2013. március 28., csütörtök

Szenvedélyek rabságában


1. rész
Nina


Az emberek gyakran néznek megvetéssel az olyanokra, mint én. Mikor valaki hátulról figyel, egyszerűnek talál. Hosszú lábak, vékony derék. Kerek fenék, Nagyon vékony alkat. Hosszú karok, hát középig érő, szőkés haj. De mikor szembe találnak magukkal, arcuk elborzad. Arcom beesett, smink gyakran van rajtam, de ha az éjszaka végén látnak, inkább elkenődött pacsmagot vesznek észre a szépen kihúzott, és nagy óvatossággal felkent szürke szemfesték helyett.  Ajkaim vörösen virítanak. Ez az egy, amire mindig figyelek. Ajkaimnak mutatniuk kell, kívánatos vagyok. Hófehér bőröm a hasamnál látszik, melyet nem takar egyetlen pólóm sem. Egy hosszú kardigán van még rajtam, csakhogy a derekam ne fázzon meg, és ne fázzak fel. Nem szeretem azt az állapotot. Olyankor minden bajom van.
Így néztem ki, mikor az egyik szórakozóhelyről baktattam haza. Az utca, melyen sétáltunk már kihalt volt, de barátnőm nevetése és az én énekem betöltötte a házakkal övezett betoncsíkot. Monte Carlo ezen része mindig is kihalt volt, és én ezt imádtam. Ezen a környéken felnőni egyenlőt jelentett a gazdagsággal és a szenvedéssel. Utáltam. Utáltam, hogy mindig szépen kellett viselkednem és azt tennem, amit az anyám mond. Elegem volt, hogy az apám mindig kioktatott, és csak adta a lovat az anyám alá. Én voltam a legnagyobb gyerek. Egyetlen húgom volt még, aki viszont állandó hiszti rohamokat csapott, így ha nem figyeltek rá a szüleim, meggyűlt a bajuk. Így lett Mira az első, én pedig az utolsó.
Most döbbenek csak rá, így az írás közben, hogy nem is értem, miért beszélek múlt időben.  A húgom még mindig egy hisztis liba, én pedig még mindig a szüleim ostoba szabályai alatt élek. Egy kivétellel… Ma ünneplem a 18. születésnapom, így nem szokatlan, hogy még csak fél 3-at mutat az óra, de már fenn vagyok. Már vagy 3 éve így megy… Mindig egyre jobban és jobban vágyom arra, hogy szűnhessen az a póráz, amelyen a szüleim tartanak. Bár tény, hogy néha én is ellenkeztem, nem is kicsit….

