Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt az első rész. Remélem tetszeni fog nektek, és kapok pár komit és pipát :$
Nem tudok több dolgot hozzáfűzni, jó szórakozást, jó szurkolást délutánra, és pihenjetek sokat!
Csók:*Chrisee
1.rész
Hy, Kelly!
- Frank!!- sikítottam- nem hiszem el, hogy nem vagy képes leadni egy cikket, az egyetlen cikked este 7 óráig. Más négyet csinál kevesebb idő alatt, és mégis veszélyben van az állása- folytattam ugyanabban a hangnemben
 |
| Kelly |
- Kapsz fél órát, hogy befejezd azt a szart, vagy végkielégítés nélkül röpülsz ki innen- higgadtam le egy csöppet, majd megtaláltam régi hangom- vissza dolgozni!- ordítottam el magam ismét, és az irodában bámészkodók egyből összerezzentek és a gépeiket kezdték babrálni.
Dúlva- fúlva mentem vissza saját, kis irodámba, és bevágtam magam mögött az ajtót. Ezt persze rosszul tettem, mivel az egész üvegből volt, és ripityára tört, mikor a kerethez ért… ismét. Mivel a telefonomban a pizzás fiú után az üveges volt a gyorshívón, egyből tárcsáztam. Nagyjából 20 perc alatt kiért, és megcsinálta. 30% kedvezményt adott, amiért fellendítem az üzletét, főleg, hogy ezen a héten már másodgyára jön… nagyon vicces!
Egy könyvben olvastam, hogy ha az alkalmazottak látják, hogy dolgozik a főnökük, akkor ők is jobban fognak dolgozni. Ezért váltottam üvegajtóra, és nőtt meg a humorzsák bevétele.
 |
| Central Park |
Még vagy egy évvel ezelőtt, mikor megismerkedtem a barátommal, akkor adta ezt nekem. Azt a kis üzenetet tűzte hozzá, hogy amíg szeretjük egymást, nem fog elhervadni…
- Margaret- vettem fel a telefont és kiszóltam titkárnőmnek- gyere be kérlek
Margaret azonnal felpattant, és besietett az irodámba. Ma egy rövid kis nadrág volt rajta, egy aranyos kis pólóval. A fültágítójával nem voltam kibékülve, de ameddig nem csinálja még nagyobbra, maradhat. A tetkóival meg sikerült kibékülnöm, de ez annak is köszönhető, hogy rendkívül jó munkaerő! Kicsit visszahúzódó, de ezt a külseje alapján nem is gondolnám. Vagy lehet, hogy csak tőlem fél…
Vállig érő fekete haja volt, és szép alakja. Mandulavágású szemei mindig csak sarkaiban voltak kifestve szemceruzával, és mindig volt rajta szemhéjfesték, és szempillaspirál. Kicsi frufruját pont úgy vágatta, hogy ne látszódjon annyira, hogy magas a homloka. Orra apró volt, de szája annál vastagabb. Bal fülben volt a fültágító, amelynek karikája mindig más színt öltött. A tetoválás, az egyik a nyakán volt, aprócska madarak, a másik pedig az oldalán, egy szép szál orchidea. Ezt azonban most takarta a ruha. Egyébként a csípőjétől a melléig tartott.
- Miben segíthetek, mis Hastings?
- Tegye meg kérem, hogy kidobja azt a virágot. Ott, azt- böktem az asztalra- Azt a szépet?- csodálkozott el- de azt nem Mr. Pirs- től kapta?
- De, és most azt akarom, hogy dobja ki- zártam le a vitát azzal, hogy teljes figyelmem ismét a munkának szenteltem.
Még szemem sarkából láttam, ahogy Margaret kissé szörnyülködve, és szomorúan, de kiviszi a virágot. Megcsalt az a szemét, vége a szerelemnek!
Már fél kilenc is elmúlt, mire bezártam az irodát, és haza indultam. A közelben laktam, egy aranyos kis lakásban. A 3. emeleten.
A hazafelé útba ejtettem a zöldségest és a hentest, majd amint felértem, mindent bedobtam a hűtőbe. Elővettem a konyhaszekrényből egy zacskós levest, majd amíg forraltam a vizet, átöltöztem. Gyorsan bekanalaztam, és még egy utolsó sminkellenőrzés után elindultam.
