2012. november 16., péntek

38. rész


38. rész
Szervezkedés, fogadás, rossz döntések


Dan végül hazavitt és nem igazán volt hozzá kedvem, így megkértem, hogy menjen haza. Lehet, hogy kicsit megsértődött, de az biztos, hogy nem értette a dolgot. Bár megértem. Ehhez nálam még hozzá kell szoknia. A lakásba érve ledobtam mindent a kanapéra, és beálltam a zuhany alá. Nagyon húzós napom volt, így már csak a meleg ágyra vártam. Megnyitottam a zuhanycsapot, amíg felkontyoltam a hajam, majd gyorsan letusoltam, aztán magasra rakva a zuhanyfejet, csak folyattam magamra a vizet
-          Hiányoztam? – hallottam meg egy mély férfihangot, majd mielőtt még hátra tudtam volna nézni, hogy ki az, nagy és hideg tenyerét bal csípőmre tette, majd beállt mögém és ágyékát fenekemhez nyomva csókolgatni kezdte a nyakam
-          Seb?- kérdeztem a sóhajok közepette
-          Ühüm- hangzott egy elhadart és szinte érthetetlen válasz, majd mielőtt még belém hatolhatott volna, felriadtam.
Ez volt vele az első álmom azóta, hogy különváltunk, de teljesen valóságos volt és rossz volt tudni, hogy most messze van, és ez tényleg nem történhet meg. Kicsit szomorkásan másztam ki a zuhany alól, majd megtörölköztem, és az ágyba vetve magam még vagy 1 órán keresztül nem tudtam elaludni. Végig Sebi járt a fejemben, az álom, hogy mennyire valóságos volt és akármennyire is ott az a levél és én „haragszom” rá, rá kell hogy jöjjek, tényleg nem ő írta, és örökké érezni fogok valamit a szőke Bajnok iránt.
  Reggel fitten és felöltözve, meg megmosakodva mentem ki a konyhába, és az első dolog, amit megtettem az az volt, hogy lefőztem egy adag kávét. Kiöntöttem egy bögrébe, kentem pár szelet pirítóst és leültem a kanapéra reggelizni. Pont végeztem, mikor csörgött a telefonom
-          Haló?- vettem fel anélkül, hogy megnéztem, ki keres
-          Christian vagyok- szólt bele félénken
-          Mit szeretnél?- ment el kicsit a kedvem
-          Jövő hétre lestopolhatlak?- kérdezte és éreztem, hogy elmosolyodik
-          Ilyen forgalmas vagyok? Már stopolni kell?- kérdeztem vissza és az én arcomon is mosoly húzódott
-          Csak… szeretném, ha mindent meg tudnánk beszélni- váltott komolyra
-          Rendben- egyeztem bele- Jövő hét péntek, szombat, vasárnap, nálad, Londonban.
-          Köszönöm, hogy legalább adsz egy esélyt…
-          Nézd, Chris. Nagyon kedvellek és magamat utálnám, ha egy ilyen miatt örökre elveszítenélek… De a barátnőcskéd ugye nem lesz ott?
-          Nem- nevetett egy aprót és felsóhajtott
-          Mi történt?- kíváncsiskodtam
-          Legyen elég annyi, hogy nem vagyunk együtt. Majd hétvégén elmondom, hogy hogyan is történt pontosan
-          Oké, de szavadon foglak- nevettem fel- legyetek ügyesek a hétvégén
-          Megpróbáljuk- mosolygott
-          Sebastiant üdvözlöm, és átadnád neki, hogy hívjon fel?
-          Igen, de miért is?
-          Chris, ne legyél már féltékeny! Hanna terhes, nem jövök össze Sebbel, meg úgy is, van egy ba…- akadtam meg
-          Van egy?- kérdezte kicsit indulatosan
-          Hétvégén mesélek- zártam le úgy, mint ő
-          Oké, de csak egy is ízelítőt, hogy miért kell hívnia?
-          Nem tudod esetleg… elköltöznek Svájcból?
-          Nem tudok róla… de most mennem kell, szólok Sebnek, szia Gré
-          Szia Chris- tettem le mosolyogva a telefont és nem kellett sok, mindössze egy mosogatás és máris jött az új társaságom. Az ajtóhoz mentem és kitártam azt- sziasztok- köszöntem és Katyt 2 puszival, Dant pedig egy csókkal üdvözöltem
-          Ezt jó látni- nevetett fel Kat, ledobva magát a kanapéra
-          Nekem meg jól esett- kaptam még egy csókot Dantől,   majd mind leültünk
-          Szóval- csapott a combjára Kat- mikor is lesz az a buli?
-          Hát…- pirultam el
-          Mi történt?- nézett furcsán barátnőm
-          A holnap semmiképpen nem jó, mert Seb és Kimi versenyen vannak. Jövő hét hétvégére elígérkeztem Christianhoz és a  következő hétvégén meg megint futam lesz…- mondtam kicsit lassan és végül felnéztem Danra is, akinek az arcáról eltűnt a mosoly, és szinte nem is volt arckifejezése-  Mi a baj, Dan?- simogattam meg a karját, mire összerezzent
-          Kezdjük az elején…- válaszolta- ki az a Seb és Kimi?
-          Sebastian Vettel, a volt barátom, és Kimi Raikkönen, az egyik barátom és nem mellesleg a húgom szeretője…
-          Oké ,akkor már értem, miért nem akarod azt a házat… És Christian?
-          Christian Horner, a Red Bull csapat csapatfőnöke, aki meghívott egy hétvégére a Londoni házába
-          Én is megyek- jelentette ki, ami egy kicsit ledöbbentett és először szólni sem tudtam
-          Bocsi, de nem jössz. Az, hogy mi van köztem és Chris között, az magánügy
-          De a barátod vagyok. Nem gondolod, hogy érdekel?- emelte meg kicsit a hangját
-          Azt gondolsz, amit akarsz, de már elegem van a számon kérős kapcsolatokból- maradtam higgadt és vetettem be a „most megbántottál és haragszom rád” nézésem
-          Ne haragudj- kezdte már nyugodtabban- csak szeretnék az életed része lenni és a magaménak tudni…
