33. rész

33. rész

Váratlan bosszúság

Miután megnyugodtam felálltam és egyszerűen kisétáltam az ajtón. Nem volt erőm a mai nap összepakolni mindent, sőt, még arra sem, hogy meglátogassam Claudiát. Pedig ma van az utolsó napja a kórházban, holnap már mehet is haza. Gyorsan levágtattam a lépcsőn, kellett egy kis mozgás. Egyenesen a kijárathoz szaladtam, mikor megpillantottam egy csodálatos infinitit, ami a kedvenc színemben pompázott és szélvédőjére egy hatalmas cetli volt tűzve, Gréta felirattal.

 Azonnal odarohantam a felirathoz és letéptem, hogy ne legyen még inkább feltűnő. Amint leszedtem, egy aprócska cetlit pillantottam meg az ablaktörlő és az ablaküveg között. Sebastian… Az üzenetet azonnal olvasni kezdtem, de a végére érve csak összegyűrtem a cetlit, bevágódtam a kocsiba, és hogy kicsit meghajtsam, azonnal Sebastian felé vettem az irányt. Az üzenete rettenetesen felhúzott.

A lábam szinte végig a gázon volt, csak akkor lassítottam, mikor a lámpa piros jelzése miatt muszáj volt megállnom. A ház elé érve leállítottam a motort és hangosan bevágtam magam mögött az ajtót, tudatva, hogy megérkeztem. Seb persze azonnal fel is tűnt az ajtóban és a hátul kíváncsiskodó Hannat visszatessékelte a házba

-          Ezt mégis hogy képzelted?- üvöltöttem vele a papírral a kezemben hadonászva, a sírás határán

-          Azt hittem… örülni fogsz- kezdett el mentegetőzni és végre szemtől szemben voltunk egymással

-          Mégis… hogy veszed a bátorságod, hogy ilyeneket írj? Nem elég az, hogy a terhes barátnőd mellett még megdöntöttél párszor, majd közölted, hogy ő a menyasszonyod és az elkötelezettségi problémáid miatt vettél nekem egy lakást, most még ezzel az üzenettel és autóval tetézed a dolgot???

-          De… de…- kezdett volna el valamit habogva, de én belé fojtottam a szót, mert úgy éreztem, hogy ami bennem van az teljesen igaz és most muszáj kijönnie, mert ha nem most, soha máskor mondok ilyeneket

-          Oké, tény, hogy nem voltam mindig a megfelelő társ, és tény, hogy mikor lefeküdtem Christiannal azt élveztem, pedig tudtam, hogy együtt vagyunk. Még soha nem mondtam a szemedbe azt, hogy szeretlek anélkül, hogy nem gondolnám komolyan. Végig tartottad bennem a lelket, mikor tanulnom kellett és élmény volt azokon a napokon hazajönni hozzád, mikor már vagy egy hete nem láthattalak és már előre hallottam csengő hangod a fülemben, ahogy meséled, hogy miért volt rossza a verseny, de mégis jó, mert tapasztalatot szereztetek. Mindig őszinte voltam hozzád azokban a helyzetekben, mikor muszáj volt. Eltitkoltam előled pár dolgot, mert úgy éreztem, hogy azzal fájdalmat okoznék neked, és ez egyáltalán nem állt szándékomban. De most… az őszinteség nálam mindig is a legfontosabb volt, így hát tudd, Sebastian Vettel- néztem mélyen a félelmet tükröző szemeibe, mely még mindig azt mutatta, hogy az az ember, aki ott legbelül van, nem érti, hogy miért vagyok ilyen és fél attól, amit most hallani fog- utállak. A szívem legmélyéről gyűlöllek, és ezt sosem fogod tudni majd megváltoztatni.

