2012. október 26., péntek

29. rész




29. rész
Távol, de mégis közel

            Óvatosan vettem ki kezem Sebastian szorításából és amint különváltunk, én lerohantam a lépcsőn, kitörtem a panelház ajtaján, és elfutottam az első sarokig. Lihegve és könnyekkel küszködve próbáltam visszagondolni az előbb történtekre, de nem ment. Nem értettem, hogy miért voltam annyira gyáva, hogy elfutottam és miért nem beszéltem meg ezt az egészet Sebastiannal. Minél messzebb vagyok tőle, annál jobban szeretem.
            Pár percig még álldogáltam az egyik falnak támaszkodva, majd kicsit megnyugodva a park felé vettem az irányt. A levelek már hullottak és mindent gyönyörű sárágra és vörösre festettek. A leheletem láttam, mikor magam elé fújtam, de mégsem éreztem, hogy hideg van. A padokon nem ült senki, csak a dér. Befelé sétálva elmentem a tó mellett is, ahol a vadludak hangját hallottam, valószínűleg most, utoljára.
            Hosszas sétát tettem, mivel mikor visszaértem Sebastian már nem volt az ajtó előtt és Katy is pont akkor jött ki a fürdőből. Elmondtam neki, hogy a parkban voltam és hogy összefutottam Sebastiannal, de ma suliba nem akarok menni. Visszamegyek Seb lakására és kipakolom a cuccaim. Visszaköltözök a saját házamba…
            A percek lassan pörögtek, mikor 10 óra körül a buszon utaztam a még pár nappal ezelőtti boldog életem színhelye felé. Nem gondolom, hogy elhamarkodott döntést hoztam, ugyanis az, hogy megcsalt és nem is egyszer, már tényleg túl sok. Gyorsan leszálltam és a házhoz sétáltam. A bejáratnál 3 autó állt. Kicsit meglepett, mert tudtam, hogy az egyik Sebié, a másik Kimié, de hogy ki lehet még náluk, arról sejtésem sem volt. Lassú léptekkel közelítettem az ajtóhoz és bekopogtam. Női cipők kopogása hallatszott és mikor nyílt az ajtó, egy mosolygós, piros arcú szőke nőt pillantottam meg. Nem tudtam mit reagáljak, így csak az ösztöneimre hagyatkoztam. Tudtam, hogy aki velem szemben áll tudja, hogy ki vagyok és azt is, hogy én is tudom, ki ő. Ott állt előttem az a nő, aki életem szerelmét vette el tőlem, és akivel nem egyszer megcsalt, de nem éreztem haragot. Egyszerűen, csak jó volt látni, hogy Sebastian… nem adott alá és a lány, aki velem szemben áll, jobban szereti őt, mint én.
-          Gréta Bánfy- nyújtottam a kezem, de ő egy kicsit lefagyott
-          Hanna Prater- rebegte
-          Sebastian itthon van?- kérdeztem egy apró mosollyal, mert láttam rajta, hogy szinte már reszket- nyugi, csak hozzá jöttem.
-          Itthon van… várj, szólok neki
-          Ha nem lenne gond, beljebb mennék…
-          Persze, gyere csak- válaszolt elpirulva és az ajtó bezárása után utánam jött a nappaliba
-          Szia!- ölelt meg szorosan Claudia- megijesztettél ám tegnap este…
-          Ne haragudj, nem állt szándékomban…
-          Hogyhogy nem pofoztad még fel?- mutatott Hanna felé
-          Terhes nőket nem bántunk- mosolyodtam el egy kicsit, mire Claunak is jobb kedve lett- egyébként meg nem bánom, hogy Seb megint vele van. Nagyon szereti. Én nem tudnám neki megadni ezt
-          Szia- köszönt félve Sebastian és megölelt, majd adott egy puszit az arcomra.
-          Szia. Bocsi, hogy reggel elrohantam, tudom, hogy meg kéne beszélni, de ha lehet… inkább majd pár nap múlva. Akkor már józanabb leszek
-          Persze, ez csak természetes- mosolyodott el- de akkor mit szeretnél?
-          A cuccaimért jöttem- mosolyogtam rá ugyan úgy, mint az előbb, de ledöbbent. – Ugye nem gondoltad azt, hogy nem fogok elköltözni innen?
-          Nem, mármint gondoltam, hogy elköltözöl, csak…
-          Szerintem befejezem a fél évet és visszamegyek Magyarországra.
-          Mi? Nem, kérlek, ne tedd! Nagyon hiányoznál
-          Te is nekem, de a saját lakásom nekem túl nagy, meg amúgy is Clau lesz benne a babákkal, meg Márkkal
-          Ö… értem, de ne hagyd el Svájcot. Inkább… veszek neked egy házat a belvárosban. Mit szólsz?
-          Ez nagyon kedves, de nem fogadhatom el
-          Ugyan, ez a legkevesebb. Úgy is szülinapod lesz- mosolyodott el
-          Seb, komolyan, nem kell. Majd… megoldom. Elmegyek dolgozni és összeszedem, vagy… lesz valahogy, ne félts
-          Persze… suli, meg tanulás mellett még dolgozol. Felejtsd el, megveszem neked.
-          Nem kell búcsúajándék
-          Akkor majd tőlem kapod- szólt közbe egy férfihang, Sebastianba rekesztve a szavakat
-          Szia Kimi…- köszöntem neki
-          Szia- ölelt meg jókedvűen- jó látni, hogy sokkal jobban vagy
-          Köszi. Jobban is érzem magam- mosolyogtam
-          Szóval, milyen házat szeretnél?
-          Semmilyet.
-          Ja persze, bocsi. Lakást- javította ki magát még mindig nevetve, de egyre csak jobban vigyorgott mikor látta, hogy kezd felhúzni ez a dolog. A beszélgetést a nappaliban folytattuk és akkor már mindenki ott volt. Hanna is.
-          És amúgy mi van köztetek?- kérdeztem félve Claura és Kimire nézve
