13. rész

Sziasztok!

Nos, ismét jelentkezem, remélem nem bánjátok ;D

Köszönöm a komikat és a pipákat az előző részhez!! A szavazatokat továbbra is várom, nagyon remélem, hogy tudok hozni nektek egy kis apróságot!! 

Jó olvasást, sok puszi :*

13. rész

Vihar utáni csend

~Anna

Nagy szemeket meresztettem Sebre, hogy ezt bizony ő sem gondolja komolyan. A templomban a cselekmények két szálon futottak. Az egyikben Seb, Kimi és én vettünk részt, a másikban pedig a násznép, Hanna és az idegen. A pap egy külön világban járhatott, vagy ő is a nagyobb horderejű műsort figyelte
- Igen a válasz- tátogtam Sebnek mérgesen, de csak rázta a fejét
Fölálltam, és odasétáltam hozzá. Nem hiszem el, hogy erre sem képes!
- Igent kell mondanod!
- De én nem akarom
- Ez nem kívánságműsor- szűrtem a fogam között a levegőt
- Kimi?- fordultam a finn felé, mire az csak megrázta a fejét
Ki vagyok segítve, komolyan! Visszaültem a helyemre, és onnan kémleltem tovább a másik cselekményszálat.
Mikor az idegen férfi berontott, mindenki felé fordult. Úgy látszott, Hanna felismerte. A csokrot, amit eddig a kezében szorongatott letette, majd megfogta szoknyáját. Megfordult, és kedves, de ideges mosollyal végigsietett a padok között. Egyenesen a hang irányába.
Mivel a beszélgetésük inkább susmorgás volt, nem hallottam semmit az egészből, ahogy Sebastian és Kimi sem. A koszorúslány felé néztem, de ő is csak megrántotta a vállát. Mikor úgy látszott, végeztek, Hanna gyors tempóban visszajött az oltár elé. Felvette a csokrot a földről, majd Seb felé fordult. Hol az arcát nézte, hogy a násznépet, hol meg rám pillantott. Elég bizonytalannak tűnt…
- Seb- kezdte. Már teljesen határozott volt- vége. Nem megyek hozzád. Tudom, ezt nem most kéne, de biztos. Nem leszek a feleséged
- Hála az egének- sóhajtott fel Seb, mire az egész násznép nagyot csodálkozott és pusmogni kezdett
- Ezt hogy érted?- kérdezte Hanna
- Én sem akartalak elvenni. Csak gondoltam nem bántalak már többet
- Aha. És miért nem akarsz elvenni?
- Szeretem- bökött felém egyszerűen Seb, mire Hanna olyan mérgesen nézett rám, hogy félni kezdtem
- Oké, Seb. Ezt megbeszéltük. Én meg őt szeretem- mutatott a szertartást megszakító férfi felé
- Jó!- horkant fel Seb- gyertek máris. Adjon össze titeket a pap. Én fizetek!
- Te nem vagy normális- hüledezett Hanna- mégis mit művelsz?
- Gondolod, hogy igent mondasz, aztán meglátsz egy idegent, és gyorsan lefújod? Mond, te normális vagy?
Alig bírtam felfogni Seb kérdését, Hanna tenyere már repült is Seb arca felé. A német viszont még bőven elkapta a lány csukóját, mielőtt az arcához érhetett volna. Az ő reflexei, meg az enyémek...
- Ezt már annyiszor eljátszottuk- nevetett fel szarkasztikusan- inkább ne égesd magad!
- Igazad van- rántotta ki a csuklóját- utállak
- Nálam nem jobban- intett Seb az elviharzó menyasszony felé
