is értem, hogy hogyan vagyunk képesek megmaradni egymás mellett, mikor mind a kettőnknek vannak kísértései. Neki ott van Hanna, nekem meg Christian. Ez vajon azért van, mert a sors egymásnak szánt minket, és valóban egymás mellett a helyünk?
-          Kicsim, kelj fel, el fogsz késni- keltegetett Seb
-          Suli van?- morogtam, de nagyon nem volt semmi hangulatom menni
-          Bizony. De ha most felkelsz, még be is viszlek- mosolyodott el
-          Édes egy pasi vagy- válaszoltam neki egy csókkal és kikeltem az ágyból. Bementem a fürdőbe, összekészültem, majd a cuccaimat összeszedve lementem, hogy harapjak valamit. Gyorsan ettem pár falatot, majd beültem Sebi mellé az autóba és elvitt az egyetemre. Hosszas csók után „méltóztattam befáradni az egyetemre” Fanni szavaival élve, mivel megint késtem pár percet. Látta rajtam, hogy valamiért nagyon más vagyok és nekem eszem ágában sem volt eltitkolni előle a hétvégén történteket. És amúgy meg nagyon kis csini volt aznap... Egy aranyos fölsőt meg egy barna nadrágot vett fel, egy barna táskával. Ez egy kivételesen meleg őszi nap volt...
 Édes egy 2 nap volt… Kicsit meglepődve hallgatott végig, de aztán beletörődött, hogy ez az én életem. Hamar elment a nap, otthon szerencsére vacsora várt, viszont az után egy kínos beszélgetés Sebbel. Húgom besomfordált a szobájába, majd mi kettesben leültünk a kanapéra
-          Én kezdem- szólalt meg a szőke német- anya meg Hanna átjöttek szombat délután teljesen váratlanul. Anyu teljesen felhúzta az agyam, és ezért elküldtem, Hanna viszont itt maradt és segített megnyugodni. Végig mellettem volt. A húgoddal nagyon jóba lettek és én meghallottam az egyik beszélgetésüket. Nem tudom, hogy tudod-e, de Hanna úgy „bukott le” a megcsalással, hogy kaptam egy videót, amin egy másik férfival van. És tegnap előtt este kiderült, hogy valójában én voltam az egésznek az oka. Egy buli után részegen jöttem haza és a szomszéd lekapta, ahogy egy fiatal lánnyal csókolózom. A férfi pedig megzsarolta Hannat, hogyha nem fekszik le vele, szétküldi a képeket. Erre ő megtette, amit kért, de végül egy videó készült az egészről és tönkrement a kapcsolatunk.
-          Megértem, ha most szakítani akarsz. Végül is… ő volt az első szerelmed és még most is szereted…
-          De én most veled vagyok. Nem akarom egy éppen kiderült titok miatt feladni azt, ami nehezen épült föl
-          De ugye nem azért vagy velem, mert beteg vagyok?
-          Mi? Nem. Ilyen még csak az eszedbe se jusson- csókolt meg és szorosan átölelt
-          És volt még valami?
-          Csak csókolóztunk és este együtt aludtunk. De több nem volt, csak annyi, hogy hazudtam neki…
-          Azt, hogy szakítottunk?- kérdeztem elképedve
-          Igen… de honnan…?
-          Honnan tudtam?- fojtottam belé a kérdést- én is ezt mondtam Christiannak, hogy lefeküdjek vele
-          Tessék?
-          Igen… Christian nem akart tőlem semmit, mert megígérte neked, hogy hazaküld, és nem csinál semmit. Én viszont már nagyon kívántam, ezét azt hazudtam neki, hogy már szakítottunk. Először nem hitte el, de aztán sikerült meggyőznöm…
-          És… hányszor történt meg?- kérdezte félénken Seb, de nem volt képes rám nézni
-          Nem tudom… talán 5-ször…De kérlek, nézz a szemembe
-          Én csak egyszer tettem meg…
-          Tudom, de egyszerűen nem bírtam ellenállni, és mikor Clau küldött egy SMS-t, hogy itt van Hanna, és elég jól elvagytok, teljesen elborult az agyam és nekiestem. Sajnálom, Sebi- kezdtem el sírni
-          Ez már a múlt- nézett a szemembe és megfogta a kezem- mostantól minden megváltozik. Ígérem, hogy jobban fogok rád figyelni és több idő töltünk egymással. Nem akarlak elveszíteni, fontos vagy nekem- tűrt el az arcomból egy tincset és megcsókolt
-          Köszönöm, hogy újabb esélyt adsz- mosolyodtam el
-          Én most először…- hajtotta le a fejét
-          Nem baj. Mostantól tiszta lappal kezdünk, rendben?
