43. rész

43. rész

A hétvége

Kapálóztam össze- vissza, de szorítása nagyon erős volt, és már egyre jobban fogyott az erőm. Hamar a hálószobában találtam magamat, az ágyon feküdve, és ő rajtam ült. Próbáltam sikítani, de kezét még mindig szorosan számhoz tapasztotta. Próbáltam még néha egy-egy határozott mozdulatot tenni és kiszabadulni, de az összes erőm elhagyott. Kicsit furcsa volt, hisz egyből a hálóba vitt, mintha ismerné az utat. Mikor már ő is érezte, hogy erőm elhagyott és nem fészkalódok és még csak sikítani sem próbálok közel hajolt hozzám, de a kezeit még mindig ajkaimon tartotta, de már valamivel puhábban. Egyre jobban éreztem leheletét arcomon, majd egészen közel hajolt a fülemhez és belesuttogott

-          Hagyunk valakit egy férfi mosdóban felizgult állapotban?- egy jó darabig megtorpantan feküdtem, de amint fel tudtam fogni, hogy mi is történik, azonnal lelöktem magamról, hisz már „felfedte magát” és nem tartott erősen

-          Te normális vagy?- ordítottam rá, majd kikeltem az ágyból, és hamar felkapcsoltam a villanyt. Amint a lámpa fényt adott megláttam Seb elégedett arcát, amint rémületbe megy át, mivel meglátta kisírt szemeim és félelemmel teli arcom

-          Ennyire megijedtél?- lepődött meg és odajött hozzám. Át akart ölelni, de én eltoltam és még mindig csak ordítani tudtam

-          Mégis hogy a francba ne ijedtem volna meg??? Az éjszaka kellős közepén a lakásomba érve valaki a sötétben megragad hátulról és a hálószobám felé visz!!

-          De… én…- habogta és már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen magyarázatot ad erre az ostoba viselkedésére

-          Hallgatlak- kezdtem el türelmetlenül dobolni lábaimmal

-          Az ajtón hagytam egy cetlit, „nem leszel egyedül” felirattal

-          Milyen cetli?

-          Kiragasztottam az ajtóra, pont szemmagasságba…

-          Hát én nem láttam

-          Azt hittem… örülni fogsz nekem

-          Hogyne. Repesek az örömtől, hogy valaki a saját lakásomban akar megerőszakolni!!

-          Visszavehetsz kicsit a hangerőből

-          Seb, húzz innen, vagy egy lila folttal fogsz Austinba menni

-          Ezt a feszültségedet majd Christianon akarod levezetni a hétvégén?- kérdezte cinikusan és csak most esett le, hogy ihatott

-          Ez most mire volt jó? Láttál egy olyan emberrel csókolózni, aki nem te vagy, és erre rögtön úgy kell reagálni, hogy bepiálsz??

-          Nem te fogod megmondani, hogy milyen helyzetbe mit kell csinálnom!- emelte meg ő is a hangját

-          Sebastian, velem ne beszélj így!- fenyegettem meg ujjammal, de ahogy láttam, hidegen hagyta

-          És?? Jobb volt vele ma este, mint velem. Ő hogy szereti??- kezdett provokálni, de én megint sírni akartam volna, mert ugyanazt a játékot játsszuk, mint a kapcsolatunk elején

-          Nem volt köztünk semmi. De azért azt közölhetted volna, hogy ismered…- erre persze meglepődött és nem bírt válaszolni- nem fogod azt hallani, hogy lefeküdtem vele, csak azért, hogy kitombolhasd magad. Erre ne számíts. És ha az előző kérdésemre nem tudsz választ adni, mehetsz is haza

-          Nem akarom, hogy megint elvegyen tőlem egy olyan embert, akit szeretek- hajtotta le a fejét már kicsit nyugodtabban

-          Melaniet nem vette el tőled

-          Mikor elköltözött, akkor szükségem lett volna rá

-          De Mel most boldogabb, mint volt

-          Persze, mert végre nem kell látnia annak a Szemétnek a képét

-          Hát… inkább kérdezd meg azt a „Szemetet”- mutattam ujjaimmal macskakörmöt-, hogy mennyi mindent megtett volna a nővéredért, hogyha miss díszpicsa nem küldi el…

-          Ne nevezd így a nővérem

-          Örülök, hogy a vitánkban mellé állsz. Miután engem lekurvázott, és egyéb kedves szavakkal illetett, és rávette a volt barátnődet arra, hogy tartsa meg azt a gyereket, amelyiket nem is akar, csak azért, hogy minket szétválasszon. Gratulálok Sebastian Vettel. Valóban sportolóhoz méltó a felfogásod és az agyi kapacitásod

-          De miért tette?