Még jó, hogy nem volt jelen a sajtó, hisz ha ezt publikálnák… az nagy botrányt kavarna. Lassan álltam fel, majd Sebastian mellé léptem. Hanna tanúja már nem is volt ott, futott a kis barátnője után. A templomban ülő emberek létszáma is hamar a felére csökkent, hisz Hanna hozzátartozói is elmentek.
- Jól vagy?- kérdeztem egy félmosollyal
- Legközelebb is hallgatok Kimire- kuncogott, majd mikor már odaért a finn, lepacsiztak
- Mit csináltatok?- kezdtem gyanakvóan
- Ivott egy kicsit- nevetett fel a finn- szerinted én miért vagyok elvált?- vigyorgott
A pappal aztán lebeszéltük, hogy vége az egésznek, majd Sebastian németül, illetve angolul is közölte, hogy mi a helyzet… Mindenki álmélkodott, de Britta meg Heikki elkezdtek tapsolni. Mindenki bolondnak hitte őket, de hát ilyen a fiatalság.
Gyorsan összekaptuk magunkat, majd kimentünk a templomból. Megismerhettem Sebastian szüleit, akik egyébként nagyon kedvesek és megértők.
- Akkor, mi legyen?- kérdezte Seb, mikor már csak a családja, Britta, Heikki, Kimi és én voltunk körülötte
- Szerintem menjünk haza, és együnk- ajánlotta fel Fabi- aztán meg még kitaláljuk
Erre mindenki bólogatni kezdett. Az ebédet elhoztuk az étteremből, ahol egyébként a lakodalom lett volna, és mindenki nagyon jól lakott, és még Heike-nek sem kellett dolgoznia. Az asztalnál sokat nevettünk és beszélgettünk, és rólam is sokat megtudott a család.
Mikor mindent befaltunk, kicsit lepihentünk. Például Sebbel felmentünk a szobájába, és le sem mentünk este 7-ig.
- Érdekes kis nap- sétáltam be a szobájába és körbenéztem
- Nekem mondod?- rogyott le az ágyra
- Aranyos poszterek- nevettem fel, majd becsuktam az ajtót és mellé ültem- tudom, hogy fáj
- Pont miatta nem voltam veled. Mert azt hittem, ő szeret
- Biztos szeretett. Valamikor…
- De már nincs a képben- sóhajtott és egy megkönnyebbült mosoly lett az arcán- szóval… az azt jelenti, hogy mi együtt lehetünk
- Nem vagy semmi! Péntek délután faképnél hagy a menyasszonyod, és neked estére új barátnőd van- kacagtam
- Sosem voltam átlagos- vigyorgott
- Te? Sosem- ráztam a fejem, majd megcsókoltam
Leírhatatlan érzés volt úgy megcsókolni, hogy tudtam, csak az enyém, és már semmi nem választhat el tőle.
Felfeküdtünk az ágyra, majd ledobva cipőm mellé bújtam és fejemet mellkasára helyeztem. Hallgattam szívverését, amely még sosem volt ennyire nyugodt
- Nem veszed le a ruhát?
- Lehet, hogy Hanna tervezte, de irtó kényelmes, és dögös
- Te mindig dögös vagy- adott egy puszit a fejemre
Nagyjából még 3 napot töltöttünk a Vettel házban, a többiek viszont hazamentek. Gyönyörű az a vidék, ahol Sebastian felnőtt, és sok helyet megmutatott nekem. Mikor eljöttünk a templom előtt, általában mindkettőnket elfogta a nevetés, és arra gondoltunk, Hanna és a titokzatos pasi, vajon mit csinálhatnak.
Épp a piacról jöttünk ki, mikor két ismerős arcba botlottunk.
- Dorina?- meredtem magam el
- Sziasztok- ölelt át szorosan- ez mi?- kérdezett rá a kézfogásra Sebivel
- Együtt vagyunk- vallottam be elpirulva
- Nem most volt az esküvő?
- Hanna faképnél hagyott az oltárnál- vonta meg a vállát Seb

