2013. augusztus 8., csütörtök

10. rész

Sziasztok!
Nagyon bánt, hogy az előző részhez nem kaptam egy komit sem. A vélemények alapján jó lett, de azért reméltem volna pár kifejtett hozzászólást... de már nem számít.
A közvélemény-kutatás sem keltette fel annyira az érdeklődéseteket, így elmondom mi vele a célom. Ha 45-nél több szavazat jön össze, akkor hozom a legnépszerűbb történet 2. évadát. 
Ennyit akartam mondani, jó olvasást, és szép éjszakát!


10. rész
Egy érdekes éjszaka kezdete


~Anna
A „Hanna jelenet” óta már vagy három nap eltelt. Én nem is értem, mi üthetett belé… vagyis nem hiszem, hogy Seb elmondta neki, hogy mi történt köztünk, vagy, hogy pont velem történt. Az incidens után persze azonnal haza is mentem.
Már a lakásomon voltam Katy-vel, mikor csöngött a telefonom. Felvettem, és nem is kicsit lepődtem meg…
- Szia, Hanna vagyok- szólt bele félénken
- Szia- köszöntem meglepetten, majd vártam, mit akar mondani
- Szóval tudom, hogy nem telefonba kéne, de nagyon sajnálom, hogy megütöttelek. Mindent el akarok mondani arról, ami történt, és arról, hogy mit és miért tettem. Csak személyesen. Ezért kérlek, hogy gyere el holnap hozzánk.
- Jó- sóhajtottam nagyot, de cseppet sem voltam boldog. Lehet, hogy megütött, de azért én mégis csak rosszabbat tettem!- hova menjek, és mikor?
- Gyere egy reggeli, vagy délelőtti géppel, és Németországba. Gondolom a meghívón láttad, hogy Heppenheimben lesz az esküvő… idetalálsz, vagy kimenjek eléd?
- Szerintem… gyere ki- habogtam. Miféle esküvő??
- Oké, akkor gyere Bonn-ba repülővel. Rendben?
- Jó, majd hívlak felszállás előtt
- Szerintem egy, vagy másfél óra lesz az út
- Oké, akkor holnap találkozunk, szia
- Szia
Megvártam amíg ő is elköszön, majd letettem.
Ha Sebastiannal megtartják az esküvőt, akkor biztos nem derült ki, hogy megcsalta velem. Tehát Sebastian hazudik, ami engem nagyon is idegesít. Nagy hibát követtem el, szóval többet nem kéne… szóróm a hülye rózsákat. Sebastian vegye el Hannát, aztán zárjuk le ezt az egészet. Voltam vele egyszer, tudom milyen… hanyagolható. Legalább magamnak ne hazudjak! Szóval nagyon jó, és mikor meglátom, biztos, hogy megint akarom majd, de ki fogom bírni! De Bill-el érkezni az esküvőre… Az is menni fog. Hadd szenvedjen Seb, ha már engem is hagy.
Kinéztem egy 10 órás járatot, majd összepakoltam pár holmim. Ettem egy keveset, majd elköszöntem Katy-től, aki épp indult bulizni Adriennel. Olyan jól megvannak! Jó ezt látni. Végre, valakinél…
Felhívtam Williamat, hogy elmegyek Németbe, és majd jöjjön utánam csütörtök este. Amúgy is így akartunk menni, de ha Hanna berendel szerdára, nincs mit tenni… Aludtam egy keveset, majd fél 8-kor keltem. Egy óra alatt kiértem a repülőre, bár kétséges volt, hogy elérem-e. Minden esetre jól alakult, és kicsit több, mint egy óra alatt meg is érkeztem. Hanna már kint várt, és egy öleléssel köszöntött.
- Szia- öleltem meg én is
- Örülök, hogy itt vagy- mosolygott- hozzam?- mutatott a bőrönd felé
- Nem, kösz, elbírom
Elég kínos volt az egész. Hanna szinte végig csendben volt, nem is beszélgettünk. Vagy egy órán keresztül autóztunk, és mindössze a rádió szólt, és a légkondi zúgott. Egyszer megkérdezte, hogy milyen volt az út, és egyszer meg meg kellett állni tankolni, akkor meg azt kérdezte, kérek-e valamit.