-          Mert az anyád neki sem engedte meg, hogy elvetesse a gye…- kaptam hirtelen kezem a szám elé

-          Hogy mi??- kerekedtek ki Seb szemei

-          Ezt már elszóltam, sajnálom… Viszont a nővérednek van egy fia… aki már, ha jól számolom, kb. 5-6 éves lehet…

-          És erről miért nem szólt nekem?- rogyott le az ágyra

-          Nem tudom- ültem le mellé és tenyerem hátára helyeztem- szerintem itt lenne az ideje, hogy beszélj vele. Véletlenül elmondtam neked, bár engem ennél jobban nem utálhat már

-          Biztos kedvel téged- nézett rám bíztatóan Seb

-          Ha te mondod- mosolyodtam el és fejem vállára hajtottam

-          Sajnálom- suttogta- eszem ágában sem volt megijeszteni, de tudod, milyen vagyok…

-          Tudom, hogy mindig féltékeny vagy- mosolyodtam el, mivel most először vallja be ennyire őszintén

-          Nagyon megijedtél?- nézett rám kétségbe esetten és belecsókolt a tenyerembe

-          Hát nem mondanám, hogy élveztem… elég rémisztő volt, de vegyük be annak, hogy féltékenyen és részegen hülye vagy- kuncogtam

-          Köszönöm- adott ez csókot számra- nem… maradhatok itt?- kérdezte félénken

-          Nem mernélek ilyen állapotban hazaengedni- mosolyodtam el- de hívd fel Hannat, hogy ma nálam maradsz

-          Igen is- állt fel, majd engem is felsegített. Amíg ő telefonált én gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Megvártam, amíg ő is végez és az ölelésében pillanatok alatt elaludtam, bár tény, hogy a fáradtság is igencsak közre játszott Álomföldre való jutásomban.

Péntek reggel erőtől kicsattantan ébredtem, mikor fel kellett volna emelni Seb fejét a hasamról, feladtam a küzdelmet és inkább visszaaludtam. Reggel Seb simogatására keltem

-          Jó reggelt- mosolygott, mikor kinyitottam a szemem és egy csókot lehelt ajkaimra. Kicsit nyúzottnak tűnt…

-          Aspirin a 2. fiókban a konyhában- mondtam egy nagy nyújtózkodás keretében

-          Istennő vagy- adott egy gyors puszit, majd kisietett egy szál alsógatyában a gyógyszerért. Én persze jót kuncogtam ezen… Viszont mikor megláttam az órát, lefagyott a mosoly az arcomról és kisebb szélvészként szántottam fel a lakást. Seb csak nagyokat nézett, mert szegény nagyon rosszul érezte magát.

-          Héj, kicsi Bika!- szóltam oda az éppen ásító, de szerencsére már felöltözött szőkének, aki egy mérges pillantással fordult felém- add a kocsi kulcsot- húztam fel 2 pár cipőm- az egyetemig én vezetek- mosolyogtam

-          Még mit nem!- kérte ki magának

-          Ilyen állapotban be nem ülök melléd- nevettem fel és elindultam fel

-          Nem adom- vigyorgott és a magasba emelte a kulcsokat, mire én „női bájaimat” bevetve kb. 2 másodperc alatt elvettem tőle- szem szeretem, mikor ilyen vagy- vágta be a durcát már a liftben

-          Milyen?- vigyorogtam

-          Kis szexi- fogta meg a fenekem és hirtelen a lift falának nyomott. Eléggé kiszámítható

-          És most mit szeretne tenni a nagy Sebastian Vettel?- cukkoltam

-          Nem vagyok „nagy”…

-          Kicsi sem- néztem férfiasságára, mire még jobban a falnak nyomott- kiszorítod belőlem a szuszt is – kapkodtam a levegőt