Aly

- Niklaus Allman- mutatkozott be a szőke srác, akit a szórakozóhelyen ismertem meg- ő pedig a barátnőm, Aly Nolasch- a lány elég szép volt…
- Sebastian Vettel- mutatkozott be mindkettőjüknek
- Elnézést, hogy így megállítom, de szeretném megkérdezni, hogy van-e esetleg üres állás a Red Bull-nál
- Milyen téren?- kérdezte Seb- és nyugodtan tegezz
- Aly autóversenyző. És helyet szeretne a csapatodnál. Én egyébként a személyi edzője vagyok
- Értem… és miért pont hozzánk?
- A red bull mindig is többet nyújtott, mint a többi csapat- folytatta a lány- és mindig tudott újdonságokkal előállni. A forma1-ben én lennék az egyetlen és első női pilóta

Niklaus

- Nézd, ha jó vagy, biztos megjegyeznek. Most csak annyit mondok, szedj össze egy, vagy két szponzort, lehetőleg nagyokat, és én beszélek a főnökömmel. Eljössz Angliába, körözöl a tesztpályán, de leginkább a szimulátorban. Ha jó vagy, Christian biztos feljebb ajánl, vagy beszél a főnökeivel és kapsz egy esélyt. Egyenlőre ez a terv. Csak rajtad múlik, mit hozol ki belőle
- Ha ezt megteszed… azt nagyon nagyon megköszönöm!
- Ez csak egy terv, nincs kőbe vésve- hűtötte le a lányt Seb- a forma 1 nem csak a vezetésről szól, gondolom ezt tudod. Ha meg nem, majd Angliában felvilágosítunk
- Oké
- Add meg a számod, majd felhívlak
A lány fél pillanat alatt felfirkantotta a számokat egy lapra
- Akkor majd kereslek
- Én is téged- néztem húgomra
- Most megyünk. Sziasztok- köszöntünk el
- Sziasztok- köszönt mindenki egyszerre, majd mi el is tűntünk Sebbel
Hazáig sok mindenről beszéltünk, meg persze erről a kis találkozóról is. Sebnek szimpi volt a csaj, így amint hazaértünk felhívta Christ, majd Alyt, hogy kedden együtt repülnek Angliába
- Mehetek veled?- kérdeztem este Sebtől
- Miért ne jöhetnél? Csak örülnék neked- adott egy puszit a homlokomra
- Akkor most minden oké? Mi egy pár vagyunk, és boldogan élhetünk?
- El sem hiszem- sóhajtott egy nagyot nevetve- vártam már ezt a percet
- Minden olyan nyugodt
- Igen… szeretlek
- Én is téged- válaszoltam, majd csókot váltottunk és elaludtunk.
Reggel fél 9-kor az órára keltünk. Én elszaladtam a szállodába, ahol még mindig húgom tanyázott, és összepakoltam a cuccaim. Beszéltem közben vele is, vagy 1 órán keresztül csacsogtunk. Mondtam neki, ha hazaértem Angliából, majd találkozunk. Rábólintott.
A repülőtéren találkoztunk Aly-vel és Niklaussal. A gép 1-kor indult, így kényelmesen beszálltunk, majd jó pár órányi repülés után le. Aznap benéztünk a gyárba, meg találkoztunk Chrissel, de más nem igen történt. Mikor este visszaértünk, én Katyvel beszéltem. Kiderült, hogy itthon van, szóval a keddi program a vele való bohóckodás.
Reggel 10-kor keltem ki az ágyból és kávét, meg forrócsokit rendeltem, és egy kevéske kaját. Szegény szerelmem, Heikki egész nap szadizza, csak akkor bűnözhet, ha velem van.
Édes csókokkal keltegettem, majd amint megcsapta orrát a finom reggeli illata, egyből felébredt.
- Mindig így akarok kelni
- Azt elhiszem. Lusta vagy- csíptem bele fenekébe, mire egyből ugrott egyet
- Ezt még visszakapod!- dörzsölgette szemeit álmosan és morcosan
Megreggeliztünk, majd 11 felé elindultunk. Az újdonsült párocskával a hallban találkoztunk, majd amint beértünk a gyárba, én elköszöntem Sebtől, mivel szembe jött Katy. Még ők is köszöntötték egymást, majd barátnőm nyakába vetettem magam
- De jó látni!!- préseltem ki belőle a levegőt
- Téged is! Hogy hogy itt?
- Együtt vagyok Sebbel- vallottam be és elpirultam
- Nem mondod?- sikított egyet- na mesélj!- ültetett be a kocsijába, majd egy cukrászdához hajtottunk
- Hát Hanna faképnél hagyta az oltárnál, és így összejöttünk. Már mindent szabad- szinte visítottam
- Látom, majd kiugrasz a bőrödből- nevetett fel
- El sem hiszem! Olyan jó érzés! Végre kimondhatom. Seb, és én egy párt alkotunk!!
- Ezt én is örömmel hallom, de képzeld! Én még mindig Adriennel vagyok
- Ez nagyon jó. És ez azt jelenti, hogy egy következő lépcsőfok következik?- húzogattam a szemöldököm
- Igen, azt, de ennek nem fogsz örülni- állította le a motort- összeköltözök vele
- Ez jó! Én ennek örülök!- szálltam ki, majd becsuktam az ajtót és mellé sétáltam
- De ez azt jelenti, hogy elköltözök. Ide, Angliába. És itt folytatom a sulit. Amit apa ajánlott
- Ó… ez nem olyan jó, de ha te boldog vagy, én is! És már úgyis csak egy év van hátra ebből az egész mizériából, szóval nekem csak ennyit kell lehúznom egyedül. És lehet, hogy Dorina felköltözik hozzám, meg ha végzek, és még együtt leszek Sebbel, és komoly a dolog, hozzá költözöm. Meg járok vele versenyekre. És ha te is kijössz Adriennel, gyakrabban találkozhatunk
- Erre még nem is gondoltam. Legyen!
Bementünk az elegáns cukrászdába, de nagyjából fél perc kellett, hogy rájöjjünk, nem vagyunk oda valók. Nem igazán érdekelt minket, így jól elbohóckodtuk az egészet, és este 7-ig végigettük az egész étlapot. Ugyanis akkor végeztek a srácok…