-          Egyszer- suttogtam ajkaira és egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kat köhincselésére eszméltünk fel
-          Én megyek- mosolygott majd egyből kiviharzott. Dan nem habozott sokáig, azonnal felkapott és csókokkal kényeztetett egészen az ágyig, majd rá fektetett és levette a pólóját. Nem mondom, nem volt rossz teste, de nekem valahogy… mégsem volt kívánatos. Csak Chris járt a fejemben és hogy vele milyen jó volt
-          Várj- bújtam ki alóla- bocsi, de most… most nem megy- fordultam el
-          Gréta, most komolyan- fordított magával szembe- még szűz vagy?
-          Mi? Nem, dehogy! Voltak már előtted pasijaim...
-          Akkor miért vagy ilyen tartózkodó?
-          Mondtam már… nem akarom elsietni
-          Nem tudom, hogy mondtam-e már, de nagyon rosszul hazudsz
-          Tudom…
-          Akkor miért csinálod? Miért nem lehet elmondani az igazat?
-          Az igazat szeretnéd?- kérdeztem rabszódikusan és készen álltam, hogy az egész eddigi életem egy szuszra elmondjam neki
-          Nem, inkább ne fárassz ezzel. Majd mikor komolyan is gondolod azt, amit mondasz, és nem csak valami felejtőnek kellek, hívj fel, mert tényleg kedvellek, de azt verd ki a kis fejecskédből, hogy én bárkinek a pajzsa legyek- vágta be maga mögött a hálószobaajtót, majd hallottam, ahogy kimegy a bejárati ajtón is és én sírva dőltem az ágy szélére. Megbántott…
Gondoltam iszok egy kávét, hogy kicsit más legyen a hangulatom, vagy nézek valami romantikus filmet, hogy az összes könnyem kijöjjön, mikor csörgött a telefonom
-          Haló?- vettem fel szipogva
-          Mi a baj, Kicsim?- kérdezte aggódva Seb
-          Mondtam már, hogy ne hívj így!- szóltam rá, de a végére eltört a mécses
-          De… nem jön a nyelvemre más név… mi a baj? Nem én bántottalak meg, ugye? A levelet esküszöm, hogy nem én írtam és ígérem, hogy kiderítem, ki volt
-          Nem az a baj- próbáltam megnyugodni és úgy tűnik sikerült, a hangjára
-          Akkor?
-          Összevesztem Dannel…
-          És ő ki is?- kérdezte féltékenyen
-          Ahj, Seb! A legnagyobb dolog, amire most szükségem van az nem a féltékenykedésed!
-          Oké, bocsi… De min akadt ki?
-          Hogy nem fekszem le vele és hétvégén Christianhoz megyek
-          Az elejének örülök, a végének már egyáltalán nem…
-          Most fejezd be!!!
-          Miért mész el hozzá?
-          Elmondja, hogy mi is volt ez a „Mackó csaj”- nevettem el magam
-          Az nagyon bonyolult- nevetett fel Seb is, mert valószínűleg többet tudhat a csajról, mint én- öröm hallani, hogy jobb a kedved. Bárcsak láthatnám is- sóhajtott egyet
-          Mikor velem vagy, mindig ezt váltod ki, de örülnék, ha nem nehezítenéd a saját és az én gondom az elválással kapcsolatban
-          Gréta, hülye ötlet volt összejönni Hannaval, már tudom. Akkor… úgy éreztem, annak a gyereknek az apja és az anyja mellett a helye, de most, hogy látom Kimit és Claut… teljesen más a véleményem
-          Már döntöttél. Ne másítsd meg, vagy bánd meg. Ha a sors majd úgy akarja, újra együtt leszünk
-          Azt a „sorsot” Hétfő délután 4 órás légyottnak hívják?- kérdezte, gondolom kaján vigyorral a fején
-          Seb!- kiabáltam rá nevetve, mert nekem is tetszett az ötlet- nem lesz semmi!- mondtam gondolataim ellentétjét
-          Megértem, de nagyon hiányzol és örökké féltékeny leszek arra, aki veled lesz
-          Magadra is lehettél volna féltékeny, mikor velem voltál. És erre akkor kellett volna gondolnod, mikor Hanna alattad feküdt…
-          Vízszintesen, velem szemben- sóhajtott
-          Erre nem lettem volna kíváncsi…
-          Bocsi, csak kicsúszott
-          Úgy mi nem is csináltuk- gondolkoztam el
-          Ami késik, nem múlik- derült megint jobb kedvre
-          Álmodik, a nyomor- nevettem fel- ügyes voltál az időmérőn, amíg nincs döntés, addig nézek valami romantikus filmet- nevettem
-          Ugye nem a Titanicot?- kérdezte félve
-          De, arra gondoltam. Miért?
-          Mert mikor utoljára láttam a legközelebbi kuka felé repült, félmagasan…
-          Seeeb!- kiabáltam
-          Jó, jó, jó, bocs- kezdte védeni magát- de engem sosem fogsz elveszíteni
-          Remélem is- suttogtam- szia, Sebastian
-          Szerelmem- tette le a telefont. Még pár percig nem rétem magamhoz a beszélgetés után, de aztán ebédeltem késő délután, tettem, vettem mígnem este fél 11 körül megszületett az eredmény. Azonnal küldtem egy SMS-t, hogy biztos menni fog neki, majd egy üzletet ajánlott. Ha feláll a dobogóra holnap, elmegyek a hétfői légyottra. Gondoltam jó játék, és ez neki is elég motiváció a lehetetlenhez. Egy igennel válaszoltam a felkérésre, majd ágyba dőltem és hamar elaludtam. Tudtam, hogy lehetetlen az, amire vállalkozik, de vágytam rá, hogy sikerüljön neki.
***
Sziasztok! 
Nos, ez lett volna az új rész, remélem tetszett ;)
Sajnálom, hogy nem kaptam sok komit az előző részhez, de azt az egyet is nagyon köszönöm! Bár jó lett volna tudni, hogy az előző részben mit rontottam el... remélem, most majd segítetek! :$
Vasárnap forma1, már nagyon várom, remélem Sebinek meg lesz a 3. VB cím is:))
Köszönöm, hogy olvastok, jó hétvégét!
Puszii.