-          Nem kaptam semmit tegnap este- biggyesztette le ajkait

-          A tegnap esti után 2 hétig ne számíts rám- tettem karba a kezem, mivel már elengedett. A földszint vészesen közeledett és nem szeretnénk érdekesen ránk meredő szemárok kereszttüzében az autóig eljutni…

-          2 hét?- nyíltak tágra szemei

-          Egy másik csaj mellett szerintem nem sok idő- nyomtam egy gyors puszit szájára és már nyílt is a lift ajtaja. Kiszaladtunk a kocsihoz, majd gyorsan befuvaroztam magam az egyetemre. Kicsit messzebb álltam meg az egyetemtől, ahol nagyon senki sem járt, így el tudtam búcsúzni Sebtől

-          Vigyázz magadra- simított ki egy tincset az arcomból

-          Mindig vigyázok- fényeztem magam- meg amúgy is ott lesz Chris- mosolyogtam

-          Nem örülök ennek…

-          Ha te 2 nővel csinálhatod, én miért csak egy pasival?

-          Az más…

-          Ugyanaz- nevettem fel, majd egy hosszas csók után besétáltam az egyetemre, kezemben egy forró kávéval. Kivételesen a tanár is késett, szóval nem lettem megszólva. Csak Fanni által…

Az órák szinte perceknek tűntek, amin csodálkoztam is, mivel már nagyon vártam az utat és ilyenkor az idő 1 óra alatt halad 1 percet… Az megtartott másfél óra után gyors búcsút vettem barátnőmtől, majd haza indultam. A gépem 3-kor indul, úgyhogy még van 2 órám. Otthon gyorsan összedobáltam ár cuccom egy kisebb kézipoggyászba és már indultam is. Hamar kinn voltam a reptéren és a felszállás is simán ment. Kicsit tanulgattam a következő Zh-ra és már csak azt vettem észre, hogy az öveket kell becsatolni a leszállás miatt.

            Mikor leszálltam kicsit fájt a fejem, de rögtön elfelejtettem, mikor megláttam Christiant az ajtóban ácsorogni

-          Szia- léptem oda hozzá

-          Szia- ölelt át szorosan, majd egy puszit adott az arcomra. Jó volt újra látni- mehetünk?- vett egy nagy levegőt, mire bólintottam és átvéve a táskám kimentünk az autójához és kb. 10 perc alatt a lakásához értünk

-          Rég voltam már itt- jegyeztem meg mosolyogva

-          Semmi nem változott- nyitotta az ajtót és felmerengtek bennem az emlékek- fáradt vagy? Vagy kérsz valamit?

-          Nem- ráztam az fejem, de akkor hirtelen szédülni kezdtem- bár egy aszpirin jól esne- mosolyogtam bíztatóan, Chris persze azonnal ugrott és a hatása szinte pillanatok alatt érkezett

-          Mi történt?

-          A gépen tanultam eléggé megfájdult a fejem, meg szédültem.

-          Semmi más, ugye?- nézett rám kérdőem, szinte már gyanakvóan és a derekamra tette kezét

-          Nem vagyok terhes- mosolyodtam el- de te lennél az első, aki tudna róla

-          Vagy a második- fintorodott el egy kicsit

-          Nem is tudom…- gondolkoztam el és egy gyors puszit nyomtam szájára

-          Egész hétvégén ezt fogod csinálni?- kérdezte csukott szemmel

-          Ha kinyitod a szemed, szerintem te is jobban élvezed majd- nevettem fel és ölelésébe bújtam. Jó volt újra érezni illatát, hallani hangját és érezni magam mellett

-          Mit akarsz ma csinálni?- kérdezte mosolyogva, de nem azzal a csibész vigyorral, mint Seb

-          Hát…- néztem ki az ablakon- elég rossz idő van, pedig arra gondoltam, hogy elmehetnénk Londonba. Még sosem voltam a nevezetes dolgoknál és az óráskerékre szívesen felülnék…

-          Ez célzás akart lenni?- vigyorgott már ő is

-          Hát…- gomboltam ki ingjén pár gombot- annak veszed, aminek akarod

-          Mit szólnál, ha ma elmennénk valahova vacsorázni?

