42. rész

Sziasztok! 
MEGCSINÁLTA!!! 
Még mindig a hatása alatt állok és csak bőgni tudok...
BÜSZKÉK VAGYUNK RÁD!!! *.*

Ez egy kicsit hosszabb rész lett, mint a szokásos és ennek az az oka, hogy lehet, hogy legközelebb már csak szombaton tudok részt hozni... :$ Nagyon remélem, hogy nem lesz igazam, de ha mégis jó szórakozást kívánok, és bocsi a végéért :$$

Puszii.

42. rész

Titkok, várakozás, rizikó, igazság, félelem

-          Mit tervezel mára?- halmozott el puszikkal Seb

-          Nem is tudom- fordultam szembe vele, majd kinyitottam a szemem- én szívesen élvezném az örömöd- mosolyogtam

-          Az egyetem után?- kezdett el lefelé vándorolni a keze, s csak azt éreztem, ahogy puha tenyere végighalad jobb mellem vonalán, majd a hasamon, a derekamon, a csípőmön, térdemnél elkezdett visszafelé haladni belső combomon, míg egyszer csak megállt és egy helyben kezdett el simogatni, és ujjai csak egyszer - egyszer „csusszantak” feljebb

-          Ha így folytatod- nyeltem nagyokat- nem hiszem, hogy 2 perc múlva is ugyan így fekszünk majd itt- támasztottam tenyerem mellkasának

-          Mikor is kell menned?- kérdezte a szemembe nézve, de én nem tudtam rá koncentrálni, ugyanis bal keze még mindig combjaimon járt-kelt

-          Mi?- kérdeztem vissza habogva

-          Mikor kell menned?- mosolygott

-          Kb. 20 perc múlva- sóhajtottam közben nagyokat és harapdáltam alsó ajkaim

-          Akkor menj készülni- lett vége hirtelen a varázsnak, puha keze eltűnt combomról és ki akart szállni az ágyból

-          Ácsi!- szóltam rá, mire visszafordult. Én rávetettem magam ajkaira, de persze ő is hamar belelendült a játékba

-          El fogsz késni- mondta a kb. 10 másodpercnyi szünetben, mikor a pólóm levétele miatt ajkaink nem lehettek összetapadva

-          Nem számít- csattoltam ki övét, és máris egy szintem volt velem. Ruhaügyileg. Hirtelen felpattant, majd engem is felkapott derekára, de a csókokat nem szüneteltette- mit csinálsz?- kérdeztem, miközben haladt az egyik fal felé. Mikor odaértünk az ajtó mellé letett, és magával szembe fordított

-          Emlékszel, hogy Hannaval hogy csináltam Olaszországban?- kérdezte kaján vigyorral

-          Ez egy kicsit fura- torpantam meg, és talán még a kedvem is elment, de gondolkozni sem volt időm, mikor szembefordított a fallal és hirtelen belém hatolt. Hangos sikoly hagyta el szám, és látszólag ez tetszett is neki, mivel még nagyobb tempóra kapcsolt, és pár perc múlva már a fellegekben jártunk. Ez volt az egyik olyan különleges alkalom, mikor mind a ketten szinte egyszerre értünk a csúcsra.

-       -   Ebben a pózban, gyakrabban csináljuk- csókolt bele nyakamba

-        -   Jó érzés volt, kicsi Bika?- fordítottam hátra fejem, mert ő még mindig a hátamon pihegett

-         -  Mondd, hogy te nem élvezted- vigyorgott

-          - Hát… esetleg- kezdtem húzni az agyát

-          . Este mutatok mást is- suttogta a fülembe, vágytól izzóan

-         -  Hannanak ugyanezt a pózt?- szontyolodtam el egy kicsit

-        -   Akkor este… nem volt orgazmusa… és nekem sem- mondta halkan Seb

-          Micsoda?- fogtam fel a kérdést és visszafordultam felé, majd kicsit eltoltam- akkor hogy lehet, hogy terhes??

-          Nem Olaszországban voltunk együtt először a szakításunk óta…

-          Hanem? - kezdtem kicsit ingerült lenni

-          Hanna nem 2, hanem 4 hónapos terhes- nyögte ki Sebastian, de bennem szinte még az ütő is megállt

-          Akkor… még nem is voltunk együtt- gondolkoztam hangosa- miért mondtad, hogy Olaszországban esett teherbe?