-          A húgod nagy arc- vigyorgott Kimi és nyomott egy puszit Claudia arcára
-          Ez meg totál bolond- ütette meg a lány a szőke finn felkarját
-          Látom, elvagytok…
-          Igen, nagyon megkedveltem- mosolygott Clau
-          És akkor veletek…- néztem Sebre és Hannara- ide költözöl?
-          Igen, ez is tervbe van véve- válaszolt Hanna helyett Seb
-          Oké, elfogadom a lakást- csaptam a combomra- de csak egy feltétellel- mosolyogtam, de szinte mindenki kérdően nézett- mind a négyen eljöttök a lakásavatóra
-          Én benne vagyok- jött először Kimitől a válasz és aztán mindenki benne volt, legvégül persze Hanna
-          De nem rúgsz be- fenyegettem meg Kimit nevetve
-          Kisangyal- rajzolt glóriát ujjával a feje fölé és mindenkiből kitört a nevetés. Még vagy fél órán át beszélgettünk, de rossz volt látni, hogy Hanna mennyire feszült. Minden reakciómat figyelte és nem mert megszólalni, vagy feloldódni.
Összeszedtem pár holmimat, legfőbbképpen ruhákat és pár csecsebecsét és bepakoltam egy bőröndbe. Fájt elhagyni a házat, ahol olyan sok közös emlék volt, de mégis jó érzés volt, hisz tudtam,  Seb jó kezekben marad
-          Kikísérsz, Hanna?- kérdeztem a lépcső alján, csomaggal a kezemben
-          Én?- rebegte félve
-          Aham- bólogattam mosolyogva és szabad kezemmel az ajtó felé húztam. Felvettem a kabátom, majd elköszöntem a többiektől és a szőkeséggel együtt kiléptem a ház elé, majd a kapuhoz- nézd, én egyáltalán nem haragszom rád- simogattam meg a karját óvatosan, de összerezzent, mikor hozzáértem
-          De nem értem, hogy miért nem- gyűltek könnyek a szemébe
-          Nem tudom, hogy elhiszed- e, de iszonyú jó érzés olyan nő mellett látni Sebet, aki mindennél jobban szeretni
-          De… te is szereted- törölgette a szemeit
-          Igen, de nekem mindig is volt vele szemben egy gátam. Egy fal, amit valószínűleg sohasem tudtunk volna áttörni
-          Tudod… én mindig olyan akartam lenni, mint te. Mikor először megláttalak… gyönyörű voltál és magabiztos. Nem rendített meg semmi és amit hallottam, hogy hogyan kezelted a Vettel családot… - nevette el magát
-          Miért?- kérdeztem meglepetten és én is elmosolyodtam, mert eszembe jutottak az emlékek, hogy most, így visszagondolva milyen röhejesek voltak
-          Gondolod, hogy velem nem ugyan ezt csinálták?
-          Téged sem kedveltek?
-          Nem- nevetett a fejét rázva- de nekem nem volt bátorságom ahhoz, hogy otthagyjam őket, mint valami…
-          Döglött kukacot- nevettem el magam
-          Pontosan- helyeselt- nagyon örülök, hogy nem haragszol és hogy ennyire megértő és kedves lány vagy
-          Én pedig örülök, hogy a volt barátom egy olyan ember kezében hagyhatom, aki szereti és bármit megtenne érte. És ugyan azon ment keresztül a családjával kapcsolatban, mint én- nevettem fel
-          Találkozhatnánk esetleg máskor is?- kérdezte félénken- vagy ez nagyon tolakodás?- pirult el
-          Nem dehogy is!- legyintettem- én is pont kérdezni akartam, de… itt a számom- vettem elő a táskámból egy papírt és egy ceruzát és ráírtam a számokat
-          Köszi, akkor majd hívlak- mosolygott
-          Oké, és egy kávéra bármikor, vagy vásárolni, meg persze szeretnék tudni minden apró részletet a babáról- mosolyogtam rá majd megöleltem és a kapun kilépve taxit hívtam és Katyhez mentem.
Hanna egész kedves és úgy gondolom, az én józanságom is kellett ahhoz, hogy el tudjunk beszélgetni. Sajnos nem volt elég időm elköszönni Sebastiantól, de majd fel akarom hívni, hogy sok sikert kívánjak neki a versenyre. Ezek szerint sajnos nem én fogok mellette állni, mikor harmadszorra is átveszi a világbajnoknak járó trófeát. És azt is tudom, hogy rémes lesz látni egy másik nő mellett és nem a mi gyerekükkel a karján. Ezt végig gondolva még most sem bánom, hogy nem voltam terhes.
            Felvittem a bőröndömet barátnőmhöz, aki már pont indulni akart. Adott gyorsan két puszit, aztán már rohant is, mert Laurával találkozik. Mondtam neki, hogy adja át neki üdvözletem, mire csak bólintott és odaadta a kulcsot.
            Bevittem a bőröndöm a szobába, de kipakolni nem volt erőm. A nappaliban levetettem magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Kis elbóbiskoltam, mikor a telefonom rezgésére felriadtam. Katy írta, hogy ma este nem jön haza, így enyém a ház. Nem tudtam, hogy ennek örülnöm kéne-e vagy sajnálnom, de a végén beletörődtem. Mivel nem volt jobb dolgom, gondoltam csinálok valami finom süteményt. A választásom végül egy sima piskótára esett. Mire kész lettem a sütivel teljesen elfáradtam, de mivel még tanulnom kellett, gyorsan főztem egy kávét is. Letettem a bögrét és a tányért az asztalra, mikor csöngettek.
            Álmosan kicsoszogtam az ajtóhoz, mivel még mindig nem jutottam hozzá a kávémhoz, de amint megpillantottam vendégem, rögtön felébredtem.
-          Sebastian… gyere beljebb- invitáltam befelé meglepetten