2 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Nagyon jó rész lett, igazából egyet értek Dannal meg nem is.... kicsit tényleg zűrös Gréta élete egy nap sem elegendő ahhoz, hogy mindent vázoljon, de azzal a lefekvéssel még valóban várnia kellett volna. erre felcsattan és idegesen elrohant...
    Gréta pedig akárhogy is szeretné titkolni, szereti Sebit. Nem tudom, hogy lesz-e jövőjük, a mai részben történtek miatt szeretném. Kicsit csalódtam Danban, dehát mostmár tudom, hogy nem ő való Grétához.
    És Christian... félek ettől a találkától...nála is zavarosak a dolgok. remélem hamarosan fény derül arra, ki irta a levelet és arra is, hogy vajon költözik-e Seb...
    nagyon várom már a folytatást.
    puszi
    Reny

    VálaszTörlés
  2. Szia Reny! :D
    Köszönöm, hogy írtál, és ígérem, mindenre fény fog derülni, de ehhez kell majd még egy kicsit várnod ;) Az az igazság, hogy még nekem is csak vázlatosan van meg a folytatás..:D
    De azt biztosra ígérem, hogy ma hozni fogok egy részt, főleg, ha Seb megnyeri a versenyt, ha már most világbajnok lesz, szerintem dupla részt hozok, annyira fogok neki örülni :DD
    köszi, hogy mindig írsz, és kitartasz a történet mellett :D
    Puszii.

    VálaszTörlés