2012. november 20., kedd

40. rész


40. rész
Meglepetésekből sosem elég

-            Haló?- kérdezte már kissé idegesen Dan, mert már kb. a 20. „haló?”-ra nem válaszoltam…
-          Gréta… Gréta vagyok- kezdtem zavartan és habogva
-          Szia - suttogta- megmagyarázom
-          Szerintem arra semmi szükség…
-          Kérlek… csak… adj egy esélyt- kezdte kérlelően
-          Most… nem megy- suttogtunk végig, mintha tinik lennénk.
-          Sebastian?
-          Miért vagytok mind ilyenek?- tért vissza a normál hangom
-          Milyenek?
-          Mind féltékenyek vagytok, de mikor veletek vagyok, nem tudtok értékelni
-          Te is ezt teszed velünk…
-          Sajnálom.
-          Akkor… vége?
-          Nem hívtál…
-          Akartalak
-          Nem akarásnak nyögés a vége
-          Sebastian van veled, hogy ennyire ellenséges vagy?
-          Nincs itt…
-          Csak volt
-          Lezárhatnánk, hogy kivel töltöm a szabadidőm?
-          Le is tehetjük…
-          Szia- csaptam le idegesen a telefont.
 Ezt komolyan nem hiszem el… fél szavakkal válaszol és olyat titkol el… mi az, hogy gyereke van?!! És még csak meg sem említette… remek, ez a nap is el van rontva. Szinte egészen lefekvésig csak puffogtam és nem találtam választ a kérdéseimre. Az életem egy kész katyvasz, ami tele van titkokkal, és én még dönteni sem tudok, hogy melyiket akarom tudni és melyiket nem…
            Fél 12 körül sikerült elaludnom, majd reggel 8-kor az órára keltem.
            Mondhatni csak most kezdődött a hét, hisz a tegnapi nap csodálatos volt Sebbel. Szerencsére most csak 2 hét múlva lesz az Amerikai futam, de a csapatok szinte már mind ott vannak, hogy ismerkedjenek az új pályával. A szokásos morgásban telt a reggelem, megint elkéstem, de Fanni szerencsére még csak meg sem jegyezte. Bár jobban tette, mert abban az idegi állapotomban leharaptam volna a fejét. Egyszerűen teljesen felhúzott az, hogy a magánéletemről kérdezget, de az, hogy van egy gyereke, valahogy mellékes… Óra után siettem volna haza aludni, mert nagyon fáradt voltam, de egy igen ideges vöröske jött velem szembe
-          Mit csináltál Dannal?- kérdezte totál idegesen
-          Inkább mit nem- válaszoltam cinikusan és indulni akartam
-          Ezt meg hogy érted?- kapaszkodott bele a karomba és visszarántott
-          Hát… az édes kis testvérkéd mindenáron le akar velem feküdni, és nem képes elfogadni a nemleges választ…
-          Akkor mond meg neki, hogy miért nem akarsz vele lenni. Ilyen egyszerű- kezdte el osztani az észt, de erre semmi szükségem nem volt…
-          Amint elmondja, hogy kitől van a fia, és miért nem meséltem nekem róla, én is megosztom vele, hogy még nem vagyok túl Sebastianon és nem szeretnék egy túl komoly kapcsolatot, ameddig nem tiszták az érzéseim
-          Rájöttél?- kérdezte meghökkenve
-          Igen… de valahogy úgy éreztem, ha lenne ilyen, elmondanád, de már tudom, hogy miben lehet rád számítani…
-          Úgy gondoltam…- kezdett volna el mentegetőzni, de leállítottam
