37. rész

37. rész

Na ne!

-          Na, akkor mit csináljak a mosogatáson kívül?- tette le a szatyrokat Dan a konyhapultra és visszajött hozzám, az előszobába, ahol épp a cipőm és a kabátom vettem le

-          Nem is tudom…- kezdtem el tanakodni- a táblát, amin a „mosogatófiú” felirat van, szerintem nekem kéne megcsinálnom- cukkoltam

-          Oké, ezt örökre megjegyezted- nevetett fel

-          Meg bizony- léptem beljebb, majd a konyhába mentem- pucold meg… inkább én megcsinálok mindent, te csak legyél itt mellettem és szórakoztass

-          Akkor tényleg a mosogatás jut nekem majd este

-          Én jobbra gondoltam este… amúgy meg... van mosogatógépem- léptem a gép elé vigyorogva

-          Meg kell szoknom, hogy mindig te fogsz nyerni- támaszkodott neki a pultnak

-          Van, mikor nem vagyok előnyös helyzetbe- kezdtem neki a csirke megpucolásának

-          Te ez direkt csinálod?- kérdezte rekedtes hangon és csípőjét fenekemnek nyomta

-          Úgy látom, hozzád meggondoltan kell beszélni- csináltam tovább a vacsora előkészítését, de kivette a kezemből a kést és hirtelen magával szembe fordított. Szinte láttam, hogy éppen min gondolkodik, így arra jutottam, talán itt az ideje túllépni Sebastianon. Én is kezdtem egyre izgatottabb lenni és szemem szinte már kezdtem becsukni, azt gondolva, hogy megcsókol, de erre csak felnevetett

-          Látom, te sem bírod sokáig- vigyorgott és visszatámaszkodott az előbbi helyére

-          Nagyon vicces- sértődtem be

-          Ó, szóval nálad az ilyennel nem lehet viccelni- vigyorgott, majd megsimogatva a fenekem leült az asztalhoz

-          Én is vicces tudok ám lenni, ha kell- fenyegettem nevetve

-          Előre félek -cukkolt

-          A legjobbkor tudom elővenni bájaim- nevettem fel és végezve a csirke pucolásával. Gyorsan összeraktam a maradék hozzávalót és már sült is a vacsora, és főtt a tészta

-          Ez gyors volt- mosolygott eszméletlenül édesen, mikor lehuppantam a kanapéra és mellém ült- este majd nézünk valami filmet?- jött neki az ötlet

-          Hát… tördeltem az újaim

-          Megértem, ha nem szeretnéd, hogy vacsora után is maradjak

-          Mi? Nem, dehogy!- nevettem fel- csak mivel most költöztem, és nem csak át, hanem egy másik országból is, se internetem, sem filmem nincs. Maximum a Titanic magyar szinkronnal a régebbi lakásomon- nevettem

-          Magyar?- képedt el

-          Katy nem mondta?

-          Ez valahogy… kimaradt

-          Igen, magyar vagyok. Augusztus elején költöztem ki ide a suli miatt. Itt kezdtem el

-          Nem is meséltél a régi életedről- merült fel benne

-          Szerintem ahhoz, hogy azt megértsd, kell vagy 2 hónap együttlét

-          Akkor majd 2 hónap múlva elmeséled- vetette be a kisfiús mosolyát és közelebb hajolt, majd egy apró puszit lehelt számra- tolakodás?

-          Nem- válaszoltam csukott szemmel, előző csókjától megrészegülten. Nem haladtunk gyorsan, még csak tapi sem volt, egyáltalán nem akarta siettetni a dolgot. Úgy éreztem, az ő kezében van a kapcsolatunk irányítása, de én is beleszólhatok… Hogy mi van? Kapcsolat? Gréta, wake up!!!!

