9. rész

9. rész

Az egész éjszakát végigaludtam, de rémálmok gyötörtek. Nem tudtam elhinni, hogy elrabolták a kislányom, és pont az a két szerencsétlen, akikből még a szorzótáblát sem nézi ki az ember.

-          Jó reggelt, Kisasszony- köszön Gemella

-          Gemella- mosolygok rá és szorosan magamhoz ölelem

-          Baj van?- néz aggódóan

-          Dehogy- rázom a fejem egy apró mosollyal. Nem akarom, hogy bármit kiszúrjon- jobban van már a rokona? Fiedel mondta tegnap, hogy azért nem volt itt

-          Elnézést, hogy elmentem, csak…

-          Nem- intem csendre- azt szeretném mondani, hogy vegyen ki annyi nap szabadságot, amennyit szeretne. Ezen a héten, sőt, lehet, hogy egész hónapban itthon sem leszek, így ön is nyugodtan lazítson. A fizetését természetesen megkapja, sőt, ha szüksége van valamire, kérem, csak szóljon és adok.

-          Nagyon kedves, Kisasszony- mosolyog hálásan- és mondja csak- kezdi a pletykálkodást- a távollétének köze van ahhoz a jóképű, szőke férfihoz?

-          Kihez?

-          A férfi, aki már vagy 2 órája csak az edzőteremben izzad. Nagyon jóképű, és ha jól látom… európai

-          Igen, európai, de semmi köze hozzá. Csak egy ismerősöm… semmi több

-          Tudja, hogy nekem nem kell magyarázkodnia- sóhajt egyet- akkor megyek és összepakolok. Ígérem, hogy nemsokára ismét itt leszek

-          A lényeg, hogy gyógyuljon meg a rokona

-          Köszönöm. Engedelmével- hajol meg aprót és bemegy a szobájába. Az övé az egyetlen, ami a földszinten van. Mikor már kellő távolságban van tőlem, utam Sebastian felé veszem. Mi a fenét csinál 2 órája??

-          Sokat segítesz ezzel, mondhatom- nyitok be a terembe

-          Te meg miről beszélsz?- mondja szaggatottan, mivel pont felüléseket végez

-          Azzal, hogy kifárasztod magad, nem segítesz sokat a lányod megtalálásában

-          Most már a lányom?- hagyja abba és rám néz- mikor kell a pénzem, akkor már a lányom?

-          Te hülye vagy!- csattanok fel- mégis hogy képzeled, hogy így beszélsz velem?- kezdek el járkálni és nagyon dühös vagyok- nem kell a hülye pénzed, van nekem is, de legalább egy csöpp apai érzés szorulhatott volna beléd- ordítom

-          Egy csöpp?- áll fel és kikérő hangnemben beszél hozzám- nem is mondtad, hogy van gyerekem!! Bár ahogy elnézlek, ezt elvesztetted, aztán majd megint összefekszel valami idiótával és lesz még egy gyereked- mondja nekem háttal, de mikor megfordul, meglepődik. Ott állok előtte, s megütöm. A fájdalom tükröződik a szeméből, s ajkai kicsit vörösek és idővel kezdenek feldagadni

-          Ezt nagyon megérdemelted. Hogy beszélhetsz így a lányodról?

-          Mióta ütnek a lányok ököllel?- tapogatja még mindig ajkait

-          Eltorzult a szép kis pofikád. Nehogy a végén még ne kapj pénzt- csapom be az ajtót és a nappaliba megyek. Egyszerűen már nem bírom elviselni… muszáj megtudnia, hogy mit érzek, de az élete… nem tehetem.

-          Mi volt ez? – hallom meg Fiedel mély hangját, mikor a kanapén ülök, s arcom tenyerembe temetem

-          Meg kell keresni Maribellt- nézek rá kétségbeesetten

-          Ne sírj- rohan le és mellém ülve azonnal átölel

-          Ezt mondom- hallom meg Sebastiant- már készülőben is van a következő gyerek- mondja cinikusan, mire Fiedel hirtelen felugrik

-          Látom, Lúciától már megkaptad, amit megérdemelsz- mondja Sebnek, mikor meglátja- de most jegyezd meg, amint elmúlik, tőlem is kapsz egyet

-          Hagyd, Fiedel- állok fel és mellé lépek- nem éri meg- rázom a fejemet- de kérlek, kezdjük el keresni Maribellt.

