36. rész

36. rész

Kínos

-          Gréta, ne csináld- mondta Seb egy nagy sóhaj kíséretében

-          Mi történt?- fogta meg állam Christian és szemébe kellett, hogy nézzek

-          Jó látni- próbáltam terelni a témát és egy mosoly kíséretében ismét a sötétkék pólójába fúrtam arcom

-          Mi van már itt?- hallottam meg egy nyávogó és hisztérikus női hangot

-          Én megmondtam- jött Seb cinikus megjegyzése

-          Leszállsz a vőlegényemről, vagy kérsz még valamit?- nyávogott és szerintem a kérdést hozzám intézte, így hamar felnéztem Chris mellkasáról

-          A vőlegényed?- hökkentem meg és a könnyek valahogy elapadtak

-          Mackó, ki ez a kurva?- mutatott rám és Chrisre nézett

-          Ha nem szeretnél olyan frizurát, mint az otthoni palotapincsidnek van, szerintem most befogod - próbáltam kedves lenni

-          Ha, ha. Milyen vicces kislány. Hány éves vagy?- kérdezte gúnyosan

-          Hát… biztos kevesebb, mint amennyi botox kezelésen te már részt vettél…

-          Mackó, menjünk- kezdett el visítani

-          Szerintem a farmra vidd- néztem fel Christianra és azonnal elengedtem. Most először nagyot csalódtam benne

-          Mi van?- értetlenkedett még mindig

-          Csak próbálom kitalálni, hogy ezt a hangot honnan örökölted.

-          Értenem kéne?- nézett rám az üres tekintetével

-          Nem- ráztam meg a fejem és a választ szinte csak tátogtam- indultok?- törtöltem le az utolsó könnycseppet arcomról. Christian még mindig nem tudott megszólalni, Sebastiannak viszont nagyon kevés kellett, hogy kitörjön belőle a nevetés

-          Jó Maci, menjünk- jött oda Chrishez és belekarolt- pá, édes- intett felém

-          Soha újra- válaszoltam neki vigyorogva, de ezt már csak Seb láthatta, mivel a lánynak háttal álltam, de a Bajnokkal szemben

-          Gréta, majd még beszélünk- hallottam meg Christian rekedt hangját- Sebastian, indulás

-          Mackó, nem beszélsz többet ezzel a lánnyal

-          Igen, Mackó- fordultam vissza Christianhoz, mert a csaj már totál kiakasztott- a legközelebbi telefonszámlát, amiben elmondod nekem, hogy van egy menyasszonyod, nyugodtan beválthatod még egy ráncfeltöltésre, bár ahogy elnézem- mértem végig a csajt, amitől totál kiakadt- a legközelebbit költsd zsírleszívásra- mosolyogtam

-          Ahj- jött ki egy olyan hang a lányból, amit még életemben nem hallottam, de minden halott megfordult a sírjában

-          Gréta, ezt ne most beszéljük meg

-          Igazad van… nem kell róla beszélni

-          Ne menekülj előle

-          Pedig azt hittem azon a hétvégén… komolyan hittem- néztem Chris szemébe, és láttam rajta, hogy a barátnőjét nem ő választotta, mert neki is pont annyira elege van már belőle, mint nekem

-          Mit hittél?- kezdett rá megint

-          Azt, hogy az olyanok, mint te, már a jégkorszak idején kihaltak- mondtam flegmán, mire kérdően nézett- tudod… mikor jég, meg hideg van mindenütt…

-          Ja, persze! Már tudom- nézegette a Gucci cipője orrát

-          Ne bánj így vele- kérte halkan Chris

-          Nem lehet máshogy- vontam vállat

-          Megyünk- jelentette ki Chris, és egyszerre mindenki megmozdult

-          Köszi- suttogta a fülembe Seb, mikor elment mellettem

-          Ezzel még nincs vége semminek- mutogattam rá ujjammal

-          Tudom- szaladt vissza hozzám és egy puszit lehelt az arcomra

-          Tőlem nem köszönsz el?- kérdezte féltékenyen Chris, mert neki is eszébe jutott a régi hármasunk

-          Szia- intettem felé, de nem volt jó válasz. Odaszaladt hozzám, és úgy, mint mikor betoppant és megöleltem, ugyanazzal a szorítással köszönt el tőlem- nincs megoldva és ne kérd, hogy bocsássak meg egyhamar. Nem fog menni

-          Remélem, sikerülni fog. Sajnálom- adott ő is egy olyan puszit mint Seb, és visszament az ajtóban tátott szájjal álló barátnőjéhez

-          Berepül a bogár- intettem oda a csajnak, mire magához tért, de Sebastian már a hasát fogta a nevetéstől, mikor kilépett az ajtón.

Hamar elmentek, mintha nem is lettek volna. A dolgok viszont megtörténtek és nem lehet őket visszacsinálni. Egészen elképesztő, sőt még most sem tudom elhinni, hogy tényleg egy ilyen lánnyal állt össze. Azt hiszem tényleg szükség lesz arra a megbeszélésre Christiannal. Ha legközelebb beszélünk, felajánlom neki az egyik hétvégém, mert ez biztos, hogy nem egy kávé téma, vagy megoldható probléma 1 nap alatt. Elegem van már, hogy minden problémát, vitát és akadályt kikerülök. Most már elviszem az utamból az akadályt, nem csak megkerülöm. Ha ez fordulópontnak minősül, legyen, de a régi életem már elég volt. Újra kezdek mindent, új helyen, új emberekkel, de a régieket nem hátrahagyva, vagy elhanyagolva.