Megérkezéskor mondhatni a belvárosba mentünk. Hannának ott volt a lakása. Bementünk, és nekem szinte elállt a szavam. Gyönyörű volt!  Mindenhonnan tervek lógtak, és szebbnél szebb ruhákat ábrázoltak.
- Ez fantasztikus- szólaltam meg végre
- Tetszik?- mosolyodott el- az az első ruha, amit terveztem
- Nagyon szép. Tehetséges vagy- ismertem el
- Köszönöm. De… Sebbel meg egyáltalán nem. És igazából az emberekkel sem
- Ezt hogy érted?- ültem le a kanapéra, ahova már ki volt készítve két pohár jeges tea
- Seb a múltkor is elhagyott, és úgy érzem, most sincs minden rendben…
- Miért gondold ezt?- nyeltem egy hatalmasat
- Mikor megütöttelek egyik nap… azt egyébként tényleg, nagyon sajnálom!
- Oké, semmi gond- vontam vállat, mert szegénynek nagyon lelkiismeret furdalása volt emiatt
- Na szóval mikor ott voltam, beléptem a szóbába, és Seb azzal a mondattal fogadott, hogy ha nem jöttél volna vissza értük, azok lennének a kabaláim… És mikor meglátott, ledöbbent az arca… aztán felpattant egy alsógatyában, megölelt és kihátráltunk a folyosóra. Mikor be akartam menni a szobába, nem engedett
- Biztos kupi volt- próbáltam hazudni. Miért mond ilyeneket?? Hülye német!
- Lehet- sóhajtott- de nem érzem azt, hogy tényleg el akar venni. Lehet, hogy nő van a dologban megint? Például Loren?
- Nem hiszem… de ne is fájjon emiatt a fejed. Egyébként pedig, ha áll még a rózsás ajánlatod… szívesen elvállalom- mosolyogtam rá
- Tényleg?- csillantak fel a szemei és szorosan magához ölelt- Seb rögtön nemet mondott
- Igen, mondta, de aztán megkérdezett, és először én is nemet mondtam, mert nem szeretem a felhajtást. De most meggondoltam magam, és elvállalom
- Megmutassam a ruhád?- pattant fel
- Igen- vontam vállat nevetve és egy gyönyörű ruha elé vezetett- Hanna… ez csodás!- méregettem
- Én varrtam
- Hogy mi??- csúszott meg a hangom pár oktávot
- Az összeset én terveztem, de ezt az egyet én magam varrtam. És már akkor is tudtam, hogy azt szeretném, hogy te viseld. Nem véletlenül nem kerestem mást, mikor nemet mondtál
- De miért én?
- Seb nagyon jóban lett veled, és én is nagyon kedvellek
- Ez… nagyon kedves tőled- öleltem át
Egész délután beszélgettünk, de az, hogy megütött… nem derült ki, hogy miért tette. Nem nehezteltem rá egyáltalán, hiszen én tudtam, hogy jogosan kaptam, sőt, még meg is rugdoshatott volna.
Nagyon jól szórakoztunk, chips-et ettünk, filmet néztünk, sütiztünk, rendeltünk kaját, egyszóval csak olyanokat ettünk, amiket nem kellett volna. Shaket is ittunk persze, és nagy jól elvoltunk. Bekapcsoltuk a zenét, táncoltunk, sokat nevettünk. Olyanok voltunk, mint két barátnő, akik már rég nem látták egymást, és most újra élik azt, amit a gimi mindennapjai nyújtottak számukra.