-          Azt gondoltam, hogyha majd úgy fogod tudni, hogy megcsaltalak, könnyebb lesz elhagyni

-          Téged sosem lenne könnyű elhagyni- simítottam végig borostás arcvonalán

-          Sajnálom, hogy hazudtam- fogta meg kezem óvatosan

-          Ez… most már nem számít

-          De nem csak ezt, hanem minden hazugságom sajnálom

-          Nem lehetne ez a múlt? Kezdjünk tiszta lappal. Már nem vagyunk együtt hivatalosan, viszont barátok még lehetünk- mosolyodtam el halványan, mivel eszembe jutott, hogy mit is csináltunk az előbb

-          Közeli… barátok?- ült ki kaján vigyor az arcára, s ujjai hirtelen és határozottan hatoltak belém

-          Ezt… most… miért?- néztem szemébe, s mondandóm igen szaggatottra sikeredett

-          Az előbb azt mondtad, hogy nem volt jó- állta nézésem, és ujjai még intenzívebben jártak bennem

-          Kibírom- jelentettem ki és próbáltam rezzenéstelen testtel és arccal figyelmen kívül hagyni ujjai mozgását és végig mélyen szemébe nézni

-          Ilyenkor nagyon izgató vagy- vigyorgott még mindig

-          Mikor nem?- kérdeztem rá egy mosollyal, de egyszer csak lehervadt arcomról, és hatalmas nyögésbe ment át, mivel egy határozott és erős mozdulattal a csúcsra juttatott. Karjaiba estem, mert szinte minden erőm elhagyott

-          Még most is kezdő vagyok?- vigyorgott, mikor lefektetett a földre és fölém hajolt

-          Ezt… ma még… visszakapod- mondtam levegő után kapkodva és kedvem lett volna letörölni arcáról azt az elégedett vigyort. De majd este, Sebastian. Majd este…

Végül aztán feltápászkodtam a padlóról és egy gyors öltözés és smink után Sebi bevitt a suliba, majd visszament Hannahoz. Az első óráról elkéstem, de kit érdekel?! Ez már nem a gimi. Fanni is látta rajtam, hogy nem vagyok igazán a toppon, de inkább gondolkoztam, mint hogy fáradt lettem volna. Amit ma reggel Seb csinált, komolyan nagyon jól esett, de már muszáj lesz visszaadnom neki, ugyanis nem ez az első eset, hogy én maradtam alul. 4 órányi punnyadás eredménye viszont egy érdekesnek és merésznek tűnő, de jó ötlet lett.

            Suli után nem a megszokott, hanem igazából pont az ellenkező irányba indultam. A régi lakásom felé vettem az irányt, így mivel elég sokat jártam arra, a buszokat is ismertem, és Sebastiant a „saját pályáján” győzhetem le… a házában.

            Szinte semmi félelem nem volt bennem mikor leszálltam a buszról, és csak akkor inogtam meg egy kicsit, mikor Han nyitotta ki az ajtót a már látszóan növekedő hasával. Egészen ki volt kerekedve, szép, piros volt az arca. Életerősnek és életvidámnak látszott, és hangjából kihallatszott, hogy az is volt

-        Gyere be- mosolyodott el, mikor meglátott és beljebb invitált

-         Köszönöm- léptem be a házba, majd a cipőm és a kabátom levéve, megölelgettem Hannat- nagyon jól nézel ki- mentem utána a konyhába, és csak ekkor láttam meg Sebet és Tommit a hátsó ajtón belépni

-          Gréta- rökönyödött meg egy kicsit Seb, de  én még jobban, hisz nem volt rajta felső és pont edzésről jöttek be. Lehet, hogy megint   ő nyert?? Soha nem tudtam ellenállni izzadt   és kidolgozott felső testének és jól tudom, hogy ez a jövőben sem lesz másképp

-          Szia- vágott közbe mosolyogva Tommi, és azonnal odajött hozzám és megölelt

-          Jó látni- tértem vissza a valóságba, ugyanis a kék Red Bull póló eltakarta Seb csupasz mellkasát- hogy vagytok Sannal?

