16. rész

Sziasztok!

Nos, mára csúszott át ez a rész, de remélem, nem bánjátok. Az új történeten már dolgozom, egész jó ötleteim vannak :$ Tényleg szeretném, hogy a blog újra felfrissüljön, és olyan legyen, mint régen.:)

A következő történet valószínűleg 2 hét múlva fog érkezni, és akkor már a blog külseje is megújul. Minden újdonság fel lesz téve, remélem, tudok csinálni egy előzetest is, és az alapján bemutatni, mire számíthattok :)

Továbbra is várom az emaileket, és jó olvasást kívánok! Remélem, kapok pár véleményt :$

Sok-sok puszi ^^

*******

16.rész

Hirtelen felriadtam. Olyan heves voltam, hogy a takarót nem csak magamról, hanem még Sebről is sikerült lerántanom, de ő mégsem kelt fel. Rendeztem légzésem, és a baba rugdosására lettem figyelmes. Pocakomra tekintettem, amely már igen csak gömbölyded formát öltött, és benne a pici Beni már nagyon mocorgott. 8 hónapos vagyok, egy hónap, és már itt is lesz velünk… vagy még kevesebb.
A rémes álom után nem bírtam visszaaludni, így lementem a konyhába egy kis meleg tejért. Meglepetésemre nem én voltam az egyetlen, aki képtelen volt aludni. Már a lépcső tetején állva láttam, hogy valaki van lent. Óvatosan lépdeltem lefelé, nehogy a nyikorgó lépcső miatt bárkit is felkeltsek. Fabi szobájának ajtaja nyitva volt, ezért is „lopakodtam” annyira. A mai este is alig akartam lefeküdni aludni…
Amint leértem egy női alakot pillantottam meg. Egyáltalán nem volt ismerős, ezért meg is rémített. Nem mentem közelebb, csak figyeltem, mit tesz. Nem volt rajta „betörős ruha”. Egy hosszú farmernadrágot, magassarkú cipőt, és egy aranyos blézert viselet. Szőke haja loknikban hullott hátára. Derengett valami személyével kapcsolatban, de nem voltam biztos a dolgomban.
Megálltam a lépcső fordulójában, ahonnan jól be tudtam látni a konyhát és a nappalit. A titokzatos nő csak állt a konyhában, és mivel elég egyenetlenül vette a levegőt, gondoltam sír. Egy képre meredt, amely a konyha falát díszítette. Aztán végignézett a soron (a konyhában volt egy képsor, vagy képfal, kinek ahogy tetszik, amit Heike csinált, mert szereti a családját nézni főzés közben) és ismét megakadt a szeme. Azon a képen, amelyet több ideig méregetett, én voltam Sebbel és Fabival. Kint voltunk a kertben, és Norbert fényképezett. Jól emlékszem arra a napra, mert akkor mondtuk el, hogy várandós vagyok. Sokáig méregette, és csak még jobban sírni kezdett. Lassan leemelte a képet, majd letette a konyhapultra, a keretet lefelé fordítva. Átment a nappaliba, és ott is nézelődni kezdett. Felkapcsolta a villanyt. Rutinosan mozgott a házban, így már nagyon is tudtam, hogy kit tisztelhetek vendégünk személyében.
Nem mentem oda, vártam, hogy mit cselekszik. Továbbra is csak a képeket nézegette, azokat, amelyeken Sebastian van. Egyre jobban zokogott, és valamiért meg is sajnáltam. A kandalló pont velem szemben volt, és az azon lévő képeket kezdte először nézegetni. A kandallóval szinte majdnem szemben volt egy vitrin. Seb régebbi kupái, oklevelei voltak benne, meg persze fényképek. Heike fényképmániája már kezdett az agyamra menni… Ahogy a szőkeség végzett a kandalló feletti képekkel, áttipegett csöndben a vitrinhez. Szerencsére nem vett észre, bár annyira könnyezett, hogy szerintem semmit nem látott. A cipősarkak kopogását elnyelte a szőnyeg, és csak a zokogását hallottam, ahogy a vitrinhez ért. Már nem bírtam tovább, így előléptem. Meglátva árnyalakom hirtelen felpillantott

