32. rész

32. rész

Az új lakás

Sebastian hazakísért, de útközben még megbeszéltük, hogy holnap mindenképpen találkozunk, mivel nézünk egy lakást a belvárosban. Még mindig nem voltam biztos abban, hogy ezt az ajánlatot el kell fogadnom, de képes lenne arra, hogyha ezt az egyet nem fogadom el, másik 20-at vesz. Az ajtóban egy hosszas búcsúcsókban forrtunk össze, és mondhatni megvilágosodtam. Hiányzott az a rész a kapcsolatunkból, hogy hazakísér este egy jó randi után és egy jóéjtpuszi után hazamegy. Ha ezzel indítottunk volna, és nem azzal, hogy hozzáköltözöm, talán még mindig együtt lennénk…

-          Min gondolkoztál el?- kérdezte mosolyogva, mikor az utolsó puszit adta a számra

-          Sosem csináltunk... ilyet- emeltem fel a kezem és én is elmosolyodtam

-          Arra gondolsz, hogy… kísértelek haza és hagytalak abban a tudatban, hogy reggel nem leszek melletted, mikor felkelsz?

-          Pontosan- nevettem- szeretem, mikor velem vagy. Akkor… minden… sokkal nyugodtabb

-          Bárcsak lehetne- suttogta- maradjak?

-          Nem. Hanna vár rád. Haza kell menned

-          Rendben- lett csalódott a hangja

-          De Seb!- szóltam utána, mielőtt még elment volna- megtennél nekem valamit?

-          Bármit- jött közelebb és a szemembe nézett

-          Ha hazaértél… mikor bemész az ajtón és meglátod Hannat… csókold meg úgy, mint engem először és mond neki, hogy:”szeretlek”- suttogtam a végét

-          Nem tudod, hogy mit kérsz tőlem

-          De igen… és ha megteszed…

-          Megteszem, de sosem fogom tudni úgy megcsókolni, azzal a titokzatossággal, mint téged először, és ha mondom neki, hogy szeretlek, csak te jársz a fejemben, csak rád gondolok

-          Tedd meg- simítottam végig az arcán majd az ajtót kinyitva otthagytam. Beérve feloltottam a villanyt és falnak támaszkodva a könnyek utat törtek maguknak.

Katy nem ébredt fel, mikor hazaértem, de muszáj lesz elköltöznöm tőle. Hamar lezuhanyoztam és az ágyba vetve magam, 10 perc alatt elaludtam.

            Reggel Katy ébresztett, mivel nekem is a legjobbkor merül le a telefonom… Gyorsan összeszedtem a dolgaim és már mentem is. Még csak reggeliznem sem volt időm. Az első 2 órát éhesen ültem végig és a többin sem számíthattam jobbra, mivel Seb kitalálta, hogy a 2 órás szünetemben bejön az egyetemre és megnézzük a lakásokat. És ezt a dolgot csak tetézte, hogy Fanni sem marad benn a maradék órákon, mivel orvoshoz megy.

            Farkas éhesen, és az „éhes vagyok” idegi állapotomban vártam Sebastiant a suliban. Mikor megláttam, már rögtön neki akartam menni azzal, hogy még csak enni sem hagy, de mikor előhúzott egy dobozta a háta mögül, amiben egy pohár kávé és egy süti volt, legszívesebben megcsókoltam volna.

-          Életmentő vagy- mosolyogtam rá hálásan és azonnal a süteménybe haraptam

-          És az életmentő még egy puszit sem kap?- vigyorgott

-          Köztéren vagyunk- mondtam halkan és körbenéztem, nehogy hallja valaki- de ha esetleg találunk egy lakást, ami tetszik, kipróbálhatjuk az ágyat

-          Tetszik az ötlet… de én arra gondoltam, hogy majd akkor megyünk, ha végeztél

-          Oké, gyorsan megeszem- haraptam egy nagyot

-          Nem erre gondoltam- nevetett fel Sebastian, mikor meglátta, hogy a süti felét haraptam le- majd ha az óráidnak vége