-          Oké… de kérdezhetek valamit?- nézett rám félénken
-          Jobb volt Christiannal, mint velem?
-          Seb, micsoda?- nevettem el magam, de kicsit visszavettem, mikor láttam, hogy komolyan kérdezni- úrinő ilyenekről nem beszél- mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát- de biztos lehetsz benne, hogy nem kell féltékenynek lenned- csókoltam meg és mindezt a hálószobában folytattuk.

26. rész
A kapcsolatunk egyenesben

            A napok gyorsan teltek és nem állt szándékomban megállítni, vagy lelassítani őket. Jó volt azzal a tudattal suliba járni, hogy Seb biztos mellettem van és Christian is tud mindent, és kicsit szomorúbb, de valamiért jó érzés, hogy Dávid szakított Katyvel…
            Szerdán este Sebastian elutazott a versenyhétvégére, ami nekem egész jól jött, mivel egész jövő héten ZH-kat írunk. Nem volt egy perc szabadidőm sem, mindent a tanulással meg a sulival töltöttem. Közeledett már a baba születése és Clau egyre izgatottabb lett. Nem gondoltam volna, hogy valami annyira lázba fogja majd hozni, mint az anyaság. Jó látni, hogy ilyen, de nagyon gyakran elszorul a szívem, hogy most nekem is lehetne két gyönyörű csöppségem. De szerintem Sebastiantól még lesznek is.
            A kis bajnok a hétvégén nagyon jól ment, mindig az első helyen volt. Habár nem rajt- cél győzelmet aratott, nagyon büszke voltam rá és személy szerint az, hogy a 3-ról jött fel az első helyre, nagyobb eredmény. Persze Hamilton kiesése is közrejátszott, de ez kellett. Megérdemelte Ő is, meg az egész csapat is az előző hétvége után.
            Vasárnap este Chris és Seb küldtek üzenetet, hogy mennyre boldogok és este bulizni mennek. Sebastianon látszott, hogy köztünk minden rendben és a csapatfőnök továbbra is titkolta, hogy érez irántam valamit. Elég jól csinálja…
            Hétfőn suli után Seb és Claudia nagyban beszélgettek. Már arról folyt a téma, hogy mikor jön meg az új bababútor, amit Seb rendelt a kicsi születésére és mikor költözöm végleg Sebhez. Mikor megtudtam, hogy egy egész babaszobát rendelt, azt hittem, hogy nyomban kitekerem a nyakát. Hatalmas szívesség, hogy fizeti az orvost, erre még ezt is csinálja… Már csak nekem kéne valami munkát keresni, mert az ösztöndíjam elég kevés, és nem fogok Seb nyakán lógni, meg pénzért kuncsorogni.
            Kedden, amíg suliban voltam Seb meg Clau elmentek orvoshoz és szerencsére mindent rendben találtak. Ez volt az utolsó, legközelebb már csak a szülőszobában találkozik az orvossal. Claudia barátja idén fog végezni a főiskolán, de azt, hogy milyen szakon sajnos nem sikerült megjegyeznem. Talán marketing, de nem biztos. Sebastian szerezett neki egy állást Zürichben, így amint befejezi a sulit, jöhet ki Claudiához. Addig meg szegény lány csak kibírj valahogy…
            Szerdán szintén a sulié volt a főszerep az életemben. Az utolsó nagyobb ZH-t aznap írtuk meg és egész jól sikerült. A többi eredményét már megkaptuk, mindegyik 80% fölötti lett. Én majd kiugrottam a bőrömből, mikor hazaértem, de Seb meg hugi nem voltak ennyire fittek. Egész nap a lakásom takarították meg szedték össze a cuccaimat, hogy holnap tudjak költözni, meg beférjen a bababútor.
            Csütörtökön az otthon melege várt, mivel minden holmim el volt pakolva és a ruháim is a szekrénybe kerültek. Sebastian serlegei mellett helyet kapott az egyik közös képünk. Majdnem sírva fakadtam, mikor megláttam, hogy odatette. Inkább kivette az egyik világbajnoki kupáját a szekrényből és a képet tette a helyére, a kupát meg az egyik asztalra.
-          Mostanában olyan érzékeny vagy- puszilta meg a vállam Seb és átkarolt- tetszik?- kérdezett rá a képre, mert én még mindig a vitrin előtt álltam
-          Nagyon tetszik- suttogtam- de hogy érted azt, hogy érzékeny vagyok?
