35. rész

35. rész

Újra együtt a régi hármas

            Reggel vidáman ébredtem, és örömmel láttam a telefonomra pillantva, hogy tényleg reggel van. Pontosabban 10 óra. Nem akartam felhívni Dant, hogy mikor akar átjönni, hisz még biztosan alszik, vagy talán csak most ér haza. Hugicámig volt még 3 órám, így lefürödtem és belekezdtem a tanulásba. A fogalmak kiírásával 1 óra alatt végeztem, így már csak a jelentésüket kellett megtanulnom. Ez egy nagyobb anyag lesz, így inkább áttértem a vírusok csoportosítására, előfordulásuk, működésük, stb. alapján. A hasam korgására lettem figyelmes fél 1-kor, így már nem volt más, csak hogy elinduljak. Feldobtam egy kevéske sminket és a hosszú farmeromba ugrottam bele. Még átnéztem egy két fogalmat és ennek a következménye az lett, hogy rohanva húztam fel a bakancsom és szórtam át mindent cuccom a piros táskámba. Siettem a buszhoz, de persze, hogy nincs szerencsém, így lekéstem. 20 perc múlva jött a másik, de azért felhívtam Claudiát, hogy késni fogok. Erre persze jól ki is nevetett, de én is őt, mikor meghallottam, hogy a háttértben felsírtak a picik és Claudia nagy levegőt véve indult el hozzájuk.

-          Szia- ölelgettem meg mosolyogva hugicám, mikor ajtót nyitott nekem. Ez… szép ház- néztem körbe

-          Szia- mosolygott ő is. Végre elaludt Thomas és Benji- mosolygott és egy hatalmas kávé kíséretében lehuppant a kanapéra

-          Szép neveket adtatok nekik- mosolyogtam, majd én is leültem mellé és mielőtt még belekortyolt volna a hatalmas bögrébe, kivettem a kezéből- ameddig szoptatsz, nem lehet- vigyorogtam és én ittam bele

-          Gonosz vagy- nézett rám mérgesen- 3 napja nem aludtam- kérte ki magának

-          Nem érdekel- ráztam a fejem nevetve, majd rábírtam, hogy meséljen nekem

-          Hát… ugye Sebastian azon a kedd estén bevitt téged a kórházba és ott maradt veled. Kimi pedig jött volna hozzá, de mivel benn maradt veled és nem volt még meg ez a háza és Finnországba sem szeretett volna visszarepülni, Seb mondta neki, hogy én otthon vagyok, majd beengedem. És mikor megláttam, eszméletlenül édes volt. Fáradt volt és kialvatlan, mivel egy csomót repült és kedvesen bemutatkozott meg minden és én megkínáltam egy kávéval, elbohóckodott a hasammal meg a terhességemmel és a végén kibukott belőle, hogy miért van itt. Először elmondta, hogy te lettél rosszul, aztán pedig azt, hogy a felesége beadta a válókeresetet, mivel egy másik férfitól terhes és azt szereti. Én meg megsajnáltam, de aztán kikérte magának a sajnálatot és inkább elment és meglátogatott téged meg Sebet a kórházban. Átadta neki a ruhákat, amiket küldtem és már jött is vissza. És pont akkor ért be, mikor én letettem a telefont a Márkkal való szakítás után. Igen… kicsit furán nézel, szóval telefonon szakított velem, hogy ő ezt nem tudja megcsinálni és neki 2 gyerek hatalmas felelősség, stb. stb. stb. és én meg bőgtem, mint egy idióta. És Kimi odajött, megnyugtatott és mivel elég fáradt voltam, együtt aludtunk el a kanapén. És te ezt láttad szerda reggel, mikor megérkeztél…

-          Aha… értem. És már lefeküdtetek?

-          Mi? Nem, dehogy- nevetett Clau- amíg terhes voltam, nem akarta, most meg azt mondta az orvos, hogy várni kell minimum 2 hetet

-          Értem- bólogattam

-          De veled mi van? Miért akartad leszedni a fejem, mikor tegnap hívtalak?

-          Ja. Hát… megismertem Katy bátyját, aki irtózatosan aranyos és kedves és vicces- pirultam el

-          És ahogy látom, helyes is- cukkolt húgom

-          Igen, irtózatosan- vallottam be nevetve

-          És… mi a neve, mi történt?

-          Dan-nek hívják, és mint tegnap este megtudtam, orvos

-          Szép fogás- nevetett- de várj. Este? Ott aludt?- hökkent meg

-          Nem, tegnap este dolgoznia kellett, csak felhívott, hogy bepótoljuk a kávét

-          És miben állapodtatok meg?

-          Igazából nem esett szó a kávéról- nevettem fel- csak úgy elbeszéltük az időt

-          És hogyan is ismerted meg?- kezdett még jobban kíváncsiskodni

-          Hát Katynél voltam és elég későn keltem, szóval tegnap nem mentem be az egyetemre. És pont ott volt, mikor kezdtem elhordani a dobozaimat és felajánlotta, hogy segít, mivel ő úgyis kocsival van. És végig ő cipekedett, meg viccelődött, szóval gyorsan elment az idő. És a végére láttam rajta, hogy elfáradt és megkínáltam egy kávéval, de neki mennie kellett, mert konferenciára volt hivatalos, aztán meg kezdte a műszakot. Most helyezték át az egyik kórházba. És akkor este 10-kor az egyik szünetében felhívott és beszélgetni kezdtünk és nagyon jó volt- meséltem teljesen beleéléssel, de húgom nem tudtam megvenni

-          Sebastiannal mi van?- méregetett

-          Hagyd, nem vagyok képes most arra az… arra gondolni- lettem megint ideges

-          De mint csinált? Ezt nem értem- rázta a fejét Claudia

-          Összevesztünk, mivel amíg én lefeküdtem vele, ő megkérte Hanna kezét

-          Lefeküdtél vele azóta, mióta kitudódott, hogy Hanna terhes?

