30. rész

30. rész

Ez így nem mehet sokig

-          Szia Gréta- üdvözölt, de látszott rajta, hogy számára is kínos a helyzet.

-          Kérsz piskótát? Most lett kész- próbáltam oldani a feszültséget

-          Igen… Ma még nem nagyon ettem, Tommi meg biztos salátával fog tömni- mosolyodott el, mire én hangosan felnevettem

-          Akkor adok még pár szeletet- adtam kezébe a tányért és a kanapé felé vezettem, ahol végre megihattam a kávém és megkóstolhattam az alkotásom

-          Ez nagyon finom- hümmögött Seb, de közben csak az ablakon bámult kifelé

-          Vigyázz magadra Koreában- fordultam felé, mikor már végeztem

-          Nagyon- nagyon sajnálom- nézett mélyen a szemembe és én megint elvesztem benne. Nem tudom, hogy miért vagyok ilyen, de a dolgaimat csak akkor tudom értékelni mikor már nincsenek, vagy már más kezében vannak

-          Valamiért… így kellett lennie- hajtottam le fejem, hogy kiessek bűvöletéből

-          Kedves volt tőled, hogy így elbeszélgettél Hannaval, de miattam ne legyél jóba vele…- mondta most már ő is a padlót kémlelve

-          Nem azért voltam vele kedves, mert neked úgy jobb lenne… egyszerűen csak szimpatikus volt

-          Értem… de ne haragudj rám, vagy rá…

-          Egyikkőtökre sem haragszom- néztem a szemében, de láttam, hogy mennyire fáj neki, és nem hozta meg a döntést- nézd, Seb… ezt még nekem is nehéz belátnom és még nehezebb kimondanom, de én úgy érzem… sosem tudnálak annyira szeretni, mint amennyire Hanna szeret téged. És az, hogy gyereked lesz tőle, lehet, hogy nem véletlen… Nekünk majdnem lett és nézd… mit csinálunk? Állandóan veszekszünk, meg kibékülünk és megcsaljuk, megbántjuk egymást. Egy ilyen kapcsolat tönkre tenne egy gyereket, de nálatok más lesz… érzem.

-          És az nem tesz tönkre egy gyereket, hogy az apja az anyját szeretni, de egy másik nőbe szerelmes?- kérdezte kicsit megemelt hangon Seb, mire én nagyon meghatódtam- nem vagyok képes szeretni téged annyira, mint Hanna-t, de szerintem ez normális. Őt már ismerem vagy 10 éve, de te… annyira megragadtál bennem valamit. Nem leszek képes elengedni téged és arra meg végképp nem, hogy valaha lássalak más férfival. Már akkor is megőrülök, ha egy csak végigmér téged

-          Erről le kéne szoknod- mosolyodtam el, de őt nem lehetett kizökkenteni

-          Egyszerűen kellesz nekem, Gréta

-          Te is nekem- suttogtam és ajkaink lassan találkoztak, majd a kanapén fekve magáévá tett. Nem gondoltam volna, hogy a délután után lesz még köztünk bármi is Sebastiannal, de ez az aktus egyszerűen fantasztikus volt. Rengetegszer voltunk már együtt, de valahogy ebben volt a legtöbb érzelem mindkettőnk részéről. Nem akarok fájdalmat okozni Hannanak, de nem fogom kibírni azt, hogy szinte minden nap látom majd (Claudia miatt) de nem érhetek hozzá, maximum egy puszi ereéig az arcára. Ezt még meg kell oldanunk.

-          Ezt nem így terveztem- mosolygott, mikor felvette a nadrágját

-          Szerinted én igen?- mosolyogtam szintén ugyan úgy, mert elég hülye szitu volt

-          Ezt… nem kéne, de meg fogjuk ismételni- ölelt meg, majd belemarkolt a fenekembe és kajánul vigyorgott

-          Nem, Vettel!- csaptam a karjára, de én magam is tudtam, hogy nem ez volt az utolsó együttlétünk. Valahogy az illata, a kék szemei és a pimasz mosolya olyan volt számomra, mint a drog. Nem lehetett neki ellenállni, főleg akkor nem, mikor már rákaptál

-          Megyek, mert indul a gépem- lépett az ajtóhoz

-          Oké, vigyázz magadra

-          A sütit megkaphatom?- nézett kutyus szemekkel, mire felnevettem

-          Nem hiszem el, hogy aki az előbb rajtam feküdt, az ugyan ez az ember - csóváltam a fejem hahotázva és átnyújtottam a dobozt

-          Hiányozni fogsz- váltott komolyra

-          Te is nekem. És vigyázz magadra

-          Oké- mosolyodott el és adott egy puszit a számra. Ilyen szolidan még sosem váltunk el egymástól, de mégis ez a csók esett a legjobban, egészen idáig. 

***

Sziasztok!

Itt az új rész, köszönöm, hogy összejött az, amit kértem :) <3

Üdvözlöm az új rendszeres olvasóm! Köszönöm az előző részhez a komidat^^ 

Sebastian ma nagyon ügyes  volt, eszméletlenül büszke vagyok rá! :)) 

Köszönöm, hogy olvastok:)

 Jó, kellemes, pihenésben nem szűkölködő szünetet kívánok ;DD

Puszii.