A szeméből egy könnycsepp tört utat magának és mikor végigfutott álla vonalán, elpirult. Én azonban teljesen erős maradtam, és a kocsi kulcsot meg a levelet elővéve teljes erőmből a lábai elé hajítottam és még egy utolsó pillantás után hátat fordítottam neki és elsiettem. Nem éreztem, hogy jönne mögöttem, így lelassítottam és a buszmegállóban üldögéltem vagy fél órát, mire jött egy busz, ami bevitt a város szívébe és eljuthattam Katy lakására, ahol egy  forró  fürdő után álomra hajthattam a fejem.

/Sebastian szemszög/

  Még mindig nem tudom elhinni, azt, amit mondott. Azzal, hogy adtam neki egy autót, csak meg akartam köszönni, hogy mellettem állt és bocsánatot kérni, hogy elszúrtam a közös életünket, még csak esélyt sem adva annak. Ezer meg ezer érzés kavargott bennem, de a fejemben csak egy szó motoszkált: „gyűlöllek”. Az, hogy ezt Grétától kellett hallanom, teljesen megtört és könnyeimnek megint nem tudtam parancsolni. Nem akarok egy kis nyámnyila lenni, de előtte egyszerűen nem tudom elrejteni az érzéseim.

-          Édesem, be kéne jönnöd kezd hideg lenni idekinn- hallottam meg Hanna távoli hangját, de nem volt erőm reagálni- be kellene jönnöd- ért hozzám hangja, s kezét vállamra tette

-          Hanna- sóhajtottam fel- most… kérlek menj el

-          Együtt megoldjuk- próbált erősködni, de nekem nem volt semmi kedvem vele lenni. Vagy Grétával, vagy egyedül

-          Majd jövök- suttogtam és irtózatos gyors futásba kezdtem.

Nem volt sem célom, sem maradásom, egyszerűen csak mozognom kellett és kiszellőztetni a fejemet. Nem volt jó nekem abban a közegben élni, amely végig Grétire emlékeztetett. Kb. félórányi loholás után az egyik parkban elfogyott az erőm és muszáj volt leülnöm. Végig a földet bámultam, mikor megéreztem, hogy a zsebemben benne vannak az autó kulcsai és azt üzenet, amit Gréta visszahozott. Nem akarom lezártan, semmisnek venni a kapcsolatunkat, ugyanis nekem nagyon sokat jelentett az ő jelenléte a mindennapjaimban. Meg akart keresni a választ a viselkedésére és ez csak úgy megy, ha képes vagyok józanul gondolkozni és nem elhamarkodottan ítélkezni, vagy beletörődni sorsomba. A lapocskát remegő kezekkel vettem elő és lassan kezdtem el kibontogatni. Nem érettem a reakcióját, hisz levelem minden szavára emlékeztem, mert talán ezt tartott a legtöbb ideig megírni, egész eddigi életemben. Nem jöttek a szavak, vagy mikor mégis, nem az első gondolatot akartam lefirkantani, hogy gyorsan túl legyek az egészen, hanem a valódi érzéseim megfogalmazása volt a cél. A levelet kisimítottam, és amint az első sor végére értem, rögtön tudtam, hogy ezt a levelet nem én írtam. De ha nem én, akkor kicsoda, és miért? De ami még fontosabb, hogy hogyan mondom el ezt Grétának, hisz valószínűleg nem fog hinni nekem, mivel rosszabb állapotomban, ha jól emlékszem ezeket már a fejéhez vágtam, vagy ő maga gondolt ilyen ostobaságokra. Ki akarja tönkretenni az életem és a kapcsolatom? Hanna nem tud a viszonyunkról, Gréta barátai sem, csak Kimi… nem tudom, hogy ki lehet ennyire aljas, de ha megtudom, az életét végleg tönkreteszem, ahogy ő tette az enyémmel. 
Sziasztok!
Először: ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTENVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez tényleg világbajnokhoz méltó teljesítmény!!
Második: Annyira ügyes volt!!!!!!!!!!!!!!!
Harmadik: Remélem, hogy tetszett, köszönöm a kommenteket és az értékeléseket az előző részhez. A következő részben már jön az új szerepelő ;) Köszönöm mindenkinek, aki szavazott! 
Jó vasárnapot és kitartást a következő hétre!
Puszii.