-          De… akkor most minek vagy itt? Nem, mintha nem örülnék annak, amit hoztál sütit, és hogy láthatlak

-          Már látnom kellett és nem bírtam úgy Hannara nézni, hogy ne jusson eszembe az, amit tegnap este mondtál és én mondtam…

-          Megcsókoltad?- kérdeztem lehajtva a fejem

-          Igen, mert ez kérted…

-          Tudom- kortyoltam bele a kávéba és ránéztem

-          De mikor lefeküdtem aludni és azt mondtam neki, hogy szeretlek, úgy éreztem magam, mint te tegnap az ajtóban… az a tudat volt benne, hogy holnap reggel nem leszel mellettem, mikor felkelek- fogta meg a kezem az asztal alatt

-          Ezt nem kéne- húztam el a kezem

-          Még te félsz? Az én barátnőm terhes

-          De én leszek a lotyó, aki elveszlek tőle

-          Nekem nem számít- suttogott és adott egy puszit az arcomra

Még beszélgettünk egy darabig a padon ülve és egyáltalán nem volt olyan, mintha nem lennénk együtt, vagy megbántottuk volna egymást valamivel. Csak beszélgettünk és szinte végig nevettünk. A barátság eddig hiányzott a kapcsolatunkból, de úgy éreztem egész végig, ha most kezdenénk előröl a közös életünket, biztos alapon állna.

-          Mennem kell- néztem szomorúan- de pár óra és végzek

-          Oké, szavadon fogalak- mosolygott- itt várlak majd… 4-kor- mondta bizonytalanul

-          Fél 3- vigyorogtam és egy utolsó puszi után, amit az arcára adtam, bementem órára.

 Mindegyiket végig unatkoztam, mivel nem volt Fanni, a jegyeim megvannak a következő ZH-ig, így igazából néha nem láttam értelmét bejárni. A barátok viszont értelmét látták és a végén én is beláttam, mivel ha Seb megtudná, hogy egész nap otthon ülök, biztos nálam lenne és egy percet sem Hannaval

-          Kérdezhetek valamit?- szóltam Sebhez mikor már az autóban ültünk az egyik lakás felé

-          Persze- mosolygott és lefordult egy szálloda felé

-          Mikor elmész otthonról, mit mondasz?

-          Hogy Svájcban leszek, vagy versenyen, majd hívlak titeket, ne aggódjatok- válaszolt teljesen komolyan

-          Seb, nem viccnek szántam. Mit mondasz Hannak, mikor eljössz hozzám?

-          Azt, hogy átugrom Kimihez

-          Kimihez? Mégis hogyan? Finnországba teleportálsz?

-          Nem- nevetett fel és leállította a motort- Kimi vett egy házat a város másik végén

-          Züricben?

-          Nem, Baar-ban

-          És én erről miért nem tudok?

-          A húgod nem mondta?- kérdezte meglepetten

-          Micsodát?

-          Hoppá… azt hiszem, ezt vele beszéld meg

-          Ez alatt mégis mit értesz?

-          Claudia… nagyon jóban van Kimivel

-          Mennyire?- lettem kicsit ideges

-          Mint… mi most?- válaszolta félve egy bizonytalan kérdő hangsúllyal a mondat végén és még a hangja is egy oktávval feljebb csúszott

-          Hogy mi?- sikítottam

-          Ennyire nem rémes…

-          És ki van a te „szerepedben”?

-          Igazából… mindketten engem játszanak, ha már így kérdezted…

-          Claudia csalja Márkot, Kimi pedig a feleségét?

-          Hát… ami Kiminél van, az bonyolultabb…

-          Most jöttem ki az orvosi egyetemről… szerintem fel tudom fogni!

