5. rész

5. rész

Hazaérve rögtön az ágyamba rohantam, hisz már több, mint 20 órája semmit sem aludtam. A gépen csak kattogott az agyam és Sebastianra gondoltam, az otthoni környezet viszont egyértelműen feledtette velem a pilótát.
Délután 4-kor ébredtem fel és a konyhába mentem. Házvezetőnőm ismét nem volt otthon, de legalább volt egy kis nyugalmam.
- Örülök, hogy visszatért, kisasszony- hallok meg egy ismerős hangot hátam mögül
- Amíg így beszélsz velem, nem fordulok meg- öntöm a tejet a zabpehelyre
- Nem is bánom igazán- hallom hangján, hogy elmosolyodik és jobbnak találom felé fordulni
- Fiedel- mosolygok rá- ki más
- Milyen volt az út?- marad még mindig 7 lépés távolság köztünk
- Nincs itt Gemella. Nem kell a hivatalos szöveg. Egyébként jó volt- ülök le az asztalhoz a reggelimmel és kanalazni kezdem
- Mi a terved már?- vigyorog rám
- El kéne kísérned- hadonászok a kanállal- Carlost kicsit gatyába kell rázni
- Nem akarja megölni, ugye?- néz rám félve
- Ha még egyszer magázódsz, te leszel a céltábla
- Visszaszívom- teszi fel kezét védekezésképpen, mire csak elmosolyodok- akkor mit tervezel? A családját, vagy a barátait ritkítod, vagy esetleg fenyegeted meg?
- Fiedel… mióta vagy mellettem?- kezdem higgadtan
- Már vagy 15 éve- gondolkozik el
- És a 15 év alatt láttál már egyszer is olyan parancsot kiadnom, amiben gyilkosság van?- csapok az asztalra
- Nem… sajnálom- rémül meg
- Csak beszélni akarok vele, de ahogy ismerem nem egyedül fog eljönni- folytatom normál hangerővel
- Számíthatsz rám- húzza ki magát
- Hol van a cseréd?
- Nemsokára itt lesz- pillant órájára
- Rendben állok fel- ezt kérlek mosd el, én felöltözöm. 20 perc és itt vagyok- indulok meg- ja, és- jut eszembe, hogy mit felejtettem el és visszaszaladok hozzá- jó látni- csókolom meg, majd tényleg felmegyek az emeletre
Hamar felkaptam pár göncöt, meg kifésültem a hajam és Rodrigo megérkezése után már indulhattunk is. A másik testőröm is nagyon kedveltem és bíztam benne, de rá jobban szeretem a házat hagyni, mint a saját életem…
Nagyjából 3 órányi utazás után kiszálltam az egyik ültetvénynél, amit amúgy is ellenőriznem kellett. Megmondtam Carlosnak, hogy oda jöjjön, és lerendezzük a dolgokat
- Jó napot, kisasszony- köszön előre Carlos
- Neked szebbet
- Sajnálom a keveredést
- A maga „keveredése”- mutatok macskakörmöt ujjimmal- majdnem egy európai beruházás vesztét jelentette
- Tudom, nincs mentség a tettemre
- Hányan vannak?
- Egyedül jöttem
- Tudom, hogy hazudsz. Mindig is egy gyáva alak voltál, aki nem mert egy nővel szembe kiállni
- Hát igaza van- nevet fel és egyszer csak megpillantom tegnapi ismerősöm- Pablo?- hunyorítok, mert éppen a félhomályból lép elő
- Személyesen
- Hát ennél szánalmasabb nem lehetnél- nézek lenézően Carlosra, de egyik szemem Pablón tartom, hisz tudom, hogy mire képes- mit akarsz itt?- fordulok a fekete hajú férfi felé
- Már megint így köszönsz- ingatja a fejét- kéne tanulnod egy kis jó modort
- Abból már eleget kaptam melletted
- De mégis felültettél
- Nem eshetnénk túl rajta? Itt vagy, nem?