-          Nagyon jól- nevetett fel- 2000%-os teljesítménnyel szervezi az esküvőt- mentünk be a konyhába és Seb először elővett egy vizet a hűtőből, majd egy csókot nyomott Hanna szájára. Olyanok voltak, mint egy igazi pár. Kár, hogy én belezavartam a dolgokba…

-          Annyira jó, hogy itt vagy- csatlakozott hármunkhoz Hanna már a nappaliba- pont most indulok ultrahang vizsgálatra. Nincs kedved elkísérni?. kérdezte lelkesen

-          Sajnálom… de épp csak egy órácskára ugrottam be, hogy megtudja, jól vagy e…

-          Köszönöm szépen, ennél jobban nem is lehetnék- mosolygott továbbra is és megsimította a pocakját

-          Seb nem megy veled?- kérdeztem rá, semmi rossz szándékkal

-          Neki sajnos még muszáj lesz Tommival edzeni. Valami „rendkívüli edzést” kell tartani- mutatott ujjával macskakörmöt és mérgesen az értetlen finnre nézett, akibe viszont egy picit belerúgott Seb és ő máris tudta, hogy helyeselnie kell- én indulok is- állt fel szinte azonnal Han, és egy gyors puszi után már itt sem volt. Mikor meggyőződtem arról, hogy Hanna már nincs a lakásban, én törtem meg a csendet

-          Jól idomítva - vigyorogtam Tommira,      aki csak egy szúrós pillantással jutalmazta kijelentésem- de így van- vontam vállat

-          Itt az ideje, hogy indulj- állt fel Seb és próbálta    kitessékelni edzőjét

-          Titeket itt hagyni? Kettesben? Biztos nem- rázta a fejét,    de Seb kezdett egyre mérgesebb lenni, de úgy döntöttem, most jön az a rész, hogy én irányítsak

-          Ha gondolod- álltam fel és     kigomboltam egy, majd 2 gombot a blúzom felső részén- te is beszállhatsz- néztem csábosan, mire Seb hirtelen előttem termett és összefogta   a blúzom

-          Ezt csak én láthatom- kezdte kicsit izgatottan

-          Látom valaki nagyon rá van izgulva a témára- ugratta Tommi, de nem tudom, hogy milyen nézést kaphatott Sebtől, ugyanis egyből ugrott, és kb. 3 másodpercen belül már csak a miénk volt a lakás

-          Ilyet többet ne csinálj- kezdte rekedtesen Seb és ez előző 2 gomb után a többit is kigombolta, majd lesegítette rólam a blúzt.

-          Miért?- kacérkodtam és kezem már pólója alatt matatott- meg leszek bűntetve?- lett egy ördögi vigyor az arcomon

-          Itt akarod?- suttogta a fülembe és szorosan magához húzott és éreztem keményedő férfiasságát

-          Csak a nadrág szét ne repedjen- nevettem el magam és elkezdtem a lépcső, majd a régi közös szobánk felé húzni- emlékszel még?- löktem be lábammal az ajtót

-          Mindenre- vigyorgott kajánul és az ágyhoz szorított.

-          Segítek- suttogtam és lassan kezdtem el kigombolni nadrágján az egyetlen gombot és húztam le a sliccet

-          Lassabban nem lehetne?- próbált sürgetni

-          Ahogy akarod- mosolyogtam, hisz most ő van kiszolgáltatva nekem. Felálltam az ágyról, majd amíg ő leült, lassan vettem le a nadrágom és a végén már csak egy bugyi és egy melltartó volt rajtam- az alsót, vagy a felsőt?- kérdeztem kislányosan, mire totál beindult, még jobban, mint eddig

-          Egyszerre- rontott nekem hirtelen és fenekembe markolva fölkapott, majd legközelebbi „hangos” élményem az volt, mikor férfiasságára helyezett és lassan kezdett el mozogni. Egyre erősebb, ez tény. A falnál már csak pár percet voltunk, mivel nekem a reggeli kis akciója után eléggé fájt a hátam, az ágyon a hátára feküdt és én felülre kerülve ismét nyeregben érezhettem magam. Szó szerint… Már majdnem sikerült a csúcsra jutnunk, ismét együtt, mikor meghallottuk a zárban a kulcsok zörgését, a kattanást, az ajtócsapódást, de már nem tudtam leállni, mivel Seb egyszerre két helyen kényeztetett és őt is nehéz lett volna leállítanom. Az előbbi földszinti dolgokról szinte megfeledkezve egy elég hangos orgazmusban teljesültem ki, aminek a végére Seb hitelen befogta a szám, de akkor már késő volt. A lépések egyre gyorsabban közeledtek a résre nyitott ajtó felé, és én nem tudtam, hogy mit csináljak. Maradtunk abban a pozícióban, mind a ketten lefagytunk, Sebastian alul feküdt, és rajta ültem, mikor 4 kíváncsi szempár meredt ránk

-          Basszátok meg!- kiabáltam rájuk magyarul, majd az arcukba dobtam egy párnát és fáradtan estem Seb mellkasára és csókoltam meg a verejtékező német Bajnokot.