Hanna ruhája

- Mit csinálsz?- kérdeztem teljesen higgadtan és mögé léptem, de válaszolni sem tudott- ha szeretnél, menj fel Sebhez. Épp alszik, de keltsd fel nyugodtan, ha beszélni szeretnél vele. Vagy ha akarod, lehívom
- Miért vagy ilyen?- szipogta
- Nem kedvességből teszem… Ahogy látod, terhes vagyok- simítottam végig a pocakomon- nem akarom, hogy többé az életünk része legyél. Ilyen módon nem. Éjjelente besurransz a házba, mint valami rabló, és a régi emlékeken sírdogálsz
- Mit akarsz, mit tegyek?- törölgette szemeit
- Nem azt mondom, hogy szállj ki Seb életéből, mivel tudom, hogy már rég óta barátok vagytok, és én sosem fogom megtudni, milyen egy életre szóló barátság. De én vagyok a menyasszonya, én vagyok a gyereke anyja és ez ellen semmit sem tehetsz. Nagyon megbántottad Sebet. Örültem, mikor sikerült végre kiábrándulnia belőled, mert akkor már én is tudtam, hogy mit érzek iránta
- Sajnálom- tört ki ismét keserves sírásban. Talán most jobban sírt, mint először
- Mit?
- Seb… annyira sajnálom… én… nem tudtam…én…- makogott össze vissza, nem is értettem, mit beszél. De volt egy olyan rossz sejtésem, hogy nem is szeretném tudni, mi történt
- Mi a baj, kicsim?- hallottam meg Seb álmos hangját, ahogy a lépcsőn lépdel lefelé
- Azt én is szeretném tudni- sóhajtottam
- Hanna- hőkölt vissza Seb, mikor meglátta a lányt- te meg mit csinálsz itt?
- Pont elkezdett mondani valamit, ami veled kapcsolatos…- öleltem át Hannát, aki egyre jobban rázkódott, majd leültettem a kanapéra- csinálok neked egy teát- eresztettem meg egy mosolyt, hogy kicsit megnyugodhasson
Kimentem a konyhába, és gyorsan forraltam egy kis vizet, majd egy csészébe beleöntöttem, és raktam hozzá filtert. Az emeleten szerencsére minden csendes volt, senkit sem vernünk fel ezzel a kis találkozóval.
Visszamentem a nappaliba a kész teával, de Seb és Hanna pusmogtak valamit. Nem akartam kérdezősködni, biztos az ő dolguk, így hát csak odaadtam a lánynak a teát, akit Sebnek már sikerült megnyugtatnia, legalább is jobban, mint nekem
- Szóval- törtem meg a kellemetlen csöndet, miután a lány befejezte a teát- miért is vagy itt?
- Csak visszahoztam a kulcsokat- vett elő a táskájából egy kulcscsomót
- Jókor- jegyezte meg Seb, mire bosszús pillantást vetettem páromra
- És mibe kezdtél bele?- vettem bátorságot magamon az igazság kiderítése érdekében
- Semmibe, csak zagyvaság- rázta meg a fejét, és felpattant
- Szóval beszéljem meg Sebastiannal?
- Igen- motyogta alig hallhatóan, majd páromra nézett, aki szinte gyilkos pillantást vetett szegény szőkére
- Állj- mondtam kicsit erélyesebben- most mondja el mind a kettő, hogy folyik itt. Sebastian- fordultam felé, de ő még csak a száját sem nyitotta ki- Hanna?
- Mikor… pár hónappal ezelőtt kicsit összekaptatok Sebbel, ha jól tudom, te elmentél otthonról. És akkor én meg meglátogattam Sebet, mert kellett egy irat, amit még nála felejtettem. És aztán…
- Te megcsaltál?- fojtottam a szót Hannába és Sebre szegeztem tekintetem.
- Igen, de…
- Nincs de! Ezt szerintem mi még nagyon sokat fogjuk átbeszélni, és ha a mai nap folyamán egyszer is meglátlak, kitekerem a nyakad!- indultam meg az emelt felé- és remélem nem is kérdés, hogy a kanapén, vagy valamelyik nővéred szobájában alszol
- Kicsim, én…
- Ne hívj így- löktem el a kezét, amely utánam nyúlt, hogy megakadályozza, hogy felmenjek a lépcsőn
Végül persze az én akaratok győzött, Seb nem is mert moccanni. Visszaérve a szobámba egyből a párnák közé vetettem magam. Hatalmas könnyeim visszanyelve egy régi altatóval álomba ringattam magam.