- Félsz, hogy odaküldelek?- fürkészi tekintetem
- Az egyetlen dolog, amitől most félek, hogy lehet, hogy elvesztem a fejem és megöllek
- Kis harcias- kacag fel- de térjünk a lényegre- vált komolyra- kérem vissza a vállalatom
- Visszahúztam a csőd széléről. Többet köszönhetsz nekem, mint gondolod
- Te taszítottad oda!- ordít velem, mire csak nagyot sóhajtok
- Tudod, hogy utálom, mikor így beszélnek velem
- Én meg az olyan csitrik viselkedését gyűlölöm, mint a tiéd- jön közelebb és meg akarja fogni állam, de Fiedel hirtelen megfogja a karját és hátra csavarja
- Köszönöm- nézek hálásan Fiedelre és kihasználva az alkalmat Pablo elé lépek. Leguggolok, hogy a szemébe tudjak nézni- tudod, hogyha engem fenyegetsz, annak rossz vége lesz. Nem ijedek meg semmitől, de ezt te is tudod… jobban, mint bárki más. A céget illetően az az enyém, de ha szépen pitizel lehet, hogy lesz benne részed. Még egy ilyen akciózás, és biztos lehetsz benne, hogy mehetsz a süllyesztőbe az embereiddel együtt. És most… hívd vissza őket és biztosíts nekünk szabad utat
- Miről beszélsz?
- Tudom, hogy körbe vettetek minket. Ne is tagadd. De… jobb embereket is alkalmazhatnál- kezdek el járkálni- és sietnék is… ma este elég hideg van
- Vissza- ordítja el magát Pablo és mindenhonnan fegyveresek ugranak elő
- Okos- veregetem meg a hátát- és legközelebb mondd meg nekik, hogy csöndesebben- kacsintok rá, majd utasítom Fiedelt, hogy engedje el. A váratlan találkozás után körbenéztem az ültetvényen és megvártam, amíg mindenki elmegy, kivéve Carlost- ugye tudod, hogy amit tettél, az megbocsájthatatlan- járkálok körülötte egy fegyverrel a kezemben
- Saj…sajnálom- nyögdécseli
- Mikor tanulod már meg, hogy ebben a szakmában nincs bocsánat?- emelem fel hangom és felé célzok
- Kérem… ne tegye- erre persze teljesen felmegy a pumpa bennem és hirtelen a levegőbe lövök
- Legközelebb eltalállak- teszem el a fegyvert- de most mondom, hogy takarodj el az országból, sőt, ha jót akarsz, a kontinensről. És hogy lásd, milyen kegyes vagyok- húzódik mosolyra szám- kapsz 30 óra előnyt. Megfelel?- nevetek fel, mire Carlos gyors futásba kezd és még csak vissza sem néz
- Komolyan gondoltad?- kérdezi félve Fiedel

- Dehogy- legyintek- nem pazarolok arra pénzt, hogy ezt az idiótát követtessem, vagy megölessem. Ha akarom, már rég halott lenne
- Mostanában nagyon kegyes vagy- lép mögém, és lehelete csiklandozza nyakamat
- Ezt teszed velem- fordulok hátra és összefűzöm ujjaim nyaka mögött
- Itt?- mosolyodik el és szemeiben erős vágy ég
- Nem tudok várni- csóválom meg fejem nevetve, majd ajkait kezdem el falni
Fiedel számomra egészen különleges, fel tudja kelteni az érdeklődésemet, de most valami mégis hiányzott. Nem éreztem azt a tűzet és vágyakozást, amit Sebastian csókjánál és még csak a perzselő érzés sem volt meg, melyet a német tenyere hagyott.
Testőröm nem vacakolt sokat, a falnak támasztott, majd lehúzva nadrágját belém hatolt. Édes érzések felé hajszolt, de akármennyire is akartam, nem tudtam kiverni a fejemből Sebastiant. Mikor becsuktam szemeim, ott lebegett előttem arca és vágytól égő szemei csókom után. Nem akartam, hogy Fiedel bármit is észrevegyen a merengésemből, így megpróbáltam magam túltenni a dolgon és amennyire csak tudtam élveztem kényeztetését. Nyakamat csókolgatta, és fenekemet is simogatta, miközben ütemesen mozgott bennem. Valóban édes érzés volt, de a végén Sebastian nevét suttogtam.
