20. rész

20. rész

-          Már ne haragudj, de…

-          Majd elmondjuk- inti csendre édesanyját Sebastian- de most az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Fabit

-          Seb…- sóhajtok- oda kell adnom nekik. Már nem bírom tovább… nem élet az, hogy állandóan miattatok aggódom. Magamat meg tudom védeni, de… másokat nem- hajtom le fejem és utat engedek könnyeimnek

-          Semmi baj- ugrik mellém szerelmem és szorosan magához ölel- most nem adhatod fel

-          Igazad van- egyenesedem ki és megtörlöm szemeim- mikor láttátok utoljára?

-          Tegnap délelőtt…

-          Akkor van egy hetünk, amiből… egy nap már eltelt

-          Hol folytassuk a keresést?

-          Te sehol. Kimész szépen edzeni és folytatod a munkád. A sajtó nem tud az eltűnésről, ugye?

-          Nem… nem hiszem- rázza szőke fejét

-          Ez maradjon is így. Bepakolok a szobádba, és amíg nem lesz megoldás, itt maradok… ha nem bánjátok- fordulok a szülők felé, akik csak egy aprót bólintanak

-          Gyere, menjünk fel- simítja meg Seb kézfejem és pár dolgot magához véve felmegy a szobájába. A maradékot viszem én, és 20 perc alatt a szobája számítógépekkel van felszerelve- biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baj- fordul felém Sebastian este, már az ágyban

-          Mindent megteszek, hogy előkerüljön- marok bele hajába

-          Elég lesz- húz még közelebb magához

-         -     Nem tudom…- szűröm fogaim között a levegőt, mire Seb birtokba veszi ajkaim. Én még vadabbul csókolom és húzom magamhoz, mintha az életem múlna azon, hogy ne engedjem el. Hirtelen fölé emelkedek és pillanatokon belül megérzem magamban férfiasságát.

Reggel korábban keltem, mint ő, vagy mint bárki más. A Nap még csak fel sem kelt, pedig nyár lévén már 6-kor világos van. Felaggattam magamra pár ruhát, majd bementem a városba. Mivel Seb még nem kelt fel, a kocsiját pedig nem akartam elkérni, gyalog vágtam neki az útnak. Nagyjából fél óra alatt mára a központban voltam, de még csak egy-egy pékség volt nyitva. Vettem magamnak reggelire egy süteményt és egy tejet, majd leültem az egyik parkba. Épp befejeztem, mikor valaki leült mellém

-          Nem szép dolog elfelejteni az ismerősöket- mondja gúnyosan

-          Mit akarsz, Karl?

-          Már nem is vagy velem olyan kedves, mint pár évvel ezelőtt- görbíti le a száját és tenyerét végighúzza combomon

-          Állj le- ragadom meg csuklóját és leveszem magamról

-          Nem vagy eléggé kielégítve? Nekem mindig is ment- vigyorog kajánul

-          Mint látod, nincs jó kedvem. Mond, hogy mit akarsz

-          Nekem is van ám részem a kisgyerek elrablásában

-          Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre

-          Egy éjszakát akarok, semmi többet. Egy olyat, mint az első éjszakánk volt

-          Mikor?

-          Ma este

-          Ma nem megy… de holnap jó lesz

-          Rendben. Hol találkozzunk?

-          Itt

-          8-kor?

-          Remek

-          Csinos legyél

-          Nem megyünk vacsorázni, sem nyilvános helyre

-          Nekem nem csak szex kell, kicsi lány… de persze az is- nevet fel

-          És nálad nem lehet vacsorázni?

-          De… legyen. De ne késs el

-          Nem szoktam

-          És nézz rám!- emeli meg a hangját, mire tekintetem rá emelem, de elborzad

-          Velem nem beszélsz így- állok fel és elsétálok. Az autókölcsönző szerencsére már kinyitott, így bérelek egy autót és visszamegyek Sebastianékhoz.

-          Kicsim- zár karjai közé Seb- már féltettelek- csókol meg

-          Tudod, hogy nem kell- dobom le táskám és a kulcsokat az előszoba szekrényre

-          Minden rendben?- néz rám kérdőn

-          Persze- erőltetek egy mosolyt- csak rosszul aludtam. Ennyi az egész

Minután Seb végigkérdezte minden egyes lépésem, visszamentem a szobába és ledőltem egy kicsit. Ami viszont kicsit sok alvásnak sikeredett.