-          Nem kell magyarázkodni, most inkább egyedül akarok lenni. Majd lesz, ami lesz, per pillanat nincs szükségem senkire
-          Sajnálom…
-          Már mindegy- fordítottam neki hátat és útba ejtve az egyik boltot 2 üveg vodkával értem haza.
Rossz volt a kedvem, nem éreztem jól magam és még Katyvel is összevesztem. Gyűlölöm a titkokat, és csak most jöttem rá, hogy az egész világot ez élteti.
            A kanapén feküdve már a 2. üveg felét kiittam, mikor valaki kopogott. Mivel semmi erőm nem volt felállni, ezért csak elkiáltottam magam
-          Nyitva!
-          Szia- hallottam meg egy férfi hangot- arra gondoltam, hogy el…- akadt meg a szava- Gréta, te miért vagy részeg?
-          Csak…- ültem fel a padlót bámulva, mert meg kellett tartanom az egyensúlyom, ugyanis nagyon szédültem- gondoltam… kicsit kikapcsolódom- néztem fel és akkor láttam meg Sebastiant- Sebiiii- kiáltottam fel és rögtön kinyitottam a karjaim, mint aki ölelést vár
-          Nem vagy valami jó állapotban- jegyezte meg és leült mellém a kanapéra
-          A legjobbkor!- karoltam át a nyakát és adni akartam neki egy puszit, de elhúzta a fejét- most miért vagy ilyen?
-          Mennyit ittál eddig?
-          Ennyit- vettem kezembe az üveget, de mikor le akartam rakni az asztalra, kiesett a kezemből és a szőnyegre esett- hopp- jegyeztem meg, majd felvéve az üveget kortyoltam egy nagyot. A poharakra már nem nagyon volt szükségem, bár nem is tudom, hogy hol hagyhattam őket...
-          És mi az ott a konyhapulton?- nézett rám gyanakvóan Seb
-          Az?- tettettem a hülyét és részeg állapotomban próbáltam a legjobbat kitalálni, hogy mégse tűnjek túl piásnak- ezek szerint nem csak én látok kettőt- kezdtem komolyan, de a végét már nem bírtam és nevetésben törtem ki
-          Ez nem vicces- volt még mindig komoly
-          Szerintem igen- vigyorogtam és megint meghúztam az üveget. Mikor le akartam rakni, Seb kivette a kezemből- ha mondod, hogy kérsz, hozok neked egy poharat- mondtam neki
-          Ezt most szépen kiöntöm- állt fel és a mosogatóhoz lépve megdöntötte az üveget
-          Ne!- kiáltottam fel és azonnal oda rohantam hozzá és belekapaszkodtam a pólójába- azt még meg akartam inni- mutattam a lefolyóba csurgó alkoholra- Pá-pá- integettem szomorúan
-          Ebből mára elég lesz- fogta meg mindkét csuklom és a hálószoba felé vitt
-          Tegyél le!- mocorogtam
-          Állj be alá- nyitotta meg a zuhanyzóban a csapot
-          Csak ha te is jössz- kezdtem el játszani ingje gallérjával
-          Nem, most ezt egyedül csinálod, de itt leszek melletted- vette le először a pólómat, majd a többi ruhaneműm
-          Hát jó- sóhajtottam egy nagyot és amint kiléptem bugyimból, beálltam a víz alá- ez hideg!! – sikítottam fel
-          Nem baj, neked az kell- válaszolt Seb és nem engedte, hogy melegebbre állítsam. Végül aztán kicsit kijózanodtam és felvéve a pizsim befeküdtem az ágyba, de azt nem tudtam, hogy Sebbel mi történt…