2011. Február 12.
- Kész vagy?- rontott be az ajtón Valery
- Őrült vagy? Meghallhatnak a szüleim! Mégis hogy jöttél be?
- Az ajtón. A szüleid engedtek be. Mondtam nekik, hogy hívtál, hogy rosszul érezed magad, így beugrottam betegvizitre
- Zseni vagy- vetettem magát a nyakába- jó leszek így?- pördültem egyet
- Nem tudom, lehet, a végén még féltékeny leszek- nevetett fel és már ki is ment
Az az éjszaka nem az első volt, hogy elszöktem otthonról. A szoros póráz ellenére szinte minden éjjel próbáltam kitörni és tombolni.  A szüleim nem könnyítették meg az életem, így rá kellett jönnöm, hogy nekem kell megkeseríteni az övékét…
Lassan és óvatosan haladtam le a virágfuttató állványon, melyet még a virágmániás anyám rakatott oda. Emlékszem, mennyire ellenkeztem ellene. Ma el sem tudnám képzelni nélküle az életem.
Kis időbe telt, mire minden ponton jól megkapaszkodtam, bár az első mászáshoz képest már nagyon jól ment. Amint leértem a taxihoz rohantam, ami már várt rám. Valery már ott volt, és intett is a sofőrnek, hogy indulhatunk. Cipőm gyorsan átcseréltem, egy igazán extrém magas sarkúra, majd kicsit letisztogattam a ruhám. Egyszerű, szürke, hát nélküli, egészen rövid ruhácska. Vékony alakom miatt még melltartót sem kellett vennem, hisz soványságom minden porcikámra kihatott. Nem voltak nagy melleim.
Mikor megérkeztünk az egyik legnépszerűbb klub elé, tömött sorok vártak. Sokan akartak bejutni, és szórakozni, már csak egy fél órácskát is. Mi ketten Valeryvel besétáltunk az oldalsó ajtón és megkaptuk a magunk karszalagját. Felmentünk az emeleti részre és elvegyültünk a tömegben. Stephan a szokásos időben jött, a szokásos adaggal. Ránk kacsintott, és mi Valeryvel rögtön tudtuk, mi jön most. Gyorsan kértünk két italt, és a „finomságot” belekevertük
-          Új cucc- mondta a fülembe Stephan, olyan halkan, amennyire csak tudta a dübörgő zenétől
-          Köszi- adtam neki egy puszit, majd felhörpintettem az italom és pár perc múlva megérkezett a kellő hatás…
Testem egy pillanat alatt tollpihe lett, és mozgásom kicsit görbe, bár ez senkit nem érdekelt. A csekély gátlásom, ami eddig volt, az is elszállt, így már nyugodtan tudtam vegyülni a tömegben. Éreztem a zenét, a villódzó fények játszottak a bőrömön. Arcomról folyt a víz, hisz a klubban igen meleg volt. Táncoltam, ahogy tőlem telt, bár inkább csak tettem vettem magam, hisz a szer miatt alig volt erőm. Néha megszédültem, de akkor egy- egy ember elkapott, és adtam nekik egy táncot. A szédülés lassan múlni kezdett, de a fények villódzása, a könnyed test és a mozgás még mindig megmaradt. A fejemben hangosan lüktetett a zene és annak ritmusa. Stephan mindig jó cuccot hozott, és most sem hagyott cserben. A szemem kinyitva és becsukva, és a fejem rázva elő tudtam még idézni néha a szédülést, de az anyag hatása lassan kiment belőle. Egész hamar, ugyan is még csak hajnali fél 2 volt… tévedtem a szerrel kapcsolatban és ezt persze Stephannal is megosztottam…
-          Stephan!!- csörtettem oda hozzá- milyen szart adtál?
-          Gyengébb, mint a többi, de neked most nem árt, ha kicsit leállsz
-          Akarom azt, amit a múltkor adtál. Tudom, hogy van nálad. És azt is, hogyan szerezhetem meg- simultam szorosan hozzá, és látni lehetett rajta, hogy egyáltalán nem ellenkezett. Behúztam a lány WC-be és 20 perc után már nyelőcsövemen csúszhatott le a színes pirula. És megint elkezdődött…
A fények játéka ismét még élesebb lett, a hangokat jobban hallottam, de látásom gyengült. Már csak homályos foltokat láttam, és nem is volt biztos az, hogy épp állok, vagy fekszem. Táncoltam ismét, amennyire lábaim engedték, de testemből egyszerűen már szinte kiszállt az erő. Jó érzés volt. Olyan volt, mintha lebegtem volna, és azt éreztem, ha most levetem magam valaminek a tetejéről, képes lennék körbeszárnyalni azt. A végtagjaim remegtek, de nem tudtam velük mit kezdeni. Mikor ismét a lány WC-ben találtam magam, éppen a sminkem ellenőriztem. A szemfesték lefolyt, szokás szerint, de rúzsom visszakerült az őt megillető helyre, és én vissza is értem a táncparkettre
-          Nina- ütögette arcom Valrey
-          Mi van?- válaszoltam köhécselve és még csak hangom sem volt. Testemet a hideg szél csapdosta. Nem volt rajtam kabát, csak az a ruhácska, amit tegnap éjjel vettem fel, de az semmi nem volt. Mit ért az a januári hidegben…?
-          Menni kéne- vihogott barátnőm
-          Miért?- dörzsöltem az arcom- mennyi az idő?
-          Már fél 7- kuncogott
