11. rész

11. rész

            Fiedel vezetett a partig, majd amint kiszálltam, ő tovább ment, és mint kértem tőle, elkezdett szimatolni. Egészen jó kedvem volt, így az estének is mosolyogva vágtam neki, remélve, hogy tényleg összejön az, amit akarok.

            Nem csalódtam Daniban, a szokásos luxus volt jelen a hajón és az emberek is meg voltak válogatva. Minden öregebbnek volt vagy 2 kísérője, így rám is csodálkoztak, hogy én egyedül érkeztem. Egyből megkerestem a házigazdát és köszöntöttem is

-          Gyönyörűen, mint mindig- bólint mosolyogva

-          A parti sem mondható átlagosnak- adok neki két puszit

-          Örülök, hogy eljöttél

-          Köszönöm, hogy meghívtál. Annyira régen beszéltünk és röstellem is magam, hogy nem hívtalak, csak eléggé összecsaptak a fejem felett a hullámok

-          Semmi baj, igazán. De az az igazság, nem is hallottam felőled…

-          Pedig történtek velem dolgok- nevetek fel- van egy lányom

Daniel

-          Hogy micsoda? Te már szültél?- képed el és szinte a pohár is kiesik a kezéből

-          Igen, de… most nem szeretnék erről beszélni- rázom meg a fejem

-          Valami rossz történt?

-          El… elvitte az apja- kontrázok rá, nem akarom, hogy megtudja az igazat

-          Sajnálom… de hogy csinálta?

-          Valószínűleg egyik esete belopódzhatott a házba és elvitte… azt mondta joga van a gyerekéhez, de én túl jól ismerem ahhoz, hogy megbízzam benne. De… úgyis tudod, hogy vissza fogom szerezni, tehát ne beszéljünk ilyenekről

-          Persze, látom, hogy ez fáj neked… de tudod, hogy mindenben szívesen segítek

-          Igen, és nagyon köszönöm. De most te mesélj. Hogyhogy szerveztél egy ilyen összejövetelt?

-          Kaptam egy céget, és szeretném ezt mindenkivel megünnepelni. Most, hogy végeztem az egyetemen is, apa rám hagyta az egyik cégét. Csak van egy kis galiba, hogy valaki más irányítja, de te is tudod, hogy milyen vagyok… majd megoldom- kacsint

-          Remélem is- mosolygok- és nem tervezed, hogy új céget alapítasz?

-          De, tervbe van véve, de akkor is csak egy leányvállalatot, maximum… Lúcia, ismered Zane-t?- fordul felém kérdőn, mikor egy iszonyatosan jó pasi megérkezik mellé

-          Nem

-          Akkor, Zane, ő itt Lúcia, az egyik régi ismerősöm, Lúcia, ő pedig Zane, a volt csoporttársam. Neki van most vegyipari cége

-          Nagyon örülök- nyújtja felém kezét mosolyogva. Természetesen elfogadom, de az a mosoly és azok a szemek… nem hiszem el, hogy ekkora szerencsém van! De vajon miért…?

-          Szintén- mosolygok rá

-          Én most itt hagylak titeket, ismerkedjetek, mert megérkezett Maribell- mosolyog rám

-          Ki az a Maribell?- kérdezem rögtön

-          A barátnőm- mutat egy szőke csaj felé, aki éppen akkor lép fel a hajóra. Rögtön megkönnyebbülök

-          Mindig ezt csinálja velem- mosolyog rám Zane

-          Mit?

-          Mindig itt hagy csinos lányokkal, én pedig csak állok, mint egy megszeppent kisfiú

-          Néha jobb a kisfiú, mint az izomagy- nevetek- de nem tűnsz latin- amerikainak…

-          Amerikában születtem, de aztán elköltöztünk ide, hisz itt fejlődik az ipar… az apám is cégvezető, így nekem is annak kellett lennem…

-          Nem szereted?

-          De, nem ezzel van a gond, csak még fiatal vagyok ehhez. Jó lett volna élni egy kicsit az egyetem után

-          Igen, ismerem ezt az érzést- mosolygok. Könnyebb dolgom lesz, mint gondoltam. Jól néz ki, kezdő és nagyon jól és könnyen befolyásolható…

-          Kérsz pezsgőt?- vesz le két poharat a tálcáról

-          Igen, köszönöm- nyúlok utána

-          Akkor, igyunk arra, hogy találkoztunk- emeli magasabbra a poharat

-          Hogy találkoztunk- ismétlem és összeérintve a két poharat, belekortyolok a habzó borba- nem is csinálod rosszul- mosolygok. Tudom, hogy mindenkinek kell egy kis bíztatás

Zane

-          Veled… könnyebb. Látszik, nem a pénzemre hajtasz…

-          Abból nekem is van elég- rántom meg a vállam- és a szívtörés sem az én szakmám- dehogynem… csak te ezt még nem tudod

-          Ezt remek hallani. Esetleg… találkozhatnánk máskor is? Kettesben?- pirul el

-          Persze, szívesen megismernélek. Egyébként nem tudod, hogy melyik céget kapta meg Dani?

-          Most fogja elmondani, gyere menjünk- csúsztatja óvatosan ujjait tenyerembe. Én nem ellenkezem, így kézen fogva megyünk a rögtönzött kis színpad elé

-          Jó estét, barátaim! Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek- kezdi a beszédet Dani- mint tudjátok, vége az egyetemi éveimnek… nincs több koleszos csaj- felnevet mindenki- lezártam a tanulmányaim, és már csak az élet vár rám. Mint már sokan tudjátok, apám hagyott rám egy céget, mely, habár nem is a csúcson van, vagy legalább is nem az én kezem által a csúcson, én fogom ott tartani. Mivel az I-ron vasgyár és alkatrészüzem mától az enyém

-          Hogy mi a jó ég?- kérdezem hangosan

-          Baj van?- fordul felém rögtön Zane

-          Nem, semmi. Itt a számom- firkantom le gyorsan egy papírra- hívj bármikor, de most el kell rohannom

-          Ne vigyelek haza, vagy kísérjelek el?

-          Nem köszi, már… itt vannak értem

-          Vigyázz magadra

-          Mindig vigyázok- eresztek meg egy magabiztos mosolyt, majd lesietek a hajóról. Fiedel már az autóban vár, és elég zaklatottnak tűnik…- Fiedel- pattanok be- mi történt, hogy ilyen zilált vagy?

-          Néz hátra- mosolyog

-          Mari??- kapom rögtön ölembe kislányom és szorosan magamhoz ölelem- hogyan Fiedel, hogyan?- kérdezem bőgve

-          Majd elmesélem, de jobb, ha most indulunk

-          Igen, szerintem is. Nagyon fontos dolgot kell mesélnem

-          Most is mondhatod- hajt rá a főútra, és már valamivel nagyobb biztonságban érzem magam- a cég, ami úgy volt, hogy Pabloé, amit elvettünk… ugye mondtam, hogy valaki más áll a háttérben… és… az a valaki, Dani apja. És Dani… mostantól Danié az I-ron…
***
Sziasztok!
Látom, nem volt nagy sikere a novellának..:/ nem baj, majd még próbálkozom ;)
Szóval a részről csak annyit, hogy remélem elmondjátok, milyen volt :D
Szép estét :)
Pusziiii :*