-          Oké, csak nyugodj meg…

-          Rendben- sóhajtottam mélyeket

-          Rina megcsalta Kimit és most egy másik férfitól terhes… és Rina beadta a válókeresetet, mert nem akar a sajtóval foglalkozni és szereti azt, akivel viszonya van. Már vagy fél éve…

-          És Kimi nem tudta?- képedtem el

-          Nem, de ami még inkább fura a dologban, hogy hogy csinálja a húgod.

-          Mit?

-          Mióta megismerték egymást, Kimi nem ideges, szinte nem is iszik. Teljesen máshogy viselkedik

-          Az ivással kapcsolatban… várd ki a végét. Amit a húgom nem fog szoptatni, együtt fogják fogyasztani a vodkát wiskyvel…

-          Oké, ez durva

-          Kicsit- mondtam még mindig komolyan- ezt nézted?- vettem egy mély levegőt és témát váltva a hatalmas épületre mutattam, ami előtt parkoltunk.

-          Igen- szedte össze magát Seb- gyere, menjünk be, nézzünk körül. Az ingatlanos már vár minket

-          Oké- szálltam ki a kocsiból és mikor Seb mellém ért, megfogta a kezem. Kicsit furcsállottam, de aztán beleszoktam a helyzetbe. A környék még furább volt. Az ajtó elé érve nem várt minket senki, csak egy fickó, aki az ajtót nyitotta és csukta. – Seb, ugye… ezt nem gondoltad komolyan?

-          Mit?- vigyorgott rám és beléptünk az ajtón. Egy hatalmas aula tárult elém és sok ember nyüzsgött odabent. A 2 lift folyamatosan fel- alá közlekedett, a recepciónál álltak páran és a pénzeszsákok éppen nyaraló feleségeik hatalmas bevásárlótáskákkal flangáltak

-          Én… nem… te normális vagy?? Hol az ingatlanos?- fontam össze karjaim mellkasom előtt és lábammal kezdtem el dobolni

-          Hát…

-          Mi van, ha azt mondom, hogy nem tetszik?- néztem fenyegetően, de persze nem gondoltam komolyan

-          Szeretném, ha tetszene- tördelte az ujjait

-          Aham… és miért is?

-          Mert már megvettem a 17. emelten az egyik szobát és nem vennék vissza és én nem tudok mit kezdeni egy szállodai szobával- hadarta el egy szuszra és a végén rám sem mert nézni

-          Felmegyünk?- mosolyogtam rá, mikor láttam, hogy szinte retteg a reakciómtól és az előző kérdésem komolyan gondolja

-          Igen- fújta ki a levegőt. Hívtuk a liftet és az azonnal jött. Mi voltunk benne csak ketten, Seb persze ki is használta a lehetőséget.

-          Szerintem tetszeni fog- mosolyogtam rá

-          Mit kapok, ha megfelelő szobát választottam?- vigyorgott kajánul és máris a lift oldalának döntött és simogatni kezdett

-          Ha beértünk, meglátod- másztam ki karjai közül és kiléptem a folyosóra. Végigmentünk, egészen az utolsó csücsökbe- miért van ilyen messze a lifttől?

-          Mert csak ebben a sávban van gáz bevezetve… vagyis neked van konyha a szobához

-          Értem- nyitottam be és mikor megláttam, hogy milyen gyönyörű lakást kaptam, azonnal becsuktam Sebastian mögött az ajtót és adtam neki egy csókot.

A csókból persze egy heves csata lett és én a kanapén eszméltem fel, mikor pont a felsőt vette le rólam. Minden eszembe jutott, amiről a kocsiban beszélgettünk, így még a kedvem is elment az egésztől.

-          Mi a baj?- kérdezte Seb és azonnal megállt

-          Tudod… nagyon sok volt ez a pár nap…

-          Ezt hogy érted?

-          Sebastian- suttogtam és a könnyek utat törtek maguknak és úgy sírtam, mint még soha. Talán utoljára akkor, mikor megtudtam, hogy elvetéltem

-          Megijesztesz, Kicsim- simított ki egy tincset az arcomból

-          Ne hívj így- szipogtam

-          Ez a baj?