-          Basszus- pattantam fel, de rájöttem, hogy rossz ötlet volt, mert fejembe éles fájdalom nyilallt és ismét megszédültem, majd a földre estem. Térdeimen két hatalmas, vörös folt díszelgett- pont mintha leszoptam volna valakit- dünnyögtem, mikor immár lassan álltam fel és térdeimre néztem
-          Mert azt is tetted- nevetett tovább Valery
-          Ki volt az?- érdeklődtem, mire csak megrántotta a vállát, de ennél jobban engem sem érdekelt.
Az az éjszaka kimaradt, mint az előtte lévő jó pár is… szerettem ezt az életet élni, és semmi gátját nem láttam annak, hogy abbahagyjam. És nem is értem, miért mondják, hogy fejezzem be… én élvezem, és ez számít
Hamar egy kocsiba pattantunk, ami elvitt minket a házunkig. Mivel anyámék észrevétele nélkül úgysem tudtam volna bemenni a házba, hát vittem magammal Valeryt is
-          Merre voltál, kisasszony? Mégis hogy nézel ki?- rivallt rám anyám elegáns kosztümjében és méregdrága parfümjétől bűzlött
-          Nem tudom- vontam meg a vállam és Valery felé fordultam kuncogva. Nevetése rám is átragadt
-          Bűzlesz. És mégis milyen a térded?- jött egy lépést közelebb, de úgy kezelt, mint egy fertőző leprást
-          Nem vagyok büdös- kértem ki magamnak- a te parfümödnél biztos jobb az illatom- kacagtam
-          És a térded mivel magyarázod?- idegeskedett még mindig, mire csak lehajtottam fejem, hogy megnézhessem az említett testrészem
-          Szoptam- rántottam meg a vállam és az emelet felé vettem az irányt
-          Ivan- sikított anyám, mire apa rögtön feltűnt
-          Hogy nézel ki?- kezdte ő is, mire én már nagyon elveszítettem a türelmem. Menni akartam, inni, mert torkom száraz volt, aludni, mert fejem hasogatott és fürdeni, mert koszosnak éreztem magam
-          Úgy nézek ki, ahogy a bulimiás anyám, és a munkamániás apám összehozott. És annak neveltek. Mindkettőtökből van bennem, nem is kevés… Bulimiás vagyok, és a munkamániámat szeretem más pasikon kielégíteni- mutattam a számmal az orális kielégítés folyamatát, mire apámban elpattant valami és felém kezdett csörtetni.
 Próbáltam felszaladni a lépcsőn, gyorsabban, mint ő, de tagjaim gyengék voltak, és hamar utolért. Megfogta a hajam és visszarángatott a földszintre. Leültetett az ebédlőbe és én mit sem sejtve még csak ellenkezni sem próbáltam. Ennek azonban nagy kárát szenvedtem el: Nagyjából 10 perc után megérkezett 2 ápoló szerű fickó és az apámtól egy köteg pénzt elvéve, kivonszoltak a házból és beültettek egy hatalmas autóba. Nagyjából fél órát kocsikáztunk és egy hatalmas épület előtt szállítottak ki. Nagy kertje volt, de az épületnek rácsok voltak az ablakán. Tudtam, hogy nem börtönbe küldenek. Reméltem, hogy valami jobb hely lesz, nem valami csóró negyed. De rá kellett jönnöm… Annyira nem szerettek. Valami sokkal, de sokkal rosszabb várt rám, éreztem a zsigereimben. Nem is kellett 10 percnél tovább találgatnom, megérkeztem rémálmaim helyszínére. A szüleim tudták, hogy rettegek az ilyen helyektől, de mégis képesek voltak ide hozni. Képesek voltak velem ezt tenni. Itt vagyok, egyedül, magamban, bezárva. Nem fogom túlélni, ha 2 hónapnál többet kapok. A fehér köpenyes emberek, a rácsok az ablakon, a nagy épület, a nagy kert… A szüleim elhozattak, és nem fognak meglátogatni. Túl befolyásosak ahhoz, hogy egy ilyen helyre tegyék be a lábukat. Még ha a lányukról van is szó… a szüleim rossz színben lennének feltűntetve. De mától nem érdekel, számomra megszűntek… Ha képesek voltak betuszkolni ide… a rémálomba… a rehabra. 
***
Sziasztok!
Ez a kis részecske pattant ki a fejemből, egy novellához. Kíváncsi vagyok, mennyire nyerte el a tetszéseteket. Oldalt láthatjátok a tartalmat. Mivel ez egy novella, nem hiszem, hogy 4-5 résznél több lesz, sőt, lehet csak 3 részesre fogom írni. De a lényeg, hogy szeretném tudni, kíváncsiak vagytok-e a folytatásra. Ha kapok 3 komit, akkor tudom, hogy érdekel titeket. Ha esetleg többet kapok, akkor ehhez a novellához és a másik történethez is fogok hozni új részt, már holnap!
Köszönöm, hogy olvastok, és akkor komizzatok! ;)
Puszii

4 megjegyzés:

  1. Uuuristen eziis nagyon jó lett*-*

    VálaszTörlés
  2. Sziia.
    Whao.! Mindig is szerettem a gazdag fruskàk, elcseszett èletét olvasni, ahogy kitörnek a szülői szigor alol.. Remèlem folytatod, mert nagyon jò lett.! xx.

    VálaszTörlés
  3. Szia.

    Nagyon tetszik a történet.:)

    VálaszTörlés
  4. szia :)
    Na megértem várni a további novellára :DD
    Ismét valami nagyon jót hoztál !!
    Nagyon siess a folytatással ;)
    Puszii<3

    VálaszTörlés