-          Hát… mindig olyan síros vagy- mosolyodott el egy picit
-          Miért? milyen szoktam lenni?
-          Mikor megismertelek még lelőni sem lehetett
-          Ez azért nem igaz- nevettünk fel- szerintem meg csak meg fog jönni
-          Biztos- mosolyodott el és kezét a hasamra csúsztatta és simogatni kezdte
-          Megérted, hogy miért nem most szeretném, ugye?
-          Persze… csak jó lett volna egy baba… meg unoka…
-          Ne azért akarj gyereket, mert anyukád nem kedvel, és egy csöppséggel bizonyítanád neki, hogy szeretsz…
-          Igazad van… nem bírom, hogy átlátsz rajtam- csókolt bele a nyakamba- de ezt csak nagyon mélyen gondolom
-          Tudom- mosolyogtam rá- komolyan is gondolod, de majd csak a jövőben
-          2 év?- kérdezte félve
-          Lehet, hogy csak egy- mozgattam meg a fenekem, mire természetesen vette a lapot és egy esti edzést tartottunk, ami nem volt light-osnak mondható.
A péntek a szombat és a vasárnap sajna a búcsúzkodás jegyében telt, ugyanis Chris behívta Sebastiant a gyárba és valószínűleg már nem is jön haza, hanem rögtön utazik a csapattal Japánba. Meg Tommira is rászóltak, hogy Sebastian el van hanyagolva, így Seb szerint Tommi terror lesz vagy 2 hétig a házban. Hát én akkor inkább átmegyek babázni…
            Az utolsó ZH-m eredménye is meglett és ennek örültem a legjobban 91%. Ezzel már bebizonyítottam magamnak, hogy Seb mellett is tudok tanulni, viszont elbizonytalanított abban, hogy halasszak fél évet. Az elég sok idő és ráadásul most eléggé benne vagyok az iramban, szóval rossz lenne most kiszállni. Ezt a csontot még biztos vagy 1000-szor meg fogom rágni, de majd csak lesz valahogy.
            Vasárnap délután, miután elment Seb átjött Katy, mert eléggé kikészült a Dáviddal való szakítás miatt. Az az igazság, hogy még én sem tudom a pontos okát a szakításnak, de Dávidot is megviselte. A múltkor beszéltem vele telefonon és mikor érintettem ezt a témát, egészen más lett a hangja.
-          Jó újra látni- öleltem meg barátnőm és beültünk egy kávéra a főtéren
-          Dávid nagyon rosszul van?
-          Hát… a hangja nem az egészséges. De miért? Mi történt? Pedig jól megvoltatok…
-          Hát igen, csak az utóbbi időben nagyon keveset volt velem, én meg elég türelmetlen vagyok… És azt mindegy, hogy hogyan, de a lényeg, hogy megcsaltam és most nagyon utál- temette arcát a kezeibe
-          Hát… ti oldjátok meg. Rám haragudott, mikor Sebet megcsaltam Chrissel, szóval az ilyen dolog nagyon nincs ínyére. Már bocsi, hogy ezt mondom, de róla tegyél le, mert egy ilyet Ő sosem fog megbocsájtani
-          Biztos?- gyűltek könnyek a szemembe, de nem volt erőm hazudni, ugyanis a legjobb barátnőmről volt szó…
-          Biztos- bólintottam és megfogtam a kezét, majd simogatni kezdtem. A kávé hamar elfogyott és egész gyorsan sikerült megvigasztalni. Bár még biztosan beszédem lesz Dáviddal. Kíváncsi vagyok, hogy ő mit szól ehhez az egészhez.
A hétfő elég gyorsan telt ismét és reméltem, hogy az egész hét ilyen lesz. Kezdett beköszönteni az ősz, ami elég sok helyen mutatkozott. A ruhatáram egészen megváltozott, a levelek sárgulni kezdett, a hangulatom is letört egy kicsit a hidegebb idő miatt.
            Clauval sokat voltam együtt és szinte minden nap mentünk sétálni. Szerdán eljött a barátja és egészen szombatig maradt. Én Sebnél voltam, és ideiglenesen Clau is átköltözött a most már saját házába, hogy egyedül lehessen Márkkal.