-          Nincs semmi ruhám

-          Akkor veszünk. És tudom, hogy nem szereted a puccos helyeket, de a kedvemért azért talán…- nézett édes kisfiú tekintettel

-          Miért nem tudok én nektek ellenállni?- néztem az égre és ráztam kezem színpadiasan

-          Mert mi mindent elérünk- suttogta és ebbe egy kicsit beleborzongtam

-          Remélem meglesz a 3. világbajnoki cím

-          Én is. A csapat szerintem már Austinban összejön és Sebnek is lehet, hogy sikerülni fog… bár inkább Brazíliára számolunk

-          Ezen a hétvégén ugye nem kell dolgoznod?

-          Csak néha egy- egy dolgot elintézek, de együtt leszünk- pusziltam meg fejem búbját, mert még mindig összekapaszkodva álltunk- mikor menjünk vásárolni?

-          Úgy érzem, te jobban akarsz nekem ruhát venni, mint én magamnak- nevettem fel

-          Van egy ötletem- kezdete el bizonytalanul

-          Halljam- böktem mellkasba- annyira nem lehet rémes

-          Nekem van pár elintézni valóm Milton Kaysbe és arra gondoltam, hogy ameddig én a gyárban dolgozom, te elmehetnél vásárolni Sandrával. Tommi ma még itt van, mert Sebnek állít össze programot, és holnap utazik csak vissza

-          Ez egy jó ötlet- helyeseltem- de nem kérnéd meg Tommit, hogy inkább vasárnap menjen Sebhez? Mert akkor mehetnék vele, és nem unatkoznék megint végig 2 órát

-          Azt mondtad, hogy tanultál…

-          Nem így értettem- csaptam mellkasba, mire felszisszent

-          Már tudom, hogy mit értett Seb „edzés” alatt…

-          Seb mesél rólam?- kerekedtek ki a szemeim

-          Persze. Ha nincs mellette Hanna, csak te vagy a téma. Éjjel, nappal, még a szimulátorban is rólad beszél. Tommi már nem győzi feladatokkal ellátni, csak hogy ne rajtad járjon az esze…

-          Akkor majd én beszélek vele- mondtam nagyfőnök módjára, majd a táskámból kiszórtam pár ruhát az ágyra, hogy ne legyen annyira tele, és már indultunk is.

Chris elég vajszívű, így 2 perc alatt sikerült rávennem, hogy hadd vezessek én. Az út sima volt, és röpke 20 perc. Bementünk a gyárba, először Chris irodájába, majd megkerestük Sant és Tommit. Amit megleltem őket a büfében, elköszöntem újdonsült vendéglátómtól és csatlakoztam a szerelmes párocskához

-          Sziasztok- köszöntöttem őket egy nagy vigyorral, mire San hirtelen felugrott és azonnal megölelgetett

-          Sziaaa- szorított még mindig is már levegőt alig kaptam

-          Segíts- lehelltem utolsó szavaim Tomminak, aki persze jót nevetett rajtam

-          Szívem, engedd el, mert megfolytod- mondta még mindig kacagva

-          Oké- biggyesztette le száját egy kicsit San, majd adott egy puszit

-          Kezdhettél volna ezzel is- jegyeztem meg mosolyogva

-          Majd legközelebb- nézett rám sunyin- és mi járatban erre?

-          Chrishez jöttem egy hétvégére… és neki el kell intézni valamit, nekem meg kell vennem ez ruhát estére…

-          Segítek- csillantak fel szemei- mekkora a keret- öltötte ki rám a nyelvét

-          A Red Bull csapat hitelkártyája- nevettem fel

-          Elég lesz- kacsintott- mikor indulunk?- pattant fel

-          Reménykedtem még egy energiaitalban- hajtottam fejem az asztalra- tudom, hogy ki fogsz készíteni…

-          Jól van- szaladt a pulthoz és fél perc alatt visszaért hozzám egy fél literes Red Bullal

-          Köszi- mértem végig a jókora üveget- Tommi- nyitottam ki az üveget- holnap akarsz elmenni Sebhez?