A reggel mindig jobb. Ezzel a gondolattal keltem fel, de még mindig nem tudtam józanul gondolkozni. Mikor összevesztünk, már rég terhes voltam, és már a menyasszonya is. Ha most ezt tette, nem is tudom mi lesz a házasság után… vagy talán nem is lesz? Nem is merek arra gondolni, mit hoznak a következő napok.
Lementem, hogy igyak valamit, mert tudtam, hogy a babának enni kell, de semmi étvágyam nem volt. Seb szüleinek be kéne adagolni, hogy mit történt… vagy inkább ne is mondjam el? Az lesz a legjobb, lehet, ha hazamegyünk… de mivel már nemsokára szülök, nem ajánlatos repülőre ülnöm… Valami mindig megnehezíti a dolgom! Bár tény, hogy az anyaság a legédesebb teher a világon.
A konyhában Heike már nagyban főzte a teát, a kávét, a reggelit, meg a süteményt. Épp köszönni akartam neki, mikor valaki hirtelen berántott a fürdőbe
- Hogy vagy?- kérdezte félve Seb
- Nem is tudom… megcsaltan?
- Nézd, nagyon sajnálom! Nem tudom, hogy mi ütött belém aznap este. Rendesen az üveg aljára néztem, nem voltam tudatában annak, amit teszek
- Ha igazán szeretnél, tudatlanul is nemet mondanál egy nőnek, mert engem szeretsz
- Tudom, és nagyot hibáztam…
- De ne mondjuk el itthon- fejeztem be a mondatát
- Tudod, hogy milyenek anyuék, és nem akarom, hogy ezért álljon a bál. Most volt karácsony, minden olyan jónak tűnik. Holnaptól tesztelések vannak, utazok tovább. Lehet, hogy a távolság jót fog tenni… tudod, hogy szeretlek. Mindennél jobban. Téged és a mi kicsinket. Hagylak gondolkozni, nem zaklatlak. És ne adjuk jelét, hogy baj van… Ma segíts bepakolni, aztán úgysem fogják kérdezni, hogy beszélünk-e vagy sem
- Rendben- egyeztem bele- szerintem is jó lesz a távolság
- Meg tudsz valaha bocsájtani?- húzott vissza, és kétségbe esetten meredt rám
- Megbocsájtani megtudom, de elfelejteni sohasem
Kimentem végül Heikehez, aki már adta is a teát, meg a reggelit, de csak turmixot ittam. Délután segítettem bepakolni Sebnek, és este a 9 órás géppel el is ment. Norbert és én kísértük ki, a többiek már a házban elbúcsúztam.
Norberttel nagyon jól kijöttem. Aranyos volt, mindig meghallgatott, szinte már az apukámnak tekintettem. És sosem fogom elfelejteni, hogy ő már először is szívesen befogadott volna…
Hazaérve kiszálltunk az autóból, majd bementünk. Ő aludni ment, míg én lefürödtem, majd a konyhába csoszogtam. Fabi is aludt már, mert nagyon fáradt volt, csak Heike maradt fent. Üldögéltem a kanapén a teámmal és azokra a képekre meredtem, amelyekre Hanna ma hajnalban. Mikor eszembe jutott, hogy mit is tett, könnybe lábadtak a szemeim.
Egyszer csak besüppedt mellettem a kanapé, és egy puha kéz simult végig combomon. Heikere néztem, aki azonnal elmosolyodott. Gyorsan törtöltem le könnyeim, nehogy észrevegye, de próbálkozásom hiába volt
- Előlem ne próbáld meg titkolni- kezdte kedvesen, és egy zsebkendőt nyújtott át- mindent tudok, ami ebben a családban történik- nevetett fel- akár elmondjátok, akár nem. Szóval, miről van szó?
- Seb…- suttogtam szipogva és kifújtam az orrom- kicsit összekaptunk
- Te nem az a fajta vagy, aki a kicsi összekapások miatt sírna…
- Megkért, hogy ne mondjam el… nem akarom megszegni a szavam, és téged sem terhelni. Azt hiszem, elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy megoldjuk…
- Ugyan már! Egy veszekedésben mindenki a maga oldalát látja. Egy harmadik személy meg semleges. És nem jelent semmit, hogy én vagyok az anyja. Semleges nézőponton vagyok
- Seb megcsalt… és ez csak tegnap este derült ki. De még csak nem is ő mondta el…
- Mit csinált?- kapta kezét a szája elé, hogy tompítsa sikolyát- hogy történt?