Egy elegáns kis koktélruhát vettem fel, mert minden kedden találkozom a barátaimmal, egy kellemes kis étteremben. Tudom, milyen dolog az, hogy egy étterem előtt eszek? Őszintén, sose az étel miatt mentem oda, hanem a társaság izgatott. Főleg az egyik pincérfiú, Peter.
Amint odaértem, a szokásos puszik lebonyolítása után helyet foglaltunk. Barátaim befolyásos üzletemberek, divatcégek, és egyéb vállalatok örökösei voltak. Egy szóval: sznobok. Bevettek a társaságukba, hisz az újságom révén az emberek megtudhatnak róluk dolgokat. Ezt persze már az első alkalommal tudtam. Mit keresnék én olyan emberek között, mikor csak egy apró kis szerkesztőségem van? De a kaja jó volt, mert ingyen adták, de még fontosabb, hogy aki adta.
Peter nagyjából egy nyolcvan magas, barna hajú, izmos srác volt. Nagyjából 23 körül járhatott, egyetemre, valószínűleg. Elbűvöltek hatalmas, gesztenyebarna szemei, és mindig elegáns viselete (ez persze csak a munka miatt volt). Mindig is meg akartam ismerni, de valami, azaz valaki mindig utamat állta. Most azonban volt kedvesem szemét eltakarja a százkilencvenöt centi magas, nyakigláb szilikon-cica, akinek mindössze a szeme igazi… fulladna bele a dupla F-es melleibe!!
A vacsora végével elköszöntünk egymástól, de én elpártoltam a távozástól. Meg akartam ismerni Petert, és mivel elhatároztam magamban, hogy megteszem, meg is fogom! A sok üzleti hülyeség, amiket rizsáztak… azok alatt volt időm kigondolni, mit is fogok mondani
 |
| Peter |
- Nem, csak a taxim várom- fordultam meg, és keresztbe fontam karjaim magam előtt, mert eléggé fáztam
- Merre megy?
- Messze- öltöttem fel bárgyú vigyorom- ki az, aki taxit rendel, mikor 2 saroknyira lakik?
- Hazakísérem- vette le zakóját, és rám adta- ha a taxis megvárakoztatta 3 óráig, a műszakom végéig, akkor, meg egye meg a benzint- mosolygott, és elindultunk.
Sokkal kedvesebb volt, mint az valaha is gondoltam volna. Vicces, a kínos helyzeteket lazán kezeli. Biztos voltam benne, hogy levágta, rá vártam!! Bár ki nem? Volt, hogy mikor megláttam, a leves kifolyt a számból… elhessegettem ezt a régi és ciki emlékképet és 100%-ban visszavetettem magam a beszélgetésünkbe
- Tehát az egyetemen tanulok- folytatta- sajnos csak a pincérkedés mellett tudom csinálni, mivel nincs pénzem a tandíjra. Bár gondolom, maga sosem tudta, hogy ez milyen érzés…
Kicsit megtorpant kijelentése hallatán. Talán még maga sem gondolta, hogy ezt tényleg elmondta, kimondta hangosan. Éreztem, hogy zavarban van, így még mielőtt mentegetőzni kezdett volna, közbeszóltam
- Nem vagyok gazadag. Egy kicsi szerkesztőségem van, itt a közelben. Azért barátkoznak velem, mert így írok róluk az újságban, és mint feltörekvő sznobok, hirdetem őket
- De ha nem kedveli őket, miért teszi őket bele az újságba?
- Miért pincérkedsz?- kérdeztem vissza, és lágy mosoly terült el az arcomon, majd ő is elmosolyodott. Értette, mire célzok- megérkeztünk- álltam meg hirtelen
- Szóval ezért várt 3 órát a taxira?- nevetett fel
- Fáj a lábam a cipőben- próbáltam tovább hazudni, de már tudtam, hogy semmi esélyem, mindent tud!
- Látom, mindenre van valami magyarázata, ami nem az igazság. Nos, akkor lássuk… Eljön velem holnap délben ebédelni?