-          Persze- mosolyog rám bíztatóan és egy puszit nyom a homlokomra

-          Nem akarom belevonni a rendőrséget- szólok utána, mikor már a lépcső felénél jár

-          Nem?- lepődik meg

-          Nem. És a lefizetett embereknek se szólj

-          És így mégis hogy akarod megtalálni?

-          Ha megtalálom, nem hagyom meg neki azt a kegyelmet, hogy a rendőrök kezére adom, és azok eljátszadoznak vele, és majd óvadék fejében kiengedik. Ha én kapom el, az én játékomat fogja játszani, és biztos vagyok benne, hogy nagyon nem fogja élvezni és le fogom törölni azt az állandó vigyort a képéről

-          Biztos vagy ebben?

-          Teljesen. És ne hidd már, hogy ezek ketten állnak a háttérben- rázom a fejem- a cég sem Pablóé…

-          Nem az övé?- képed el Fiedel- ezt eddig miért nem mondtad?

-          Mert biztosat akartam tudni. Valaki áll a háttérben és érzem, hogy annak köze van apám halálához és az anyáméhoz is.

-          Tudod, hogy mindenben a segítségedre leszek- bólint

-          Tudom - nézek rá hálásan és visszaülök a kanapéra. Fiedel összeszed pár dolgot a szobájában

-          És én… mit tegyek

-          Te? – nézek Sebre, de semmi kedvem nincs veszekedni. Érzem, hogy kezd elhagyni az erőm, de leginkább a remény, hogy a lányom, élve hozom vissza- menj vissza a saját kis világodba, és parádézz, cirkuszolj, meg feltűnősködj. Ahogy szoktad. És ezt a feladatot meg hagyd a nagyokra

-          Nem megyek sehova- ül le mellém- itt akarok lenni, mikor a lányom megkerül

-          Akkor készülj fel, hogy lehet, egész életedben itt fogsz ülni, és várni

-          Miért mondod ezt?- néz rám kétségbeesetten- mindig van remény

-          A te világodban talán… de itt? Itt hatalom van, pénz, fegyverek és akarat. Ha ezek híján vagy, ne akarj ebbe belecsöppeni. Mert ha reményed van, akkor halálod is

-          Ez nem igaz- rázza a fejét- és hol az igazság?

-          A több millió megvesztegetési pénz alatt. Ebben az országban, a pénz az úr, Sebastian. Ez nem Európa, vagy a te kis Svájcod. Itt van gazdag és szegény, becsületes és tolvaj. Nincs átmenet emberek között

-          De én meg akarlak ismerni- fogja meg kezem

-          Majd ha úgy látom, hogy készen állsz arra, hogy megismerj, ígérem, elmondom az életem

-          De ahhoz, hogy segíteni tudjak, most kell megismernem

-          Na, ez az. Nem kell segítened. Menj haza, már így is elég nagy bajban vagy

-          És ha maradni akarok?

-          Többet segítesz azzal, hogyha most hazamész, jársz a kis rendezvényeidre és minden nap megmutatod nekem, hogy jól vagy. Ismerem ezeket, és ameddig nyilvános helyen vagy, ahol leginkább kamerák vannak, nem fognak hozzád érni

-          Biztos, hogy ezt szeretnéd?- csúszik hozzám közelebb és leheletét érzem bőrömön

-          Megbízol bennem?

-          Igen- mondja halkan, és óvatosan megcsókol.

Azóta vágytam erre az óvatos csókra, amióta rájöttem, hogy a lányom, lehet, nem láthatom viszont. Ajkai óvatosan ostromoltak, majd mikor már megadtam magam, nyelveink édes táncba kezdtek. Sebastian papolt nekem a reményről, és rájöttem, én akkor tudom feltölteni magam vele, ha érzem, hogy mellettem van és szeret. Nem kell senki más, csak ő, és egyetlen szó. Szeretném hallani a szájából és számomra is különleges érzés lenne kiejteni, de nem tehetem, féltem.

            Amint megérezte, hogy nem akarom elengedni, az ölébe húzott. Óvatosan fejtette le rólam felsőmet, majd melltartómat. Minden egyes rezdülésemre egy még édesebb érintéssel válaszolt és még mindig nem voltam hozzászokva közelségéhez. Ugyanazokat az érzelmeket váltotta ki belőlem, amit az első találkozáskor.

            Egy pillanatra szétváltak ajkink, és én levettem felsőjét. Szépen kidolgozott teste most még jobban megmutatkozott és az erek is kiduzzadtak a karján, hisz nemrég még súlyokat emelgetett. Hosszasan nézett a szemembe, mialatt levettem a pólóját és kíváncsi tekintete nem hagyott nyugodni. Annyira meg akart ismerni, hogy néha már kedvem lett volna kiönteni neki a szívemet.

            A fölsője levétele után ismét összetapadtak ajkaink. Az egyenletes és óvatos tánc egyre vadabb lett. Egy pillanatra megállt, majd felállított magával szembe. Rövidnadrágom szinte letépte rólam és amint visszakerültem ölébe maga alá gyűrt. Nadrágját segítettem levenni, majd nemsokára már csak az alsónemű választott el minket egymástól. Melleim mellkasához préselődtek, és ahogy éreztette izgatottságom, annál vadabb lett.

            Mikor már egyikünk sem bírta tovább, az apró kis ruhadarabot, mely még rajtam volt, cafatokban dobta a földre és egy pillanat megállást jelentett az, hogy levegye alsóját és belém hatoljon. Apró sikolyom elnyelték csókjai, és a kanapé szűk helye miatt pozíciót váltottunk. Ismét ölébe kerültem, és én voltam fölül, de minden mozdulatomat ő irányította. Egyre jobban ziláltunk mind a ketten és testem már egészében remegett. Nem akartam, hogy vége legyen az érzésnek, de tudtam, hogy ezután egy pár másodpercnyi, még mámorítóbb érzés kerít majd birtokába. Átadtam hát magam teljes mértékben, és testem is, lelkem is Sebastian testén nyugodott. Nem kellett több fél percnél, az érzés megérkezett, melynek én most hangot is adtam. Amint ismét képes voltam kinyitni a szemem, Sebastianra néztem, és szenvedélyesen megcsókoltam.

            Édes arca pirosan égett, és mikor a homlokáról útnak indult egy- egy csepp verejték arcra ért, szinte hallani lehetett a sistergést.

            Óvatosan leemelt magról, majd a kanapéra tett, szorosan maga mellé. Testébe visszatért az erő, és mikor rám nézett, édes mosoly szaladt végig arcán. Elindult ajkain, s az arcán lévő gödröcskéken keresztül megpillantottam szemeiben a kielégültséget és a huncutságot.

-          Biztos, hogy haza akarsz küldeni?- simogatja a hátam, mikor fejem már mellkasán nyugszik

-          Igen, jobban fogom érezni magam. És egyébként meg fel kéne öltözni, mert Fiedel nemsokára le fog jönni- kuncogok

-          Basszus, ő is itt volt- rémül meg Seb, de aztán elmosolyodik

-          Fiedel már… nem ez volt az első ilyen esete…

-          Ezt hogy érted?

-          Mindig ő vigyáz rám, és ha akad egy helyes pasi, akkor… nem mindig tudok parancsolni magamnak

-          De… akkor nem vagytok együtt?

-          Néha összejövünk- mosolyodok el

-          Amióta velem voltál… azóta…- kezdi félve, de nem nagyon meri kimondani

-          Azóta voltam-e mással?- kérdezem, mire csak bólint  - Nem, veled voltam utoljára. Abból lett Maribell

-          Ezt jól esik hallani- mosolyodik el, de aztán vészjósló lesz ábrázata

-          Mi jutott eszedbe?- nézek rá ijedten

-          Megint elélveztem

-          És?

-          De… de benned- magyaráz és kicsit elpirul

-          Arra gondolsz, hogy lehet, megint teherbe eshetek?

-          Igen- bólogat hevesen

-          Majd veszek egy esemény utáni tablettát és kész

-          Biztos be akarod venni?- kérdezi félve

-          Akarnál tőle még egy gyereket?- nézek rá hatalmas szemekkel és érzem, gyűlnek a könnyeim és nem tudok nekik parancsolni

-          Szeretlek- ejti ki tisztán és én megborzongok. Testemet melegség futja át és elmosolyodom. Erre vártam. És most mit kéne mondanom? Nem veszélyeztethetem az életét… de a szerelem nem ilyen. Az ember magán kívül cselekszik

-          Én is szeretlek- nézek mélykék szemeibe és csókban forrunk össze

Ezt sem kellett volna…
***
Sziasztok!
Nos, ez lett volna egy apró kis részecske mára. Tudom, hogy az események nem nagyon haladtak előre, de legalább adok nektek egy kis olvasmányt :D
Nem tudom, hogy mikor fogom hozni a következő részt, de szerintem még a hétvége előtt meg fog érkezni! :)
Puszi mindenkinek és jó hetet! :*