~Sebastian
Kaytnek még köszöntem, majd a lány már azonnal szaladt is barátnőjéhez. Vagyis… az én barátnőhöz is. De jó ezt kimondani!
Beérve az épületbe egyből Chris irodájába ment a Aly és Niklaus, hogy kezdjék a szimulátorozást. Arra gondoltam, majd a kínzásom után én is lenézek hozzájuk. Úgysem fog kiszállni a gépből legalább 4 órán keresztül, ha Christianon múlik. Pisilni még talán elmehet…
- Szia- pacsiztam le kedves szadizómmal
- Szia. Na, készen állsz?- vigyorgott
- Nem hiszem- sóhajtottam
- Nehogy elhízz nekem a szerelemtől!- nevetett fel
- Ahogy én látom, te növesztettél egy aprócska pocakot- csaptam le a labdát, mire a büntetésem plusz fél óra lett…
Két és fél órát edzettünk összesen, majd lezuhanyoztam és fölmentünk a büfébe. Ismerős társaságot pillantottam meg az egyik asztalnál, így oda is ültünk hozzájuk, miután kikértük az ebédet és a red bull-t.
- Sziasztok- köszöntem mindenkinek, majd leültem. Heikki is így tett
- Friss házasoook- lengetett meg egy zászlót Loren vigyorogva
- Ez most nem jött össze- ráztam a fejem nevetve
- Micsoda?- képedt el
- Nem vettem el Hannát. Otthagyott az oltárnál
- Szegénykém- görbült le a szája
- De kárpótolta magát- heccelt Heikki vigyorogva
- Micsoda?
- Összejöttem Annával- vallottam be az igazat nekik.
Vagyis… egyedül Loren és Adrian nem tudtak erről, hisz ők ültek az asztalnál, Britta társaságában
- Ez… durva- nyögte be Adrian- de gratula- rázott velem kezet
- Köszi. Te sem panaszkodhatsz Katy-vel
- Imádom a csajt! Egy istennő- kacagott fel hangosan
- Mi ez a jókedv, fiatalok?- jelent meg Chris
- Csak nem kiengedted pisilni a jómadarat?- kérdeztem nevetve, Alyre utalva
- Nem, már öltözik. Seb, a csaj egy kész tehetség! Sosem láttam még ilyet…
- Akkor jó, hogy beajánlotta magát. Van szponzora?
- Egy
- Mi?
- Valami Németországi klub. Remélem nem gond, hogy nem jegyeztem meg a nevét
- Nem, dehogy- vontam vállat- és az edzője?
- Őt is szerződtetjük
- Már ott tartunk?- köptem vissza egy picit az italomból
- Mint mondtam, tehetség
Ennyit láttunk belőle, mert elköszönt, és visszament az újonchoz. A téma aztán Alyről és Niklausról szólt. Markkal is találkoztam, de a köszönő viszonyon kívül nincs több közöttünk. Intettem neki, ő is nekem, majd legközelebb már csak a tesztpályán láttam viszont. Ő is olyan kíváncsi volt az új lányra, mint én. Loren is velem tartott.
- Szóval együtt vagytok- kezdte, mikor a palánknál voltunk
- Kivel?
- Anna
- Ja!- kaptam a fejemhez- igen
- Mióta?
- Az esküvő napja óta…- egyre furább lett a helyzet
- És jó vele?- kérdezte