            Nekem egész szimpatikus a fiú, bár szerintem Claudia találhatott volna nála jobbat is. Kicsit… túl magyaros…
            A szabadedzéseket nem tudtam nyomon követni, mivel suliba voltam, de mikor megtudtam, hogy Seb az első szabadedzéshez képeset a másodikon sokkal jobban szerepelt, nagyon boldog lettem.
            Szombaton sajnos nem tudtam felkelni az időmérőre, így csak délután 3 körül sikerült megtudnom, hogy ki indulhat az élről és Seb hányadik helyen áll. Hatalmas vigyor terült el az arcomon, mikor az újságban olvashattam, hogy Red Bull első sor van és még Alonso is hátrébb került. Nagyon remélem, hogy megint világbajnok lesz Seb és elég rendesen látszik a teljesítményén, hogy mikor vagyunk összeveszve és mikor boldogok.
            Vasárnap egy sima rajt- cél győzelmet aratott, és 4 pont a hátránya Alonsoval szemben, aki nullázott. Megint… Mosolygós lettem a versen végére, mert Seb mellett 2 olyan ember állhatott a dobogón, akikre nem nagyon lehetett számítani. Massa szerintem ezzel bizonyította, hogy van még esélye a Ferrarinal és fel tudja venni a kesztyűt a többi versenyzővel szemben, és Kamui is boldog volt, hiszen az egész forma 1 történelmében ő a 3. japán, aki dobogóra állhatott. Fantasztikus volt látni, ahogy örült neki a közönség.
            A rossz hír, hogy már jövő héten jön a Koreai nagydíj, így Sebastian max. 3 napot lesz itthon, ha nem hívja be Christian. Ha megtenné, beszélek a fejével és nem leszek kegyelmes…
            Mivel Márk már elment, áthívtam Claudiát, akinek a kedve pedig egészen érdekes volt. Azt hittem, hogyha itt lesz a barátja, majd teljesen fel lesz dobódva, de pont ellenkezőleg. Egészen le van törve…
-          Mi a baj, húgi?- kérdeztem, mikor elé tettem a vacsit, amit gyorsan összedobtam
-          Nekem ez nem fog menni- mondta félően
-          Mégis mi? Ugye nem akarod örökbe adni őket?- rezzentem össze és még a villa is kiesett a kezemből
-          Nem, dehogy is- rázta a fejét- csak Márk… most, hogy ilyen sok időt töltöttem együtt Sebastiannal, rájöttem, hogy mennyire más egy igazi férfi… Valahogy… Márk egyáltalán nem olyan a viselkedésében és a gesztusaiban, meg annyira… magyar- vetette oda a végét, mire picit felnevettem- most mi van?
-          Én is erre gondoltam, hogy „túl magyar”- vágtam hülye fejet, mire kicsit ő is elmosolyodott
-          Most mit tegyek?- kérdezte aggódva a vacsora vége felé
-          Nem tudom… ha nem szereted, semmiképpen ne maradj vele, ok?
-          Jó, de akkor is… kinek kell egy 16 éves, 2 gyerekes anyuka?- borzadt el a saját mondatától és könnyek gyűltek a szemébe- nem fogom bírni Gréta- csordult ki az első könnycsepp és aztán nem lehetett megállítani őket
-          Nem lesz semmi baj- öleltem át- tudod, hogy Seb meg én mindig melletted állunk majd
-          Tudom, de… nekem annyira kínos… Sebastian téged szeret és én meg csak élősködöm rajta
-          Nagyon megszeretett- mosolyodtam el
-          Tényleg?- kezdett szipogni
-          Ühüm- bólogattam- ő mondta
-          Oké, de nem fogom bírni… tudom. Nekem sok lesz 2 gyerek…
-          Mit szeretnél, mit csináljunk?
-          Nem tudom… nem akarom szétválasztani őket, örökbe adni meg semmiképp…
-          Oké, ez az én fejemben meg sem fordult… de azt mondják, hogy könnyebb, mint gondolják
-          Már akinek… - mosolyodott el és pakolás után együtt aludtunk el a nagy franciaágyunkon.
Hétfő reggel kicsit késve ébredtem és késtem vagy 10 percet. Persze, hogy ilyenkor nincs itthon Sebastian… A nap viszont szerencsére gyorsan telt és jó volt Fanni áradozását hallgatni a terhességről. Délután rohantam a buszomhoz, hogy minél hamarabb hazaérhessek. Otthon Sebastian várt, Claudia átment a saját lakásába. Azt mondta, hogy nem akar zavarni minket… mire gondolhatott…
            Viszont a vacsora utáni „jó, hogy újra látlak” sex kicsit hangosra sikeredett, úgyhogy még jó, hogy nem hallotta senki… bár Sebastian néha annyira jól csinálta a dolgát, hogy egy- egy sikoly Claudia fülébe is eljuthatott
-          Ennyire jó vagyok?- fényezte magát a zuhany alatt, mert hangos nyögés, inkább sikoly hagyta el a szám, mikor váratlanul belém hatolt.