            Nem értettem, hogy mit csinál fenn ennyi ideig Claudia. A kicsik már rég nem sírtak, és azért mi is vagy 20 percen keresztül voltunk a nappaliban. Felszaladtam megkeresni Claut, ami viszont nehéz dolognak bizonyult, mert a ház hatalmas volt. Az utolsó szobába benyitva találtam meg az ikreket a kiságyban aludni, Claudia pedig a szoptatós kiságyon szenderedett el. Megmosolyogtam az egész helyzetet, majd húgom homlokára adtam egy puszit és lementem az emeltről. Gyorsan kerítettem egy papírt és egy ceruzát, majd elköszönve kiléptem az ajtón és hazafelé vettem az irányt.

            A buszon, félúton éreztem meg, hogy rezeg a telefonom. A szám megint ismeretlen volt, de valahogy sejtettem, hogy ki hív…

-          Haló?- szóltam bele vidáman

-          Szia. A kávét egy, vagy két cukorral szereted?

-          Hmm. 2 cukor, sok tej, és nehogy diétás, vagy koffeinmentes legyen- fenyegetőztem, de a végén elnevettem magam

-          Hát még ilyet sem hallottam- nevetett fel Dan a vonal másik végén - de vettem az adást. Kell a koffein és a cukor

-          Mikor láthatlak?- kérdeztem a helyemről felállva és az ajtóhoz sétáltam és jeleztem

-          Most

-          Micsoda?- néztem körbe, de mikor beállt a megállóba a busz, az ajtón kívül megláttam 2 kávét szorongatva a kezében- honnan tudtad?- nyílt ki az ajtó és én azonnal ölelésébe rohantam

-          Meglepetés- mosolygott

-          Az ilyeneket szeretem- viszonoztam a mosolyt és a kávémat elvéve kortyoltam egyet- ez olyan, mint amilyet szeretek… de honnan tudtad?

-          Én is mindig így iszom- indultunk el a lakásom felé

-          Ez jó. Legalább majd nem mindig nekem kell hoznom- nyújtottam ki a nyelvem

-          Ez azt jelenti…- kezdte sejtelmesen és mellém lépett, majd félve megfogta a kezem - hogy legközelebb is szívesen látsz?

-          Egy ingyen kávéra? Bármikor- nevettem - de amúgy igen… szívesen találkoznék még veled

-          És mit szólnál, ha ma este elmennénk vacsorázni?

-          Jól hangzik, de mi lenne, ha inkább nálam főznénk? Még nem avattam fel a konyhám- néztem kutyus szemekkel

-          Első randi nálad?

-          Hát… lehetne a második is

-          Komolyan? Mire gondolsz?- lett kíváncsi

-          Most elmehetnénk a parkba…

-          De akkor már egész végig veled maradnék…

-          Hát, akkor az első randi második fele lesz nálam - nevettem fel, majd kicsit közelebb bújtam hozzá, mert eléggé fáztam. Így sétáltunk el egészen a parkig, majd beszélgettünk és néztük a tavat. Mikor vele vagyok, eszembe sem jut Sebastian, vagy Christian, vagy bárki más. Akkor csak mi vagyunk és ez fantasztikus érzés. Bár az tény, hogy jobban érzem magam amiatt, hogy láthattam Sebet és a húgom mellett ő maga erősítette meg azt, hogy nem ő írta a levelet. De ha nem ő, akkor ki?

-          Itt vagy- legyezte meg kezét arcom előtt Dan hazafelé

-          Igen, persze- mosolyodtam el- csak elgondolkoztam

-          És szabad tudnom, hogy min?- vetette be a kisfiús mosolyát

-          Hogy mit vegyünk vacsira a boltban- tereltem

-          Igen, ezen már én is gondolkoztam. Mit ennél?

-          Parmezános csirke?- jött az ötlet

-          Oké, de te csinálod, mert a végén még nem lesz konyhád, ha engem is beengedsz

-          Jó, akkor te fogsz… mosogatni- ajánlottam fel- kapsz kis köténykét és te leszel a mosogatófiú- nevettem hangosan

-          Jó, talán mégis… felvágom a zöldséget- ajánlotta fel

-          Ebből már nem jössz ki jól- nevettem tovább- örökre a mosogatófiúm maradsz- nevettem, de egyszer csak az üzlet falának támasztott

-          Örökre?- kérdezte szinte suttogva és arca egyre jobban közeledett az enyémhez és mikor ajkunk már majdnem összeért, elfordítottam a fejem- Sajnálom, nem akarok tolakodó lenni- kezdett el mentegetőzni

-          Nem, az én hibám- próbáltam magamra kenni- csak tudod az előző kapcsolatom elég gyorsan kezdődött és nagyon hamar véget is ért…

-          Értem. Szóval nem karod elkapkodni

-          Nem igazán- ráztam meg a fejem és előre engedett az ajtóban

-          Akkor ma este nem számíthatok szexre- szívta a levegőt fogai között

-          Mi?- néztem rá kérdően

-          Nyugi, csak vicc volt- nevetett fel, és a vásárlás meg a hazaérkezés ugyanilyen jókedvben telt el.

Lehet, hogy a bolt falánál meg kellett volna engednem, hogy megcsókoljon? Nem tudom, de ha Sebastian lett volna az ő helyében, addig álltunk volna a falnál, amíg azt nem mondom, hogy oké. És az, hogy elgondolkozás után hazudtam, Seb egyből észrevette volna, hisz nem hazudok valami jól. Nem tudom, hogy mi lesz ebből, de ha komolyan gondolom akármennyire is, abba kell hagynom a Sebastiannal való összehasonlítgatását. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz az este és még inkább, hogy mennyire tudok neki ellenállni, vagy nemet mondani saját magamnak. 
***
Sziasztok!
Örülök, hogy összejött, és remélem elég hamar hoztam a frisst! :D
Örülnék most is a véleményeteknek :DD
Köszönöm, hogy olvastok, kitartást a hétre!
Puszii.