-          Nem tudtam neki ellenállni…

-          Oké, de mi volt még?

-          Összevesztünk az új lakásban és én meg elküldtem. Indulni akartam vissza Katyhez, mikor megpillantottam egy csodás infinitit, a nevemmel az elején. Az ablaktörlő meg az üveg közé volt csúsztatva a levél én pedig végigolvastam azt. És mikor a végére értem teljesen ledöbbentem és elmentem Sebhez, hogy számon kérjem rajta, de mikor megláttam elöntött a gyűlölet és elég csúnya dolgokat mondtam neki, amiket meg is érdemelt, teszem hozzá…

-          De mi volt abban a levélben?

-          Mikor csak rá gondolok, könnybe lábad a szemem- halkultam el

-          De mond már, mi volt benne?- türelmetlenkedett

-          Azt írta, hogy a velem töltött idő jó volt arra, hogy kiélje az utolsó szabad hónapjait. Az Olaszországban történt „Hanna-ügy” után tudta, hogy már nem sokáig hülyíthet, így gondolta még jobban el kezd játszani az érzéseimmel. Akárhányszor velem volt, mindig másra gondolt, más lányok felé kacsingatott. A különböző versenyeken mindig lefeküdt legalább 2 hostessel, csak hogy eszébe jusson, milyen is a tökéletes alak. És mikor úgy gondolta, hogy terhes vagyok, csak azért mondta, hogy tartsam meg, hogy a haverjainak majd dicsekedhessen, hogy amíg én otthon vagyok a gyerekkel, addig ő hány lánnyal van együtt. És az, hogy Hanna terhes lett, végre boldogságot hozott az életébe és mekkora „vicc” lett volna, hogyha egyszerre ketten lettünk volna terhesek az ő gyerekével. Az nagy dicsőség lett volna… És mikor egy- egy versenyen látja Dávidot, jó érzés az orra alá dörgölni, hogy most velem van együtt, és az egyetlen dolog, amire még jó voltam, hogy Christiannal összevesszen, majd mikor kibékülnek, miattam több figyelmet kapjon, mint Mark.

-          Ezt biztos, hogy nem ő írta- suttogta Claudia és könnyeimet pólójába itathattam fel. Vagy 20 percig így voltunk, összekapaszkodva, a vállán zokogva, mikor felsírtak a kicsik és ő felment, én pedig maradtam a kanapén, és szipogtam tovább, de megnyugodni, nem tudtam

-          Nem én írtam- hallottam meg egy halk férfihangot a hátam mögül és azonnal felé fordultam- sajnálom, hogy valaki ennyire megbántott, de ígérem, hogy megfizet érte- jött közelebb Sebastian

-          Mit keresel itt?- szipogtam és a kanapéról felállva hátrálni kezdtem

-          Gréta, kérlek, ne lökj el magadtól- jött közelebb

-          Ne gyere közelebb- kérleltem, de nem hallgatott rám

-          Esküszöm, hogy nem én írtam. Az érzéseim és a mondataim, amiket neked mondtam, mind igazak voltak. Sosem tudnék hazudni neked- ért el hozzám és nagyon közel jött

-          Miért… miért vagy még itt?

-          Tudtam, hogy ma ide fogsz jönni és muszáj volt megvárnom. El kellett mondanom az igazat, nem tudok úgy elaludni, hogy abban a tudatban vagy, én írtam a levelet- támasztotta kezeit a falnak úgy, hogy én pont közéjük kerültem

-          Sebastian, hol vagy?- hallottam meg egy újabb férfihangot, aki elég dühös volt- Gréta?- kérdezte meglepetten, mire gyorsan odafordultam

-          Christian?- kérdeztem halkan és Sebastian „csapdájából” kiszabadítva magam azonnal a csapatfőnökhöz rohantam és megöleltem. Először nem tudta mire vélni a dolgot, de mikor megéreztem puha kezét derekamon és egy puszit adott a fejem búbjára, azonnal elárasztott a nyugalom és biztonságban éreztem magam. Szívverését hallgattam, amely először egyre szaporább lett, majd minél jobban szorítottam magamhoz, annál inkább nyugodott meg ő is, és kezdett el nyugtatni engem is. 
***
Sziasztok!
Köszönöm az előzőhöz az értékeléseket és a hozzászólásotokat, remélem, most is kifejtitek nekem, mit gondoltok! :)
Már csak a holnapi napot kell kibírni, (aki holnap nem megyek, annak kötelező komizni  ;) :PP) és jön a "hétvége", habár forma1 nélkül...:/
A jövő hetem már most sűrű, így nem tudom mikor tudok majd jelentkezni, de 2 részt tervezek!!
Köszönöm, hogy olvastok, és van időtök a sok hülyeségemre :D <333
Puszii.