- Igen- válaszoltam visszafogottan, de magamban már ugráltam, és visítottam, meg egyebek
- Nahát, az első egyenes válasza az este
- Kérlek, ne magázz. Az olyan… öreges. Még csak 25 vagyok!- kértem ki magamnak
- Pedig kevesebbnek látszol- mért végig, de mikor újra szemembe nézett, fülig elpirult
- Ez egy bók volt?- nevettem fel
- Annak szántam- vett mély levegőt
- Akkor, itt a számom- adtam oda a névjegyem, és mikor végigfutotta a szemével a sorokat, tágra nyíltak a szemei
- Maga a Hy, Kelly! szerkesztője?- kapta fel a tekintetét
- Megint magázol!- bosszankodtam- de igen, én vagyok. Talán ismered a magazint?
- Mindig oda akartam bekerülni. Vagyis amióta elindult... Azt hallottam, hogy a főnök egy hárpia, aki irányításmániás, és úgy töri az üveget, mint más a fogával a ropit
- Az utolsó igaz- nevettem fel- tényleg ezeket mondják rólam?- Sajnálom, nem akartalak megbántani…
- Semmi baj, már megszoktam. Aki az én szakmában nem magabiztos…
- Most fogom befejezni az egyetemet, és újságíróként…
- Szerintem rajtam áll, hogy újságíró leszel-e…- éltem vissza pozíciómmal, és jót kacagtam rajta- van olyan írásod, amely már készen van, és New York-ról, vagy a környékről szól?
- Igen, nemrég fejeztem be egyet
- Na figyelj! Holnap gyere be az irodába, és hozd magaddal. Ha jó, felveszlek gyakornoknak, ha befejezted a sulit, tiéd egy rovat. Úgyis új rovatot akarok indítani
- Ezt… nagyon megköszönném- ért fülig a szája
- De lenne egy feltételem- vettem le magamról zakóját, hogy el ne felejtsem visszaadni. Tekintete mindent elárult… várja, hogy mi az a „de”- örülnék, ha öltönyben járnál. Olyan jól áll…- sóhajtottam
- Rendben, veszek…
- Jaj, csak vicceltem!- nevettem fel, belevágva mondandójába-akkor holnap várlak az irodában. És köszönöm, hogy hazakísértél
- Köszönöm a lehetőséget. És őszintén örülök, hogy megismerhettelek
- Én is- intettem neki búcsút, majd beléptem a lépcsőházba.
Kiürítettem a postaládát, majd a lakásomban egyszerűen ledobtam az egyik asztalra. Levetkőztem, lefürödtem, beállítottam az órát 7:35-re, és már nyugovóra is tértem. Remélem, jó munkaerőt sikerült szereznem, és végre kirúghatom azt az öntelt ficsúrt, Frank-et.
Reggel időben ébredtem, és még egy reggeli frissítő zuhany is belefért. Szeretek reggel zuhanyozni, akkor egész nap sok energiám van… legalább is, többet érzek magamban! Reggeli után bevettem a MagenB6 vitaminom, majd zsebre vágtam az egész dobozzal. Ma higgadt leszek! Minden nap így kezdődik, de egyik nap sem így végződik az irodában.
Nagyjából fél 9-re értem be, mikor már mindenki nagyban dolgozott, kivéve egy embert… Franket. Azóta hiszi magát nagy zseninek, amióta egy cikke maximális eladásszámot eredményezett a lapnak. „Nem elég egy elismerés a csúcshoz” hajtogatom mindig, de véleményem süket fülekre talál.
hűvös volt, ezért döntöttem a pulóver mellett. Ajkaim vörösre rúzsoztam, mikor az óra 11:57-et mutatott, és szemfestékem is felfrissítettem. Tettem az arcomra egy kis púdert, majd a táskámból előszedtem egy telefonszámot. Egy riporthoz kellett segítség, így míg Peter meg nem érkezett, felhívtam a fiatalembert. Helikoptert vezetett, és ha Peter cikke, amit most hoz jónak bizonyul, felküldöm egy kicsit a levegőbe képeket csinálni, majd lehozom a cikket. Szeretem, ha az alkalmazottam nem csak írni tud, hanem egy kicsit művészlélek is; ért a fényképezéshez.