***
Sziasztok!
Ez lenne az új rész, köszönöm az előzőhöz az értékeléseket és a 2 komit.
Ez a rész elég rövid lett, így újabb ajánlatom: 3 komi, 10 értékelés és jön az új rész :D
Ha megint nem jönne össze, akkor ez az utolsó "ajánlat-tevős" rész, az újakat pedig hetente, vagy 3 naponta tenném fel.
Remélem éltek a lehetőséggel... kommenthatárt pedig nem szeretnék, de a véleményetek nagyon érdekel!
Jó hétvégét mindeninek és hajrá Seb! :)
Puszii.

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Először is megint jól sikerült!
    Másodszor ismét sikerült a legjobb résznél abbahagynod! :(
    Meglepett Gréta reakciója Hanna iránt és Sebé is.
    Hozd hamar a folytatást! :D

    VálaszTörlés
  2. Szia. nagyon jó rész lett, és pont a legjobb résznél hagytad abba :(
    meglepett Gréta viselkedése, igazi felnőtt nőként kezelte a szitut. bevallom, én nem lettem volna ennyire elnéző Hannával szemben, dehát nincs mit tenni. az viszont engem is megnyugtat (valamennyire), hogy Seb jó kezekben lesz, bár Gréta mellett a legjobb látni :) kiváncsi leszek, hogy mi fog most történni Seb és Gréta közt, hogyan lesznek képesek egymás nékül élni.
    nagyon várom az új részt, úgyhogy siess vele :)
    puszi
    Reny

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Most találtam meg a blogodat, és ez a rész nagyon tetszett. Hannát a valóéletben nagyon nem csípem, de itt teljesen más:D Nagyon tetszenek a leíró részeid! Csak így tovább, és nagyon várom a következő részt, siess vele!
    Puszi!

    VálaszTörlés