Nagyjából fél 7 lehetett, mikor az ajtóban kattant a zár, és kinyílt, majd becsukódott. A kulcsok zörögtek, ahogy a zárat elfordították, majd a csomót a szekrényre rakta valaki. Hanna fel sem eszmélt ezekre, annyira bele volt merülve a filmbe, de én azért hallgatóztam egy kicsit. Nem fordultam hátra a kanapéról, de egyszer csak egy hideg, de puha kezet éreztem meg a vállamon. Ismertem ezt ez érintést
- Szia, Kicsim- szólalt meg Hanna, de még mindig a filmet bámulta
Seb adott neki egy puszit a feje búbjára, majd beült közém és Hanna közé. Bal kezét a lány combjára helyezte, majd rám nézett. Adni akart egy puszit, de elhúztam a fejem
- Kicsit meg vagyok fázva- hazudtam, de Seb persze észrevette
Nagyjából még 15 perc volt a filmből, aztán Hanna elment vacsorát csinálni. A konyhából nem hallott minket Sebbel
- Te annyira hülye vagy!- torkolltam le, mikor házigazdám bekapcsolta a turmixgépet
- Mi?- nézett rám
- Neked… nem is kellemetlen?- hitetlenkedtem
- Micsoda?- vont vállat
- Persze… jól mondtam a múltkor. Megbaszol és ott hagysz- hirtelen akartam felállni, de visszarántott
Szorítás erős volt, és ideges. Befogta a számat, és az ölébe húzott. Szabadulni akartam, de nem engedett el.
- Idióta- löktem el, mikor végre gyengébb volt a szorítás
- Itt ne beszélj erről!
- Ó, szóval emlékszel?- nevettem fel fájdalmasan- annyira aljas és szánalmas vagy. Hogy tudsz a szemébe nézni?
- Meg tudom tenni és kész- vont vállat
- Ha megkérted volna a kezem, is nemet mondtam volna. Nekem egy ilyen férj nem kell, mint te vagy
- Ezt vond vissza- állt fel ő is, és veszekedésbe kezdtünk
- Sosem fogom visszavonni, ugyanis teljesen komolyan gondolom
- Nem, tudom, hogy nem. Angliában azt mondtad, hogy viselnéd a gyűrűm- dagadt a mellkasa
- Bazd meg, Sebastian
Annyira elegem volt belőle, hogy inkább rosszullétre panaszkodtam Hannának és bementem a szobába. Vacsorát sem kértem, a pilótától teljesen elment az étvágyam.
Ahogy belecsöppentem Seb és Hanna közös életébe, teljesen feleslegesnek éreztem magam. Jól megvoltak, minden úgy ment, ahogy ők, vagyis Hanna akarta. Dolgoztak, fel voltak készülve a közös életükre. Tudtam, én ezt csak elronthatnám, így már nem is gondoltam, hogy Sebnek és nekem van jövőnk. Minden annyira biztos lábon áll köztük, és a gyerekekről is beszélhettek már…
Reggel arra keltem, hogy egy szúrós valami a nyakamat csókolgatja. Lassan nyitogattam ki a szemem, majd mikor magamhoz tértem, hirtelen eltoltam magamtól Sebet és feljebb csúsztam az ágyon.
- Te nem vagy normális- keltem ki magamból nem törődve semmivel
- Nyugi- húzott vissza maga alá és megint el akart kezdeni csókolgatni
Nagy nehezen kimásztam alóla és a nappaliba menekültem. Mindenhova követett
- Hanna nincs itthon, ha őt keresed- vigyorgott
- Mit akarsz?
- Szerintem tudod- jött közelebb
- Remek! Most meg akarsz erőszakolni?
- Komolyan nem akarod?
- Te meg komolyan nem fogtad fel, hogy amit tegnap mondtam, azt mind komolyan is gondoltam?
- Hanna azért ilyen kedves veled, mert megtudtuk, hogy nagy valószínűség szerint sosem lehet gyereke, és ezért azt akarja, hogy te legyél a béranya
- Te beteg vagy, ez biztos. Ennyire meg akarsz fektetni?
- Nem mondta ezt el neked tegnap? Pedig azt mondta, ezért hív el, hogy ezt elmondja
- Nekem azt mondta, hogy elmondja, miért pofozott meg
- Megpofozott? Mikor?