Peter 12 után pár perccel érkezett. Mikor megláttam, azt hittem, megzabálom! Egy szürke szövetnadrág volt rajta, hozzá egy kék ing, egy, a nadrághoz passzoló öltönnyel. Az összeállítása egy kicsit drágának tűnt, de nem érdeklődtem, hogy honnan szedte. A lényeg, hogy rendkívül édes pasi! A haja a szokásos módon, kicsit bozontosan, de mégis rendezetten állt. Talán még szexisebb volt, mint tegnap este…
Amint megláttam belépni a nagyterembe- én már csak így hívom az irodámon kívüli részt, ahol a többiek dolgoztak- azonnal alsó ajkamba haraptam. Egyenesen forró volt… Margarethez sétált, majd gondolom „bejelentkezett”. Mikor titkárnőm bekísérte Petert, még egy utolsó pillantást vetett fenekére, majd kiment.
- Szia- szólalt meg, mikor már becsukta az ajtót Margaret
- Szia, foglalj helyet- mutattam a fehér bőrfotelre
- Itt van a cikk, amit írtam- tett le az asztalra egy igen vaskos lapköteget
- Azt hittem, fél oldal- akadt el a szavam, amint végiglapoztam
- Volt ihletem- rántotta meg a vállát- na, de indulhatunk?- csapta össze tenyerét, majd mellém állt, és felsegített a székről.
Lecsukta laptopom és az ajtóig kísért. Kinyitotta nekem, majd lementünk a földszintre. Fogalmam sem volt, hova fogunk menni. Minden az ő elképzelése szerint mehetett abban az ebédidőben.
Hamarosan megérkeztünk a Central Park közepébe. Egyszer sétáltam arra, és akkor is Alannel. Még jó, hogy kidobtam azt az orchideát! Remélem, már rohadó félben van…Peter megállt egy furgon előtt, amelyből kajákat adtak ki. Leültetett az egyik székre, majd magamra hagyott, amíg megvette az ebédet.
- Meg sem kérdeztem, mit kérsz- csapott a homlokára, mikor leült velem szembe, de akkor már előttem volt a finom, ínycsiklandozó gyros, pitában- remélem, nem fogyókúrázol, vagy vagy allergiás valamire… hozhatok mást is- mozdult volna, mire megnyugtattam
- Nagyon szeretem a gyrost, és már nagyon rég ettem. Köszönöm, hogy megleptél vele. Amúgy is, ha jól tudom, itt adják a legfinomabbat
- Már ettél itt?- harapott bele jóízűen, majd válaszadás előtt követtem én is
- Egyszer voltam itt az exemmel, de ő puccétterembe cibált egy jó gyros helyett
- Szegénykém! És végül mit ettél az étteremben?
- Csináltattam magamnak gyros tálat- nevettem fel
A társalgás nagyon jó volt, talán jobb is, mint maga a gyros! Peter nagyon aranyos és jó fej srác, örülök, hogy megvártam tegnap este…
- Min mosolyodtál el?- ránt vissza a valóságba a hangja, mikor már az iroda épülete előtt vagyunk
- Elolvasom a cikked- kezdtem hozzá- és akár jó, akár nem, lehozzuk az eheti számban. Vagy azt, vagy remekelsz nekem egy másikat, egy nap alatt. Ha nem jó az, amit most beadtál. Beledoblak a mély vízbe. Holnap reggel fél 5-kor helikopterrel repülsz a város fölé, és azt akarom, hogy fényképeket csinálj. Szeretem, ha az alkalmazottjaim kreatívak- kacsintottam rá
- Hogy fogok én felkelni- vakarta meg a fejét, majd elnevette magát
- Ha akarod az állást, megoldod
- Vállalom- ráztunk kezet, majd amíg én visszamentem dolgozni, ő sietett vissza a suliba
Egész hátra maradt időmben Peter vázlatát és cikkét olvasgattam, elemezgettem. A srác a kezdők hibáit követi el, könnyen orvosolható a probléma! És kimondottan tetszett a szóhasználat, a megfogalmazás, a saját vélemények. Közvélemény kutatást is végezhetett… benne volt minden, amit tudni akartam volna a városról, ha nem itt lakom. Biztos, hogy nagy helyet hagyok ki neki az újságból, és az eheti kiadásnak ő lesz a nagy száma.