-          Ühüm- élvezkedtem, mert egyszerűen nem tudtam megunni, amit csinál. Nagyon vágytam már rá, és akárki akármit is mond, lehet, hogy részben ninfomániás vagyok, de mikor ő velem van, mindig sikerül kielégülnöm és a 4. menet után elfáradok, és csak másnap fojtatjuk… Bár még jó, hogy néha elutazik hétvégékre, mert addig van időm kifeküdni az izomlázam… 
Kedden szintén suliba mentem, és szerencsémre Seb volt olyan aranyos, hogy elvitt. Amíg én suliba voltam, ő elment bevásárolni, meg tankolni. Felajánlotta azt is, hogy suli után eljön értem, de ezt nem fogadtam el és megmondtam neki, hogy pihenjen.
Hazaérve minden cuccomat a földre dobáltam és szerelmem keresésére indultam. Seb épp matatott valamit az emeleten, mikor hangosa felnevettem
-          Te minek vagy itthon fürdőgatyában?
-          Meglepetés- vigyorgott kajánul
-          Sebastian, ha megpróbálsz kicipelni a 12 fokba medencézni, komolyan nem kapsz meg 3 hétig- vettem fenyegetőre a modorom
-          Ugyan már- jött közelebb és kezét a fenekemre csúsztatta. Én hangot adtam vágyaimnak, de erre csak közel hajolta fülemhez és suttogni kezdett- azt még te sem bírnád ki
-          Mi?- fordultam hozzá kicsit idegesen
-          Mikor felizgatlak, ölni tudsz a szemeiddel
-          Ha nem teszik meg, amit akarok, nem csak a szemeimmel- szűrtem fogaim között a levegőt, mire felkapott és levitt a lépcsőn, egyenesen a medence felé- Seeb- kapálóztam- tegyél le!
-          Nem- nem- vigyorgott
-          Nem kapod meg, amit akarsz- vágtam be a durcát
-          Szerintem jobban akarod, mint én- tett le a medence szélénél, és lassan kezdte levenni rólam a ruhákat.
-          Claudia megláthat- suttogtam, mert már az érintése is teljesen lázba hoztak
-          Nincs itthon- mosolyogott és a melltartómnál megtorpant- ezt majd inkább a vízben
-          Nem megyek be- kulcsoltam össze a mellkasom előtt a kezem, leginkább azért, mert majd meg fagytam
-          Dehogynem- lökött rajtam egyet Sebastian és máris a vízben voltam
-          Megöllek- köptem ki a vizet és felé fordultam, mert még mindig a medence szélén álldogált és elégedetten vigyorgott
-          Ez nem olyan- konyult le színpadiasan a szája
-          Mi nem olyan?- értetlenkedtem
-          Ez a „megöllek” szöveg és nézés nem olyan, mint az eredeti…
-          Mi van?- háborodtam föl, de a vigyor, ami a fején volt józanságra térített és én is játszani kezdtem vele- hát… ha nem jössz be, sosem tudod meg, hogy milyen az igazi- kezdtem lassan és szexisen levenni a melltartóm. Először csak a pántját kezdtem el birizgálni, de aztán a csat után nyúltam- segítenél?- néztem kislányosan a szőke németre, aki erre azonnal a vízbe ugrott, és nem a melltartómat, hanem a bugyim tépte le először a víz alatt, majd a melltartóm is lekerült levenni és kevesebb, mint 2 perc után, már hajszolt a csúcs felé.
-          Oké, megérte- pihegtem mellkasán a kellemes 28 fokos vízben
-          Örülök, hogy tetszett- puszilta meg a homlokom- holnap kell mennem… este- lett kicsibb szomorúbb a hangja
-          Behívott Chris?
-          Igen… Jók voltunk Japánban és a koreai pálya is feküdni szokott nekünk
-          Ennek örülök. És annak még jobban örülnék, ha én melletted lehetnék, mikor harmadszorra is világbajnok leszel- mosolyogtam és mélyen a szemébe néztem
-          Szeretlek- hagyta el száját a szó lassan és mélyen belém hatolt
-          Én is téged- mosolyogtam és adtam a szájára egy puszit
-          Tudod mi jutott eszembe?