- Nagyjából három hónappal ezelőtt Sebbel nagyon csúnyán összekaptunk. Én elmentem egy szállodába, és jó pár napig nem mentem haza. És tegnap kiderült, hogy Hanna az idő alatt valami iratokat keresett, amiket Sebnél talált meg… és akkor este lefeküdtek egymással. Részeg volt… de ez akkor sem mentség
- De legalább elmondta neked, még ha késve is- próbált bármi pozitívumot felhozni Heike Seb mellett
- Ha Hanna nem jön át hajnali háromkor, még most sem tudnám
- Parancsolsz?
- Tegnap éjjel lejöttem, mert nem tudtam aludni, és itt találtam Hannát a házban. Épp a képeket nézegette. Aztán sírva fakadt. Lejött Seb is, majd Hanna elmondott mindent
- Miért volt itt Hanna?
- Visszahozta a kulcsokat…
- Néz, Kristen- fogta meg a kezem- Seb egy hatalmasat hibázott, de valahol meg kell értened. Teherbe estél. Ennek persze nagyon örül, de egy férfinek ez nem azt jelenti, mint egy nőnek. Te amúgy is idősebb vagy, érettebb. Seb még egy fiatal, kalandra vágyó fiú. Neki el kell köteleznie magát melletted, és ezt sokszor nehéz elfogadni. Ő nehezen fogadja el. Olyan, mint az apja. Mikor a legnagyobb lányunk útban volt, egyik éjjel Norbertet egy sztriptíz bárból szedtem össze, mert kiborult, hogy neki örökre mellettem kell maradni. De aztán azon az estén kitombolta magát, és most nézz rá. Van négy szép gyerekünk, és még mindig együtt vagyunk, boldogságban
- Igazából nem vagyok rá mérges- sóhajtottam, és végre kimondtam azt, amire valóban gondolok- de muszáj ezt mutatnom, mert ha nem leszek rá mérges, lehet, hogy nem érzi a következményeket, és megint megteszi
- Jó anya leszel- nevetett fel Heike- és igazad is van. De ne várasd túl sokáig. Egy idő után meg fogja unni, és akármennyire is szeret, elege lesz
- Tudom –bólintottam -  köszönöm a segítséget
- Igazán nincs mit. Aztán legközelebb nem elhallgatni előlem- paskolta meg a combom, majd felállt- jó éjt, kedves
- Neked is- mosolyogtam rá, és amíg Heike visszament a hálóba, én még egy jó ideig meredtem a képekre
Nagyjából három vagy négy nap telt el Sebbel való incidens óta. Azóta nem beszéltünk. Heike szavai végig a fejemben motoszkáltak, és egyik este erőt véve magamon felhívtam Sebet. Vagy három órán keresztül beszélgettünk, és sikerült mindent megoldani. Seb tényleg megbánta azt, amit tett, és ennek őszintén örülök. Elmondta az igazat, nem csak színlelet, hogy aztán majd újra megtehesse.
Egyik este Fabian bulizni akart menni a barátaival, és nem is tudom, hogy miért, de beleegyeztem, hogy elkísérem. Valami szabadtéri koncert lesz, mert most nyitottak meg valami új helyet… Januárnak már vége volt, a szülés is közeledett, de én persze jó vagyok… elkísértem. Én vezettem, és három másik barátjával ment. Mikor odaértünk, lányok várták őket. Fabinak igazán bejött az egyik.
- Kristen- jött oda, de az ajnározós szöveget nem tudta bevetni, mert olyan hangos volt a zene, hogy a fülembe kellett mondania- ihatunk?
- Persze, a csapból vizet
- Na…- görbült le a szája
- Fabian, 15 éves vagy!!
- Ne mond, hogy te 15 évesen nem ittál- tette csípőre a kezét, mire én elgondolkoztam, hogy miket is műveltem 15 évesen…
- Oké, de csak egy üveggel
- Imádlak- puszilta meg az arcom, majd megvárta, amíg megveszem nekik a sört, és már vitte is.
Szombaton volt a buli, és úgy egyeztem meg Heikevel, hogy hajnali 2-re otthon lesznek. Nem tudom, hogy bírni fogják-e addig, vagy hogy én bírni fogom e… Az egész buli eleje unalmasan indult, de ahogy esteledett, egyre jobb lett. Az idő nem hűlt le, lehettünk kint is, és bent is. Ahhoz képest, hogy január egyik éjjele volt, elég volt egy őszi kabát, meg egy hosszuujjú alatta.
- Hello, széplány- hallottam meg egy férfihangot a fülemben. Hirtelen megfordultam