-          Már kijöhetnétek!- hallottam meg ismét türelmetlen hangját húgomnak, de erre csak morogtam egyet és még mindig nem szálltam le Sebastianról

-          Ezt még megismételjük- suttogta a fülembe és keze ismét fenekemre csúszott, mire én ismét lázba jöttem, és ahogy simogatott, sóhajok hagyták el a szám

-          Most mér komolyan kifelé!- rontott be Claudia és nem érdekelte az, hogy Seb alattam meztelenül fekszik, én rajta, szintén ruha nélkül, egy aktus után vagyunk és újat akarunk kezdeni… szóval értitek, milyen állapotban voltunk…

-          Kimennél?- kérdeztem ráhajolva Sebre, ugyanis nem akartam, hogy húgom bármi olyat lásson, amit neki nem kéne, de Sebastian még mindig simogatott és már nagyon nagyon „izgatott” voltam

-          Nem, mert Hanna kb. 10 perc és itthon lesz

-          10 perc alatt… befejezzük… de most…- haraptam bele alsó ajkamba és már nagyon kevés kellett ahhoz, hogy Seb kezét lecseréljem valami másra, és a szaggatott beszédet felváltsa nyelvünk játéka- ne is hallgatózz- rántottam magunkra a takarót és egy hirtelen mozdulatomnak köszönhetően már én voltam alul. Sebastian vadul csókolt, és kb. 30 másodperc várakozás után ismét megéreztem magamban, és biztos voltam benne, hogy az apró sikolyt, amely ekkor lehagyta a szám, még Claudia is hallotta

/Claudia szemszög/

-          Ezt nem hiszem el!- trappoltam le a lépcsőn és a konyhában ácsorgó Kimihez mentem

-          Na?- nézett rám kérdően- öltöznek?

-          Nem- álltam meg előtte- ugyan azt csinálják, mint az előbb…

-          Komolyan?

-          Szinte meg sem várták, hogy kimenjek!- háborodtam fel

-          Még mindig ugyan az a menet,                      mint mikor rájuk nyitottunk?- csodálkozott- minden elismerésem Sebastiané

-          Dehogy!- csaptam rá mellkasára, mire kicsit felszisszent- ez ma már vagy a 3. menetük…

-          A harmadik?- kerekedtek ki       szemei

-          Gréta reggel elkésett az egyetemről… akkor is ezt csinálták

-          Váó- mondta elismerően, és belekortyolt az italába

-          Te csak ne „vaózz” itt nekem- voltam még mindig ideges

-          Csak nem… féltékeny vagy?- kérdezte egy kaján vigyorral Kimi és közeledni kezdett

-          Pff. Mégis hogy jut ilyen az eszedbe? Én aztán nem!- jelentettem ki, mire erősen megmarkolta a feneke, és egyre szorosabban húzott magához. Nyakamat kezdte el csókolgatni, majd egyik kezét levéve fenekemről a pólóm alá nyúlt be és úgy kényeztetett- ezt most nem kéne- indultam be egyre jobban, de éreztem az ő „izgalmát” is

-          Miért nem?- suttogta mosolyogva a fülembe és megharapta

-          Nemsokára… lejönnek- ért el érzékeny pontjaim egyikére. Nem hiszem el, hogy ilyen jól rá tud tapintani az erogén zónáimra…

-          Még egy?- vigyorgott elégedetten

-          Hányat találsz még?

-          Remélem sokat- kapott fel dereka köré, és már rögtön a konyhapulton voltam

-          Én arról eszek- jegyzete meg egy cinikus hang, mire én abba akartam hagyni, de Kimi nem engedte el a nyelvem

-          Úgy látom hugicám is jól választott- hallottam egy nagy cuppanást és erre már Kimi is elengedett, de még mindig a pulton ültem

-          Végre, hogy lejöttetek- próbáltam meg terelni

-          Ebből nem jössz ki jól- nevettek fel mind a ketten

-          Látod, Kicsim?- simogatta meg Seb Gréta fenekét- az a pult a legideálisabb- vigyorgott kajánul, mire rögtön leugrottam

-          Ezt hogy érted?- kérdeztem zavartan

-          Ott már én is voltam- vigyorgott nővérem és megcsókolta a mellette álló szőke németet, mire Hanna lépett be a lakásba. Az előbbi szerelmespár hirtelen szétrebbent.

-          Sziasztok- köszöntött minket vidám- Gréta…- lepődött meg- hogy hogy még mindig itt? És Tommi merre van? Látom Seb, nagyon lefárasztott az a gonosz finn- lépett vőlegényéhez, aki már az    érkezésénél               odalépett hozzá és nyomott egy csókot homlokára

-          Hát…- kezdte Gréta habogva, de tudtam, hogy úgyis megoldja. Az ilyen helyzetekben mindig   kivágja magát

-          Te is fáradtnak tűnsz- jegyezte meg kissé kételkedve nővéremnek és átkarolta Sebet

-          Igen… mert Tommi engem is befogott- jött   a magyarázat- átjöttem, mert nem találtam az egyik filmem, és arra gondoltam, hogy lehet, hogy itt hagytam…

-          És megtaláltad?- kérdezett vissza mosolyogva Hanna és nekem az állam majdnem leesett, hogy komolyan képes bevenni ezt a hatalmas kamut

-          Nem, mert Seb kihajította a kukába- próbált mérgesen nézni a németre, de én láttam a szemeiben a csillogást, hiszen még éltek benne az előző órácska élményei

-          Ne bánd- jegyeztem meg és amint felém fordult tudta, hogy nem a filmről beszélek. Csöppet elmosolyodott, de Hanna arckifejezése értetlenséget sugárzott- elég gagyi film volt… valami romantikus csöpögős… már én is ki akartam dobni

-          Értem- mosolygott Hanna- nem maradtok vacsorára?- vetette fel az ötletet

-          Nagyon kedves vagy, de sajnos mennünk kell- vágta rá Gréta- megígértem Claunak, hogy ma vele töltöm a délutánt, mivel már nagyon rég nem láttam a piciket- mosolygott a szokásos művigyorával, amely néha eredetibbre sikeredett, mint a valódi

-          Igen, megígérte- helyeseltem, hogy ne legyen még rosszabb a helyzet- Indulunk is- fogtam meg Kimi kezét, majd Gréta is rögtön lejött a lépcsőn, és az előszobába mentünk. Hanna pont ölelt engem, és mikor kinyitottam a szemem, akkor láttam meg, hogy Sebastian és Gréta éppen egy hosszas és szenvedélyes csókot váltanak. Mérges pillantást villantottam rájuk, amit persze nem láthattak, de mivel nem akartam, hogy Hannanak bármi baja essen, addig szorítottam, amíg a turbékoló párocska el nem eresztette egymást. Kicsit furcsán is nézett rám Han

-          Ezt miért kaptam?- mosolygott rám

-          Csak… emlékszem, hogy mikor én voltam 4 hónapos, akkor mennyire örültem az ultrahang képeinek. 2 pici poronty volt rajta…

-          Az enyémen csak egy van- nevetett fel Hanna- de azzal is elég lesz megbirkózni- akart hátrafordulni Sebastianhoz, aki pont felsegítette a nővéremre a kabátot és kicsit közel voltak egymáshoz. Láttam rajta, hogy kicsit csalódott, így gondoltam megmagyarázom és Grétát is kihúzom a csávából

-          Grétnak egy kicsit kirándult a válla, és szegény szinte semmit nem tud egyedül csinálni. Ma is azért jön, hogy a kicsik megnézésén kívül már ne zacskós levest egyen vacsorára

-          Értem- mosolygott megkönnyebbülten Hanna. Nem hiszem el, hogy ennyire hiszékeny!! Ezért még tuti, hogy nagyon nagyot fog kapni tőlem Gréta

-          Sziasztok- köszöntünk el és máris kilétünk a csípős hidegbe. A Nap már szinte teljesen le is ment. Amint kiértünk a kapun, egy hatalmasat boxoltam Gréta vállába

-          Au!!- szisszent fel- ezt most miért???

-          Jól tudod- puffogtam- hogy lehetsz ilyen hülye??? És nem sajnálod Hannat??? Látod te egyáltalán, hogy mennyire hiszékeny és őszinte??

-          Elragadott a hév- horgasztotta le a fejét, mint egy ötéves, aki tudja, hogy rosszat csinált

-          Ne veszekedjetek már- szólt közbe Kimi

-          Te csak maradj csöndben- ripakodtam rá

-          Ilyenkor kezelhetetlen- jött Gréta cinikus megjegyzése

-          Mi az, hogy ke…- akartam volna számon kérni, megéreztem Kimi puha kezét hátamon, majd a másik kezét fenekemen és óvatosan kezdett el csókolni, de aztán egyre vadabb lett

-          Ha tudtam volna, hogy ezzel meg lehet nyugtatni, már 3 évvel korábban ide költözöm- nevetett Gréta

-          Ismerem az összes szokását- mosolyodott el Kimi is és kinyitva az ajtót végre elindulhattunk. Végül aztán mégis hozzánk jött Gréta, és itt is aludt.

/Gréta szemszög/

 A kicsik agyon aranyosak, de az asztalnál kiderült, hogy Claudia még 3 hétig nem lehet együtt Kimivel. Mármint nem feküdhetnek le egymással. Mikor ezt megtudtam, jól kinevettem őket, de mind a ketten gonosz pillantásokat küldtek felém, főleg azért, mert én is elmondtam, hogy tegnap 4-szer voltam együtt Sebbel. Kimi arcán látszott egy kicsi féltékenység, de még nagyobb büszkeség Sebastian miatt. Este kb. 11-ig beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.

Reggel 9-kor keltem, és gyors köszönés után először haza, majd az egyetemre mentem. Mivel már csütörtök volt, vártam a holnapot, hisz utazhattam Christianhoz. Persze ezen a napon is a bezsongott állapotomban voltam, ami Fanninak is feltűnt. Kifaggatott, majd jókat nevettünk. Suli után átugrottam Laurához, mivel már nagyon rég nem láttam, és este 7 körül még Sefant is meglátogattam. Mind a ketten jól megvannak, sokat tanulnak, de azért van idejük másra is. Katy lakása mellett is elsétáltam, és mikor felnéztem az ablakára, égett a villany. Dannak még nem álltam elő értelmes magyarázattal, és nem tudom, hogy mikor leszek rá képes…

-        Szia- hallottam meg egy ismerős hangot, mire gyorsan hátrafordultam

-          Dan- rökönyödtem meg

-          Ennyire nem kell örülni- mosolyodott el

-          Nem, csak… pont rád gondoltam

-          Igen? És miért?- kortyolt egyet a kávéjába

-          Ilyenkor már nem kéne kávét innod…

-          Ne terelj

-          Csak arra gondoltam, hogy még meg sem magyaráztam a tegnap előtt történteket

-          Igen… jó lenne tudni az igazat…

-          Tudom. És remélem meg tudom neked magyarázni

-          Mit szólnál egy vacsorához?

-          Mikor?

-          Most. Van egy jó indiai étterem a közelben, semmi pucc. Amúgy sem szeretem az olyan helyeket- mosolyodott el

-          Ebben egyet értünk- mosolyogtam szintúgy és elindultam után. Kb. 10 percet sétálhattunk és szinte minden szóba került. A munka, az egyetem, a család, a barátok. Egyedül az én magánéletemről nem volt szó. És ezt szerettem volna megköszönni neki

-          Itt is vagyunk- mosolygott és kinyitotta nekem az ajtót.

Egy tágas tér fogadott minket, majd beljebb mentünk. Nagyon hangulatos volt, és igazán finom illatok terjengtek. Jó volt, hogy nem kell karót nyelten viselkedni. Lesegítette a kabátom, kihúzta alattam a széket, teljesen úriemberként viselkedett. Bár mindig is ilyen volt velem szemben. Végül leült ő is és a pincér már mellettünk is volt. Leadtuk a rendelésünket és láttam rajta, hogy várja a magyarázatot, de nekem nem volt kedvem elrontani ezt a szép estét. A pincér megérkezett és letette elém az ínycsiklandozó ételt. Mindent letett az asztalra, majd mikor kiállt előlem, megpillantottam asztalszomszédjainkat… Próbáltam az étalap mögé bujdosni, de végül Dan is kiszúrta, hogy nem kicsit viselkedem furcsán és Sebastain is az ajtó felé pillantott, hisz meg akart győződni arról, hogy nem követte őket a sajtó.

-          Szintén itt?- kérdezte mosolyogva Hanna, és szinte láthatóan egy kő esett le a szívéről, mikor Dan megfogta a kezem

-          Igen, ma úgy döntöttünk, itt vacsorázunk- erőltettem magamra egy mosolyt, de csak Sebastain tekintetén fürkésztem. Rám sem nézet… de ha megsértődött rám, komolyan kitekerem a nyakát!

 A vacsora innentől kezdve igencsak érdekesen zajlott, mivel Dannak háttal Hanna ült, velem szemben pedig, a másik asztalnál Sebastian. Mikor már rendeztünk sorainkat és mi enni kezdtünk, Sebék pedig leadták a rendelésüket, megéreztem magamon valaki pillantását. Próbáltam nem feltűnően felnézni, és ahogy felemeltem tekintetem, egyből találkozott Sebastianéval. A szemei sok kérdést, de mégis vágyat és féltékenységet tükröztek. Éreztem, hogy azon az estén, még legalább egyszer meg fogom kapni. Mozdulatain szinte tükörképei voltak egymásnak és mind a ketten ugyanarra gondoltunk.

-          Kimegyek a mosdóba- mosolyodtam el halványad Danre, aki azonnal bólintott, de a hangerőmmel próbáltam úgy bánni, hogy a nekem háttal ülő Hanna ne hallja meg. Lassan sétáltam kifelé, és mikor a mosdó elé értem, vissza akartam nézni, hogy jön-e utánam Seb, de egyszerre megragadott erős karjával, a férfi mosdóba rántott, és pillanatok alatt a csapok melletti pulton ültem, lábaim keresztbe fontam dereka körül és így csókolóztunk- vissza kéne… mennünk- próbáltam szólni két heves csók között

-          Még csak most jöttünk- folytatta Seb

-          De Dan gyanakodni fog, főleg, ha majd téged sem lát

-          Ezen már nem lehet segíteni- vett le Seb a pultról és ágyékát nekem nyomta, amely már igen kemény volt

-          Ezen nem segíthetek- nevettem fel és elindultam az ajtó irányába

-          Ezt meg hogy érted?- ragadta meg karom és vágytó szikrázó tekintetét rám vetette

-          Ma délután nem éreztem, hogy jól esett volna neked- vontam vállat és amíg a meglepettségtől egy pillanatra kevésbé szorította karom, gyorsan kirántottam és kislisszoltam az ajtón, persze neki a pincér mellkasának- eltévesztettem- pirultam el és próbáltam rendezni hajam, és letörölni az elégedett vigyort a képemről- itt is vagyok- mosolyogtam és visszaültem Dannal szembe

-          Nem láttad Sebet?- kérdezte hátra fordulva Hanna

-          Azt hiszem… - kezdtem valami jó kifogást keresni- talán őt láttam bemenni a férfi mosdóba, mikor én kijöttem

-          És hol voltál ilyen sokáig?- szegezte nekem a kérdést Dan- már vagy 10 perc elmentél

-          Leragadtam a desszertes pultnál- vágtam ki magam és folytattam finom és kellően fűszeres vacsorám. Épp felpillantottam, mikor a kissé feszültnek tűnő Seb is visszatért. Jót mosolyogtam magamba, de szerintem ez vacsorapartneremnek is feltűnt- megyünk?- kérdeztem a vacsorám elfogyasztása után

-          Nem akarsz desszertet?- lepődött meg Dan

-          Hosszú még az éjszaka- mosolyogtam és valószínűleg Seb is hallottam, mivel azonnal felkapta a fejét

-          Hát legyen- tett le az asztalra 70 eurót, felsegítette a kabátom és egy gyors köszönés után már távoztunk is. Mielőtt még kiértünk volna az ajtón, megcsókoltam Dant. Seb arcának vizsgálatára már nem volt időm, mivel az ajtó becsukódott és megéreztem a csípős hideget- fázol?- kérdezte Dan az utca közepén

-          Csak egy kicsit, de nemsokára úgyis hazaérünk

-          Hát legyen…- innentől szinte végig csöndben ballagtunk. Volt még köztünk pár dologról szó, de az igazi lényeget nem tudtam még neki elmondani. Össze akartam szedni az este végére a gondolataim, így megkértem, hogy menjünk egy kisebb kerülővel. A kisebb kerülő 3 óránkba került

-          Nem lenne baj, ha most nem jönnél be?- kérdeztem félénken már az ajtóban Dantől

-         -  Nem- mosolygott és szorosan magához vont- de csak akkor nem, ha most kapok egy csókot

-         -  Nem csak egyet kapsz- mosolyodtam el, és ajkaink lassan találtak egymásra, de a végére nyelveink egyszerre járták táncukat

-          - Kész vagyok- mondtam a csók végén, kibontakozva karjaiból

-          - Akkor jó éjt- nyomott egy puszit arcomra és már fordult is volna meg

-          - Arra gondoltam, hogy elmondom, mi volt az a kis jelenet…- erre persze rögtön felkapta a fejét- Sebastian édesanyja érkezett a lakásba. A mi viszonyunk… hát igazából nem tudom, hogy lehet-e olyat mondani, hogy viszony, mivel nem igazán kedvelem, de nem túl rózsás. Volt elég sok vitánk és a lényeg az, hogy ő a fia mellett azt a lányt szeretné látni, aki most mellette van. Tudom, hogy bonyolult, de az egy másik tészta, hogy miért vannak mégis együtt…

-          Hannaval? Már ismerem egy jó ideje

-          Hogy mi?- hökkentem meg

-          Én az egyetemet nem itt, hanem egy másik városban végeztem. Nagyon tetszik a német nyelv, így Németországban tanultam, viszont Svájc vonzóbb volt, mivel itt ugye franciául is beszélnek… Szóval az egyetem után ide költöztem és itt vállaltam állást. Vettelt meg jól ismerem. Nagyon rendes srác, sajnálom, hogy csak a nővére miatt nem kedvel már…

-          Hogy mi??- kérdeztem megint, de már elég ideges voltam

-          Hanna hozott össze minket Melnieval, Sebastian nővérével.

-          Akkor miattad sérteget az a kis kurva?- gondolkoztam hangosan

-          Légyszi ne nevezd így… nagyon szerettem

-          Nem éppen érdekel ebben a helyzetben, már bocs…

-          Mi a bajod Melanieval?

-          Ő érte el, hogy Hanna megtartsa Sebastian gyerekét, és minket elválasszon. És mindezt azért, mert szerette volna visszaadni azt a szívességet Hannanak, amit neki tett… hogy téged bemutatott neki… Érted?

-          Ő… nagyjából…

-          De ha Melaniet ismerted… ő a gyereked anyja??- sikítottam fel

-          Igen

-          Ezt… most nem mondod komolyan, ugye?

-          De, ez így van. Seb nem tud a gyerekről, így ne kérd rajta számon. És ne is mond el neki… kérlek

-          Mégis hogy titkolhatod előtte, hogy van egy unokaöccse?

-          Ez Mel döntése volt, nem az enyém. Én felajánlottam neki, hogy elveszem és boldogan élünk, mint egy szép család

-          És mi lett a vége?

-          Melanie kitalálta, hogy elvetetni, de az anyja nem engedte neki… én viszont ekkor már rég összetörtem és eltűntem az életéből. Az volt a legrosszabb döntés a világon. Mikor 2 éves lett Marko, ismét felkerestem és képes voltam a szemébe nézni és elé állni.

-          De miért kerested fel olyan sokára?

-          Kellett egy kis idő, hogy megérjek az apaságra és mikor úgy éreztem, készen állok, elmentem a Vettel házba, de Melanie elköltözött és nem akarták nekem megmondani, hogy hova. Kb. fél év alatt sikerült kinyomoznom, hogy hol lakik és elmentem hozzá. Viszontlátni fantasztikus érzés volt, és a kisfiam a kezemben tartani talán az életem egyik fordulópontját jelentette. Akkor is felajánlottam neki, hogy elveszem, de akkor ismét nemet mondott. Már nem bírtam volna ki több csalódást, így majd’ egy egész éjszakát átbeszéltünk és végül arra jutottunk, hogy barátokként folytatjuk, és mindig láthatom a kisfiam, amikor csak szeretném.

-          Aranyos- mosolyodtam el és próbáltam visszanyelni a könnyeim

-          Ne sírj- mosolyodott el és szorosan magához ölelt

-          Sajnálom, hogy olyan szörnyen bánok veled…

-          Tudom, hogy Sebastiant nem tudja elfelejteni egy nő sem

-          Ezt hogy érted?

-          Hanna is csak róla beszélt, mikor szakítottak. Aztán megint összejöttek, de akkor Seb részéről már csak a szex volt a dologban… és kezdtem azt érezni, hogy Hanna is csak Seb… hogy is mondjam…

-          Seb farkát szeretné…

-          Igen… és nem tudom, hogy ez nálad is így van-e…

-          Talán…- mondtam elpirultam- De a lényeg az részemről, hogy köszönöm, hogy elmondtad mindezt, és aznap nem tudom, hogy miért hívtalak, mivel teljesen részeg voltam és nem emlékeztem semmire…

-          Tudom. Lehánytad a cipőm

-          Komolyan?- nevettem fel, de aztán elpirultam- sajnálom

-          Semmi gond. Már úgyis ki akartam dobni…

-          Akkor csak segítettem

-          Megyek, mert holnap is dolgoznom kell

-          Nekem meg suli lesz- horgasztottam le a fejem

-          Teljen a buksid- puszilta meg fejem búbját

-          Telik- nevettem el magam, majd egy hosszas csókunk után beléptem az ajtón. A táskám letettem a földre, levettem a cipőm és mielőtt még fel tudtam volna kapcsolni a villanyt, valaki erősen megragadott és tudhatta, hogy sikítani akarok, ezért befogta a szám. A szívem nagyon szaporán vert, s az idegen csókolgatni kezdte nyakamat.