-          Mi a baj?- torpant meg

-          Semmi- ráztam a fejem zavartan

-          Ugye… majd ha még közelebb kerülnénk- simította meg a belső combom és egyre közeledett felfelé- akkor nem fogsz elgondolkozni máson az orgazmusod előtt?- kérdezte fülig érő szájjal

-          El tudod majd érni?- cukkoltam

-          Meglátjuk- tett egy hirtelen mozdulatot és máris rajtam feküdt és az ajkaimat falta

-          Várj… várj…- kezdtem el feltápászkodni alóla

-          Mi a baj?- emelkedett fel rögtön

-          Az időzítésben nem vagyok jó…

-          Hát azt látom- jegyezte meg mosolyogva, mivel előbb már éreztem merevedő férfiasságát az alhasamon

-          Odaég a csirke- nevettem fel és a sütőhöz léptem

-          Nekem te is elég jó pipi vagy- csókolt bele a nyakamba

-          Mi?- nevettem fel

-          Szófordulat, hagyjuk- simított végig gerincem vonalán, amitől kirázott a hideg, majd helyet foglalt az asztalnál és megvárta, amíg tálalom és kiteszem a bort a nyitóval. Kérdően nézett rám

-          Te vagy a pasi, te nyitod ki- nevettem fel és én is leültem az asztalhoz

-          Én a mosogatófiú vagyok- kérte ki magának nevetve, majd a vacsorát kellemesen borozgatva töltöttük el- finom volt, szóval tényleg megnyertem a mosogatást- adott egy puszit a számra, mikor a mosogató felett álltam

-          Édes vagy- viszonoztam a puszit- de mit szólnál, hogy ameddig én elmosogatok, te elmész egy jó kis filmért?

-          Oké, ez tetszik- simította meg a hátam- mit szeretné nézni?

-          Bármit, csak ne csöpögősen romantikus

-          Titanic?- kérdezte nevetve

-          Az azért van, mert mikor valakibe túlzottan beleszeretek, mindig megnézzem, hogy eszembe jusson, bármikor elveszíthetem…

-          Hát remélem, nálam nem fogod megnézni, vagy ha mégis, én magam töröm szét a lemezt

-          Fitogtatja az erejét- cukkoltam ismét

-          Inkább indulok- nevetett és egy hosszas csók után elment a filmért. Gyorsan elmosogattam és a várakozás ideéig leültem a kanapéra, mikor csörgött a telefon. Boldogan nyúltam után és gondolkozás nélkül vettem fel

-          Igen?

-          Szia. látom jó kedved van. A húgoddal vagy?

-          Szia, Sebastian- tört le a kedvem

-          Szóval nem vele, de engem nem szívesen hallasz…

-          Még mindig mérges vagyok rád

-          Megértem… Megérkeztünk Abu Dabiba

-          Oké…

-          Gondoltam érdekel… eddig mindig kérted, hogy hívjalak fel

-          Seb, már nem vagyunk együtt, elég egy SMS is…

-          Jó, megjegyzem… Akkor kivel vagy?

-          Szerintem nem rád tartozik- válaszoltam, de az utolsó szóra a hangom egy oktávval feljebb csúszott és hangos sóhaj hagyta el a szám, mert Dan belecsókolt a nyakamba, majd úgy döntött, hogy harapdálni kezdi

-          Hallom, hogy nem -jegyzete meg

-          Szerintem… szerintem most jobb… jobb, ha leteszem- mondtam szaggatottan és sóhajok közepette mert Dan már a belső combom után elérkezett legérzékenyebb pontomhoz- szia, ügyes legyél- tettem le ezzel a köszönéssel a telefont és máris Dannak adtam át magam. Mikor már kezdtem eléggé beindulni, és már az ölében ültem, hirtelen abbahagyta

-          Jó terelés, igaz? Máris az enyém lettél- nevetett

-          Ilyet ne csinálj többet- ütöttem meg a vállát elég erősen

-          Au!- szisszent fel, de mikor megint meg akartam ütni, lefogott- ne verekedjünk, filmezzünk- mutatott az asztalon heverő zacskóra, amiben voltam vagy 3 film és egy kis rágcsa

-          Oké… és bocsi- pusziltam meg a felkarját, ahova az előbb beleboxoltam

-          Meg fogom szokni- adott egy puszit a fejem búbjára és felállt, betette az egyik filmet és az ölébe téve a fejem kezdtük el nézni, én viszont nem bírtam sokáig és kb. a felénél elaludtam. Reggel az ágyamban ébredtem, egy melltartóban és egy bugyiban. Az ágy mellettem üres volt és fogalmam sem volt, hogy hogyan kerültem oda. Lassan feltápászkodtam és kicsoszogtam a konyhába. Ott egy üzenet várt rám.