/Sebastian szemszög/

-          Szia, Kimi- hívtam fel finn barátom, aki a gyerekekkel volt
-          Szia
-          Kérhetek egy szívességet?
-          Persze Kölyök, mondd csak
-          Nem lehetne, hogy azt mondd Hannának, hogy ma este együtt vagyunk? Csak mert átjöttem Grétához és eléggé kiütötte magát, így meg nem merem itt hagyni…
-          Persze, ez a legkevesebb
-          Köszönöm
-          Nincs mit, de most megyek, mert elaludtak a kicsik és Clau nagyon szexi
-          Perverz- nevettem, majd letettem a telefont.
Még jó, hogy átjöttem hozzá. Nem tudom, hogy milyen hülyeségeket lett volna képes csinálni, ha a másik üveg vodkát is megissza…
            A lakásban nézelődtem erre, arra, szinte fél óránként néztem rá Grétára, majd mikor már én is álmos lettem elmentem fürdeni és lefekvés előtt egy aszpirint és egy pohár vizet tettem az éjjeli szekrényre. Bebújtam Gréti mellé, és átkarolva szinte pillanatok alatt álomba merültem. Reggel Szerelmem mocorgására ébredtem.
-          Jó reggelt- köszöntöttem és egy puszit adtam a fejére
-          Fáj- nyöszögte
-          Itt a gyógyszer, meg a víz- nyúltam a tegnap este kikészített dolgok után és Gréta felé nyújtottam
-          Köszi- jelent meg arcán egy félmosoly, majd bevéve a pirulát, visszaaludt.
 Megnéztem, hogy mennyi az idő, és mivel még csak 6 óra volt, én is megengedtem magamnak még pár órácska pihenést. Ismét Gréta mocorgására ébredtem fel
-          Ne haragudj, nem akartalak felkelteni- kezdett mentegetőzni és ki akart kelni az ágyból
-          Hova mész?- rántottam vissza és egyből magam alá gyűrtem
-          Seb, nehéz vagy!- nevetett fel- és éhes vagyok… tegnap nem ettem semmit
-          Akkor azért ütötted ki magad annyira- keltem fel róla és felültem az ágyra
-          Nagyon szörnyű voltam?- kérdezte félve és elpirult
-          Ezért nem kell szégyellned magad- simogattam meg a karját- de eléggé kész voltál- nevettem el magam
-          Komolyan?
-          Beleálltál a WC-be, és azt mondtad, hogy a Mágiaügyi Minisztériumba akarsz menni- próbáltam komolyan mondani
-          Mindenre emlékszem- boxolt bele felkaromba és akkorát, hogy eldőltem az ágyon
-          Au!- szisszentem fel és visszaültem- erős vagy
-          A pia hatása- vigyorgott
-          Szóval ma egész nap ilyen erős leszel?- kaptam az alkalmon és közelebb másztam hozzá az ágyon
-          Mire gondolsz?- lett kíváncsi
-          Hát… az úgy kezdődik…- gyűrtem egyszerre magam alá- hogy megkapom a reggeli csókom- mosolyogtam, mire egy gyors puszit nyomott a számra
-          Héj!- szóltam rá, mikor abbahagyta- több köszönetet várnék az életed megmentése miatt…
-          Fényezd csak magad- nevetett fel
-          Ez már a második…
-          Akkor kapsz még egyet- mosolygott és megint egy gyors puszit akart adni, de elkaptam tarkóját és egy hosszas csókban forrtunk össze. Ajkaink lassú táncba kezdtek, s lehelletét éreztem arcomon.
-          Oké, oké- tolt el kicsit magától- ezt nekem is érdekem folytatni, de komolyan farkas éhes vagyok- mosolygott
-          Reggel a legszebb a mosolyod- vágtam rá
-          Túl sokat vagy Hannaval- öltötte ki rám a nyelvét
-          Hát… vessetek meg!- nevettem én is, és egy gyors puszi után kipattantam az ágyból, felvettem a tegnapi ruháim, és Gréti után eredtem a konyhába