- Jaime- karoltam át a nyakát- mit csinálsz itt?- kiabáltam
- Nem megyünk kicsit arrébb?- húzott magával, mire a kinti bárnál találtuk magunkat. Leültünk az egyik székre, és míg ő vodkát ivott, engem meghívott egy kólára- látom nem unatkozol- pillantott a hasamra
- Nem- nevettem fel- nemsokára szülni fogok
- Azt látom- húzódott egy kicsit messzebb- nem is tudok közelebb menni hozzád 40 centinél. Terhesen hogy hogy itt vagy?
- Sebastian öccse bulizni akart, és én, mint gyakorló anyuka, belementem, hogy elviszem őket, meg vigyázok rájuk. És te?
- Nem figyelted a pultot?- mutatott balra, a fények alá, de semmit sem láttam- én voltam az előző egy órában a DJ
- Lejárt a műszakod?- nevettem fel
- Megláttalak
Jaimevel hosszasan beszélgettünk. Vele is sok mindent történt, velem is. Tesztelget, zenél, járja a világot, egyszóval teljesen szabad. Mindene megvan, amire vágyik. Vagyis csak egy dolog, és ezt az egyet a pia szervezetbe bevitt mennyiségével párhuzamosan próbálta megszerezni… engem.
Nagyjából úgy fél egy körül jött oda Fabi, hogy ő már nagyon elfáradt, meg a barátai is, és menjünk haza. Természetesen először jól kinevettem, aztán mondtam, hogy szedelőzködjenek, és találkozunk a kocsinál 10 perc múlva. Jaime-től próbáltam elbúcsúzni, de nem igazán akart engedni
- Mennem kell- simítottam végig arcán- várnak rám
- Nem maradhatsz még csak 20 percet?
- Nem, már így is 15 volt, nem csak 10. Várnak rám
- Elengedlek, de csak egy feltétellel- hajolt közelebb- csókolj meg- suttogta, és ezt csak a szájáról tudtam leolvasni, mivel a hangzavar túl nagy volt, hogy halljam
- Nem lehet. Vőlegényem van, akinek a gyerekét várom. Kérlek, lépj tovább
- Olyan hirtelen tűntél el az életemből. Most búcsúzz el, végleg
- Nem le…- akartam volna ellenkezni, de ekkor száját enyémre tapasztotta
Visszatért egy régi emlék, és nehéz volt elengedni azokat a boldog időket. A kis pusziból végül csók lett, a csókból pedig egyre hevesebb csókcsata.
Sikerült feleszmélnem Jaime csókjaiból, és eltoltam magamtól. Adtam egy puszit az arcára, majd elmentem a bártól, egyenesen a kocsimhoz. Már mindenki ott volt, így indulhattunk. Kitettük otthon a barátait, majd elindultunk hazafelé. Nagyjából a város másik végéből…
- Miért tetted?- szólalt meg az egyik piros lámpa alatt Fabi, mikor már csak egyedül ültünk a kocsiban
- Micsodát?- néztem rá mosolyogva, de tekintete mindent elárult. Olyan volt, mintha Sebastian ült volna ott mellettem- láttad?
- Igen
- Ne mond el Sebnek
- Miért ne?
- Mert én szeretném elmondani neki
- És ha én gyorsabb leszek?
- Nem bíznád ezt ránk?
- Megcsókoltál valaki mást, miközben a bátyám menyasszonya vagy!
- Fabi, ezek a dolgok bonyolultak
- Nem! Teljesen világos, hogy nem szereted annyira, hogy csak vele legyél
- Ez nem igaz, és ezt te is tudod- állítottam le a motort, mert haza érkeztünk
- Miért tetted? Azt hittem, szereted
- Szeretem is! Csak… nem tudok rá magyarázatot adni. De az csak egy csók volt
- Tök mindegy, mi volt. Ugyan azzal a szándékkal kezdődik a szex is
- Na megyek- pattant ki a kocsiból és már csapta is be maga mögött az ajtót
Én még vagy 10 percig gondolkoztam, majd beálltam a garázsba és felmentem az emeletre. Lefürödtem, és aludni tértem.
Másnap reggel későn ébredtem. Nem voltam túlzottan éhes, így még reggeli előtt rendbe szedtem magamat. Megfésülködtem, felöltöztem, majd idejét láttam bepakolni egy bőröndbe, hogy ne akkor kelljen, mikor megindul a szülés. Én, és a megérzéseim…
Lent Heike fogadott, és reggelivel kínált. Mivel ők is elég nyúzottak voltak, gondolom megvárták, míg hazaérünk