„Ha az órára keltél ne aggódj, én állítottam be. Tudom, hogy ma fontos dolgozatot írsz, így nem akartam, hogy elkéss. Egyébként ezt a részt utáltam a legjobban, mikor én tanultam… Tegnap este olyan 10 körül hívott egy pasi vagy 30-szor… lehalkítottam a telefonod, hogy ne kelj fel rá, de nézd meg, hogy ki keresett. Remélem, délután találkozunk, esti műszakom van, és nyugi, nem aludtam veled. D.”

  Valami nagyon ütős dolgot kell kitalálnom, hogy ezt megháláljam neki. A levelet olvasva végig mosolyogtam, de azért kíváncsivá tett, hogy ki keresett annyiszor. Reggel 8 óra volt, és még úgyis tanulnom kellett. Christian keresett, de nem volt kedvem visszahívni, majd keres ő, mikor legközelebb ráér. Gyorsan átöltöztem valami kényelmes, otthoni ruhába és leültem magolni a fogalmakat. Az egyik jött a másik után, az agyam szinte szívta magába az anyagot. De jó lenne, ha máskor is ilyen könnyen menne… Mivel ma ez egy hosszú Zh lesz, csak 12-re kell bemennem és fél 3-kor végzek. Utálom, mikor ilyen számonkérést csinálnak…

  Csináltam magamnak egy finom reggelit sok zöldséggel és az éppen megmaradt gyümölcsökkel, amiket még tegnap vettem Dannel. Nagyon jól éreztem magam előző este, bár gondolom, ő egy kicsit kételkedik, hisz bealudtam…

  Végre nem kellett kapkodnom az evészettel és a készülődéssel sem. Nyugodtan rágtam meg a falatokat, valami bugyuta tévéműsor keretében. De mikor a történet a közepére ért, még a kaja is megállt a számban. Ez az a sorozat, amit Sebastian is mindig nézett…

-          Basszus!- csattantam fel hangosan és még az étvágyam is elment.

Nem üldögéltem tovább, megfésülködtem és összekötöttem a hajam. Felöltöztem, majd 11:30-kor elindultam. Szerintem jót tesz nekem Dan. Utoljára Laurával indultam ilyen korán… A lakás még közelebb is volt a sulihoz, mint az előző, így kezdés előtt még visszavittem a filmeket, amiket Dan tegnap este kikölcsönzött.

  Az egyetemre jókedvűen léptem be és mikor Fanni meglátott, azonnal felugrott a helyéről

-          Hívjam a mentőket?- kezdte halál komoly arccal és kezét homlokomra tette

-          Mi van?- néztem rá értetlenül

-          Még van 10 perc kezdésig. Rosszul jár az órád?- röhögte el magát végül

-          De hülye vagy!- nevettem vele- nem jár rosszul, csak korábban keltem…

-          És mi van a szöszkével?- húzogatta a szemöldökét

-          Bebarnult- vigyorogtam

-          Mi?- nézett kérdőn

-          Megismertem egy másik srácot és ő is nagyon aranyos. Dannak hívják és szintén orvos. Kellett nekem, miután kiderült, hogy Seb volt barátnője terhes…

-          Igen, tudom, mesélted- hajtotta le a fejét

-          De mind egy- lettem megint jókedvű- tegnap este nálam vacsoráztunk és beszélgettünk és jobban megismertük egymást

-          És volt valami?