- Miért érzem úgy, hogy neked nem tetszik, hogy vele vagyok?
- Mert nem tetszik- jelentette ki, mire nekem az állam is leesett. Ezt csak Aly körideje tetézte
- Mégis miért mondod ezt? Te is boldog vagy Aaronnal
- De nem szeretem! Gazdag, ennyi. Téged szeretlek!
- Ez nagyon kedves, de én sosem jönnék össze olyannal, aki azért van valakivel, mert a pénze kell neki. Ezt egyszer már megszívtam, többet nem fogom. És ami még fontosabb, szeretem Annát
- Hannát is szeretted, mégis jött Sophia
- Honnan tudsz te róla?
- Csöppenek le morzsák, Sebastian
- Most… zsarolni próbálsz? Vagy mit kéne kivennem a hangodból?
- Csak annyit, ha akarsz róla tudni pár dolgot, akkor hozzám jöhetsz, mert mindent tudok róla
- Mégis honnan?
- Azok a bizonyos morzsák- kacsintott, majd elment
Nem értem, mit akar ez a lány. Nagyon aranyos, meg jóban vagyunk, de én sosem gondoltam többet barátságnál! Ha meg majd tudni akarok Sophiáról, akkor kérdezem. Csak nehogy szétkürtölje a titkom…
Olyan fél 6 felé Adrien jelent meg mellettem, mert az edzés még mindig folyt. Kitalálta, hogy menjünk el egy páros randria. Én rábólintottam, de meg akartam várni az „edzés”végét. Amint a lány kiszállt a kocsiból odaszaladtam és beszéltem vele pár szót. Jó a technikája, csak pár apróságon kéne javítani. De amin javítani kell, olyat mindig csak a kezdők követnek el. Még sosem láttam olyan embert, aki ennyire jól ráérzett volna a kocsi és a vezetés lényegére.
20 percet csacsogtunk, majd jöttek értünk a lányok. Egy közeli étterembe hívtam meg a társaságot és nagyon jól mulattunk. 11 felé estünk be a szállodai szobánkba, hulla fáradtan. Lezuhanyoztunk, majd kidőltünk. Reggel szerencsére nem kellett kelni, így ébredés után szemügyre vehettem még alvó szerelmem. Szebbnek láttam, mint valaha, és én is boldogabb voltam, eddig mindennél.
Kikeltem az ágyból, majd hozattam reggelit. A telefonom volt 3 nem fogadott hívás. Mivel még csak reggel 10 volt, csodálkoztam, hogy az egyik Kimi száma volt. Vagyis… a háromból kettő
- Mi van?- morogta
- Hívtál- vontam vállat, de közben magamban kuncogtam. Felkeltettem! Haha
- Ja, az még tegnap volt
- Az én órám szerint egy órája
- Most feküdtem le aludni, te idióta!- dörrent fel
- Akkor sincs tegnap, vagy holnap- kötekedtem
- Hallom, ki vagy pihenve. Azért hívtalak, mert arra gondoltam, leugorhatnátok pár napra hozzám. Finnországba. Szerintem ellennénk
- Jó, megbeszélem Annával. De miért?
- Elmaradt nászút. Tudod
- Kösz a támogatásod, Kimi
- Nincs mit kölyök. Na de megyek aludni
Ezzel tette le a telefont. Egyenesbe jött az életem!