-          Nem, csak… csak most jöttem rá, hogy tényleg elveszítettelek- mondtam suttogva, végig a padlót kémlelve. Nem szólt semmit, így gondoltam, jobb, ha folytatom- mikor átmentem hozzátok, hogy pár cuccom áthozzam, teljesen komolyan gondoltam azt, amit Hannanak mondtam. Régen egyszerűen nem tudtam értékelni azt, hogy vagy nekem, de most bármit megadnék azért, hogy a nap minden percét veled tölthessem, és ne kelljen arra gondolnom, hogy valakinek a hasában a te gyereked fejlődik. A napok, mikor este hazakísértél és hazamentél, fantasztikusak voltak. Sokat beszélgettünk, nevettünk és a régi kapcsolatunkból ez nagyon hiányzott. De most… neked ott van Hanna, és nem vehetlek el tőle. Nagyon köszönök mindent, amit értem tettél, de ennek, most, itt véget kell, hogy érjen. Nem tehetem meg sem veled, sem a barátnőddel, hogy tovább együtt legyünk…

-          A menyasszonyom- suttogta Seb

-          Micsoda?- néztem fel rá teljesen kétségbeesetten, könnyes szemekkel

-          Tegnap este… megkértem a kezét

-          És ezt a kocsiban nem lehetett volna elmondani?

-          Sajnálom, de muszáj volt így lennie…

-          Csak legalább ne játszottad volna meg magad

-          Nem játszok- kérte ki magának- tényleg szeretlek

-          Komolyan? És mi volt előbb ez a „Kicsim”? – kérdeztem gúnyosan és egyre idegesebb lettem

-          Nem akarok az utolsó nap veszekedni veled… visszaviszlek Katy-hez, holnap meg átköltözöl

-          Én sem akarok veszekedni, szóval most menj el, Sebastian Vettel, nem kell tőled semmi, sem a jelenléted, sem az emlékeid. A lakás árát vissza fogod kapni, amint ki tudom fizetni

-          Ne bomolj már, Gréta!

-          Mégis mit csináljak?- kiabáltam- itt hülyítesz engem, meg még ki tudja, hány nőt és otthon meg vár a menyasszonykád. Rohanj hozzá, vagy a másik légyottodhoz, és engem hagyj, örökre

-          Nincsenek „légyottjaim”...

-          Nekem meg Te nem vagy- halkult el a végére a hangom és az ajtón kitessékelve magamra zártam azt és ismét zokogni kezdtem. Elveszítettem azt az embert, aki iránt eddig a legtöbbet éreztem, és nem voltam vele valami kíméletes. Lehet, hogy komolyan gondolja az érzéseit és most legszívesebben utána rohannék és megcsókolnám és megmondanám neki, hogy szeretem, de nem tehetem. Hazamegy és éli az életét, sportoló, pilóta, vőlegény, apa, de egyik státuszával sem kapcsolódik hozzám. És ez fáj a legjobban. Talán örökre elveszítettem azt, aki eddig mindent megadott nekem egy kapcsolaton belül. 

***

Sziasztok!

Nagyon köszönöm az előző részhez a kommenteket és az értékelést! :D

Bocsánat, hogy ez a rész, meg az előzőek egy kicsit nyálasra (néhol már szánalmasra) sikeredtek, de valahogy meg kell oldanom azt, ami a fejemben van, csak még nem tudom, hogy hogyan XD Minden esetre lesz majd valahogy, ne aggódjatok ;))

Hétvégén Forma 1 és már nagyon várom!:D 

Szorítok Sebastianért és a többiekért. Jó lenne, ha háromszoros lenne a Bajnok...:$ :D

Nem beszélek tovább, üdv az új rendszeres olvasómnak, jó szünetet! 

Puszii.
U.i.: A közvélemény- kutatás még mindig tart, lent vannak a képek! Eddig a 2-es vezet! ;D