-          Nem, de én bealudtam film közben, ő meg betett az ágyba és beállította az órám, hogy el ne aludjak és még levelet is írt

-          Oh… Szőke herceget a fehér Infinitiben leváltotta a barna herceg…- akadt meg

-          A barna herceg szürke audiban- fejeztem be a mondatát mosolyogva és ez volt az utolsó szó, mivel már mentünk is be és láttunk neki az írásnak. Kellett az a 2 és fél óra, így lettem teljesen kész és biztos voltam benne, hogy jól sikerült. Az előadó kijáratánál még megvártam Fannit, majd együtt léptünk ki az épületből. Amint az ajtó kinyílt, megláttam Dant zsebre tett kézzel ácsorogni az iskola táblája alatt- Gyere, bemutatlak neki- húztam el barátnőm csuklójánál fogva, aki először azt sem tudta, hogy mi is történik éppen- szia- köszöntem nagy vigyorral a fejemen és adtam a szájára egy puszit

-          Szia- köszöntött ő is a csók után

-          Ő itt Fanni, a barátnőm, Fanni ő pedig Dan- mutogattam körbe

-          Szia, Daniel Crine

-          Fanni Várhalmi

-          Te is magyar vagy?- kérdezte félve

-          Igen- nevetett fel

-          Akkor nem vagy egyedül- nézett rám az édes mosolyával és nem tudtam ellenállni, muszáj volt megcsókolnom

-          Megyek, itt van értem Hans. Örülök, hogy megismertelek. Sziasztok- köszönt el Fanni és azonnal férjéhez rohant

-          Kedves lány- jegyezte meg Dan

-          Remélem nem kell versenyeznem vele

-          Dehogy kell!- adott egy puszit a fejem búbjára Dan és már mentünk is az autójához. Nem tudtam, hogy hova megyünk, így csak sodródtam az árral. A végén egy nagyon ismerős helyre tévedtünk

-          Mit keresünk itt?- nyögtem ki végre, mikor Dan leállította a motort

-          Nem leszünk sokáig, csak szeretnék venni egy saját házat, mert a kórház részben fedezi a költségeim és nem élhetek örökre Katynél…

-          Aha… értem. De miért pont ide?

-          Nem tetszik?

-          Őszintén?- néztem rá félve- gyűlölöm ezt a helyet

-          Mi történt itt?-  kérdezte és magához  szorított

-          Ez- mutattam balra- az én régi házam és az- mutattam Seb villájára- az a ház, amit    örökké el akarok feledni

-          Látom nem köt hozzá jó emlék. Pedig pont azt néztem ki- szívta a levegőt a fogai között. Utálom ezt a szokását, már most!

-          Hogy… hogy mi?- kezdtem el habogni-  eladó a ház?

-          Állítólag… az egyik munkatársam mondta egyik este a kórházban, hogy egy nagyon szép ház eladó a környéken és kocsival csak 15 perc a kórház

-          Ne vedd meg- kezdtem könyörgőre

-          Oké, nyugodj meg- simogatta a hátam- még semmi nem biztos

-          Nem… nem mehetnénk el innen?

-          De, máris indulunk- adott egy puszit az arcomra és először kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is beszállt és a lakásomra mentünk.

Nem hiszem el, hogy képes volt megtalálni az egyetlen olyan házat, amit az egész Istenverte városban a legjobban gyűlölök. Vannak gazdagabb negyedek is, de neki pont Sebastian háza kell… És mi az már, hogy eladó?? Egy szóval sem mondta nekem, hogy költözni készül a szöszi. Sebastian felkötheti a gatyáját, ugyan is nem bánok vele majd kesztyűs kézzel, ha újra meglátom. Elegem van a hazugságokból. Legszívesebben sikítottam volna, de végül csak egy hatalmas sóhaj hagyta el testem. 
***
Sziasztok!
Nagyon köszönöm az előző részekhez a komikat és az értékeléseket, remélem most is kifejtitek nekem gondolataitokat néhány mondatban...:$ :DD
Hamar elmegy majd ez a hét is, és USA futam!!! Már nagyon várom, remélem ti is! ;)
Köszönöm, hogy olvastok <3
Puszii.