- Mikor kijöttem a szobádból, találkoztam vele a kijáratnál
- És miért ütött meg?
- Nem tudom. Végül nem mondta el. De a „kabaláidat”- mutattam macskakörmöt- visszaadhatnád, mivel az a két kedvenc fehérnemű-m
- Azért meg is kell dolgozni- jelent meg kaján vigyor a fején
- Inkább veszek másikat- vontam meg a vállam és a konyhába mentem
- Téged nem izgat fel- jött utánam- hogy egy teljesen üres lakásban vagyunk, ahol még sosem csináltuk?
- Ha nem a feleséged háza lenne, ahol te már mindenhol csináltad vele, és nem tudnám, hogy béranyának kellek, és azt sem, amiket tegnap nekem mondtál… lehet, hogy elgondolkoznék rajtad, de most így elnézve téged… egyáltalán nem kívánlak
Kicsit szomorkásan nézett rám, majd mivel ábrázatom nem enyhült meg, kiment a konyhából. Készítettem magamnak pirítóst, és megittam a lefőzött kávét. A fürdőben megmosakodtam, majd felöltöztem és összepakoltam. A bőröndöm kiraktam az ajtóm elé.
- Mit csinálsz?- kérdezte Seb
- William nemsokára megjön, és kiveszünk egy szállodai szobát- matattam a bőröndömben
- Nem úgy volt, hogy nem vagytok együtt?
- Hazudtam- vontam vállat és felé fordultam. De aztán hirtelen vissza is- Sebastian, vegyél fel egy nadrágot…
- Minek? Meleg van!
- Mindjárt itt lesz a feleséged
- Nem is a feleségem
- De az lesz. Nagyjából 48 órán belül
- És addig nem fér bele egy kis kaland?
- Ugye tudod, hogy kalandnak neveztél?!- keltem ki magamból és már nem is érdekelt, hogy nincs rajta gatya. Semmilyen gatya…
- Te nem akarsz erre a kapcsolatra másként tekinteni?
- Tudod mi a baj? Hogy van köztünk kapcsolat!
- Jobb lenne, ha nem ismernél?
- Igen. És akkor könnyebb lenne eldönteni, hogy ki a gyerekem apja
- Terhes vagy?- vigyorgott- akkor csak tőlem lehet- fényezte magát
- Nem biztos. Lehet, hogy Will az, vagy az egyik srác a gyárból
- Te miket beszélsz?
- Elmondom, hogy leginkább miért nem akarok veled kapcsolatot, vagy kalandot
- De csak én lehetek az apja! Csak velem voltál
- Igen. 3 nap alatt megtudom, hogy terhes vagyok. Sőt! Ami nálunk 3 nap, az babaévben legyen máris 1 hónap!
- De te most hazudsz!
- Tényleg, Seb komolyan? Hazudok? Majd meglátjuk
Megvártam míg Hanna hazaért, és ott hagytam őket. Kivettem egy szobát, aminek a címét elküldtem Williamnak, és vártam, hogy megjöjjön. Aztán felhívtam Katy-t.
- Szia, csajszi! Milyen az élet Vetteléknél?
- Bonyolult- sóhajtottam- utálom őket
- Mi történt?
- Kiderült, hogy azt akarja Hanna, hogy legyek béranya…
- Te?
- Ja. És elvállaltam, hogy szóróm a rózsákat
- Na, ez nem is rossz
- Meg Sebastian minden áron le akart velem feküdni, és azt mondtam, terhes vagyok
- De ugye nem?
- Nem, persze, hogy nem
- A béranyás dolog muris- kuncogott
- Bolond!- nevettem fel- ha még nem szeretném… de  teljesen odavagyok érte
- És nem is akartál vele lefeküdni ma reggel?
- Ott állt előttem egy szál pöcsben. Szerinted?