Mikor feleszméltem, hogy kinek a nevét is ejtettem ki a számon, összerezzentem, de Fiedel szerencsére semmit sem hallott belőle. Mellkasomon pihegett, majd rendezte sorait és rám nézett
- Miért pirultál el?- cirógatja meg arcom és mosolyra húzódik a szám
- Kimelegedtem- viszonzom a mosolyt, majd elindulunk az autóm felé. Nagyon szeretek vezetni, és nem bírom ki, hogy más vezessen helyettem. Szinte az egész utat végig töprengtem és nem tudtam dűlőre jutni, hogy miért is vált ki belőlem érzéseket Sebastian, vagy egyáltalán bárki, akit ismerek.
Beparkoltam a garázsba, majd kíváncsi háziasszonyommal találkozva meséltem neki pár dolgot. Fáradtságra hivatkozva felmentem a szobámba, de valójában most éltem igazán. Telefonomra pillantva 4 nem fogadott hívást találtam. Persze én is akkor nem viszem magammal a telefonom, ha valaki keresne…
Lefürödtem és befeküdtem az ágyba filmet nézni. Pont a legizgalmasabb résznél csörgött a telefonom és én kelletlenül bár, de beleszóltam
- Haló?
- Te mindig ilyen morcos vagy?- kuncog a telefonba egy ismerős férfihang
- Te meg honnan tudod a számom?- köpöm ki a kukoricát
- Pénzel bármit el lehet érni
- Mit akarsz? Nem véletlenül nem adtam meg a számom…
- Nem is kértem
- De akartad
- Milyen jól tudod
- Mint miden mást
- Muszáj így viselkedned velem?
- Lehet másképp?
- Nem akarnál gondolkozni a válaszodon, mielőtt rávágsz valamit?
- Nem szokásom
- Örülök, hogy ilyen jól beszélünk
- Utálom a meglepetéseket
- Van olyan, amit szeretsz?
- Ha nem zaklatnak
- Ki az, aki zaklat?
- Soha nem veszed észre magad?
- Miért kötekedsz velem?
- Mert mindig okot adsz rá
- Nem akarsz átjönni jövő héten a svájci lakásomba?
- De,- vágom rá gondolkodás nélkül, de aztán rájövök, ez hangosabb volt, mint a neve kiejtése pár órával ezelőtt
- Szóval átjössz?
- Még nem tudom
- Az előbb mondtad, hogy igen
- Nem gondolkoztam
- Tehát igazam volt az előbb
- Fogd be, Sebastian!
- Jövő hét kedden találkozunk, Norma
- Mondtam, hogy ne hívj így!
- Akkor te is hívj Sebnek
- Azt lesheted
- Oké, Norma. Melyik géppel jössz?
- Lúcia!!!
- Nem értem, miért kiabálsz, Norma. Itt jól hallak
- Hagyjál
- Most miért?
- Elegem van belőled
- Küldöm majd a repülőjegyet
- Meg tudom venni magamnak
- Tehát akkor jössz?
- Nem
- Akkor minek veszel jegyet?
- Hogy költsem a pénzem
- Inkább vegyél nekem valamit
- Majd a fizetésedkor gondolj rám
- Az előbb is rád gondoltam
- Ezt most bóknak szántad?
- Ezt is a kezdők mondják?
- Rosszabb vagy, mint gondoltam
- Akkor jövő héten találkozunk, Norma
- Sebastian- teszem le a telefont, de elmosolyodok. Amint észbe kapok kicsit megpofozom magam, de érzem, hogy szinte lángol az arcom- ki ez a srác?
***
Sziasztok!
Sajnálom, hogy az előző részhez nem jött össze a 3 komi, de azért köszönöm azoknak, akik írtak! :)
Nem tudom, hogy most mennyivel másabbak az esélyeim, de megint megpróbálom... 3 komi és holnap új rész!:)
Mindenkinek szép hétvégét!
Puszi.