-          Micsoda? Sajna nem vagyok gondolatolvasó…
-          Sosem megyünk randizni…
-          Mert megláthatnak. Híres vagy Vettel- túrtam szőke hajába
-          Az újságok már tudják, hogy van egy barátnőm, aki nem Hanna…
-          Hogy mi?- kerekedtek ki a szemeim
-          Mikor sokáig nem jöttünk haza… amiért elmentél Christianhoz… ezt is el akartam mondani, csak hát jött Hanna és róla fontosabb volt tudnod…
-          És akkor most mit tud a sajtó?
-          Clauval vásárolgattam és a kosárba került pár babaruha. Kifelé menet meg jöttek az újságírók és nem tudtunk kitérni előlük. Megmondtam, hogy van egy barátnőm, aki még az egyetemen tanul, és hogy Claudia a húgod. Végül is ennyi volt, de nagyon bánt, hogy eddig nem mondtam el – hajtotta le a fejét
-          Semmi baj- emeltem fel a fejét az állánál fogva- úgyis meg tudták volt- mosolyodtam el és adtam ez puszit az arcára- szóval, hova megyünk randira?- vigyorogtam, mire neki is jó kedve lett
-          Gondoltam elmehetnénk vacsorázni…
-          Oké- szálltam ki az öléből
-          Most valami baj van?- kapott utánam kétségbeesetten
-          Dehogy is!- nevettem el magam- csak megyek készülődni, mert sok dolgom van- adtam a szájára egy utolsó csókot és bevetettem magam a zuhany alá.
Másfél óra alatt elkészültem, ami egész jó időnek mutatkozott. Seb 20 perc alatt puccba vágta magát, de én nem vagyok hozzászokva a gyorsasághoz…
            Szépen begöndörítettem a hajam, és egy szolid sminket kreáltam magamnak. Halványrózsaszín szemhéjpúdert tettem fel és szempilláim gondosan kifestettem. Ami pedig a ruhát illeti. Egy sima fehér, pántos ruhát vettem fel, ami rendkívül egyszerű volt, de egy hidegebb estéhez tökéletesen passzolt. Felkutattam kedvenc világos rózsaszín blézerem és belebújtattam karjaim, majd összegomboltam. A fehér magas sarkú szandálomba bújtam bele és a rózsaszínes kistáskámba átpakoltam a telefonom és az irataim, majd az egyik kedvenc parfümömmel befújtam magam.
Mikor Sebastian meglátott szinte leeset az álla, de nála ez néha többet jelentett, mint másnál egy 10 perces bókolás. Rajta egy sima fekete öltöny volt és egy sima nyakkendő. Nem volt túl hivalkodó, meg sznobos, de a módját mind a ketten megadtuk.
            Kb. 30 perc autókázás után Sebastian leparkolt az egyik parkolóban, majd a folyó irányába kezdtünk el haladni. Egy hajóhoz vezetett, ami gyönyörűen fel volt díszítve és bentről halk zene szűrődött ki.  A hajó lágyan ringatózott a víz felszínén, s engem rabul ejtett a vízen úszkáló fény, s a mellettem álló szőke világbajnok. Már akkor éreztem, hogy ma este ez több lesz, mint egy szimpla randevú…

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Eddig ez a két rész tetszett legjobban! Nagyon jól sikerültek, gratulálok! :D
    Nagyon várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
  2. szia :)
    nagyon boldog vagyok, hogy 2 részt kaptunk :) nagyszerűre sikeredtek :D és ez az új dizi is remek lett ;) Gratulálok.
    kibékültek nagy nehezen és ez a lényeg :) tényleg nem volt fair Grétától az, hogy többször is lefeküdt Christiannal, miközben Sebi csak egyszer csókolta meg Hannát. nagyon remélem, hogy a Chrissel való szeretkezésnek nem lesznek következméyei.
    remélem mostmár együtt maradnak majd,mert imádom, mikor mindketten ilyen boldogok :)
    azt hiszem jó ötlet volt Sebitől, hogy elhívja Grétát randira.
    siess a folytatással
    puszi
    Reny

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok, lányok!
    Köszönöm, hogy mindig számíthatok rátok ^^
    Örülök, hogy tetszettek a részek, de mint mindig, most sem lehet teljesen sima a helyzet...:D
    Remélem nem vártok teljes harci békét ;D
    Holnap hozom, minél hamarabb!:)
    Puszii.

    VálaszTörlés