/Gréta szemszög/

A konyhában egy kicsit egyedül lehettem, de eléggé megrémültem, mivel az éjszakával kapcsolatban, minden teljesen kiesett. Az még nagyjából megvan, hogy mi történt, mikor Seb bejött, de az, hogy az első üveg vodkánál mi történt, teljes képzavar. Nagyon félek, hogy valami hülyeséget csináltam…
-          Nem csinálod a reggelit?- zökkentett ki Seb és egy puszit adott a nyakamra
-          De, máris- reagáltam rögtön és betettem a pirítóba 2 szelet nagy kenyeret és felvágtam pár zöldséget, meg elővettem a felvágottat.
 Míg én reggeliztem, Seb telefonált valakivel és mikor visszaért hozzám, azonnal öltözött és valami gyári munkára hivatkozva szinte 2 perc alatt hagyta el a házat, persze a „bepótoljuk azt, amit ma reggel elkezdtünk”szövegével. Én befejeztem a kajálást, de még mindig aggódtam amiatt, hogy mi történhetett velem az este. A sulit a mai nap kihagytam, ugyanis még mindig részegnek éreztem magam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mi történhetett, de egyszerűen semmi sem jutott eszembe. Délután fél 3 körül pont az egyik sorozatot néztem, mikor megcsörrent a telefonom
-          Haló?- vettem fel hirtelen
-          Szia, Dávid vagyok- kezdte vidáman
-          Szia- lett nekem is boldog a hangom
-          Nos, akkor még áll a tegnap este megbeszélt kis programunk?- kérdezte töretlen vidámsággal, sőt, talán még jobb kedve is lett
-          Ö… hát… az van…
-          Nem jó, a ma délután 3 óra?
-          Ma? Délután 3?... De, persze. Jó lesz… Hol is találkozunk?
-          A lakásodon… mindent elfelejtettél?
-          Nem… csak biztos akartam lenni
-          Hát jó. Akkor kb. 30 perc és találkozunk- tette le ezzel a köszönéssel a telefont
-          Bassza meg!- mondtam jó hangosan magyarul és tenyerembe temettem az arcom. 10 percnyi siránkozás után felkaptam magamra valami emberi ruhát és varázsoltam magamnak egy kevésbé nyúzott kinézetet. Kilépve a fürdőszobából, azonnal csöngettek. Az ajtóhoz léptem és nagy levegőt vettem. Egy műmosolyt magamra erőltetve nyitottam ki az ajtót, de még az is lefagyott rólam, mikor megláttam, hogy ki a vendégem- Dan! Mit keresel itt?- kérdeztem félénken és beengedtem a lakásba
-          Tegnap este te küldted az SMS-t, hogy jöjjek át 3-ra, mert beszélni akarsz velem…
-          Tényleg?- mosolyogtam kínosan
-          Gréta, mi ez az egész?- vont volna éppen kérdőre, mikor megint kopogtak
-         -  Pillanat- adtam Dannak egy pohár vizet és az ajtóhoz léptem. Kinyitva megint az állam leeset, ugyanis Chris volt az
-         -  Szia- vigyorgott és a számtól 5 centire adott egy puszit
-         - Ne most- próbáltam figyelmeztetni Danre és amint láttam, vette az adást. Csak beljebb sétált és a fiúnak is bemutatkozott. Amíg én elképzeltem, hogy mi fog történni, ha Dávid is ideér, máris újabb vendég érkezett. Megint az ajtóhoz mentem és az eddigi vendégeim tekintete rám szegeződött, míg kinyitottam az ajtót. Hát ami akkor várt… túl ment minden határon Hogy lehettem ilyen hülye????
-          Mit akarsz te tőlem?- kérdezte az idősebb nő és beljebb lépett
-      Frau Vettel- köszöntötte szintén megrökönyödve Christian, majd becsaptam az ajtót a nő után
***
Sziasztok!
Szóval, mint láthatjátok sikerült befejeznem a részt:D 
Így kedd este semmi hozzáfűzni valóm nincs, (bár remélem, hogy nektek van ;)) szóval... kellemes hetet mindenkinek!! <3
Cupp- cupp ^^

4 megjegyzés:

  1. Szia:)
    Hát ez a rész.... az eddigi legjobb volt.
    Kezdjük Dannal, hogy még ő van felbárodova, mikor valami értelmes magyarázattal kéne elő álljon. de nem, ingább felhúzza az orrát. hát szép.
    Gréta meg leissza magát. Áldom Seb eszét, hogy meglátogatta, bár érkezhetett volna kicsit hamarabb is, és akkor Gréti nem csinált volna ekkora nagy őrültséget.
    Na most,hogy ebből a nem épp kellemes szituból hogy fog kilábalni... Seb anyja totál ki lesz akadva, amiért Gréti leitta magát. Még jobban fogja utálni. Előre sajnálom Christ meg ugye Dávidot... Ez az egész a Dan hibája...
    siess a következővel, nagyon várom már :D
    puszi
    Reny

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Hát... hol is kezdjem?
    Mi az, hogy már megint a legizgalmasabb résznél hagyod abba? :D
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következménye ennek az összejövetelnek. :D
    Siess a folytatással! :)

    VálaszTörlés
  3. Szia:)
    Te jóó éégg :DD !! Helyes, hogy elutasította Dan-t. Megérdemelte a srác...
    Nem semmi, hogy így berúgott Gréta van egy olyan érzésem, hogy ez a sok vendég Gréta hívására érkeztek, amikor enyhén ittas volt :DD
    Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz itt még még mindig??!!!
    Nagyon, nagyon várom már a folytatást :)
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok! :D
    Nagyon örülök, hogy tetszett, nem akarok csalódást okozni :))
    Nagyon remélem, hogy ma sikerül új részt hoznom, ebben ki fognak derülni a kérdéseitekre a válaszok ;D
    Köszönöm, hogy olvastok :)
    Puszii.

    VálaszTörlés