Peter másnap délután fél 2 körül bejött, és leadta a képeket. Nagyon jók lettek! Tehetséges fiú, így biztos lehet a gyakornoki állás felől. Aláírattam vele a szerződést, mind a gyakornoki állásra, mind pedig a cikk lehozatalára vonatkozóan. Alig várom, hogy Frank orra alá dörgölhessem, hogy több lap kelt el, mint vele, úgyhogy ki van rúgva!!
Peterrel töltöttem a csütörtök estét is. Csodálatosan éreztem magam. Egy kávézóban vettünk magunknak kávét, majd ismét a Central Parkban kötöttünk ki. Imádta azt a helyet, de nem is csodálom. A fák, az illatok, a nyüzsgés, az emberek, a hangulat… minden egy jó, randizós helyre utal.Pénteken egy igen érdekes hívást kapcsolt be Margaret. A forma-1 idén visszatér az USA-ba, és hirdetni kellene a versenyt. Mivel az én újságom NY-nak szól, és az ottani emberek nem igazán ismerik ezt a sportot, az a feladatom, hogy ismertessem meg velük… Az elején teljesen hülyeségnek gondoltam, de aztán láttam benne a lehetőséget. Szerencsére a pasasnak nem adtam egyértelmű választ, így kaptam pár nap döntési időt. Magas lenne az útiköltség, de ha bejön, akkor az újság fellendülhetne, az amerikai nagydíj is ismert lenne, és lehet, hogy újítanék a város körében.
Péntek este ismét Peterrel voltam, de akkor a lakásomon töltöttük az estét. Megvacsoráztunk, majd leültünk a kanapéra, hogy filmet nézzünk. Amíg szerelgette a DVD lejátszót, meg válogatta a filmeket, felhoztam neki Austint
- Ma kaptam egy érdekes hívást- kezdtem bele- lehetőségem van rá, hogy ingyen bejutok az austini forma1-es futamra. Cikkeket kéne lehoznom arról, hogy milyen jó ott a hangulat, és hogy a New York-ban élők menjenek oda
- Jól hangzik- hümmögött szerelés közben. Imádom, hogy még ilyenkor is figyel rám!- mindig is szerettem a forma1-et
- Akkor nem jössz el velem? Az úti költséget, meg a szállást kell fizetni, de azt majd megbeszélem a reklámosokkal, meg beleveszem a költségvetésbe
- De, szívesen elmegyek- egyenesedett fel- de az még vagy 4 hónap, nem?
- De, de ha belegondolsz, addig nagyjából 4 számot tudunk majd kiadni…
Mindent megbeszéltünk, és felírtam a naplómba, hogy vissza kell hívnom a pasast, hogy igent mondjak. Mikor az egyik csapat szóba került, Peter motyogott valamit, az egyik versenyzőről, de aztán nem igazán érdekelt. Megszerelte a masinát, és be is rakta a filmet. Egész sokáig voltunk fent, este fél 12 körül ment csak haza. Édes csókot váltottunk az ajtóban, majd aludni tértem.
A másnapi szám rekord mennyiségben kelt el. Peter írása aratott, teendőim közé vettem, hogy hétfőn rúgjam ki Frank-et. Annyira örültem Peter sikerének! Imádtam a szemében a csillogást, és ez most még erősebb volt, látván hogy mennyien vették meg az írását. Az internetes vitarovatunk vagy egy héten keresztül taglalta, hogy mennyire jól ír, és igazán törekszik felfelé. Nálam kezd, és még ki tudja, mit faraghatok belőle?! Minden csak rajtam állt, és hogy Ő mennyire szeretné ezt.
Peter cikke után a következő nagy dobás az austini futam lehozatala lesz, meg hirdetése. Páran már így is negatívan reagáltak a reklámra, de elég sok a pozitív irány is. Akiknek a reklámjait eladom, támogatják az utunkat. Szállás, és repülés fizetve.
Már mindent jó előre beterveztem, a jegyek lefoglalva, remélem, Peternek semmi nem jön közbe. Az ő írásában akarom olvasni azt, hogy mit gondol a futamról. Nem gazdag, nem sznob, így a new yorki emberek többsége magáénak valónak érzi a helyzeteket, amelyekről Peter ír.
Nos, már csak az austini futam lesz a nagy durranás! Pár hónap van még addig…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése