Szenvedélyek rabságában

Sziasztok!

Nagyon nagyon köszönöm a 4 komit!!!!! Köszönöm Lindunak, Mercii-nek, Niki-nek és Doriinának, hogy írtak. Ahogy ígértem, itt az új rész ide is, és a másik történethez is. Remélem most is kapok pár komit, és senki nem sértődik meg, ha ezt a részt most a 4 komizónak ajánlom. Nagyon köszönöm Nektek! <3

Mindenkinek jó olvasást és nagyon szép hétvégét!

Pusziii:*

2.rész
Anne

- Kecsesebben- ordított rám tanárom ismét. A gyakorlat kezdődött előröl, majd ez ismétlődött megint és megint. Készülünk a Hattyúk tava előadására, és én vagyok a főszereplő. Nem is értem, hogy a rendező mit láthatott bennem…- legközelebb jobb munkát várok el- jött oda hozzám a nap végén
- Persze bólintottam erőtlenül, ugyanis lábam már nem éreztem, és erőm sem igazán volt

Mikor végre már a buszon zötykölődhettem, nyugodtnak éreztem magam. A nap nagy részét már magam mögött tudhattam, de ha az anyámon múlik, otthon újabb próba vár rám. A januári hidegben még sétálgatta pár utcát. Kicsi időbe telt, mire eldöntöttem, hogy a lábfájásom ellenére még maradok az utcákon. Már szinte vacogtam, mikor felmentem a lakásba
- Szia kicsim- ölelt át anya- hogy ment a próba?
- Tűrhetően- dobtam le táskám, majd levetkőztem
- Nem kéne még próbálnod?- szólt utánam, mikor a fürdőbe mentem be
- Mára elég volt- sóhajtottam és bezártam az ajtót
A fürdőkád mellett vettem le a cipőm, vagyis igazából műtöttem le magamról. Lábujjaim és talpam tele voltak hólyagokkal és a körmeim is be voltak töredezve. Egy két helyen csak éppen piros volt, de ahol már vérzett is, azokat a helyeket fürdés után gyorsan letapasztottam.
Mindenem a tánc, akármekkora szenvedéssel is jár. Már egészen kicsi korom óta tűröm a fájdalmat, és a szüleim unszolására 5 éves korom óta balettozom. A kecses mozdulatok, a hajlékonyság, a nőiesség én magam vagyok. Legalább is az anyám mindig ezt mondja nekem, de nem mindig tudok hinni neki…
- Kérsz vacsorát?- jött be anya a szobámba
- Nem, fáradt vagyok. Lefekszem aludni- mondtam kedvetlenül és amint kiment bekrémeztem magam és azonnal ágyba bújtam
Reggel magamtól keltem 8-kor, de megint nagyon fáradt voltam. A darabra már egy hónapja próbálunk, csakis a vasárnapok kivételével.

Felöltöztem jó melegen, és pár falat reggeli után elindultam. A reggelim egy szelet teljes kiőrlésű kenyérből, vajból, és sajtból áll. Utána egy joghurt, majd délutánra egy alma… Minden fellépéskor fél évig ez az étrend, így nálunk, balerináknál nem meglepő az, ha a menzeszünk össze vissza jön meg. Vagy kimarad, vagy sűrűbb… de inkább az előbbi
A tömegközlekedésen ismét végig zötykölődtem, majd bementem az épületbe. Átöltöztem és egyből a próbaterem irányába mentem. Kezdetnek jött a 2 órás általános gyakorlat. Nyújtás, spicc, forgások, spárgák, hajolások és egyebek. Amint megjött a személyes koreográfus, mi, akik a darabban szerepeltünk átmentünk a próbaterembe. Mivel este nem gyakoroltam, volt, hogy kiestem a ritmusból. Nagyon izgulok, mivel ez lesz az első fellépésem
A nap végére ismét véres lábakkal és kifáradtan értem haza. A koreográfia végére értünk, így már 2 hónapunk van, hogy tökéletesítsünk mindent. A lépésekkel szerencsére nincsenek gondjaim, így a csiszolásra figyelhetek
- Már itthon is vagy?- ölelt át anya, mert ma ő ért haza később
- Igen, elengedtek minket- kortyoltam bele italomba
- Ma este mész valahova?- kérdezte, pedig tudja jól… nincsenek barátaim. Egy szál sem
- Nem hiszem. Aludni fogok, hogy összeszedhessem magam és holnap sokat gyakorolok, hogy jól menjen hétfőn
- Biztos, hogy te leszel a legszebb és a legjobb- állt neki a vacsorának
- Igen, mint mindig- erőltettem magamra egy mosolyt és bezárkóztam a szobámba
Szombat este volt, és Monte Carlo csak rám várt. A jachtok, vagy csak maga a tengerpart, a szellő mind engem hívogattak, de én nem feleltem a szavukra. Az én életem a tánc, és ezt senki nem rúghatja fel, senki nem teheti tönkre.
Aznap vacsora után késő estig ültem az ablakomban és gondolkoztam. Csak a tánc van az életemben. Sem barátok, sem fiúk, se család, se szórakozás. Az apám elhagyott minket, mikor 13 éves voltam. Sokig tartott feldolgozni, és nehezen is tudtam. Mivel a fájdalmat jól bírtam már akkor is, gyakran vágtam fel az ereimet a csuklómon, de sosem komolyabban. Ma látható jelei vannak ennek, és a pszichiátriai központban is nyílván tartanak…
Sokszor gondolok még mindig arra, hogy újra el kéne kezdenem, de akármennyire is úgy tűnik, hogy szabad vagyok, az anyám mindig figyel. Próbáltam már drogozni, cigizni, füvezni, de előtte mindegyikkel lebuktam, nem is értem, hogyan.
Mikor már meguntam a bámészkodást befeküdtem az ágyba. Reggel 10-kor ébredtem fel, és az ismét semminek sem mondható reggelim után gyakorolni kezdtem. Nem voltam magammal olyan szigorú, mint a koreográfus. Nem is kellett, hisz ott volt az anyám, aki minden mozdulatom figyelte, és még keményebben dolgoztatott. Ennyiből állt ismét a napom. Táncoltam, de ez most valamiért nem esett jól. Eddig akármikor cipőt ragadtam, a fájdalom ellenére nagyon jó volt a tánc. De ma… egyszerűen szörnyű volt. Ennyire még sose volt rossz a saját bőrömben lennem.
Hétfőn délután kellett csak bemennem próbálni, így kicsit tovább aludhattam. A sporttáskám a szokásos módon pakoltam be, és elindultam a buszhoz. A nap ugyanúgy indult, de máshogy végződött… Mikor beértem a táncterembe, egy lány álldogált a tükör előtt. A dressz volt rajta, melyet mind kötelezően viselünk, egy nadrág és egy zokni. A korlátnak támaszkodva nézegette magát, és igen elégedettnek tűnt
- Udo még nincs itt?- kérdeztem csöndesen
- Nem, még nem érkezett meg- fordult felém mosolyogva és végigmért- biztos te vagy Anne
- Igen. És te?
- Fanny- nyújtotta kezét, de aztán a végén megölelt
- Kinek a helyére jössz?
- Az egyik lány megsérült, és a helyére ugrok be, ha minden igaz. De rólad már sokat hallottam
- Igen? És miket?
- Miért vagy ilyen feszült?- kérdezte még mindig mosolyogva és visszaállt a tükör elé. Most nem magát nézte, hanem nyújtásokat csinált
- Nem vagyok feszült- dobtam le a táskám, majd kivettem belőle a ruháim és elszaladtam átöltözni. Mire visszaértem, már mindenki ott volt, és kezdhettük is a próbát. Egészen jól ment
- Jó voltál- jött oda az öltözőbe Fanny. Már csak ő és én voltunk ott, mert velünk beszélt meg pár dolgot Udo
- Köszi- bólintottam egy apró mosollyal
- Mit csinálsz ma este?- húzta fel a cipőjét
- Otthon leszek- rántottam meg a vállam. Minek hazudjak?
- Nem jössz el velem egy buliba? Az egyik barátnőm születésnapja lesz
- Holnap korán kezdünk- visszakoztam és próbáltam kifogásokat keresni