-          Norma- cirógatja arcom Seb

-          Igen?- nyitogatom szemem és nyújtózok egy hatalmasat

-          Fel kéne kelned, mert már reggel 7 óra van, és féltelek, mert nem ettél semmit tegnap reggel óta

-          Ilyen sokat aludtam?- pattanok ki

-          Igen, de semmi baj- húz vissza- kipihenten minden sokkal könnyebb

-          De Seb! Megígértem a szüleidnek, hogy megtalálom Fabiant. És… és most kudarcot vallok- dőlök mellkasának és sírni kezdek

-          Butaságokat beszélsz- simogatja a hátam- Fabinak biztos nincs semmi baja, és meg fogod találni, mielőtt kése

-          Már most indulsz?- emelem fel tekintetem és látom, hogy már 2 bőrönd sorakozik az ajtónál

-          Kicsit korábban kell mennem, mint terveztem, de hívni foglak, ígérem- puszilja meg homlokom

-          Seb… Én… csak azt akarom, hogy tudd, mennyire szeretlek. Mindennél jobban. És bármit teszek, vagy mondok, az… csak azért van, mert téged szeretlek és meg akarlak védeni

-          Tudom- ölel magához szorosan- én is szeretlek- ad egy puszit számra- de most indulnom kell- áll fel mellőlem- egyébként pedig nem kellett volna autót bérelned, mert szívesen odaadom az enyémet- mosolyodik el

-          Nem azért, mert rivális csapat, de… jobban szeretem a ferrarit- nyújtom ki rá a nyelvem, mire elmosolyodik és egy utolsó csókot nyomva számra leszalad az emeletről és becsapja maga mögött az ajtót- sajnálom, de csak érted teszem- gyűlnek könnyek szemeimbe és a fürdőbe megyek

Gyorsan megmosakodtam, de belenéztem a tükörbe és elképedtem. Teljesen sovány és sápad voltam, a szemeim alatt hatalmas karikák. Tönkretesz ez az élet, és ráadásul Sebastiant is. Véget vetek ennek az egésznek, és nem érdekel, hogy milyen hangot fogok vele kelteni.

            Az este aztán hamar eljött és Sebastian szülei néztek is nagyokat, hogy hova megyek, ilyen puccban. Sajnálom, hogy nem tudtam őket jobban megismerni, de majd akkor szeretném, ha mindent tisztázhatok előttük és őket sem vakítja el a fiuk elvesztése

            8-kor leparkoltam egy őrzött mélygarázsban, majd átsétáltam a parkba

-          Késtál- jegyzi meg Karl

-          Örülj, hogy itt vagyok- állok meg előttem, de hányingerem lesz, ahogy végigmér

-          Örülök, hogy kitettél magadért- markol bele fenekembe, de ezzel fájdalmat okoz nekem- ne vágd a fejeket- indulunk el- régen is azt szeretted, ha kicsit durvább volt- csap rá fenekemre, majd kinyitja az ajtót. Beszállok, de szemeim szinte szétduzzadnak a ki nem törhető könnyektől. Mindig is utáltam az erőszakos és durva férfiakat, és ezeknek Sebastian teljesen az ellentétje volt- meg is jöttünk- állítja le a motort és kiszáll, majd átjön a másik felére és engem is kisegít

-          Itt van Fabi?

-          Mindent sorjában. Először a vacsora- megyünk a kert hátsó végébe, ahol egy asztalka van megterítve. Leülünk, majd a pincér már hozza is az első fogást- olyan rég vágytam már erre a pillanatra- sóhajt- minden nap rád gondoltam. De mikor megláttalak azzal a szőke gyerekkel a tévében… tudod féltékeny lettem- néz mélyen a szemembe, mire nekem még a falat is megáll a számban

-          Ezzel mégis mire célzol?

-          Hogy féltékeny voltam. De… most már az enyém vagy

-          Tévedsz- csapom le a villám- csak ma estére

-          Nekem az bőven elég

-          Nem hiszem- tolom el magam elől a tányért és próbálok rájönni, hogy miben sántikálhat, de egyszerűen nem fog az agyam…

-          Ízlett?- kérdezi a második fogás után

-          Desszert nem lesz?

-          Az majd te leszel- mosolyog és felsegít a székről. Bemegyünk a nappaliba, ahol azonnal fogdosni kezd és csókolgatja a nyakam- miért vagy ilyen?- hagyja abba, mikor merevségem szinte minden kívánságának gátat szab

-          Látni akarom Fabiant

-          Majd…

-          MOST!

-          Jó- mondja nyugodtan, majd levezet a pincébe, ahol valóban ott van a legkisebb Vettel- nos, megfelel?

-          Nem adtatok neki drogot, ugye? Csak alszik, igaz??

-          Igen, nem drogozzuk, mert a miénk a legtisztább anyag és nem hiszem hogy bírná, meg rá is lehetne ismerni, hogy tőlünk van- igazat adóan bólogatok és kutatni kezdek táskámban, de nem találom, amit keresek

-          Ezt keresed?- veszi elő háta mögül Karl a fegyverem- ugyan, Norma. A szerelem elgyengített- nevet- szóval most az jön, ami nekem lett ígérve

-          Nem… nem akarom- kezdek meghátrálni, majd felszaladok a lépcsőn, hátha bezárhatom a pincébe, de ekkor belém hasít, hogy Fabi is ott van, Karlnal pedig fegyver van

-          Tudtam, hogy eszedbe fog jutni- kap el hátulról, majd megint csókolgatni kezd. Az emelet felé noszogat, majd a hálószobában az ágyra lök. Sok dologra kényszerít, melyektől nekem hányingerem lesz, de Fiabiért és Sebastia meg a családja boldogságáért bármire képes vagyok. A legszörnyűbb érzés, melyre örökre emlékezni fogok, mikor Karl magáévá tesz. Az aktus után vigyorogva alszik el mellettem, de én végigsírom az egész éjszakát és legszívesebben a föld alá süllyednék- szépség- simogat Karl reggel

-          Hagyj- tolom él és kikelek az ágyból, de rájövök, semmi ruha nincs rajtam

-          Még jobb is így- vigyorog kajánul

Gyorsan felkapkodtam a ruháim, majd a fürdőbe siettem. Rendbe raktam magam, már amennyire tudtam és visszamentem Karlhoz

-          Kérem Fabit és már itt sem vagyok

-          Nem maradsz egy reggelire?

-          Mondom kérem Fabit és itt sem vagyok- szűröm dühösen fogaim között a levegőt

-          Rendben- teszi fel védekezés képpen a kezeit- itt vannak  kulcsok- vág hozzám egy vaskos kulcscsomót- az arany színű

Gyorsan kikerestem az aranyat, majd a pincébe siettem. Kiszedtem Fabit a és már siettem is vele az emeltre. Hívtam egy taxit, majd azonnal Sebastianékhoz vitettem magam. A Vettel házban kivételesen mindenki otthon volt… még Sebastian is.

-          Lúcia?- pislákol Fabi az ajtóban- hol vagyunk?

-          Már itthon- mosolyodom el és belépünk az ajtón. Heikke és Norbert azonnal odarohannak hozzá, de Seb megragadja a karom és az emeltre húz- miért vagy itt?- kérdezem az ágyon ülve

-          Ezét vártad, hogy elmenjek, igaz? Hogy megcsalhass?- kérdezi mennydörgő hangon

-          Seb… erről honnan tudsz?- kérdezem könnybe lábadt szemekkel

-          Ne játszd meg magad!- ordít- láttam a videót és… undorító vagy

-          Mégis milyen videót?

-          Amin… amin azzal a férfivel vagy

-          Seb, kérlek… csak akkor adták vissza Fabit, ha megteszem

-          És te igent mondtál! Ez nem te vagy! Ha nem akartad volna, megpróbálod megölni őket, vagy tudom is én!

-          Megpróbáltam, de nem ment. Muszáj volt megtennem és én sem akartam! Már négyszer megfürödtem, de még mindig érzem magamon…

-          Meg is érdemled. Kínozzon örökké az a tudat, hogy megcsaltad azt, aki szeret téged!

-          De én is szeretlek, Sebastian! Miért nem fogod fel végre??

-          Ha szeretnék, nem tetted volna meg

-          Fontos számomra a családod. Ez a baj?

-          Nem. Az a baj, hogy egy utolsó szajha vagy. Takarodj a lakásomból

-          Ez az utolsó szavad, Sebastian? Ha most elküldesz, nem láthatod többé a lányod

-          Még lenne valami- fordít meg- ha már nem láthatom a lányom… ne nevelj belőle akkora szajhát, mint te vagy- néz szemeimbe, mire adok neki egy hatalmas pofont. Lesietek a lépcsőn, felkapom a táskám és a repülőtérre hajtok. Az a harag, amelyet most érzek, leírhatatlan, és a bosszú, ami ebből fog következni azokat, akiket érint a kínok kínjába fog sodorni. És az, hogy kegyelem, mától nem létező karakterek sora a szótáramban. 

***

Sziasztok!

Bocsánat, a késésért, de végül megérkezett. Remélem tetszett és kapok pár komit :)

Köszönöm, hogy olvastok, és szép vasárnap estét kívánok!! :) És már csak 20 nap!:DD

Pusziii:*