- Akkor gondolom igen a válasz- kuncogott- Nem tudom, honnan tanulod ezeket a szavakat… - dorgált meg, de aztán ismét felnevetett
- Még jó, hogy nem a nyögéseidet utánzom- szúrtam oda nevetve, mire meg sem szólalt, de gondolom elpirult- szerintem megjött William, szóval megyek
- Jó, vigyázz magadra! És még egy csúnya szó, és kiváglak!!
- Bla bla bla- nevettem
- Szemtelenségből jeles- nevetett
- Mindig nagyi mondta- emlékeztem vissza a régi időkre- tényleg. Kimegyek hozzá pár napra az esküvő után
- Úgyis van egy egész nagy háza. Mond Vetteléknek, hogy menjenek oda nászútra
- Persze. Szerintem valami egzotikus, fullos helyre mennek
- Hát, majd meglátod. Na de majd még beszélünk
- Persze, mindenképpen. Na de itt is van!- hallottam meg a kopogást- szeretlek, csajszi, nemsokára otthon vagyok
- Sok képet- kiabálta még a telefonba, majd letettem
Fölpattantam és az ajtóhoz siettem. Mikor kinyitottam, azt hittem, az ütő megáll bennem.
- Szia..sztok- köszöntem az ajtóban álldogáló párocskának. Dorina egyből a szobába nyomult, míg én beszéltem Billel
- Remélem nem baj, ha ő is jött
- De mi együtt vagyunk, nem? Itt a gyűrűd az ujjamon
- Csak addig vagyok vele- mutatott a barna lány felé- amíg a szüzességi fogadalmad tart
- Szóval lefekszel a húgommal, amíg el nem veszel. Családban maradsz!
- Most mit hisztizel?
- A szobát én vettem ki, keressetek másikat
- Jó látni- ölelt át Dorina, de eltoltam- mi a baj?
- Semmi- levettem a gyűrűt és visszaadtam Dorinának- szerintem cseréld le. Ocsmány, és neki- mutattam húgom felé- úgysem fog tetszeni
- Várj- szólalt meg a lány- te eljegyezted a nővérem?- kérdezte értetlenül
- Igen, eljegyzett. És mikor veled lefeküdt, már akkor is komolynak gondolta a dolgot
- Te megcsaltad a nővérem?- kelt ki magából a húgom. Azt sem tudtam, hova nézzek
- Most mi bajod?- kérdezte William- te is élvezted, én is, neki meg úgyis csak Vettelke kell
Nem szóltam semmi, de helyettünk beszélt húgom ökle. Akkorát adott Bill-nek, hogy az megszédült, majd felszisszenve az orrához kapott. Dorina elég zabos volt, és szinte nekem kellett visszafognom, nehogy még bele is rúgjon párat. Rácsapta az ajtót, majd beljebb ment, de nem ült le. Össze vissza mászkált, míg én csak néztem őt
- Annyira sajnálom!- nézett rám- azt mondtad, hogy barátok vagytok
- Igen, így mutattam be, de ő sokkal komolyabbnak gondolta. És azt mondtam, hogy a barátom. Vagyis a pasim
- Jó, nem magyarul mondtad, nem értettem. Én olyan hülye vagyok!- csattant fel- olyan sokat kellene kapnod tőlem, csak jót, mert én állandóan csak fájdalmat okoztam neked. Erre te így elfogadsz?- jelent meg egy könnycsepp a szemében
- Ne sírj- huppantam le mellé az ágyra, ahova idő közben leült- én szeretlek, mert a húgom vagy- öleltem át
- A húgod vagyok, de szörnyű ember! A legjobb barátnődnek kéne lennem, ehelyett én mindig megbántottalak
- Az már a múlt
- Hogy tudsz rajta így átlépni?