- Ugyan már! Csak pár órácska. 8-ra érted megyek, aztán 10-kor már el is jöhetünk
- Hol lesz?
- A kikötőben. Szóval érdekel?- állt meg fölöttem, mivel ő már készen volt, és menni készült
- Még meglátom
- Itt a számom- adott nekem egy cetlit- hívj fel, ha érdekel. Ezzel ki is ment az öltözőből
Hazafelé végig gondolkodtam, hogy elmenjek-e. Hazaérve ismét anya keresztkérdései fogadtak, így már biztos voltam, hogy jó lesz elmenni. Felhívtam Fannyt, hogy szívesen megyek, majd a szekrényem aljából elővettem az egyetlen „bulizósnak” mondható ruhám. Felaggattam magamra, sminkeltem és már indultam is
- Anya, elmegyem, majd jövök
- Hova mész ilyen ruhába?- márt végig
- Lesz egy összejövetel a kikötőben
- Elvigyelek?
- Nem kell, jönnek értem
- Jó, mikor jössz? Egy óra?
- Maximum kettő- pusziltam meg és kabátot véve behúztam magam mögött az ajtót
Lenn már várt Fanny és az autóba beszállva indultunk. Nem mentünk, maximum 20 percet és egy hatalmas jacht előtt szálltunk ki. Felmentünk a fedélzetre, onnan pedig Fanny vitt magával minden felé. Bemutatott pár embernek, de észrevette a visszafogottságom
- Kérsz inni?- mentünk a pulthoz
- Nem, nem ihatok a fellépés miatt
- De valami gyenge biztos jól fog esni- kacsintott és kért 2 martini sprite-ot
- Ezt nekem nem kéne- toltam el magamtól
- Dehogynem- tolta vissza és táskájába nyúlt. Elővett két pirulát
- Ez mi?
- Egy kis lazulás. Nagyon gyenge, maximum 3 óráig hat
- Nekem nem szabad
- Ezt még megköszönd- öntötte bele az italomba, és megitatta velem az utolsó cseppig
Nem kellett sok, és furcsát kezdtem el érezni. Mikor először drogoztam az anyám rögtön észrevette és ujjait a torkomon ledugva visszakövetelte a szert. Most azonban más volt. Nem volt senki, aki azt akarta volna, hogy ne tegyem, amit teszek.
Hamar feloldódtam, és én, mint gátlásos már semmit nem éreztem. Táncoltam, és nagyon jól esett. Sok arcképre emlékszem, sok férfiéra, akiknek a kezében megfordultam, de senkivel sem feküdtem le. Cigiztem, ittam, és füveztem. Valóban jól éreztem magam
- Igazad volt- mentem nevetve Fannyhoz- jól érzem magam
- Gyere, menjünk haza- karolt belém és beültünk egy taxiba. A hazafelé utat végig nevettem és bohóckodtunk.
Anya már nem volt fenn, így megúsztam a kérdéseket. Gyorsan az ágyba bújtam a fürdés után, de reggel kipattantam az ágyból, még 8 óra előtt 20 perccel. Úgy éreztem, tele vagyok energiával.
A tánc jobban ment, mint bármikor. Semmit nem rontottam el, és szinte mindent tökéletesen csináltam. Az összes lépést tudtam
- Kell még- mentem oda Fannyhoz próba után
- Nyugi kislány- simította meg az arcom- szerintem neked ennyi pont elég volt
- Te ezt nem érted! Szükségem van rá!- erősködtem, mikor Udo jött vissza. Akkor még mind ott voltunk
- Szörnyű hírt kaptam, és remélem, hogy nem igaz, de sajnos el kell végezni egy tesztet. Kaptam egy telefont, hogy a táncosaim közül vannak, akik drogot szednek- kétségbe esetten pillantottam Fannyra, aki viszont nyugodtan támaszkodott a rúdnak- tehát szeretnék mindenkitől vizeletmintát- tartotta a fiolákat és egyesével vettük el őket. 10 perc alatt mindenki végzett és én remegő kezekkel nyújtottam át a mintát. Nem lehet itt vége a karrieremnek! Hisz még el sem kezdődött…
Ezek után mindenki hazamehetett, így én is azt tettem. Nem mondtam semmit anyámnak, csak bementem a szobámba, mondván rosszul vagyok. Még a szívem is megállt, mikor megcsörrent a telefonom és Udo neve volt rajta
- Halló?- vettem fel reszketve
- Beszélnünk kell. Most azonnal gyere az iskolába- tette le és én indultam is
Anyát egy szó nélkül hagytam otthon, rohantam az iskolába. Berontottam az ajtót és könnyezve siettem fel a lépcsőn. Beérve a nagyterembe Fanny már ott volt, Udoval együtt
- Csalódtam benned- kezdte Udo, de nem hagyott szóhoz jutni- talán el tudom simítani ezt a botrányt, de csak melléktáncos lehetsz
- De… ne, kérlek- estem a padlóra- adj még egy esélyt- könyörögtem, ahogy csak tudtam, és könnyem már államon folyt végig
- Sajnálom, de ameddig ez benned van, Fanny veszi át a helyed
- Hogy mi?- kerekedtek ki a szemeim és azonnal talpra álltam- de hát... ő is…
- Hogy ő is drogozott?- nézett rám Udo- igen, tudom. De ő megadja nekem azt, amivel kiérdemli a helyed- csókolta meg durván a lányt, és én hátat fordítva nekik kirohantam hányni.
Az a lány, még nem tudja, hogy kivel kezdett... A helyem bármi áron vissza fogom szerezni, és én leszek a hattyú, ő pedig a rég elfeledett balerina.