- Milyen volt a buli?- kérdezte Heike, mikor már Fabi is leért
- Jó- rántott vállat a srác
- Nem jött össze valami, öcsi- nevetett fel egy férfi. Seb volt az
- Seb- suttogtam, majd lágy mosolyt küldtem felé. Szinte láthatóan megkönnyebbült, mikor látta, már nem haragszom rá
- Nem akarod megkérdezni, hogy ő hogy mulatott?- kérdezte Sebtől duzzogva
- Történt valami, kicsim?- fordult felém Seb
- Semmi- ráztam meg a fejem
- Ja… ki mit ért semmi alatt- motyogta Fabi, majd a reggeliével felment az emeletre
Seb még evett, majd sétálni mentünk. Emésztett a bűntudat az egyszerű kis csókocska miatt. Mit érezhetett Seb, mikor Hannával volt.
Visszaérve a házba már kezdett sötétedni és egyre hidegebb volt. A hó éppen szállingózni kezdett, mikor beléptünk az ajtón. Fabi ott várt minket
- Elmondtad?- kérdezte, mire csak megráztam a fejem.
Durcásan szaladt fel, majd jól hallhatóan becsapta maga mögött az ajtót.
Mint utóbb kiderült, Heike és Norbert egy barátjukhoz mentek vacsorázni, így nem hallhatták Fabit, meg engem és Sebet
- Mit nem mondasz el?- ült le Seb a kanapéra és az ölébe húzott
- Tegnap voltunk a buliban és összefutottam Jaimevel. Megcsókoltam…
- Ezt… komolyan mondod?
- Egész nap azon gondolkoztam, hogyha én emiatt a csók miatt ilyen frusztrált vagyok, te mit érezhettél, mikor Hannával feküdtél le
- Te is megcsaltad őt?- jött le Fabi az emeletről, elképedve- és még le is feküdtél vele?
- Fabi, ez…- kezdte volna el Seb, de kissrác belé fojtotta a szót
- Az én dolgom is! A családom része vagytok, tudni akarom, mi történik
- Fabi, nincs semmi baj. Nem fogunk külön költözni, vagy felbontani az eljegyzést. Ezek a dolgok erősítik a kapcsolatunkat. Túltesszük majd rajta magunk, és minden mehet tovább
- De… ezt nem lehet csak így félvállról venni!
- Fabi… ha szeretsz valakit, ismered a hibáit. És ha tényleg szereted, akkor azokkal együtt szereted. Mi mind hibáztunk már. Kristen is, és én is. Nem is keveset, és nem is kicsiket. De ez tart minket össze, ezáltal leszünk erősek. És lehet, hogy elfelejteni sosem fogom, de az idő mindent megszépít. Igaz, kicsim?- fordult felém Seb, de ekkor kicsit eltorzult az arca
- Seb, azt hiszem… beindult a szülés- fújtattam és mikor felálltam, elfolyt a magzatvíz
Fabit felküldtem a csomagomért, amíg Seb az autóba segített. Egyre gyakrabban jöttek a fájások, és kész megváltás volt megérkezni a kórházba.
Seb végig mellettem volt, és a mi érkezésünk után 10-20 perccel megérkeztek Norberték is. Párom mind a 4 óra vajúdás alatt fogta a kezem, és vele minden könnyebben ment. Felderengett bennem az első szülésem, és sok mindenre jöttem rá.
A kalandokat egy idő után fel kell adni. Nem állhat az egész élet abból, hogy nap mint nap más pasikkal vagyok, és iszom. Meg kell találnom, időben, azt az egy valakit, aki valóban hozzám való. Ezt sosem szabad elsietni. Inkább legyen több rossz, rövid ideig, de az az egyik igazi, legyen akármilyen hosszú a megtalálása, tartson örökké. És ezt csak türelemmel lehet. Az az egész kész türelem –és bizalomjáték. Ha egyszer csalsz, kimaradsz egy fordulóból, de aztán folytathatod a játékot. Ha jól játszol, mindened meglehet, de a szerencse forgandó. Mindenig higgy a józan eszednek, és sose másban bízz, vagy mással végeztesd el a munkát. A szerelem magától jön, és magától megy. Sok szenvedéssel jár, de ha készen állsz arra, hogy tényleg megtaláld azt, aki neked való, a szerencse melléd áll, és megkapod mindazt, ami nekem kijutott. Gyermeket, családot, boldogságot, férjet, életet, becsületet, szeretetet, szerelmet, kalandot, életet. Mindössze egy kell: légy türelmes.

Vége

U.i.: Várom a szavazataitokat! ;)