-          Igen, el kell kezdenünk az edzést

-          Nem mennél vasárnap? Akkor veled tartanék én is- mosolyogtam angyalian

-          Nem is tudom… el kéne már kezdenie az edzést Austinra

-          Hidd el, én megmozgatom- kacsintottam rá, mire San szinte felsikított

-          Ti még mindig együtt vagytok??

-          Nem… hivatalosan… egyáltalán…

-          De szerinted ezt Hanna jó néven veszi??

-          Tudom, hogy most rossz neki, de nem tudok ellenállni Sebnek- mondtam lehajtott fejjel és kicsit elpirultam

-          Hát pedig bírd ki!!

-          Ez a terhessége miatt van?- néztem kérdően Tommira, aki csak félve bólintott egy aprót- ki hordj a nadrágot… ismét?- nevettem el, és megmarkolva az üveget, meg Chris autójának a kulcsait, a kijárat felé indultam- San, nem jössz?- néztem rá vissza

-          Mérges vagyok rád- fenyegetett meg, de aztán rájött, hogy nem az ő dolga megmondani, hogy kivel alszom együtt…- csak még elmegyek a mosdóba, meg elintézek pár dolgot

-          Oké, én addig mondom Chrisnek, hogy indulunk és majd az aulában találkozunk… 15 perc múlva?

-          Tökéletes- vigyorgott és párját felhúzva a székről, elviharzott. Én miért nem voltam ennyire életerős terhesen?? Belső monológom végén mosolyogva megráztam a fejem és sarkon fordulva Chrishez mentem. Az ajtaja előtt nem is kopogtam, csak berontottam. Szegény a papírjai fölött görnyedt

-          Pár elintézni való?- kérdeztem gyanakvón

-          Az este a tiéd vagyok- kapta fel a fejét- de ezt még el kell intéznem

-          Segítsek?- csuktam be magam mögött az ajtót és mellé léptem

-          Nem hiszem, hogy tudsz- sóhajtott nagyot

-          Miről van szó?

-          Az egyik brazil gyógyszeripari nagyvállalat meg akarja szűntetni velünk a szerződését és eladni a részvényeit.

-          Csak nem az, amelyiknek Dávid az igazgatója?- fordultam Chris felé

-          De, igen… ezért is vagyok annyira ideges

-          Ezért ne legyél- húztam hátra székestül és bele ültem az ölébe- majd én elrendezem vele- mosolyogtam és adtam a szájára egy puszit

-          Ezt biztos be akarod fejezni?- kérdezte csukott szemmel, szinte alig hallhatóan

-          Mostanában kiélvezed minden csókom- mosolyogtam suttogás közben

-          Rég nem voltál már velem és akkor még nem tudtam, hogy milyen könnyen elveszíthetlek- tartotta még mindig csukva a szemét és hangja sem erősödött

-          Bármikor kellek, melletted vagyok- közeledtem ajkaihoz és lágyan csókoltam meg. Nem gyorsítottam, azt akartam, hogy ő vegye át az irányítást. Ez persze hamar meg is történt, ugyanis értette célzásom és felkelt a székből, de én még mindig az ölében voltam

-          Erősek a combjaid- mosolygott két levegővétel között

-          Gyakoroltam- mondtam huncut mosollyal és Chris az asztal másik oldalára vitt.

 Jobb kezét egy pillanatra levette fenekemről, amíg mindent lesöpört a földre és végre rátett. Ajkaink csak egy- egy pillanatra váltak el, majd az asztalon egy hevesebb csatába kezdtünk. Nyelveink táncoltak és Chris keze is felfedező utakra indult. Egyik kezével belső combomat simogatta, másikkal pedig melltartómat próbálta kikapcsolni. Nem is néztem az idő múlását, de egy jó darabig lehettünk az asztalon, mivel San csöppet idegesen rontott be, de amint meglátott minket, hogy az én lábaim Chris dereka körül, ő már póló nélkül, rajtam meg már rég nincs melltartó kicsit meghőkölt és kiment

-          Azt hiszem, ez a végszavunk volt- mosolyogtam és lemásztam az asztalról. Visszavettem a melltartóm, majd egy édes csók után kilétem az ajtón. San ott járkált fel és alá, és elég ideges volt…

-          Te normális vagy???

-          Most mi a baj?- indultam a kijárat felé, és hallottam, ahogy San trappol utánam

-          A Red Bull Racing csapatfőnökével kavarsz??

-          Nem szeretném, hogy az egész gyár hallja- fordultam hátra és egy mérges pillantást vetettem a szőkére- és egyébként meg miért nem?- rántottam meg a vállam mosolyogva

-          Nem is tudom…- kezdett el színpadiasan gondolkozni- talán mert Sebbel vagy együtt??

-          Nem vagyok együtt Sebbel- nyitottam ki az autó ajtaját és beszálltam. Pár másodperc múlva San is bevágódott mellém

-          Akkor Chrissel vagy együtt?

-          Nem, vele sem- fordítottam el a kulcsot, de csak annyira, hogy a rádió bekapcsoljon

-          Döntsd már el!

-          Nézd, San!- kezdtem emelt hangon, de aztán rájöttem, hogy nem lenne semmi értelme kiabálni vele, így nyugodtan folytatta- volt egy barátom, akit nagyon megszerettem és szerettem volna vele hosszú távra tervezni. Ez még sem jöhetett össze, ugyanis teherbe ejtette az excsaját és az anyja miatt nem maradt velem. A másik férfi, akit szintúgy szeretek, mint Sebet, az Chris. Őt viszont, szintén Sebastian anyja és a nővére egy olyan csajjal hozták össze, aki teljesen infantilis és nem hozzá illő. De mégis elvette tőlem… szóval érted már, hogy miért vagyok velük és mégsem?? Tudom, hogy milyen mindkettőjükkel és azt is, hogy milyen mindkettőjük nélkül. És én nem bírom ki azt még egyszer, hogy egyikükkel se legyek napi kapcsolatban

-          Nézd… én sajnálom, hogy ez történt, de Hanna akkor is Seb menyasszonya és ezt tiszteletben kéne tartanod. Chris meg sokkal sokkal idősebb, mint te

-          Tudom… de Sebbel próbáltunk barátok maradni… nagyon nem ment. Chris meg… ő meg csak valahogy… kell és kész

-          Dönthetnél…

-          Segítenél?

-          Persze- mosolygott rám bíztatóan és megfogta a kezem- de nem fogok helyetted dönteni

-          Nem is szeretném- mosolyogtam és az előbb még csak várakozó könnycseppet letöröltem arcomról

-          Na, akkor vásároljuk ki magunkat a bánatból

-          Oké- egyeztem bele és már én is mosolyogtam- nézhetnénk koszorúslány ruhát is…

-          Ez jó ötlet- nevetett és már indultunk is

Sandra adta az ötletet, hogy melyik plázába, illetve milyen boltokba mennyünk. Átjártunk vagy 100 üzletet, és mindegyikből egy- egy darabot hoztunk csak el. Már lehetett vagy 6 óra, mikor beültünk az egyik kávézóba

-          Nem bírom- fújta ki a levegőt San

-          Én meg egész jól- vigyorogtam

A vásárlás során minden szóba került és persze az esküvő is. Legalább 10 butikon keresztül hallgattam az előkészületeket, de jó volt bolondos barátnőm hangját hallani. Megittunk két cappucinot, meg a kismama evett 3 sütit és indultunk haza

-          Kieszed Tommit a vagyonából- nevettem fel, mikor az egyik gyorsétterem mellett haladtunk el és San javasolta, hogy ugorjunk be

-          Így is szeret- vonta meg a vállát és belőle is hangos nevetés tört ki. Visszavittem a gyárhoz és Christ a kocsiban vártam meg. Kb. 2 perc múlva már be is vágódott mellém és indultunk haza.

-          Na, jó volt a vásárlás?- kérdezte meg, mikor kiszálltunk

-          Meg akarod nézni?- kérdeztem egy mosollyal

-          Ez a mosoly nem sejtet túl sok jót- vakarta meg a fejét és velem együtt a csomagtartóhoz lépett

-          Segítesz behordani?- pillogtam rá, és amint kinyitottam a csomagtartót, megállt a lélegzete

-          Hogy… vehettél ennyi mindent??

-          Hát… sok jó cucc volt és ritkán járok Londonban- mosolyogtam egyre jobban

-          Legalább lesz mit felvenned- kapaszkodott bele mind a 20 szatyorba

-          Azt biztos- helyeseltem és amint elindult befelé, becsuktam a csomagtartót és utána indultam

-          Többet nem adok neked hitelkártyát- fújta ki a levegőt a nappaliban, a csomagokat letéve

-          Nem tetszenek?- konyult le a szám

-          Biztos szépek- mosolygott és mellém lépett

-          Édes vagy- pusziltam meg arcát

-          Készülj, mert fél óra és indulunk

-          Máris- kaptam fel a csomagjaim és a szobámba siettem. Legközelebb már csak akkor létem ki, mikor indultunk

-          Gyönyörű vagy- köszöntött Chris és adott egy puszit a fejemre

-          Köszönöm- pirultam el egy kicsit és már indultunk is.

Most persze Chris vezetett, de az út nem volt több 15-20 percnél. Egy gyönyörű épület előtt szálltunk ki, majd Chris leadta a kulcsokat a srácnak, az elvitte az autót, mi pedig beléptünk az étterembe. Az egész nagyon gyönyörű volt. A falak szép díszesek voltak, de mégsem csicsásak. Az alapszín fehér volt, és kb. derékmagasságig barna volt a fal. A plafonon szép díszítések és egy hatalmas csillár. Azonnal az asztalhoz kísértek minket és a vacsora jókedvben telt el. Mindenről beszélgettünk, bár a lány, aki Chris volt barátnője, nem került szóba. Az idő hamar eltelt és már csak azon kaptam magam, hogy hazafelé autókázunk. A házba lerúgtam a cipőm és levetettem magam a kanapéra. Chris oda is jött és befeküdtem karjaiba

-          Te is… érzed?- kérdeztem félve és közben elkezdtem simogatni felkarját

-          Igen. Szeretlek

-          Én is- mosolyodtam el

-          Mint egy barátot- tette hozzá félve és nekem egy kő esett le a szívemről

-          Én is- mosolyogtam és nem tudom, hogy miért, de megcsókoltam.

Hosszasan forrtunk össze, és a vége egy édes szeretkezés lett. Mind a ketten éreztük, hogy ez lesz az utolsó, így mondhatni a maximumot nyújtottuk. A mellkasára hajtva fejem aludtam el és reggel 9 körül ébredtem meg.

-          Jó reggelt- köszöntöttem, amint nyitogatni kezdte szemeit

-          Neked is- simított végig karomon, amibe beleborzongtam

-          Mennyi az idő?- nyújtózott egy nagyot

-          Szerintem még soha nem aludtál ilyen sokáig- kuncogtam

-          Nagyon vicces- mosolyogott- szóval?

-          Kilenc múlt 10 perccel- adtam egy puszit arcára

-          Akkor még van időm lustálkodni- húzta magára a takarót- nem jössz?- bújt ki alóla egy pillanatra és felém nézett

-          Csinálok valami reggelit- vettem fel egy köntöst

-          Nehéz lesz kibírnom

-          Nem leszünk barátok extarákkal

-          Hát jó- konyult le szája, és szerintem visszaaludt.

Kimentem a konyhába és mivel neki nem kell szigorú diétát betartania, csináltam amerikai palacsintát… a kedvencem. Nem siettem el, így 1 óra alatt készültem el mindennel. Mikor bementem, Chris pont öltözött.

-          Kész a reggeli- támaszkodtam neki az ajtófélfának és mosolyogva néztem ahogy öltözik

-          Lesni nem ér- dobta hozzám egyik fiókból kivett alsóját, majd egy másik után nyúlt

-          Hányszor hallottam én már ezt?!- sóhajtottam színpadiasan és a konyhába mentem.