- Van nagyobb gondom- sóhajtottam fájdalmasan
- Megosztod velem?- csillantak fel a szemei- bennem megbízhatsz! Kezdjük előröl, rendben? Annyira hiányzol
- Jó, én benne vagyok. de akkor semmi megcsalás, bántás, kritika
- Csak a ruhákra
- És a cipőkre- tettem hozzá nevetve
Dorinával mindent megbeszéltünk és kibeszéltünk. Láttam rajta, hogy nagyon sajnálja az esetet, és amikor utoljára ott voltam, már akkor is békülni akart, nem pedig összeveszni. Azt hiszem, végre, kaptam egy igazi kishúgot, aki a legjobb barátnőm is lehet.
Este fél 9 felé Dorina felvetette, hogy menjünk el bulizni. Először akkor esett le az állam, mikor kiderült, hogy ismeri ezt a helyet, és még ismerősei is vannak itt, nem is kevés. Rábólintottam, és háromórányi készülődés után készen álltunk belevágni az éjszakába. Kiléptünk az ajtón, mikor velünk szembe Seb csörtetett. Én bezártam, mire mellénk ért
- Beszélnünk kéne. Most- hadarta lihegve
- Most nem. Itt van a húgom, megyünk bulizni
- Ha neki volt ideje arra, hogy a pasiddal szexeljen, neked is lehetne rám 3 perced
- Tahó vagy- jegyezte meg Dorina. Seb is mondani akart valamit, de tudta, ha kimondja olyat kap, amit megemleget
Belemarkoltam karjába és arrébb húztam vagy 4 métert. Visszanéztem, hogy elég messze vagyunk de a húgomtól, de ő már a liftnél állt.
- Mit akarsz?
- Mindenért elnézést akarok kérni
- Jó, megbocsájtok
- De komolyan! És nem gondoltam komolyan semmit, amit mondtam
-
- Akkor minden rendben köztünk?
- Igen, de mehetek?
- Bill még nincs itt. Meg se várjátok?
- Szakítottunk
- Ó. Az jó
- Legalább nem leplezed- forgattam meg a szemeim-Ennyit akartál? Mert mennék…
- És Hanna ma leánybúcsún van
- Jó… nem megyek el rá
- Nem ezt akartam, hanem, hogy gyere el a legénybúcsúmra
- Aha. Én legyek a kurva, aki sztriptízel és a csaj is, akit a végén megdöntesz?
- Akit megdöntök… a húgod nagyon jól néz ki- nyalta meg a száját Dorina felé nézve
- Hülye!- boxoltam hasába, mire feljajdult
- Csak vicc volt. Gyertek mindketten. Sokan leszünk ám!
- Ha valami pornóestbe rángatsz bele…- fenyegettem meg mutató ujjammal
- Dehogy- legyintett- majd a piák után- kacsintott egyet, majd a lifthez mentünk
Beavattam Dorinát, hogy mi fog történni, de neki nem nagyon tetszett, mivel már le volt beszélve ez a mai bulizás. Így arra jutottam, hogy először húgomékkal megyek, majd áttaxizunk Sebékhez. Mindenkinek jó volt így, és mivel Seb kocsival jött, elvitt minket a magunk által kiválasztott szórakozóhelyre.
A klub gyönyörű volt, bár én csak a V.I.P. részleget láttam. Mindenhol emberek hemzsegtek és a zenére rázták a csípőjüket és amik még volt.
Dorina megindult az emelet felé. Én csak követtem őt, aztán két biztonsági emberbe botlottunk. Húgom elmondta, hogy kik vagyunk, és máris bejutottunk. Elhúztak nekünk egy vörös függönyt és egy szobában találtuk magunkat. Az egész hangulatos volt, de a kinti zene halkabban szólt. Bársony fotelek voltak, és a falnál egy hatalmas akvárium. A fal sötétkék és lila volt, a fotelek szintúgy. Egy dohányzóasztalt helyeztek el a szoba közepén, és a plafonra pedig egy hatalmas csillárt. A lábunk alatt végig szőnyeg futott.
Fél perc múlva megjelent egy szőke hajú pasas, aki két puszival köszöntötte húgom, majd hellyel kínált minket.
- Niklaus vagyok- nyújtotta a kezét
- Anna
- Nem látszik, hogy testvérek vagytok…
- Igen, sokban különbözünk- válaszolt Dorina
- Mióta ismeritek egymást?- kérdeztem
- Másfél éve, kb.
- És hogyan?
- A barátnőm forma 1-es pilóta akar lenni, és én edző vagyok. Dorinát egy edzés alkalmával ismertem meg
- Nem is mondtál ilyet- meredtem húgomra
- Igen… versenyen voltam itt, csak füvet találtak nálam, és eltiltottak ebben az évben
- Ügyes vagy- morogtam- és tiéd a hely?
- Igen. És itt mindig szívesen látlak- mondta a srác
- Miért érzem, hogy akartok valamit?- kérdeztem sandán
- A barátnőm, mint mondtam pilóta akar lenni. És, ha jól tudom, te ismersz egyet
- Igen, de nem hiszem, hogy bármit tudna tenni. Szponzorok kellenek, és akkor talán
- Megkérdeznéd azért? Hátha tud tenni valamit
- Meg, persze. De én most megyek- álltam fel- elmegyek Sebhez. Nem jössz?- kérdeztem Dorinát, mire csak megrázta a fejét
Kicsit szomorú voltam, hogy nem akart velem jönni, de ideges is, hogy már megint a saját céljai érdekében használ fel. Nem rugóztam tovább, hívtam egy taxit és a megadott címre mentem. Egy szálloda elé értem, és mikor bementem, kicsit rosszul éreztem magam, hisz még én bulis ruhában voltam, mindenki más estélyikben kóválygott.
Leadtam a kártyát a recepción, ahogy Sebastian kérte, és máris kaptam az infókat, hogy hova kell mennem. Fellifteztem a 18. emeletre, majd bekopogtam. Az ajtó szinte azonnal nyílt, és egy szőke állt velem szemben, egy szál alsóban… Hatalmasat nyeltem, mire ő csak elmosolyodott.

4 megjegyzés:

  1. Lehet ezt még tovább fokozni?:||

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Ritkán írok kommentet, de az nem azért van, mert nem tetszik a történeted! Pipázni viszont minden alkalommal szoktam. :)
    Ez a rész is jó lett akár csak a többi! :)
    A szavazással kapcsolatban remélem meglesz a kellő szavazat, hogy hozd a 2. évadot - bár nem az én kedvencem vezet - nagyon szeretném olvasni! :)

    Puszi!

    VálaszTörlés
  3. Szia :)
    Sajnálom, hogy ilyen rosszul érintett azt, hogy nem kaptál komit..elolvastam az előzőt amúgy..
    de a komit hát akartam, de aztán elmaradt..bocsii
    Ó és az előzőnél tetszett a tartalom nagyon..de leginkább az, hogy végre megtörtént náluk az
    első* :DDD Nem bántam a pikánsabb részt :D Szívesen olvasom továbbra is :DD
    Ebben a részben meg tényleg még jobban fokoztad az egészet..elmosolyodtam Seb és Anna
    ( hát minek nevezzem?) civakodásán :)
    Seb viszont úgy látszik nem adja fel, de ne is akarja!!!
    És hát a befejezés!! Megint jó függő véget hagytál! :( :DD
    Szóval nagyon érdekel, hogy lehet-e ezt még mindig tovább tetézni.De ebben biztos vagyok, hogy
    igen, hisz TE írod és hát még sose okoztál csalódást!!
    Amúgy remélem egymásnak esnek ..Szívesen olvasnám ennek is a részletezését :$
    Mit mondhatnék inkább írhatnék? Nagyon várom a frisst!! Siess vele ha lehet :)
    Puszii *

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!
    Köszönöm, hogy írtatok :$ Nagyon jól esett :) Próbálok sietni a folytatással, és ha minden igaz, akkor tudom tetézni a dolgokat...:D szerintem már holnap, vagy még ma ;) Nagyon köszönöm, hogy gyakran írtok! Sok sok puszi Nektek! :*

    VálaszTörlés