Chris hamar jött és jóízűen elfogyasztottuk a reggelinket. Ezután persze a beszélgetés következett… A kanapéra befészkeltem magam és csak ittam Christian szavait. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy egy fiatal lány (Melanie) hogy lehet ennyire aljas. Nem hiszem el, hogy Seb testvére!! Azért kellett együtt lennie azzal a kis ribanccal, mert Mel megzsarolta, hogy elelmondja az újságoknak, hogy miért mentek szét valójában az exével. De persze csak azt a felét, hogy Chris csalta meg a lányt, pedig a lány is őt… Szóval a névmemóriám elég gyatra, de az exét Britanienak hívják, a volt kis kényszerbarátnőjét pedig Sophienak. Ahogy hallom, Christian szerintem még mindig szereti Britaniet, szóval össze kéne hoznom őket…

-          Nem tudom, hogy mi legyen Sebbel és velem… - kezdtem halkan

-          Mi van köztetek?

-          Szeretem. Nagyon. És nem akarom elveszíteni

-          Ahogy látom, az elveszítéstől messze vagy…

-          De érzem, ahogy Hanna meg a gyerek egyre jobban húzza el tőlem

-          De ez így normális…

-          De akkor is! Ő az enyém!

-          Gréta, nem lehet minden a tiéd… Tudom, rossz ezt hallani, de meg fog születni a gyerekük és te ez ellen nem tehetsz semmit

-          Ő volt az első ember Dávid után, akit igazán szeretni tudtam és megbíztam benne

-          És én?...

-          Persze, hogy szeretlek és megbízom benned, de Seb más… vele… vele lehetett volna komoly jövőm… Remélem érted, mire gondolok- néztem rá félve

-          Persze- bólintott- de akkor is… őt már el kéne engednek

-          Nem tudom- sírtam el magam

-          Nyugodj meg- simogatta a hátam

-          Nem megy- ráztam a fejem és ekkor rezegni kezdett Chris telefonja

-          Be kell mennem- mondta csalódottan- de 1 óra, maximum másfél, és itthon vagyok. Rendben?

-          Persze- erőltettem magamra egy mosolyt és próbáltam visszatartani a könnyeim legalább addig, ameddig el nem megy.

 Amint üres lett a ház, gondoltam keresek magamnak valami jó kis helyet, ahol tudok gondolkozni. Fölmentem a tetőre és valami gyönyörű volt a kilátás. Rengeteget gondolkoztam, hogy mi legyen Sebbel és velem, és az elválás mellett döntöttem. Neki a menyasszonyával, a gyermeke édesanyjával kell lennie, nem pedig egy egyetemista, döntésképtelen kislány oldalán… Este megosztottam minden gondolatom Chrissel és jó volt úgy hallani a tanácsát, hogy azokat nem féltékenységből mondja. A délután hamar elment, ettünk egy finom ebédet, aztán szinte végig filmeket néztünk. Jó volt vele együtt tölteni ennyi időt, tisztáztuk az érzéseinket és ezek szerint Christian kiszáll a képből… de akkor is… maradnak még hárman… Seb örök kísértés marad számomra és most, hogy Dávid tudja, hogy nem vagyok együtt senkivel biztos, hogy be fog próbálkozni én pedig nem fogok neki ellenállni. És ott van Dan is, akit egyre jobban kezdek megkedvelni és többet érezek iránta, napról napra többet.

            Reggel kb. 10 körül már kint voltunk a Red Bull gyárnál és a magángépet készítették nekünk. Mondtam Christiannak, hogy miattunk nem kell egy külön gépet indítania, de meggyőzhetetlen volt. Hamarabb értünk haza, ez tény, és Tommi egyből Sebhez ment, én pedig haza. Otthon ettem valamit ebédre, tanultam és beállva a zuhany alá, folyattam magamra a vizet. Mikor végeztem, megtörölköztem, és felkaptam magamra a köntösöm. Reménykedtem abban, hogy Tommi nem mondja el Sebnek azt, hogy hogyan is döntöttem.

            A konyhában tettem vettem, mikor csöngettek. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Seb állt előttem, teljesen zilált volt, és látszott rajta, hogy össze van zavarodva

-          Már nem szeretsz?- kérdezte lehajtott fel és már biztos voltam benne, hogy egy kortyot sem ivott

-          Az életemnél is jobban szeretlek- öleltem szorosan magamhoz és azt akartam, hogy soha ne engedjen el.

***

Sziasztok!

Sajnálom, hogy késtem, de a hossza remélem kárpótolt ;)

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről a részről, szóval légyszi, írjatok komit:$

Holnap már péntek, kitartást!!

Puszii.